Gondolatébresztő – A pentagramma szerinti csapatalkotás

A Pentagramma szerinti csapatalkotás

Ha bárkit a cím az „alkotás” szóval vonzott ide, vagy azt hiszi, hogy az alábbiakban olvashat egy nagyon sokadik rendezvény karakteralkotást, akkor bevált a clickbait tervem, és csalódást fogok okozni (muhahahahaha). De ha már ha itt vagytok, akkor olvassátok végig ezt a rövidke ötletmorzsát, ami egy nagyon fáradt délután ötlött a csapatom fejébe, akkor, amikor éppen nem volt ötlete arra, hogy hogyan is kéne összeírnunk öt különféle karaktert egy rendezvény jelentkezésében. Na most, tudom, hogy mindenkinek megvan a maga bevált módszere a fent említett problémára, és nem is kívánom semelyiket becsmérelni, viszont e Pentagramma szerinti csapatalkotás nálunk hatalmas nagy sikert aratott, és vissza-vissza köszön a debreceni csapatnál, akik egyszer ezt kipróbálták már.

Kezdjük az elején: Mindannyian, akik rendezvényre járunk, vagy otthon ülünk le az asztal egy-egy oldalára, hogy értelmesen töltsük el az időt (😉) és nem életút jelleggel tesszük azt, ahol van lehetőségünk arra, hogy hosszadalmasan vagy igény szerint kijátsszuk azt, hogy milyen kötelék fűződik két karakter vagy a csapat egésze között, találkoztunk már azzal az esettel, hogy mondjuk nem jutott igazán frappáns vagy jó ötlet az eszünkbe. Ilyenkor tapasztalataim szerint három forgatókönyv szokott bekövetkezni:

1. „Van EGY ötletem” esete: Ezt látom rendezvényszervezőként és szerepjátékos klubtagként a legtöbbször. Úgy gondolom talán ez a legegyszerűbb. Ebben az esetben van a csapatban egy vezéregyéniség, aki kitalálja a nagy igazságokat és ilyenkor jó dolgok sülhetnek ki, de egyenletlen történetek születhetnek. A többieknek is lehetnek/vannak ötleteik, de a hangsúly így is egy emberen van. Azoknak a már kialakult dinamikájú csapatoknak, akik ilyen módon működnek, szerintem nem kell megváltozniuk. Egyébként ez az eset nem jelenti azt, hogy esetleg vannak, akik kivonják magukat a készülődésből. Annak a látszatát, hogy ezt akarnám kifejezni, teljes mértékben szeretném elkerülni.

2. „Az essünk túl rajta” esete: Ha mélyen a lelke mélyére néz a játékos, akkor pontosan tudja, ez mit is jelent. A rendezvényeken amikor mondjuk éppen mesélek valakinek, akkor gyakran találom szembe magamat (főkét az öreg rókáknál) azzal a felállással, hogy nincs különösebben mély kapocs a csapattagok között a játékon belül. Ilyenkor valamilyen mondvacsinált ok tartja össze a csapatot. Ez mindig arra vezethető vissza, hogy egyszerűen csak játszani szeretnének és kész. Ezzel sincs semmi baj, de azért beláthatjuk, hogy vannak, akik nagyobb hangsúlyt szeretnének fektetni a játékra való készülődés ezen szakaszára. Ilyen esetekben történnek meg a klasszikus megmentettelek és örökre együtt maradunk, tartozom neked valamivel vagy hasonlók.

3. „Minden a legnagyobb királyságul megy” esete: És természetesen vannak az alkalmak amikor mindenki összedobja, amije van, és egy nagyon király összhang sikeredik mindenki között. A csapatban mindenki már az előkészületeknél pontosan tudja a helyét a csapatban, és hogy kivel hányadán is áll. Ilyenkor, tapasztalataim szerint hosszú távú együttműködés szokott létrejönni a csapatban, és több rendezvényen is ugyanezekkel a karkaterekkel folytatják a kalandozást. Na most, természetesen nem azt mondom, hogy ilyenkor ez az egyetlen ok, de előfordult már, hogy erre hivatkozva láttam csapatot együtt maradni.

A fentiekből láthatja a kedves olvasó, hogy mindegyik egy elfogadható és teljesen rendbe lévő változata annak, hogy mi történik az után, amikor a karakterek már készek, és egy kicsit túl akarunk lépni azon, hogy egyedül vagyunk a világban. Na ehhez, egy napon, készülve a XV. Vándorkrónikák nyári tábor főkalandjára (a Fény ünnepénre) csapatunkkal kitaláltunk valami egyedit. Ez pedig a már fentebb is megemlített Pentagramma szerinti csapatalkotás nevet kapta.

Ez röviden annyit tesz, hogy egy véletlen táblázat alapján teljesen randomizáljuk azt a kulcsszót, ami összeköti a karaktereket, vagy extrém esetben magát a karaktert is egy szóban körbeírja, és ebből az egyetlen !érzelemből! kiindulva találunk ki KÖZÖSEN részelteket.

Gyakorlatban ezt úgy kell elképzelni egy ÖT fős csapatnál, hogy körbe felírjuk mindenki nevét és mindenkit összekötünk mindenkivel.

Mi a fentebbi képen úgy jártunk el, hogy elsőnek mindenki dobott egy érzelmet az alábbiak szerint saját magára.

Elsőnek kidobtuk K2-vel, hogy az adott érzelem ami a karakterre a leginkább jellemző lesz, az pozitív e vagy negatív, majd ezt követően meghatároztuk egy sima K6-tal, hogy konkrétan melyik is lesz az.

A fentebbi ábrán láthatjátok is elsőnek a nevek alatt ezek eredményeit. Na most, ez sokmindent jelenthetett, mivel a kreativitást szerettük volna támogatni, úgy döntöttünk, hogy amennyire csak lehet, a játékosok kreatívan használják fel ezeket az eredményeket az elkészült karaktereikhez igazítva. Példának okáért Lui – Hűtlenség érzelme egy erős Káosz jellemű tolvajban valósult meg, ami azt is jelentette, hogy soha senkihez nem kötődött, és Tibi – Vágya pedig abban öltött testet, hogy a hatalmasra nőtt barbár karaktere egész életében arra vágyott, hogy egy normális, hétköznapi emberként élhessen. Ebből is látszik, hogy valaki előtörténeti elemként, valaki pedig csupán jellemvonásként is értelmezheti ezt.

Ezt követően két irányból dobtak a játékosok. Magyarán mindenki mindenki felé kidobta, hogy milyen érzelmet táplál elsőként, amikor rá gondol, vagy éppen mi az az érzelem, amely vele összeköti. Itt is, hogy egy példával éljek, hogy mennyire extrém megoldásokban gondolkodtak a játékosok elsőnek jellemezném az Andor – Tibi vonalat, ahol előbbi az utóbbi felé hűséget, míg fordítva szeretet érzett. Ez azt akarta jelenti, hogy ők igazi és meghamisíthatatlan barátok, akik megitták már egymás lábvizét és kitartanak egymás mellett mindvégig. Viszont ami sokkal érdekesebben alakult, az a Lui – Tibi páros, akik a semlegesség és undor érzelempárral viseltettek egymás iránt. Ezt ők úgy fogták, hogy első találkozásuk abból adódott, hogy egy tavernába betérve ugyan azt az undorító ételt kérték, csak mind a ketten valami egészen elképesztő és undorító egyediséggel. Esetünkben halkocsonyát fahéjjal és halkocsonyát lekvárral ettek emlékeim szerint. Ez az ő esetükben nem azt jelentette, hogy ez határozza meg az egész kapcsolatukat, hanem hogy első találkozásuk érzelmei voltak a kidobottak.

Mindezek alapján talán látható, hogy ez a módszer inkább csak egyfajta ihletet adó metódus, mintsem egy igazi szabályrendszer. Néhány év tesztelgetés és próbálgatás után bátran merem a nagyérdemű elé tárni, mert nekünk rengeteg nevetést és mókás pillanatot adományozott már ez a módszer. Remélem lesznek még, akik örömüket lelik majd benne.

Jó játékot és csapatalkotást kívánok mindenkinek a következő rendezvényünkig 😉

Üdv,

Ishidu, a Voul