Az idei KalandorKrónikák mellé gondoltunk egyféle újításnak, hogy a korábban már alkalmazott lapozgatós könyves hangulatkeltőt egy kicsit terjesszük ki. Reméljük minél többen részt tudtatok venni a közös írásában és alakításában, s ha tetszett ilyet még csinálunk majd jövőre is.
Ígéretünkhöz híven a szavazók közül ketten nyer(het)nek 1-et értékes ajándékaink közül. Gergely Magyar felajánlott egy darabot a rendezvény díjai közé is készülő Északi Hármak térképből (részlet odalent), amely Gianag-Haonwell-Eren Hercegségeit ábrázolja majd, a hozzájuk tartozó ismert nemesi címerekkel ékesítve (szóval gyűjtői darab). A másik díj pedig a tavaly előtt debütált és tavaly más második kiadást is megélt Dalok Hat Városból kiegészítő könyvünk.
Ebben Fekecs Máté volt nagy segítségemre, mint ahogy például a közhangulatkeltők remek kártyáit is ő alkotta nekünk hétről hétre. Egy szó mint száz, az előző négy választás mindegyikéből sorsoltunk 1-1 embert és az így kapott 4-ből kettőt. Ez alapján Emese Balogh-László (a második rész alatti 29-es választásáért) és Róbert Boros (a negyedik rész alatti 30-as lájkolásával lett nyertes). Amennyiben ők nem tudnak részt venni az esemény eredményhírdetésén van még két tartalék nevünk, akik november 30-án elvihetik a két extra díjat.
Most pedig lássuk egyben a novellát …
***
Első Rész: Ziad kémura
Haonwell Második Titokkancellárja aggódva olvasta a jelentéseket és legfőképpen rajtuk a dátumokat. E rangban felelőse volt az Északi Szövetség tagjának szárazföldi-, vízi- és légi birodalmának biztonságáért. Ziadban álló palotájában ülve azonban ez még inkább nagyobb tehernek tűnt, mint az azt megelőző esztendőkben. Nem volt elég a déli hittestvérek elhúzódó háborúja a nomádokkal, az erioni bandák hatalmi viszályai, de most úgy tűnt, hogy a fene elkezdte fogait vájni az őt közvetlenül körülvevő világba is.
Anterynben lévő ügynökei sorra tünedeztek el, s most a felkeresésükre küldött bárdnak is nyoma veszett. „Szerencsevadászokra sohase bízd gyilkosok munkáját” korholta magát némán a sirályok röptét fürkészve, de tudta, hogy meg van kötve a keze: Bár a város egyharmada Haonwellhez, s így az ő felügyelete alá tartozott, de érinthetetlen és különleges státusznak örvendett évszázadok óta. Az Erv királyság relikviája, az ősök koronavárosa, lakóival együtt csupán ereklyéi a múltnak. S most mégsem tudta elhessegetni a balsejtelmet, hogy az emberek, törpék, sáskaharcosok és elfek lakta városban készül valami.
Mint általában, amikor még a maga hivatalos csatornái is csődöt mondottak ideje volt tilosban járnia. Embervadászokra volt szüksége és válaszokra. Már csak azt kellett eldönteni, hogy melyik klánt környékezze és bérelje fel vérszegény felderítéssel, hogy tisztább képet kapjon. Megkérik a maguk árát, de hűségük kifogástalan, diszkréciójuk páratlan és ha valamiképp Toron áskálódását lepleznék le munka közben, akkor számíthat rá, hogy grátisz elsikálják erejükön felül. Csupán választania kell közülük, így gyorsan számba vette a leglehetségesebbeket:
– a Via Shen gyilkosai, a Fehér Tigrisek már számtalanszor bizonyították rátermettségüket Zászlóháborún innen és túl, Haonwellben is szívesen látott pengeművészek, akik sokszor büszkén viselik mesterségük jegyét és fegyvereiket, így van, hogy puszta megjelenésük megoldja a krízist
– a Via Grom vajákosai, a Rőt Farkasok elsősorban Dorannak tettek hűségesküt és cserébe védelem mellett olyan praktikákat is kaptak a varázslóktól, ami a legkényesebb feladatok megoldására teszi őket képessé. Talán túlzásnak tűnhet hazai terepen bevetni őket, de olykor érdemes biztosra menni.
– az Erm Roncas, a gyilkosok gyilkosai, akik szemrebbenés nélkül bérelhetőek fel más klánok ellenében is, de hűségük az erv dinasztiákhoz kötik őket. Kivétel azokat, akikből állítólag a Halál Nagymesterei lettek valaha, de ezt nem sokan mernék a szemükbe mondani. Forrásaik kifogyhatatlanok emberanyagban és kiképzőfalvaik is a legközelebb esnek a Szövetség szívéhez.
Második Rész: Rőt farkas
Egyetlen aranytallér sem mozdult meg a törpe bank kincstárában, de mégis rengeteg gazdát cserélt. A szokásos csatornákon keresztül intézték az ügyet, se a kiválasztott fejvadász csak arról lehetett bizonyos mestere komolyságából, hogy hivatalos, magas körökbe vezető, szövetségi megbízásról lehet szó. Kölyöknek nevezték, pedig már nem egy sikeres küldetést tudott a mélytarisznyájában. Az eligazítást követően kijelölt maga mellé három fiatalabb embervadászt majd hagyta, hogy mindkét szeretője a saját életerejéből a testére tetovált mágikus jelek vonalait megerősítsék. Dreina második havában indult el a négyfős raj az Arowin-hegyet körülvevő rengetegből.
Eren földjén haladtak, messziről keresve a lakott területeket és a kereskedőutakat. Bellomar alatt szétváltak, mert a Kölyök úgy ítélte meg a feladat teljesítése előtt ráfér mindannyiukra némi önállóság. A Zemel hegyvonulatai között, a Vente folyót is tápláló forrásvidéken találkoztak újra egy Krad kolostor romjainál. A Kölyök elégedetten vette számba a klántagok által elrejtett felszereléseket a romok mélyén. A romlás közeli ételeket magához vette és felfrissítette a menedék készleteit a majdani embervadászoknak. Egy napot veszítettek, mivel egy társuk csak késve érkezett meg: a küszöbön álló Rusenor éjszakájának örömére egy kyr nemes társaságát élvezte inkább a vadonban alvás helyett. De mentségére szólva olyan bélyegeket és mágikus jeleket helyezett el rajta, amivel később a Rőt farkasok hasznos bábja lehet majd … akár holtában is. Így elkerülte a büntetést.
Az országúton átvágva a Selva folyama mentén követték keletre a gianagi határ vonalát. Raveen vonalában egy vándortáborba botlottak, akik a Maszkok ünnepére indultak. Magukat hasonló utazóknak adták ki, s ez majdnem sikerült is. De a csavargók között akadt egy, a Kóborlók Rendjéből, aki már a kezdet kezdetén átlátott a szitán. Úgy tűnt védelmébe vette a csapatot, így hajnalban erélyesen ébresztette a vadászokat, hogy takarodjanak minél messzebbre, ahol dolguk van. A Kölyök parancsnoki képességeiről árulkodik, hogy magát és egy ridegebb kedvű társát is megtartóztatta, hogy a nyakas erenit ellenségként vagy akadályként kezelje.
Napközép utánra a sűrűből megpillantották Anteryn városát, mely az Északi Hármak közös határán trónolt. Gianagi részéről kovácsműhelyek füstje szállt fel, haonwelli oldalán fák zöldelltek és az ereni kerületben egy hatalmas búra szerű épület körül nőttek ki a házak, mint gombák a fa törzse körül. A város szíve, s a legendás Elsüllyedt Palota nem látszódott onnan, ahol voltak. A tőlük nem sokkal északabbra futó úton azonban lovasok és szekerek igyekeztek a város felé, sietve. A Kölyök parancsára fél mérfölddel feljebb az úton vettek fel megfigyelőállást, hogy alaposabban megvizsgálják a csapatot. A masgarita lovagrend tagjai voltak, jól felszerelkezve, címerekkel és fegyverekkel. S, ami fontos jó okkal tartottak Anterynbe. A Kölyök jó helyzetben volt, de gyorsan kellett meghoznia a következő lépést.
– a lovagok előtt érni a városba, s kideríteni, hogy mi dolga a városban Masgar hírhedten az ősi, rejtelmes tudást kutató nehézlovasainak
– megállítani a csapatot és megtudni a vezetőtől, mindent, ami hasznos lehet a küldetés teljesítéséhez
– megtámadni a csapatot, levetkőztetni őket és a páncéljukat felöltve érkezni a városba, hogy bármi is várta őket a falakon belül, azt a Rőt farkasok fordíthassák a maguk hasznára
– hagyni, hogy a csapat tovább haladjon és más úton, észrevétlenül bejutni a városba napszállta után
Harmadik rész: A Masgariták
A lovas megkönnyebbülve tolta vissza kardját a hüvelyébe, jelzett a többi páncélosnak, hogy ugyanígy tehetnek. Csak ezután igazította meg a fél szemét takaró kötést. Bizonytalan volt, kéretlen árnyaik a városból is jöhettek, hiszen arrafelé is távoztak. De egészen másféle indítékaik is lehetnek. Nem számított, hamarosan úgyis elérik a várost, harccal vagy anélkül. S kezdetét veheti küldetésük következő szakasza.
„A titok a fegyverünk!” – mormolta magában a rend jelmondatát. Ebben azt is beleértették, hogy tiszteletben tartják másokét … ameddig azok nem keresztezik vagy akadályozzák az ő kutatásukat. Jól emlékezett a számtalan összetűzésre Krad lovagjaival, mikor egyazon prédára vadásztak. Ujjával végigsimított a vak szemének oldalvonalán. Aranykör lovagokat nem minden lelkiismeret-furdalás nélkül ölt. Szerencsére erre nem gyakran került sor. Sokkal keményebb ellenfelek, mint ahogy Uwel vagy Kyel hívei gondolják.
Az elől haladó lovas füttyszóval jelzett és biccentésére az oldalán léptető is visszaszólt, hogy értették. Anteryn már látótávolságba került. Féloldalasan hátrafordult, hogy ellenőrizze a hordókat és a két hátvédet. A masgarita lovagnő engedelmesen bólintott felé, hogy szerinte is távoztak az árnyékaik. A mellette ügető páncélos csak színlelte hetykeségét: alabárdját mindig a keze ügyében tartva zárta a sorukat. Amph cwa Hamor lovagmester mindent rendben talált és előrerúgtatott, hogy az ereni erdőség peremén kezdődő város falának tövében álló kapunál elsőként válthasson szót az őrség tagjaival.
Szokatlannak találta az őrség fegyverzetét. Könnyű ruházat, monokróm színek, bőrvértmellények. Ha nem lógott volna mindegyikük oldalán kézi számszeríj inkább déli párbajhősök gyülekezetének tűntek volna. Azonban tudta, hogy a város urától különleges felhatalmazásuk vannak és a kisebb rendű ügyekben maguk hozhatnak ítéletet, amit maguk is foganatosíthatnak. Azt pedig, hogy mi számít a hatáskörükbe tartozó ügynek, nos, ők maguk dönthetik el. A Patrícius kopóinak veszett híre volt észak városőrségeinek körében.
Egy nyalka brigadéros állt menetük elébe, s mikor felismerte a lovak felett kibomló fekete ölyvet ábrázoló címert nem élt vissza hatalmával, megadta a lovagmesternek és a masgarita rendnek kijáró tiszteletet. Ugyanakkor szomorú hírrel fogadta: a városi rendházuk épületét fél esztendeje egy tűz pusztította el, s mivel azóta nem érkezett új lovag még senki sem igyekezett újjápíteni. Amph rezzenéstelenül fogadta a hírt és mintha valamit súgott volna a brigadérosnak lehajolt a nyeregből és pár ezüstöt csúsztatott a bőrmellényvértje zsebébe. A városőr halkan viszonozta a szívességet és azt tanácsolta folytott hangon, hogy óvakodjanak a Harmatszedők bandájától. Cwa Hamor elraktározta ezt a tudást és átvezette csapatát Anteryn ereni kapuján.
– ha az ereni kerületben maradnak és felderítik az elpusztult rendházat és környékét
– ha a gianagi városrészben próbálnak jól védhető, törpék által üzemeltetett vendégváróban megszállni
– ha a haonwelliek területén az elfeknél keresnek szállást és információkat a Harmatszedőkről
– hogyha a rendház pusztulása rossz ómennek tűnik és inkább feladják küldetésüket, hogy az életüket mentsék
Negyedik Rész: Hóhajú bárd
Ranó átlépett a földön heverő nyomorulton, a Kristályfény egy újabb áldozatán. Nem egy ilyet látott már a város sikátoraiban az elmúlt pár napban mióta érkezett. Úgy tűnt A kábítószer szorosan megragadta a helyieket, kellett, hogy legyen forrása valahol. Kibukkant a nehéz levegőjű szűk utcából és a házak felett feltűnt az Auna, a márványból emelt valószerűtlen dóm az ereni kerületben, amiről az a nevét is kapta.
A tér ahová kiért szokatlanul csendes volt, egyik oldalán egy fekete, üszkös gerendákkal az ég felé nyúló telekkel. Nem tűnt friss esetnek, egy éven belül történhetett. Megigézve közelítette meg, kezével a csonka fát érintette. Már egy varázslatba kezdett volna, amikor a háta mögül lódobogást hallott, és egyszerre többet is. Megfordult és szembetalálta magát a masgarita különítménnyel. A vezetőjük lovagmesterként mutatkozott be, olyan rangúként, aki a rend lovagjainak parancsokat adhat társadalmi rangjuk figyelembe vétele nélkül.
A lovagok szállás után érdeklődtek tőle és ebben igazán a segítségükre tudott lenni: a gianagi kerületben álló Rackla odú és a haonwelli Pegazusfészek, mind jó választás lehet a hozzájuk hasonló nemes uraknak és a hölgynek. Másodszor azt kérdezte a félszemű lovag, hogy mit tud a Harmatszedőkről … nos, eddig ő is csak hallott a titkos rendről, ami a város elveszejtésén munkálkodik, egy szekta, egy kult. Remélte minél kevesebb köze lesz hozzájuk itt tartózkodás során.
A harmadik kérdése jobban meglepte: mint a hátán lantot viselő bárd, aki kyrek örökségét őrzi ereiben mit tud nekik mondani a Káosz kardjáról? Ranó elmosolyodott: a Káosz kardja egyike volt a vidék legendáriumának, amelyek mind az ősmágus, a Tíz Mechanika Mesteréhez kötődnek. Ha igaz is belőle valami, azt csak az ősi családok könyvtáraiban, az elfek és törpék emlékezetében találják meg … de nem lepődne meg, ha csak mesének bizonyulna.
A lovagmester elégedetten bólintott és pár ezüstöt vetette a bárd lába elé, aki alázatosan eltette őket és végignézte, ahogy a gyászmenet szerű lovascsapatok eltűnik az Auna utcáinak egyikében. Nagyot fújt, az eddig bent tartott levegő sípolva távozott a tüdejéből. Ideje volt neki is valami északai szálláshely után néznie … az a pékné kifejezetten ígéretesen kacsintott rá reggel. Mielőtt újra elmerülhetett volna gondolataiban …
… emberek ereszkedtek le körülötte a házak faláról, védekezően maga elé kapta mágikus lantját és félig kivonta kardját is. Ha a Harmatszedők végre kiszúrták maguknak és el akarják tenni láb alól nem fogja könnyen adni a bőrét. Négyen voltak, ám öltözetük nem vallott városi orgyilkosra. Ettől még megvolt bennük az embervadászok fenyegető, nagymacskaszerű jellege. „Elhagytad a posztod, ügynök. A kancellárod velünk kerestetett a haonwell-i Lorenben, hiába. A rendszeres jelentkezéssel is elmaradtál … Mi a mentséged?” Ranónak döntenie kell …
Ötödik Rész: Ziad kémura 2
Minden előkészületet megtett, s úgy ítélte meg már nem kell sokáig várnia sem. Elégedetten helyezkedett el a pegazus szárnyakat mintázó faszékben és mikor a boros serlegért nyúlt érezte elméjében a visszafogottan kopogtató kéreckedéseket. Előbb ivott és csak utána nyitotta meg érzékeit a mérföldszázakra lévő mentalistái előtt.
A Rőt Farkasok jelentése szerint sikeresen felhajtották az elveszett ügynököt és tőle további instrukciókat kaptak a terv végrehajtásához. A kyr vérű bárd úgy látszik rá akadt egy Harmatszedő sejtre, akik toroni bódítószerrel akarják a hatalmukat kiterjeszteni Anterynre … és onnan ki tudja még hová. Földrajzi elhelyezkedésük miatt az Északi Hármak bármelyik Hercegségét elérhetik. Ez veszedelem ugyan, de nem az ő dolga: azt kell csupán elérnie, hogy ne Haonwell felé terjeszkedjenek. Aztán az már legyen Sieden Tob, Haonwell Első Titokkancellárjának a gondja.
Persze, a Rőt Farkasok huzamosabb zsoldban tartása is … kockázatos lehet. Ezért is tett előkészületeket ugye … S a jelentésben szerepelnek a Masgariták. Istentelen, felfuvalkodott, de befolyásos hullarablók. Talán a maremitákkal egy szinten lehetnének, ha nem volnának olyan kevesen. További megfigyelést rendelt el és amennyiben lehetséges egy külsős csapat felbérlését a szektával való leszámoláshoz. Jobb ha ilyen terepen a számok törvénye mindig nekik kedvez.
Már éppen fogalmazta magában a személyes üzenetet Sieden Tobnak, amikor az asztalon az egyik lávalámpás megzavarodott. Tarini holmi, ami még bűvölés nélkül is a megbízhatóságáról híres. Na persze, jelen formájában tervezett volt, hogy így viselkedjen a talpába rovatott mágikus jelek miatt. Két másikban is megzavarodtak a lágy viasz alakzatok, mielőtt a terem közepén álló dzsenneri szőnyeg alatti pentagramma vonalai fellobbantak és közöttük megjelent egy ismerős alak. A Második Titokkancellár dühös volt magára: gondolnia kellett volna az értékes szőnyegre.
Az érkező akadálytalanul lépett ki az ötszögű hamuból és ajkán barátságos mosollyal, szemében fenyegetéssel az asztal felé indult. Ám kevesen ezeket figyelték volna előbb, mint azt a tényt, hogy az érkező a szépek népéhez tartozó volt, vállát súlyos zöld köpeny húzta, nyakában Darton szimbóluma lógott és kezében egy unikornis szarvat formázó varázslóbotot tartott. „Elvetetted a sulykot” zizegte az őszi avar hangján „a Rőt Farkasok az enyéim nyájába tartoznak és a megkérdezésem nélkül … nem is … az engedélyem nélkül aranyért sem bízhatod meg őket semmire.”
„Köszöntelek, kedves Alyr Arkhon” bólintott a Második Titokkancellár, de fel nem állt (mert a Sárkánybot az asztal lapja alá volt felerősítve) „bíztam benne, hogy ezt az italt segítesz nekem meginni, mint kolléga … a tiszteletreméltó dorani titkosszolgálat vezetője” A varázsló hezitált, előbb számba vett minden leplezetlen varázstárgyat aminek célpontja lehetett a teremben, majd ereje egy részéig a leplezetteket is. Már akkor gyanakodott, hogy a kancellár VALÓBAN számított rá, mikor a térmágiája nem oda hozta, hanem a terem közepére terelte egy védővarázs.
„Elfogadom a meghívásodat” döntötte el és valóban leült a haonwellivel szemben. „Ha jól sejtem mondandód van az Anterynben folyó eseményekről”. A kancellár elmosolyodott és töltött egy másik kupába, majd a vendége elé tolta előzékenyen. „Gondom lesz rá, hogy a rakoncátlan ügynököm vigyázzon a dorani négylábúakra, nem kell aggódnod.” Alyr Arkhon felemelte a kupát koccintáshoz „Ha jól tudom, néhány pályakezdő kalandozó is tart a város felé. Az ő útjukat pedig én fogom egyengetni akkor …”
Folytatás November 30-án, a XXVIII. KalandorKrónikákon!!!
