Fantasy játékszemle 2010

Idén rám hárul a feladat, hogy megpróbáljam csokorba gyűjteni az év fantasy játéktermését és aztán válasszak egyet mint év játékát itt a Krónikákon. Fontos megjegyeznem, hogy amiket írunk azok nem kőbe vésett igazságok, hanem vélemények. Gyarló, dolgozó, tanuló emberi lényekként nem játszottunk idén sem mindennel ami csak szóba jöhet, tehát, hogyha hiányzik valami nektek a listáról, akkor feltétlenül körmöljétek meg róla a véleményeteket. Kontrollereket kézbe, kezeket a billentyűzet fölé …

Az év egy váratlan bummal indított és megjelent a Darksiders (PC, PS3, X360). Ez az apokaliptikus Zelda-klón egyszerre szólaltatta meg a fiatalabb és felnőtt játékosokat képregényekre jellemző külsejével és vérmérsékletével. A folytatásáig hátralevő két év(!) alatt bőven lesz módunk befejezni és újrajátszani is. A DMC sorozat ösvényén haladva jelent meg a Bayonetta (PS3, X360), amelyben a gyilkos női bájakat állítjuk a gonosz(?) szolgálatába. Az év egyik legzúzósabb játéka ugyan helyenként túlságosan japán, de a stílus rajongói szokták az ilyet élvezni és a Bayonettában … noshát … van is mit.

A tavalyi év legjobb szerepjátékának megjelent egy igen komoly kiegészítése Dragon Age: Awakening (PC, PS3, X360). Ebben szokatlan módon a horda szemszögéből is végigjátszhatjuk az eredeti történetet és több újdonság is lapul még a kampány után: a feladat, hogy újrateremtsük a Grey Wardenek itteni szervezetét csakis ránk hárul. Egy régebbi sorozat is feltámadt az Arcania: Gothic 4 képében. A hányattatott sorsú cím mögött egy különös játék rejtőzik, ami sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket a régi rajongók részéről és így aztán nehezen toboroz újakat a lobogó alá. Kár érte.

A középmezőnyben bujkál a következő két játék: a Drakensang: The River of Time (PC) egy létező fantasy regénysorozatot avanzsál játszható formában, igaz, az eredeti könyvek nélkül a történet kicsit egyszerűnek hat, de a barátságos gépigény és szerethető látvány könnyen teheti újkori kedvenccé őt. Figyelem már egy ideje a Venetica (PC, PS3, X360) pályafutását, ami lassan minden konzolra megtalálja az utat, csak a közönségét nem. Az az akció-szerepjáték egy idealizált itáliai fantasy környezetbe visz el minket és főhősnőnket, hogy életre szóló kalandokban vegyünk részt. Véleményem szerint kár kihagyni.

Az év nagy megjelenése volt a Final Fantasy XIII (PS3, X360), ami majd fél évtizedes fejlesztés után látott napvilágot. A végeredmény sajnos sokkal inkább hajaz a tizedik rész óta tapasztalható lineáris és egyszerűbb irány folytatására mint az előző évezredben megszokott minőség idei szintre emelésére, de aki egy (bitang) látványos ezoterikus túrára vágyik csak, az el tud lenni vele. Nem úgy a gyorsan megjelentetett Final Fantasy XIV (PC, PS3, X360) kapcsán, ami olyan minősíthetetlen formában jelent meg, hogy a legvérmesebb Square fanatikusok is csak ingatták a fejüket. Ez az MMO az FFXI irányvonalát követte volna, de már látható, hogy nem lesz az elődhöz hasonló történelme.

Az alternatív fantasy játékok jönnek. Idén egyértelműen az Alan Wake (X360) egy évtizedes fejlesztés után megjelent misztikus-thriller volt a középpontban és mostanra gyors egymásutánban több kiegészítő is megjelent hozzá. Sajnos a véleményem szerint inkább volt egy akciójáték mint bármi más, pedig az atmoszféra és a történet szövése kellemes, Twin Peaks érzéseket keltett bennem. Még mindig alter, ráadásul egy halott műfaj, a kalandjátékok közül. A The Whispered World (PC) elindítása után tíz évet zuhanunk vissza az időben a rajzfilmes, point-and-click korszakba és reméljük, hogy soha nem múlik el a varázs.

Kitérve kicsit a kicsi konzolokra, a Dragon Quest IX (NDS) az év DS játéka is lett egyben. Láthatóan a sorozat rajongói még azt is megbocsájtották az új epizódnak, hogy nem asztali gépre jelent meg, hanem a Nintendo hordozható masinájára. Reméljük azért visszatalál a pixellabirintusból a mesés látványig egyszer. Lionhead, Peter Molynoux, akkor már mindenki sejti, hogy a Fable 3 (PC, X360) elérte partjainkat. A legújabb részben egy királyság ügyes-bajos gondjait vehetjük a nyakunkba, komoly morális döntéseket kell hoznunk és altesti humorral udvarolnunk. A rajongók biztos nem bánják, mi pedig a játék más érdemeiben gyönyörködünk addig is.

Izgalmas év volt, volt mivel játszani. Persze sok mindent kihagytam (horror játékok) vagy alig ismert konzolos cuccok (mobiltelefonos játékok) vagy konkrét nagy címek (a WoW: Cataclysm megjelenése megrengette ezt a világot ismét), de lehetetlen is lenne mindent felsorolni egy ilyen évértékelés során. Nem is az a célunk, hogy mindenről megemlékezzünk, inkább olyanokra ráirányítani a figyelmet amiket érdemesnek tartunk, hogy szó legyen róla (vagy mert máshol nincs vagy mert nincs elég).

Ezért is esik idén az év fantasy játéka cím választása (legyen ez a Mithrill Joystick) egy különleges darabra, ami a The Whispered world. Idézet egy blogból: „Valami egészen elképesztő volt a megvalósítás és a hangulat, az aranykor képviselője helyett egy méltó fejfának láttam/látom a kalandjátékok számára.(…)Szóval nagy meglepetésemre kapható is itthon. Hú, mondtam én és elballagtam megvenni … pénzért … dobozban … lemezen. Közben esett a hó és fújt a szél.” A demója elérhető a neten, ajánlom kipróbálásra mindenkinek. Nagyon komoly karácsonyi ajándék lehet így utolsó pillanatban is (vagy azután).

A jövő évről nem tudunk sokat. Biztosan lesz Dragon Age 2 (ami már inkább tűnik akciójátéknak) és Elder Scrolls 5. Az eredeti Final Fantasy atyja is nagy dobásra készül a Last Story kapcsán és mi szurkolunk, hogy visszakapjon valamit abból amit elvesztett. Hátha közvetetten mi is részesülünk olyan csodából, amiben régen volt már részünk játék közben.