Beszámolók

10 thoughts on “Beszámolók”

• Hát én csak ennyi:

  http://img1.wikia.nocookie.net/__cb20141125020030/legomessageboards/images/6/64/I_like_it.jpg

• Ahoy,

  számomra az egyik legjobb krónikás élmény volt a legjobb tavaszi tábor volt ez a négy nap, amit a civilizációtól távol törvénykönyvek, jó italok, ismerősök és rengeteg kaja között tölthettem el. Az első napi bemelegítő LIVE részt (faszedés az erdőben az esti tűzhöz) körülvevő mesét Nova hozta nekünk és kellemesen telt el. Nem is tartott olyan sokáig, nem is halt meg nagyon játékos, voltak szociális részek, a csapat is szépen mozgott (szétspriccelt és összetalálkozott rendben). Voltak jó gondolatok (pl. „Eszme”), kiváló benyögések („Hogy jössz te hozzá, hogy kioktass itt engem? Én vagyok itt a MATRÓZ!”) és technikailag volt egy költői est is ahol kelet és nyugat versei összetalálkozhattak/ölelkezhettek („A víz sötétkék, // elfelejt a zúgó hab // s sziget a halál.”). A fénypont talán akkor is Kacat részegséget imitáló felolvasása volt, ahogy a kalandmester saját szerzeményét adta elő a modulból.

  Második napon én pattantam a kalandmesteri székbe, de sok játékos visszaköszönt a tegnapi csapatból. Itt Haonwell-Chicago egy újabb sötét titkát göngyölítettük fel … kicsit lassabban a sok és színes karakternek köszönhetően. Tudtukon kívül ugyan két egészen más irányba indultak el, de végül a modul szerint is összeérnek a szálak. Kiváló nyomozómunkáról tesz tanúbizonyságot, hogy a megoldásra szinte a játékidő felénél rájöttek már és utána (hajnali negyed ötig !!!) inkább már a karakterük számára elfogadható morális lezárását keresték a történetnek. Kevesebben fejeztük be a kalandot mint kezdtük, de igyekeztünk a szervezett programhoz tartani magunkat, hogy más játékok ne csússzanak.
  
  „Halkan dalol a madár,
  távoli hegyek fölött.
  Nem létezik az az ár,
  melyért Eriont ne hagynám magam mögött.”

  S lőn szombat, mikor az éjszakai játékomban megfáradt Vii vette át a mesélőpálcát, ismételten visszatérő játékos arcokkal. Ez utóbbi egyébként egy különösen értékes osztott világ érzést keltettek bennem, voltak poénok, amik áthullámoztak a három játékalkalmon és közös pontok is. Itt Erion-NewYork árnyai közé vethettük be magunkat és hasonlóan színes játékos összeállításból könnyen kijöhetett volna karakter halál (persze hogy miattam), de végül mindenki erősen tartotta magát a végéig és szerepben maradt. Napközben a Kalandozók stábja is nálunk kibicelt, melyet a Hét képeként meg is örökítettek honlapjukon. A játék után teljes elégedettséggel vethettük bele magunkat az esti „program” fáradalmaiba.

  „Régi büszkeség komor bástyája,
  értékes örökség rozsdás őrkutyája
  Fiatal, szép testét a tűz emészti el
  új idők szavára így végül süket leszel.”

  Összességében szerintem egy nagyon profi táboron vagyunk túl. Szeretném megköszönni mindazoknak, akik lehetővé tették és remélem más asztaloknál is volt olyan hangulat, mint nálunk. A hazaút a szokásos sokkal ért minket és felmerült, hogy a tavaszi dózis is kevés lassan … hát-hát. Annyi biztos, hogy a nyáron augusztus 18 és 24 között tervezett Vándorkrónikákig még sokat kell aludni. Addig tartsatok ki, én meg csapkodom Gulandrót, hogy írja, amit nekem kellett volna már rég.

  *THE END*

• Amundnak köszönhetően rövid(ebb)re foghatom a beszámolómat (mindhárom általa említett kalandban együtt szimbiotizáltunk, ilyen se volt még).

  A szervezőknek és a társaságnak ezer köszönet, remekül sikerültek a dolgok, nagyszerűen éreztem magam némi KK-magus kihagyás után.
  A két játszott kalandban is kiválóan szórakoztam: Nova kalandjában elvittük az pyarrmerikai demokráciát a vadaknak, meg mindenkinek, aki az utunkba állt.
  Amund kalandjában bár szerepjátékos pályafutásom leghaszontalanabb, legéletképtelenebb karakterével szerepeltem (haszontalanabb és életképtelenebb, mint a banyatankos, elcsomagolt ramiérás, félszeg, introvertált Della-pap, szóval gondolhatjátok…) mégis sikerült életben maradni, sőt, a karakter olyan mély jellemfejlődésen ment keresztül, hogy a végén már – óvatosan persze, de – egy erősebb hangvételű levelet is mert írni a feleségének 😉
  A némiképp „shadowrunosra” alakított kalandomat, mesémet a játékosok tisztje megítélni; én a magam részéről köszönöm a részvételt a játékosoknak; én mesélőként remekül szórakoztam, és bár elkerülhetetlenül beütött a többségnek (nekem is) egy evés utáni punnyadós időszak, a végére kimondottan felpörögtek a dolgok, olyan jeleneteket égetve agykérgünkbe, mint a csapat bárdja által éppen orgazmus _előtt_ leszúrt kyr hölgy, az ettől függetlenül (a hölgy alatt) remekül szórakozó toroni nemes, a hegy hiányában fára mászó hegyivadász, a démonszoborba szúrt vívókardon vitorlázó bajvívó és az ököllel vaskaput döntő harcművész esete…

  Szóval nagy köszönet mindenkinek mindenért (a kullancsoknak is, hogy nem engem választottak), viszlát nyáron, és addig se felejtsétek: vérnyomás nulla per nulla… lehetne jobb is, de legalább stabil 😀

• Szissz! 🙂

  Már megint vége egy tavaszi tábornak. Mindig meglepődöm, hogy telik az idő… na de ismét nagyon jól éreztem magam, köszönöm mindenkinek. 🙂
  Hogy kiemeljek pár emlékezetes részletet…
  Kezdve a szerda estével, mikor sikítva kerestünk másnap reggelre autót, és végül meg lettünk mentve (ismét, és újra hála Nagy Józsefnek, és Károlynak, a kedves kollégájának a fuvarért). Miután sikerült lekalandozni ilyen módon a táborba, csütörtökön meghódítottuk páran Drégely várát, és ahhoz képest, hogy vagy 5 kilométert ráhúztunk a köves túraútvonalra miközben a tetoválások és a favágó trend mibenlétéről cseverésztünk, végül átkelve a Száraz-patakon (nem volt száraz) és a dzsindzsán, sikerült egyenesbe kerülnünk… 🙂 Az esti ragu az összes szakácsnak köszönhetően nagyon finom lett.
  Én pénteken kb. a fél napot átaludtam, de ez kellett is, mert nem tudom hogy éltem volna túl épp ésszel az esti játékot a denevérember, a macskagoblin, meg saját pegakentakornisom társaságában.
  A szombatot már egy sokkal sötétebb világban tölthettük el a császár dicsőségére, és bár sikerült botrányos kockadobásokkal szórakoztatnom a csapatom (egy párhuzamos univerzumban egy MAGUS karakterem ezzel egy időben legalább 5 szintet lépett és végighasított az egész elátkozott vidéken… egyedül és győzedelmesen). Szóval visszatérve… végül a játék nagyon is jól sikerült, bár nem értünk a végére. Kedd van. Folytatjuk? 🙂
  A szombat esti sütögetés-iszogatás igazán maradandó emlék marad. Nem is emelnék ki részleteket, azt hiszem jobb így mindenkinek. 😀 Előre apatestű férfiak! 😛
  És elérkeztünk a vasárnaphoz, ami bár kicsit fejfájósan és két-három óra alvás után végtelenül kimerülten, de azért derűsen ért utol, hogy a tábor jól sikerült. 🙂
  Nagyon várom, már a nyári tábort… nem lehetne belőle kettő? 😀
  Még egyszer köszönöm mindenkinek, találkozunk hamarosan! 😉

  Ket

• Az a szép a táborokban, hogy az ember elmegy kikapcsolódni bő három napra, és mire visszatér, olyan fáradt, hogy kell még egy nap, mire magához tér. Noh igen, a konstans evés-ivás, koránkelés, avagy koránfekvés, szerepjáték, jövés-menés megteszi a hatását… az élet szép.

  Az első napi túra kellemes volt, még ha tovább is tartott, mint szerettük volna, és persze messze nem a kijelölt útvonalon tértünk vissza. A vár pedig egészen kellemes helyszíne lehetne, pl. egy jövőbeni live megmozdulásnak. Az esti bogrács partynak is megvolt a varázsa, és egy igazi késő esti falás lett az eredménye.

  Másnap a Tsuro of the sea kerített elsőként hatalmába (komolyan, ez a Tsuro egyre jobb lesz), majd a Savdémon Zoltán által tálalt Koléria, egy rövidebb esti menet erejéig. Erről csak annyit tudok mondani, hogy: Zoli bakker, ezt még visszakapod! 😉

  Szombaton érkezett az Only War kaland, amit szintén Zoltán vezetett elő, és már sokkal összeszedettebbre, és persze komolyan vehetőre sikeredett. Amellett, hogy WH40K-ból sosem elég, a műanyagkatonák és tankok megjelenése a térképen, egészen kellemes harctéri szimulációs érzést keltett. Cadian Shock Troops. Mess with the best, Die like the rest!
  A kalandból ugyan lett volna még hátra a végső befejezésig, de utolsó este lévén inkább a társas elfoglaltság, a tábortűz, és a holdra ugatás mellett tettük le a voksunkat. Így csak az aktuális fejezet végére értünk el. Remélhetőleg lesz még alkalmunk megküzdeni, a csillagerőd szívében megtestesült eretnekség atyjával is.

  A vasárnap reggel végleg megfáradva, és sajgón virrad fel, de a búcsú már csak ilyen. Cserébe bizton mondhatom, hogy megtettük, amit megkövetelt a Fanfár a hősökért 😉

  Jólét polgártársak!

• Remekül éreztem magam, úgyhogy először is főhajtás a szervezők felé. Aztán köszönet mindazoknak, akik engem, az új húst választottak. A visszajelzések alapján jól szórakoztak, bár a Cthulhu Hívása elég formabontó lett. 😀 Külön öröm volt számomra, hogy ismét kiélhettem a törpemániámat és lemesélhettem a beriqueli MAGUS modulunkat. Száz szónak is egy a vége, nem most láttatok utoljára! 🙂

  Ia!

• Sajnos személyes elkötelezettségeim miatt csak két napot, a csütörtököt és pénteket tudtam a táborban tölteni, ám ebbe a rövid időbe is rengeteg pozitív élmény szorult.

  Első nap, már a vonaton egyeztetve a játékosaimmal, TIMELORDS kalandomat meséltem le Messornak és Wiziernek, akik rutinos szerepjátékosként reagáltak az agyamentebbnél agyamentebb helyzetekre (pl. a gyermek Jézust időutazó kínaiak akarták elrabolni, akik az egyik második generációs Időúrnak, Zhankennek, a Kígyónak dolgoztak). Még a kalandban nem játszók, de a szobában tartózkodók is bele-belevonódtak egy-egy megjegyzés erejéig a történetbe, amiről összességében azt kell mondanom, jól sült el (készültem is rá hangulatilag rendesen: Josephus Flavius: Zsidó háború-jával). Remélem játékosaimnak is jó élményeket okoztam mesémmel. 🙂

  Második nap, alighogy befejeztük a TIMELORDS-ot, kezdtük Messor erioni MAGUS kalandját Afrad, Magichorse, Kukac, Frosty és jómagam részvételével. Az ideális „inkvizítor csapat” lettünk (nem félreérteni!): egy Adron-pappal, egy ortodox Darton-pappal, egy Uwel-paplovaggal, egy pyarroni varázslóval – és egy gorviki, de a varázslóval dolgozó diplomata boszorkánnyal. Egy különös haláleset nyomába eredtünk, amiről nem is írnék itt többet, a spoiler veszélyét elkerülendő (hátha kedvet kap valaki hozzá később). Intrikus-nyomozós kaland kissé darkos alaphangulattal, és egy szemtelen nemesemberrel, röviden ennyi. 🙂 Sajnos a hazaúti utolsó vonatot el kellett érnem, ezért nem maradhattam a kaland lényegi részére, de Uwel (Messoron keresztül) megsúgta nekem az át nem élt jövőt (elmúltat)… 😉

  Csatlakozva a többiekhez: gratulálok a szervezőknek a legfontosabbért: az alaphangulat megteremtéséért és azért, hogy ilyen szívbemarkolóan természeti helyen lehetett mindezeket átélni. Nyáron a Balaton mellett majd kicsit más hangulatú, de remélem ugyanilyen eseménydús és kalandos táborunk lesz.

• Sziasztok!

  Elsőnek köszönet a szervezőknek a táborért! A hely és az ellátás jó volt most is. (Bár legközelebb a fagyiskocsinak új menetrend kell, hogy ne ebédidőben jöjjön arra 🙂 )
  A játékok terén a bőség zavara volt és hirtelen nem is tudtam melyikre jelentkezzek 🙂
  Elsőnek a Timelords multi világába kalandozhattam Messorral együtt, Lozartan vezetésével. Elsőnek kicsit kusza volt a rendszer de túl tudtunk lépni a karakteralkotás kezdeti nehézségein és a végére jól alakult a kaland, köszönet érte játékostársaimnak 🙂
  Másnap Tanti vezetésével vetettük magunkat a sötét Cthulhu világába. Utólag is elnézést minden játékostársamtól a poénos irányba elvitt játékért 🙂 Utólag mondva viszont jól szórakoztam és tetszett a játék.
  Harmadnap Beriquel fagyos világába térhettem ismét Tanti vezetésével. Szerencsére sikerült a fagyos szigetvárost megmenteni és legyőzni a sötét törpe világot 🙂
  Negyednap szembesülni kellett a szomorú valósággal: véget ért a tábor 🙁 De szerencsére még maradt egy kis kártyajáték a Condottiere és a Trónok harca segítségével 🙂
  Összességében a tábor jó volt, jól sikerült. Lecsengése hosszú és kellemes zamatos, olyan „kérekmég” érzés 🙂 Várom a következőt!

  Wizier

• Szerintem is egész jóra sikerült a tábor, én is élveztem, bár a „közös nagy kaland” is hiányzott. Külön örülök, hogy a „két frakció” lassan kezd összejárni, ez olyan kis szívmelengető. 😉
  Nova kalandjában ráébredtem, hogy a lovag karakter csak összeegyeztetett csapatban játszható jól, összegányolt csapatban kissé esetlen. Persze ez nem a km, kaland vagy a társak hibája, legközelebb bölcsebben választok. 😉 A kaland hangulatos volt. Éljen a Pyarr eszme, no meg a DEMOKRÁCIA! 😉
  Amund haonwell-i kalandjában esetlenkedtem másnap mint Mr. Csencs, a goblin „üzletember” (és polgártárs:)), a Piszkosok vezetője és a kaszinó direktora. Ide kicsit készülhettem volna többet és egyeztethettem volna Amunddal a körülményekről. My bad. Azért jó volt ez is. 😉
  Harmadik napon Tanti meséjében a törpe gasztronómusommal látogattam el ősei földjére, hogy kutatóexpedición segítse kőfivérét, s rátehesse mancsát egy kisebb rakomány örökzöld dérgyökérre, az első törpe ízesítő fűszernövényre. 😉 Minden összejött, remekül sikerült, bár a végére sztem többen is elfáradtak. 😉
  Azt hiszem mindent egybevetve nagyon jól sikerült ez a tábor is, sőt, még! Augusztusban találkozunk, ha előbb nem… 😉
  See you space cowboys\-girls!

• Szándékosan és szándéktalanul, de eljött az idő, hogy én is megírjam a táboros élményeimről alkotott rövidke véleményemet. Formabontó lesz, hogy most tényleg röviden fogom kifejezni magam.

  Nagyon örültem, hogy az első nap egy kis késés után beszállhattam Nova kalandjára és élvezhettem a többiekkel a játékot. Ott a csapattal egy kis szigettúra során rájöhettünk, hogy a -majdnem fehér- Kormorán a hatékonyabb, mind egy részeges varázsló és a shenar fejvadász képes 18Ép-t sebezni egyetlen dobással. (Szegény óriások…)
  Második napon egy vicces kombinációval fárasztottuk mesélőnket, aki ezt megérezve már az első öt percben a padlóra küldött. Drága komornyikomat egészen az őrületig hajszolták, míg már a játékos is unikornissá akart válni. 😀
  Harmadik nap egy kis marveles akciófilm háttértörténetét élhettük át. Elkapni a gonosz ellenséget. De először ki kell deríteni hol van, aztán behatolni a bázisra, élvezni a bulit, mármint elkapni a főgonoszt. Aztán placcs és már ki is ugrott az ablakon. Én azért rádudáltam, hogy éreztessem vele ki a góré.
  Negyedik napon belekezdtem egy kis történetbe, csak azért, hogy ne mondhassam azt, hogy csak játékos voltam egy egész táboros alkalommal.

  Jól szórakoztam és kiélveztem a lehetőségekhez mérten. Köszönöm a táborszervezőknek, hogy megteremtették a lehetőséget és a többieknek, hogy élvezhetővé tették a programokat. 😀