A hétvégén lezajlott huszonharmadik egynapos rendezvényünk kalandmodulját olvashatjátok ezúttal, amit a Tizedik című regény és a korábbi Fagyvár kalandmodul írója jegyzett. A találkozón nagy sikert aratott és másságával, hogy inkább az intrikát, szociális részt, szerepjátékot ülteti a nyeregbe ellenben korábbi versenymodulokkal kellemes változatosságot hozott az Ynevi Vándorlások történetei sorába. Bátran ajánljuk otthoni kampányokba való beillesztésbe is vagy akár egyalkalmas játékok témájául és reméljük még olvashatunk, játszhatunk, mesélhetünk a szerzőtől hasonlókat a jövőben.
Ifin városa még mindig a kyr istennő visszatérésének hatása alatt van és a falai között is zajló történelemformáló események kötik le a figyelmét. Ez kíváló alkalmat biztosít egy alvilági szervezetnek, hogy éves aukcióját nagyhatalmú felek számára itt tartsa meg, s ezzel ne csak a vendégek biztonságát, de a ritka, értékes és vágyott tárgyakat is titokban tudhassa a nagyhatalmak figyelő szemei elől. A kalapács alá azonban olyan tételek is kerülnek, amelyek igencsak kényesek távoli és közeli érdeklődőknek egyaránt. Az ébredező kyr isteneknek szentelt színházban pedig olyan veszedelmek várják az alkuszokat, amelyek ellen már minden istenfélő úgy gondolné vétek nem kalandozókat bérelni fel a saját védelmére. A XXIII-2. KalandorKrónikák Találkozó versenymodulja egyszerre régi és új, klasszikus elemeket használ fel és kavarja úgy a lapokat, hogy a folyamatos déja vu ellenére minden fordulata váratlanul hat. Letöltés: (52)-[KHRH]-Az Öt Arc Háza
A csapatok eredményei alapján a Krónikák.hu mitológiájában a kaland nagy nyertese Dzsebalah emír képviselője, Mussah ibn Jassif lett. Nem csupán azt sikerült megszereznie urának, amiért eredetileg és leginkább érkezett, hanem a kalandozókkal összejátszva a ban(n)ara titkára is rátette a kezét. Így az ezúttal sem került Toron kezébe, de más északi hatalomhoz sem. Az bizonyos, hogy ezek után az emírnek újabb látogatója fog érkezni a Fekete Határon túlról a palotájába és immáron egy sokkal nehezebb, személyesebb alkudozást kell lefolytatnia. De ha ügyes és hallgat dzsenn vérére, akkor erősebben és hatalmasabban jöhet ki az ügyből, mint azt az aukció előtt remélhette …
A kalandhoz Magyar Gergely jóvoltából készült kép segédlet az Öt Arc Házának alsóbb szintjeiről, illetve Ifin nagytérképére is felkerült, ezzel is segítve a kalandmester dolgát és a játékosok élményét, akik a rendezvényen nagyméretű kinyomtatott várostérkép felett tervezhették meg következő lépéseiket általat.
Nagyon hosszú lesz ezért elnézést kérek!
Nos olyat tettem amit amúgy még sosem, játék után átolvastam a kalandot. Mivel rettentően jól szórakoztam ezért nem igen akartam, de éreztem, hogy valami nem stimmelt ott a kalanddal és átolvasás után arra jutottam, hogy tényleg a mesélőnk volt az aki kihozta amit ki lehetett.
Tényleg úgy fest, hogy a MAGUS írók le vannak ragadva valamikor a 90-es években és félreértés ne essék én is pont annyira szeretem a 90-es éveket mint bárki más, de a kaland akkora klisékkel és semmit mondásokkal dolgozik, hogy szemet szúrt még nekem is. Ezért úgy döntöttem, hogy erőt veszek magamon és átolvasom.
Ahogy látom a kaland nagyon nagy részét az NJK-k mozgásai és a közben folyó aukció teszi ki, ami teljesen korrekt. Az, hogy 31 tárgyat nem tart 7 óráig elaukciózni az dolog, de látványosan erről megfeledkezik a kaland és nem mondja, hogy mivel töltik ki az időt, ha csak a játékosok miatt vagy valami történés miatt meg nem áll az egész.
Az elnevezése a helyieknek, hogy csodaművesek, nos én végig azt hittem, hogy valamiért ezek a Talavraiak. Én értem a nagyszerű csavart a dologban, de mennyire szerencsés sokadszorra is azt eljátszani, hogy direkt hasonló nevet adunk egy szervezetnek vagy helyszínnek?
A helyszín, ez a színház kifejezetten érdeke volt, nekem tetszett eléggé egyedi volt és érthető, hogy van valamilyen védelem beépítve, ettől függetlenül léteznek védő varázskörök is, én nem hagytam volna ki azt sem, főleg mivel nagyon fontos a helyszín. No de a belépéssel kezdődött az igazán nagy problémám. Tényleg 2021-ben (3721-ben) itt tartunk, hogy azzal akarjak „megfogni” a játékos karaktereket, hogy elveszünk minden felszerelését? Ez a húzás már 15 éve kivágta nálam a biztosítékot. Az, hogy a játékos rááldoz rengeteg erőforrást a karakteralkotás során arra, hogy legyen egy különleges tárgya / fegyvere / stb, és a kaland az első 10 percben azzal kezd, hogy elveszi ezt, minimum olcsó húzás. Ami mellett el is mennék, hogy ha a kaland írója egy kezdőbb játékos lenne, vagy éppen egy itthoni kampány egyik állomását játszanám, de egy rendezvényen ez végtelenül olcsó húzás és nem is hagy jó szájízt.
No de lássuk az NJK-kat, mert azért itt is dübörög a fantáziátlanság.
A toroni BM, akinek azért kell a hatalom mert kell a hatalom és aki mindenkit lenéz aki nem ő maga és amúgy fenhéjázó és midnenki eszköz a számára, még a láncbarátokat is ő segíti nem fordítva. Azt is írhatta volna, hogy random kyr nemes 1.0, ennyiből is értettem volna.
A boszorkány nos, aki szép és nagyravágyó és okos, és ravasz, ebből sem láttunk már három tucatot, a regények lapjain és a modulokban. Szintén az alapbeállítású boszorkány.
A dzsad kalmár, aki tolvajból lett gazdag kereskedő mert ugye mindig buzgott benne a becsvágy és a tenni vágyás. A legérdekesebb vonása, hogy dzsenn félvér.
Az elf aki mindent tud, mindenkinél jobb és hát ezt az emberek éppen meg sem érthetik, köszönjük szépen!
Ott van a törtető nemes, aki ugye rangban lovag, és nemes és törtető.
A száműzött ’szuke ennyi, szrencsétlen ’szukék mindig száműzöttek, ez a sors járt nekik, nem lehet vele mit kezdeni. De ő azért lett száműzve mert a rossz nőt nézte ki magának, szerencsére ugye.
A kráni fejvadász, mert ugye minden kalandba kell egy kráni fejvadász, anélkül már nem is kaland a kaland, hogy ne rohangálni valahol egy kráni fejvadász akinek még a szeméylisége is képlékeny ahogy a kaland fogalmaz. Úgy fest, hogy ő is egyfajta Unity
Félreértés ne essék nincsen probléma a klisék illetve a jól bevált toposzok használatával, de az, hogy arra építsünk, hogy mindenféle csavar nélkül ezeket egyben bedobáljuk és lesz valami, az már számomra is zavaró, pedig tényleg hajlamos vagyok elmenni ezek a dolgok mellett.
A kalandben ugye van lehetőség harcolni, de meg balhézni, de ugye ha megteszed akkor kvázi vége a kalandnak, amit mi nagyon nem akartunk mert ugye szerettük volna végig játszani, ezért belementünk a szabályokba. Habár ahogy nézem a statisztikákat indokolatlanul, mert a 4 fős kompániánkból bármelyik kettő végigveri az egész kócerájt kráni fejvadászostul, szamurájostul (akiket ugye muszatasinak hívnak yneven), elfestül mindenestűl, nemhogy 4-en! De okés nincs harc, én elvagyok vele alapvetően, ha otthon játszunk és olyan a kaland. Na de ez egy rendezvény, ahol ez esetben 100+ fő játszik, jó eséllyel a 100+ főböl elég sok lesz a harcos karakter. Nem azért hoz valaki harcos karaktert, hogy aztán ne harcoljon vele (biztos van ilyen de nem ez a jellemző)! Legalább a lehetőséget meg kell adni, hogy lehessen harcolni, lehessen rá megoldás. Nálunk konkrétan volt 1 papnő és 3 izom karakter, mi nagyon szerettünk volna egy jó kis harcot, de ugye ez nem az a kaland volt, ezzel a lendülettel hozhattunk volna 4 della papot pont ugyanilyen hatásfokkal visszük végig a kalandot. Ami mint mondtam nem baj, ha nem rendezvényről van szó.
A vége pedig az a történetnek, hogy kinyílnak a kapuk és mindenki kisétál, ami tényleg tök jól hangzik, de mi utána szerettünk volna egy baráti vérfürdőt rendezni az utcán és lelépni minden tárggyal, de legalább azokkal amiket a megbízónk végül nem szerzett meg bent. De erre végül nem volt lehetőségünk részben idő miatt részben pedig mert a kalandnak eszébe sem jut belegondolni, hogy mi van ha a játékosok erőszakkal oldják meg a dolgokat. Ez igaz a benti időszakra is. Olyan statisztikákkal voltak megáldva a végők, hogy tényleg egy 6. szintű 4 fős kompánia végigveri a társaságot röhögve (még fegyver nélkül is!). 35E-s pajzsot kb 4. szinten csapja át bármilyen mágiaforgató, az pedig, hogy a helyi BMek manája miért 39 rejtély.
Általában a véleményem, hogy én jót játszottam, mert jó volt a mesélő és jó volt a csapat, de ez nem egy jó kaland. Hemzseg azoktól a problémáktól amiért a legtöbb MAGUS regény számomra élvezhetetlen. Mindenhol kell lennie három nagyobb összeesküvésnek, mindig van valami Krán és a karakterekről azt feltételezi, hogy nem kalandozók és megint kaptam 3 oldal toron információt (mert a könyv nem volt elég!). Végül pedig a lényegtelen dolgok túl vannak írva, a lényegesekre pedig nem jut elég energia! Mindez olyan sótalanul tálalva amennyire csak szándékosan lehet!
A „mindenhova kell egy kráni fejvadász” részhez annyit fűznék, hogy már a hangulatkeltőből is ordított, hogy lesz egy kráni fejvadász. A Bannara krán titka elvileg. Nem szokták csak úgy elengedni.
A modult még nem olvastam, de az írója tálalásában én nagyon élveztem végeredményben.
Ahoy,
Nagyon nagy megtiszteltetés volt, hogy a szerintem egyik legjobb M.A.G.U.S. író elfogadta felkérésünket és be is teljesítette a kalandmodulíró posztra ezalkalommal. A regényét még eredetileg a Krónikák.hu társalapítójától (Afradtól) kaptam kölcsön, így nagyon illő volt, hogy ezt a kényszer-újrakezdő rendezvényt az ő története fémjelezhette (aki már játszott-halt meg nálam a regény alapját képező kalandmodulban az tudja, hogy nem a levegőbe beszélek). Olyan izgatottan estem neki az első változat olvasásának, mintha csak a Tizedik folytatását vagy az általa ígért Kígyószívet (esetleg a Fagyvár 2-t – még hidegebb az erőd) kaptam volna meg. És olvasás közben néhány tincsem visszakapta eredeti sötét színét is, de ez csak azért nem látszott a rendezvényen mert a szervezés közben kihullottak.
Igazi időutazás volt, amit egyfolytában erős déja vu kísért. Olyan erős, hogy komolyan rákerestem adatbázisomban és neten is a kaland címére, hogy nem e volt már ilyen annak idején a pre-Krónikák.hu kaotikus éveiben. Valójában azonban csak egy olyan irodalmi igényességgel (is) megírt kalandot olvashattam, ami nagyon jó érzékkel nyúl a klasszikus elemekhez és azokból épít egy új történetet. Emellett óvatosan és okosan lavírozik a 3721-es jelen és a korunk kalandmoduljai között is, hogy senkinek semmilyen történetét ne húzza keresztül. Ez az óvatossága néhány helyen szerintem kisebb túlzásokba vitte, szerintem lehet bátrabban is, igen magas a toleranciánk szerintem.
Ez a kaland gyakorlatilag az a szociális-intrikus kalandoknak, ami a „vadásszunk le pár orkot és igyunk meg valamit” a harciasabb-kockacsörgetős történeteknek. Klasszikus és autentikus M* elemeket rak elénk, amiket mindenki felismerhet könnyedén akkor is, hogyha egy teljesen új dolog is kerül be vele a világba egy varázstárgy vagy méreg képében. Szerintem ez nagyon ügyes volt a részéről. A szikéjéhez képest én meneth-t használok általában. Az NJK-k bővítésre kerültek az eredetihez képest de nem vesztették el archetípus jellegüket, így mindenki tudhatta hogy a megbízójától kb mire számíthat. Ez szerintem annyiban kellemes (és is ismét a bekezdést nyitó példára utal) hogy nem kellett attól tartani, hogy valakit MEGINT a megbízója nyársal fel a végén. Én azt nem szeretem igazából játékosként és KM-ként is fészkelődve mesélem le , hogy „Ja – ja, tudjátok most mi jön …”
Összességében szerintem egy nagyon szép „újrakezdő” kaland volt és remélem és nem utoljára volt szerencsénk olvasni és rendezvényen látni Oszi valamelyik történetét. Persze, az igazi az lenne ha egyszer játszhatnám is elsőre, de ne legyünk telhetetlenek. Az is nagy öröm, hogy a mitológiánk részévé avathattuk és remélhetjük, hogy legközelebb egy kevésbé visszafogott, a jelen eseményeit jobban megforgató kalandot vág le az asztalra közénk, hogy szétrepülnek a kockák. Nekem például adott egy inspirációt, ami alapján már neki tudtam vágni a 25. KK történetének, ami nem utolsó dolog szerintem.
Külön szeretném kiemelni MG térképmellékleteit, amik úgy láttam nagyon sokat segítettek a mesélőknek a játékban és a játékosoknak is. Köszönöm neki is, bár úgy kellett kitépni a kezéből mert jó művész módjára esküdözött, hogy ez nincsen kész. Ha tudok valamit a művészekről az az, hogy szerintük sohasincs teljesen kész amin dolgoznak …
Üdv,
Mesélőként vettem a kezembe a kalandot, aminek az alaphelyzete tetsztett és Shalafira reagálva szerintem nem baj ha egy szerepjátékos modul kliséket is használ. A kaland helyszíne a különlegeségével és hangulatával megfogott, bár úgy éreztem nem ad elég segítséget a mesélő kezébe, így több időt kellett belefektetni a felkészülésbe. (Ezért is köszönet a szerzőnek, hogy időben megkaphatták a KM-ek a modult )
Az NJK-k tetsztettek, viszont hiányoltam azokat a titkokat/fogásokat rajtuk amit a karakterek felhasználhatnak ellenük, ha esetleg kémkedésre adják a fejüket.
Nekem a nagy befejezés és megpróbáltatás is hiányzott a végére, mivel egy jó üzleteléssel vagy a patthelyzetben lévő többi frakció kiejtésével könynen célt lehet érni. (Patthelyzetre jött az asztalról reakció, hogy hogyan fordulhat elő egy liciten patthelyzet mikor mindig van egy nagyobb licit…)
A hangulatkeltő tetszett, viszont szerintem félre viszi a jelentkezőket. Egy gladiátor viadal, alvilági alakok és egy kráni méregmester szerepel benne és joggal számolhatnak rá, hogy valami hasonló lesz a kalandban.
Ezzel ellentétben aki nem szociális karaktert hozott nehezen tudott érvényesülni és az is fennállt amit Shalafi említett, hogy a karakteralkotásban sokat el lehet költeni varázsfegyverekre amiket az elején sajnos le kell adni.
Szerintem érdemes gondolni a többféle játékostípusra vagy a karakteralkotásban/hangulatkeltőben valahogy szerepeltetni hogy milyen fajta mese várható.
Egy harcosabb csapatnak például, ha engedte volna a modul kerete egy rövidebb aukció után Ifin utcáin egy vérfürdővel lett volna csúcspontja az eseményeknek. (aminek akár a Begyűjtő is tehetett volna pontot a végére a méregmester likvidálásával)
Végeredményben jól szórakoztam és a modult is köszönöm, remélem várhatunk még Peter McSky-tól kalandot.