Utóbbi években kifejezetten megszerettük és jó visszajelzések érkeztek arról, hogy már előre kapnak a csapatok kis döntési lehetőséget a kalanddal kapcsolatban. Így a következő hangulatkeltő ismét egy-egy kis bemesélési szösszenet lesz amik közül választani kellene egyet, hogy melyik megbízás nyomán kerül a társaság a modul helyszínére. Arra kérünk mindenkit, hogy amikor leadjátok a karaktereket erre a kérdésre is adjanak választ. A kalandra 4-6 fős csapatok jelentkezését várjuk, a karakteralkotás pedig elnyeri nemsokára a végleges formáját.
A másik kérésünk pedig amit a karakterek mellett várunk egy NJK kidolgozása. Az NJK az egyik karakter hozzátartozója, rokona, gyerekkorai barátja, egy szóval valaki aki egy jó ismerős, aki a Sztyeppe ostorai közé állt be nem is olyan régen és közvetlen a három vezető alatt dolgozik. Amit várunk az NJK-val kapcsolatban:
- Faj (Bármely ynevi faj)
- Kaszt (Bármely megjelent, vagy az oldalon található kaszt)
- Fél oldal előtörténet
A továbbiakban pedig jó olvasgatást kívánok a bemeséléshez:
A Nimfa titkára
Új-Pyarron legelőkelőbb negyedében is kiemelkedően gazdagon díszített épületbe léptek. A gazdagon díszitett alatt pedig nem csupán a mennyiséget, hanem elsősorban a minőséget kell érteni. A fogadószobában egy fiatal, hollóhajú, kedves arcú nő fogadja a társaságot. Egy díványon heverve várja be ahogy helyet foglal mindenki, miközben a nyakában lógó rózsaköves lótusz szimbólummal játszik. Amikor mindannyian elhelyezkedtek, akkor felül, kortyol párat az előkészített kristálypohárból, és alaposan megnéz titeket. Csak szeme árulkodik arról, hogy nem egy huszonéves lány tapasztalatával pásztázza a tárgyalófeleit. Határozott, enyhén karcos hangon adja elő a Nimfa kérését amit személyesen rá bízott, hogy keressen néhány kalandort, akik elvinnének egy üzenetet a nevében. Sokatmondóan letekint az asztalon található összehajtott, lila viasszal lepecsételt levélre. Egy Masen nevű Acél Lótusznak kellene átadni a levelet, ehhez pedig egészen a vad Enysmon déli határain található tanyájukhoz kellene menni. Azt beszélik, hogy többedmagával állomásozik ott a vén lovag. Mikor látja rajtatok, hogy furcsának találjátok a helyzetet, még hozzáteszi – meglepő komolysággal -, hogy „Pyarronnak szüksége lesz a Sztyeppe Ostoraira, minden fegyverre és mágiaforgatóra szüksége lesz, mikor eljő a horda”.
A hallgatag megbízottja
A jóképű férfi, aki a társaságot fogadja a harmincas évei elején járhat. A találkozóra kifejezetten kellemes napsütéses reggelen kerül sor az ilyenkor kifejezetten kellemes temetőparkban. Ha az ember nem tudná, hogy sírok között sétálgat, azt is hihetné, hogy valami furcsa szoborparkban jár s kel. Az egyik apró szentély előtt találjátok a csendben maga elé néző és mormogó férfit. Jöttötökre abbahagyja az imádkozást, és még egy utolsó pillantást vet a női arcot formáló szent felé, aki üreges tekintetével és kacagásra nyílt ajkával furcsán nyugtatóan hat a rá tekintőkre. Felismeritek a férfit, láttátok már az arcképét a harsonában: jelenleg ő képviseli a Lelkek Bíráját a pyarroni papi tanácsban. A férfinak kissé nyugtalanítóan hideg a tekintete, de ajkán halovány mosollyal tessékel titeket maga mellé, hogy sétáljatok vele. Hosszú palástjába belekapó szél még inkább komolyságot ad szavainak. Megkér titeket, hogy vigyetek el egy levelet egyenesen Deeremnek, egy régi hitsorosának, aki többször táncolt az eretnekség pengeélén, mint halandónak illene, de urunk tréfájából talán még mindig bírja a kegyét. Ahogy elfogadjátok a vörös és ezüst viasszal lepecsételt levelet mélyen néz a szemetekbe, és úgy jegyzi meg, hogy „Pyarronnak szüksége lesz a Sztyeppe Ostoraira, minden fegyverre és mágiaforgatóra szüksége lesz, mikor eljő a horda”.
Gilron főpapnője
A találkozóra egy egész rendhagyó helyen kerül sor, a szövőszékek kattogása érdekes hangulatot kölcsönöz a helyszínnek, amin vezetőtökkel vágtok át. Segédek és meseterek rohangálnak fel s alá. Néhány beszélgetés és vita hal el mögöttetek ahogy haladtok. Másutt bábukra illesztett ruhákon végzik az utolsó simításokat a kreatív elméjü szabók, akik újabb és újabb agyafúrt módját találják meg annak, hogy legyen valaki minél kényelmetlenebbül stílusos. A szoba ahova beléptek a cérna és a különböző anyagok jellegzetes illatával fogad titeket. Az asztal fölött két – első ránézésre – ugyanolyan kék színű kelme felett gondolkodó nőt találtok. Őszes haja stílusos rövid frizurában, és rettentő előkelő ruhát visel, amivel még Erion krémje között is kimagasló lenne. Az egyetlen, folyton csörgő kiegészítő, ami egy picit elüt a ruházatától, az az abbitból készült medalion a karperecén az üllőúr jelével. Amikor beléptek csak egy pillantást vet a társaságra és bele is vág a mondandójába. Nagyon kimérten hangsúlyozva vázolja a jelenlegi szituációt, és hogy mi lenne a társaság feladat. Nem is kérésnek hat, inkább egyenesen kijelentésnek, hogy a társaság elviszi a kék pecséttel lezárt levelet Xibnek Enismonba. Mikor elhagyjátok a szobát akkor szól utánatok, hogy „Pyarronnak szüksége lesz a Sztyeppe Ostoraira, minden fegyverre és mágiaforgatóra szüksége lesz, mikor eljő a horda”.
Nagyon hangulatosak lettek. 🙂