Az Árnyékvilág Zászlóháborúja tovább tombol és bár látszólag a frontvonal megállt, a háttérben folyó küzdelmek nem lankadtak korántsem. Doran egyre közelebb kerül a vágyott céljához, aminek hatalmáról és mibenlétéről még neki sincs teljesen fogalma, de elhivatottságával sikerült felhívnia magára a konkurens klánokat és hatalmakat. Hogy az igazság mélyére ássanak, a Kalandozóknak át kell vedleniük valami mássá: Fosztogatókká. Sixy kalandmodulja a tőle megszokott csavarral hozza ismerős helyzetbe a játékosokat és szembesíti eddig szinte ismeretlen nehézségekkel a mesélőket.
A kalandhoz készült hangulatkeltő Gulandro tollából: Kifosztott Emlékképek
A Fosztogatók című kalandmodul letölthető innen: Fosztogatók – Kalandmodul
A modulhoz kapcsolódó mellékletek (statisztikák és térképek): Fosztogatók – mellékletek
A táborhoz és a kalandhoz készült hangulatkeltő videót is ajánljuk, ami Komattre munkája.
Ahoy,
először szubjektíven a kalandról, mivel a felét lemeséltem tulajdonképpen: már a második labirintus szinten kapcsolódtam be az eseményekbe és jó érzés volt kicsit átmenni old-schoolba. Bár az utóbbi években nagyon felerősödött az ilyen típusú kalandok és mentalitás iránti igény látszólag … látszólag, de az asztalnál ülve azért még mindig mellbe vágó lehet szembesülni egy ilyen történettel játékosnak és mesélőnek egyaránt. Szerencsém volt, de legalábbis szerintem jól álltam hozzá: alapvetően nem vagyok ellenére az ilyen kalandoknak, az utóbbi időben kellően ráhangoltam magamat a témára (Wizardry Tales of the Forsaken land) és voltak jó tapasztalataim a témában (láttam hogyan meséli remekül az ilyesmit például Raze). Jah, és imádom a xenomorphokat, így a kaland vége ijesztően hasonlított nálam a Nesire mosolya kalandom végére. Ez mind nosztalgikus, meg klafa és szerepjáték.
De egy kissé objektívan: a modul írója, bár tapasztalt mesélő és ugye már nem először ír kalandot rendezvényre sorra követi el az alapvető hibákat amiket nem szabadna. Hogyha nem fogalmaztam volna közülük sokat anno a kalandmodulíró cikksorozatomban, akkor könnyebben elnézném … így nem. Az első mondatával már takarózik, különösen, hogy azt mondja nem … de a gondok csak azután jönnek igazán. Tételesen igyekszem sorolni:
1, szándékosan figyelmen kívül hagyja a története kontinuitását: a tavalyi kalandban szinte minden csapat (3-ból kettő) arra törekedett minden erővel, hogy Doran NE szerezze meg azokat az információkat, amivel ez a kaland tulajdonképpen indul. Pedig ott még utalás is volt rá, hogy a végére érezniük kell, hogy a cél nem a legnemesebb amit szolgálnak … három nap játék után elvárható volt, hogy így cselekedjenek, nemhogy a folytatásban. Feloldás: nálam a helyszín csak EGY volt a lehetséges a lelőhelyek közül és Lyanna csupán egy gólem, hogy a csapatot jobb belátásra térítse a jelenlétével.
2, a kaland konfliktusának felvezetéséhez több kezdőhelyszín kell: RÉMÁLOM hogyha egy egyszerű dungeon kaland elkezdéséhez KÉTSZER kell teret váltaniuk, hogy a karaktereknek a szájukba rágjad, hogy le kell menniük oda. PERSZE HOGY LE KELL MENNIÜK ODA! Tavaly is fárasztó volt ez a dorani kitérő, idén megint végighurcoltuk őket tök feleslegesen. Semmi sem indokolta, hogy a történet ne a városban kezdődjön és ne ott keltsünk bennünk ugyanennyi idő alatt egy kis hidegháborús hangulatot, hogy a végén még ők AKARJANAK lemenni a föld alá.
3, átgondolatlan mikrovilág: komolyan leírtam ezt? Jajj! Pedig tényleg. Senki sem megy le egy labirintusba pénzfizetés ellenében. Még mindig a kalandban maradt a legelső verzió óta nehezményezett szintenként 100 arany vámpénz … hagyjuk most a jövedelem táblázatot, de akkoris … ez azt feltételezi, hogy csak tehetősebb, tapasztaltabb kalandozók mennek le, ez egyfajta VIP-dungeon. Na de erre akkor nem épülhet egy város gazdasága … mert nem mászkál azért annyi 6+ szintű karakter egy Zászlóháború idején dologtalanul a világ ezen a felén. Logikátlan na, ne csűrjük-csavarjuk.
4, labirintus szintek: végig nem volt teljesen világos, hogy itt most önálló kis világok vannak, amelyek regenerálják magukat két kalandozó roham előtt vagy a városból támogatják a szervezők, hogy itt ez legyen. A toposz előképeiben létezik ilyen is olyan is. Számomra a mesélés végéig nehezemre esett helyre tenni ezt a kérdést. Különösen a második szint lógott ki nekem kicsit, ahol konkrétan ipari tevékenység folyik. Hasznos munkát végző szörnyeket kell kardélra hányni … úgy érzem itt valami elveszett a kommunikációs zavarban.
5, egyenetlen nehézség: tudatalatt azért elvárnánk kicsit, hogy egyre lejjebb haladva egyre nehezedjenek a „pályák”. Ugye. Ehelyett egy durván egyenetlen görbével írható le a történet. Most kicsit „metázva” játszom el a gondolattal, hogyha elvágom a második szint láncra vert főellenségének a béklyóját és a nyakába akasztok egy utazókövet, akkor két nap alatt kipucolja nekem a hatszintes labirintust és a végén lesétálok megnézni mi van ezzel a szarkofággal.
6, M.A.G.U.S. idegen elemek: kicsit olyan leszek mint mélyen tisztelt mesélőtársam MG, de kicsit örültem, hogy ő nem volt most mesélni mert joggal hallgathattam volna a sirámait. Rengeteg világ- és játékidegen elem, kifejezés nehezítette a kaland pusztán elolvasását, elképzelését fejben és így aztán lemesélését is, ami nem szerencsés. Ahhoz, hogy ezt a kalandot valaki közepes minőségben előadja otthon KELL legyen a DnD szerepjátékban, féltucat MMO és offline crpg-ben meg egy kicsit a M.A.G.U.S.-ban is, hogy olyan erővel tudd összepréselni az egymáshoz nem illő dolgokat, mint Constantine a démonvadász a két tetovált karját, amikor idéz/űz/mittoménmár micsinál (igen, éppen most ment az előzetes a tévében).
7, megoldhatatlan kaland: nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy ilyet NE! Nagyon kevés esetben lehet ilyen, nagyon nagyon kevés esetben. Ha otthon mesélsz egy összeszokott csapatnak egy hétrészes kampányt és ott amikor már mindenkit ismersz és mindenki bízik benned kockáztathatod meg a negyedik kalandnál, hogy legyen egy ilyen. Hogy előtte és utána is legyen annyi, hogy ez egyszeri alkalomnak tűnjön, de ez már a második ilyen történet a sorban. Ezzel azt éri el az ember rövidtávon is már, hogy legközelebb a játékosok nem fektetnek energiát az előttük álló feladat megoldásába mert joggal gondolhatják, hogy az úgysem azért van úgy ott, hogy megoldhassák. Tehát ilyet ne.
Mindezeket valóban a jobbító kritikai szándékkal írom csak le. Szerencsések vagyunk, hogy a Lombok Árnyán egy olyan rendezvénysorozatnak tetszik így a második alkalom után (is), ahová tapasztalt, megértő és beleérző játékosok jönnek el játszani veterán mesélőknél egy-egy, szokatlan és ezért kiemelkedő élményt adó kalandokat, amelyek megírása úgy tűnik Sixy különleges képessége. Minden más esetben a feltüzelt főnix madár által kárált botrány és lázadás lenne a dolog vége.
Túl a feddő gondolatokon tényleg örülök annak, hogy mindez így meg tud valósulni a Krónikák berkein belül. Anno annyira merész gondolat volt a részemről egy ilyen szerepjátékos közösség, hogy (szégyen vagy nem szégyen) sokan inkább elpártoltak mellőlem. Büszke vagyok, hogy a puhány Gulandro meg tudta teremteni ezt a keretet ahol mindez valóság lehet. Csak ilyenkor vénebbnek és öregebbnek érzem magamat egy kissé és sajnálom … sajnálom, hogy nem tíz évvel ezelőtt vagyunk.
Visszatérve a témához (és remélve, hogy érdemes ismét ennyi gondolatot feldobnom) mondom, hogy mindannyiunkban ott van egy ilyen illogikus MEGA-DUNGEON. Mindannyiunké más persze, másképp oldanánk meg, más és más médiumhoz hasonlítana inkább (az enyémtől konkrétan sírnátok). Legtöbben sohasem invokáljuk elő magunkból (jobb is), mások részleteiben előveszi, amikor egy OLYAN részre van szüksége, de érzi, hogy ez akkoris valami mélyen szunnyadó dolognak egy szilánkja és kevesen, igen kevesen vannak, akik merik ezt a tiszta víziót felszínre hozni játékosok és mesélők kedvéért.
Mindenképpen érdemes egyszer megismerni egészben egy ilyen látomást, megtapasztalni valaki más belső földalatti világát és igen, a végére kötelezően személyes lesz az élmény hiszen kevés ennyire egyértelmű áthallás létezik: valaki más fantazmagóriájában egyre mélyebbre szállni. Mondhatnánk, hogy egy ilyen MEGA-DUNGEON a legalapabb lényünknek egy lenyomata (szóval mostmár késő Sixy, mindenki tudja). Kedvem lenne ez alapján elemezni kicsit az író pszichéjét … mert vicces lenne, de mindjárt beköszönt az Éjközép és még ugatnom kell a holdat, mert a holnap … nos … mondjuk úgy, hogy Gulandronak és nekem is fontos.
De azt sohasem fogom megbocsájtani, amit a kilenc-pontos kyr rejtvény kapcsán kellett átélnem … 😉
Egy pár szót hadd én is – a kilencpontos okozta sérülésért elnézést 😀
Szerencsére játékosként élhettem meg a kalandot elsőre, így az ülepedett le bennem, mennyire király volt az egész. Maximális riszpekt a modulírónak, de emellett – eseti kocapecás mesélőként hadd mondjak pár dolgot; nem fikázásként, hanem csak úgy.
Szerintem simán jöhet olyan karakter vagy csapat, akit semmiképp nem lehet a 17-es alakulat piszkostizenkettő fílingjébe beleerőltetni. Pl. egy toroni származású nemesi bajvívó, akinek a családját elűzték pár generációval ezelőtt, és most családilag a Baraad-szigeteken borozgatnak az Antoh-hívőkkel, hiába gyűlöli esetleg Tharrt vagy az óhazában maradottakat, sose áll be konkrétan északi katonának… vagy ha mégis, sose megy ki a lövészárokba, hogy orkok ellen huszárkodjon a bukszusos közepén. Ha őt máshogy mesélem be, bukom a Mykan szálat. Ha ő is találkozik vele máshol, más kontextusban, akkor meg összehasonlítják az infót Mykanról, és mindjárt kilóg a lóláb. Tudom, ez kezelhető, de akkor is.
Ha már Mykan: gyakorlott játékos átélt már annyi kalandot, hogy felismeri a mintákat. Mérgező híler, kétkulacsos fogadós, ellenük forduló top NJK (ezeket meg is jósoltuk magunk közt). Ez persze karakteren kívüli infó, és illik úgy játszani, hogy „a karakteremnek ez eszébe se juthat, hiába üti ki játékosként a szemem”… de ha a karakter átlagon felül eszes, világlátott, esetleg háttere indokolja, mindjárt neki „is” feltűnhet mindez. A gyanakvás háborús helyzetben pedig még meg is magyarázható… és ilyenkor kissé erőszakos az a megoldás-megközelítés, hogy úgyis a Múmiában szálltok meg, úgyis kimagyarázza, úgyis megtörténik, úgyis az lesz, amit mondok, mert csak így nem borul a kaland, vagy egy része.
A probléma más megközelítésben: Arit vagy megvédem KM-protectionnel a kaland végéig (mert amúgy simán belehalhat a játékosokba, a bekattant ámokfutás hátrányba, a káoszlény aoe tüzébe, stb.) … de akkor bejön, hogy a játékosok (hangsúlyozom, nem a karakterek) általában nem szeretik a rájuk erőltetett, kötelezően elviselendő, powerplayer NJK-kat… ha meg hagyom elesni a végjáték előtt, akkor oda a kaland és a motiváció. Ebből ered a sherlocki játékos-következtetés mindjárt a játék legelején: a cranthai félisten nem jöhet a kaland végén, egy random sírőrző szupermob pedig nem lenne méltó már ezen a szinten, így marad a keblünkön melengetett kígyó.
Tudom, ennek nagy része metázás, de akkor is: karakterként el tudom játszani, hogy beleegyezek a scriptelt dolgokba és meglepődök a nyilvánvalón, de játékosként ilyenkor vérzik a szívem 🙂
Most már tényleg csak egy dolog: aki arra készült karakterként, hogy hűen szolgálja Északot, az a végén bekapja a cumit: meghal, menekülnie kell, vagy letartóztatják. Ez életútban okés, mert csak lesz valahogy, de itt? Én pl. tartozást vettem fel a karakteremnek, hogy ne a mesélőnek kelljen motivációt találnia a bemesélésemre; ez a tartozás besült, sose teljesíthetem. Nem tudom – ha kijátszom a karaktert – hozni a köv alkalomra, mert eszébe sincs ezután Dorannak segíteni, de nem is mer, hiszen megölt egy dorani mágust. Innentől minden kimagyarázott amnesztia kamuszagú lenne.
Ja, és a legvégső, mert hazudós vagyok, és van még egy, igaz, csak technikai: szerintem kár volt most közzétenni, hogy Gorefiend egy jellemes lázadó, de jó csillag alatt született a szarkofág kinyitásához, mert így már tudjuk játékosként mindezt, annak ellenére, hogy karakterként ennek nyoma se volt a kalandban. Egyrészt ez sokkal nagyobbat dobott volna, ha játék közben derül ki köv vagy későbbi alkalmakkor, másrészt szerintem eléggé belövi, hogy hoygan és miként folytatódik a saga, még akkor is, ha Sixy szerint nem úgy 🙂
Megint hosszú lett, mert grafomán vagyok, de hadd hangsúlyozzam: játékosként kiváló szórakozás volt a kaland, maximálisan élvezhető, de ha mesélőként külsősöknek le akarnám mesélni ebből a modulból, akkor a fentieken vakarnám a fejem.
Ennek ellenére Sixy ftw, várjuk a folytatást 🙂
Köszönöm az észrevételeket, igyekszem felnőni a feladathoz. : ) A képhez hozzátartozik, hogy mesélőnek tapasztalt vagyok ugyan, de ez a második modul, amit valaha is papírra (gépre) vetettem, és bár messzemenően egyetértek Gulandróékkal a hibák terén, még kérek tőlük kis időt.
Utólag visszaolvasva természetesen én is érzem nagyon sok helyen a problémákat, nem csak ezzel a kalanddal kapcsolatban, de az előzővel is. Ami a „teljesíthetetlenség” részét illeti, egyetértek Amunddal, de ugyanakkor azt is gondolom, hogy a KM és a játékosok együttes munkájától függ majd, hogyan fogják feldolgozni a kaland végére azt a kudarcélményt, hogy nem tudták a questet teljesíteni, hanem ehelyett megéltek egy jó mély alámerülést a saját önképükben, megkérdőjelezve az eddig nem megkérdőjelezett dolgokat. Természetesen nem kívánom tovább ragozni a kalandmoduljaimban ezt a hangulatot. A Zászlóháború ROSSZ (mmkay?) és ROSSZ benne Doran, rossz benne Toron, rossz benne a Szövetség, sőt még Tier nan Gorduin sincs a jó oldalon, mert NINCS jó oldal. Az istenek pedig rettegnek, mert ami itt kezd kialakulni, annak csak katasztrófa lehet a vége. Ez a két kaland alapozta meg ezt a hangulatot, ami – és itt ismét leborulok a játékosok és mesélők nagyszerűsége előtt, mert egészen csodás módon sikerült ezt átvinni – végül minden csapatnak átjött.
A kaland szerkezetére vonatkozó kifogásokat most már tényleg igyekszem megfogadni. Gondolok itt a nehezen olvashatóságra (legalábbis KM-ként) és az átvezetések hiányára. Azt is elismerem, hogy nem volt feltétlenül szükséges az első két jelenet. Ezeknek a szerepe inkább a hangulat megalapozása volt, de igaz, ebben a kalandban úgyis a dungeon a lényeg, tehát nyugodtan kezdődhetett volna Olbaidban. Sőt, igazából már meg is fogalmazódott bennem az alternatív kezdés, amiben az olbaidba tért kalandozókat az éppen feljutó Corpus Cullaris találja meg először, még halála előtt és csak utána jelenik meg Gorefiend és Arianna. Vagy valami ilyesmi.
A mikrovilág kidolgozottsága: az ork bányát végig kell gondolni. Mármint, nekem, nyilván. Amit szerettem volna, az az, hogy ne csak egy hentelésüzem legyen a város alatt, hanem valami működő. A kapuk nem mindegyike nyílik az orkokhoz, tehát nem minden kalandozó rajtuk keresztül jut le. Meggyőzhetők a békés lejutásról, bár gyűlölik a kincsvadászokat. Itt jöhetett volna valami személyesebb rész, ami rávilágít, hogy miért most durrannak úgy el, hogy rátámadnak a leérkező kalandozókra. (Esetleg Ja-Wag-Chela, mint újonnan megválasztott főnök egészen máshogy képzeli el a kereskedelmet a Kohóval? Vagy már nem is akar kereskedni, hanem ostromra készül?)
Az epilógusból kiderül szerintem, hogy a föld alatti kazamatarendszer és annak életben tartása a két Ős műve, mégha csak közvetetten is tartják életben őket. Minden szálat ők mozgatnak a háttérben, már ami a Piramis fölött található.
A pénz ügyében is igaza van Amundnak – itt a probléma, hogy ütköznek a világképek, a pénz súlya, a kalandozók számáról alkotott kép, ilyenek. Igazából helyesen teszik a mesélők, ha ezeket a dolgokat átírják a kalandban a saját és csapatuk világképének megfelelően, ahogy tette azt Amund is.
Ezeknek a logikátlanságoknak a feloldását a kaland írása közben még nem láttam. Bevallom, magukat a logikátlanságokat sem, ez pedig a kapkodásnak tudható be. A tanulság, hogy a következő megírására jóval több időt kell hagynom, és bár Amund szerint nem szükséges, ha jó a meseíró, nekem viszont szükséges a tesztkaland, úgyhogy le fogom majd mesélni a végleges változat előtt egy csapatnak.
Ami a kontinuitást illeti, ez volt szerintem is a legnagyobb hiba. Most egy kicsit könnyebb a dolgom, mert minden kaland nagyjából ugyanúgy végződött, de erre a következő alkalomig ki kell találni egy jó módszert.
Az epilógusról: Vii részéről jogos az észrevétel, hogy minek spoilerezek kalandíróként, de az igazság az, hogy – ahogy Mykan esetében már rávilágítottatok és Arianna átfordulását is sejteni lehetett – vannak dolgok, amiken a játékosok nem lepődnek meg, mert annyi kalandot végigjátszottak már. Nyilván Gorefiend szerepe még fontos lesz a későbbiekben, és nyilván nem ez lesz az, amivel megpróbállak titeket meglepni jövő tavasszal. ; )
Mindkét kalandról előbb-utóbb egy javított változatot is közzéteszek majd, hogy könnyebb legyen a dolga annak, aki esetleg le szeretné mesélni. Addigis várom a további konstruktív hozzászólásokat, mert nekem ez fontos. ; )
Shar’Ayra!
Helasz!
En csak gratulálni tudok Sixy a modulhoz,nekem nagyon meghozta a jatekkedvem.
🙂
Regenybe illo helyszínenek,események!
Valheru: gondoltam is rá, hogy te nagyon élvezted volna. 😉