Hogyha ezt az “időutazó” bejegyzést olvasod már túl vagyunk az idei alkalmunkon. Ezúton is köszönjük, hogy együtt ünnepelhettük veled kedves hobbink 25. életévét és egyben a huszadik egynapos találkozónkat. A bejegyzésben megtalálod a rendezvény kalandmodulját is. Reméljük jól szórakoztál és ha így van kérlek írd meg nekünk egy hozzászólásban alant, azt is hogyha konstruktív kritikád volna a szervezéssel, modullal és úgy általában az eseménnyel kapcsolatban. Reméljük legközelebb, márciusban is találkozunk majd, igyekszünk még több és még jobb dolgokkal készülni akkorra is. Új esztendő, úg fogadalmak, új karakteralkotások … de ami a legfontosabb … új kalandok várnak majd azokra akik a kalandorok krónikáit olvassák … hiszen írják és formálják maguk is.

Használjátok egészséggel a karakterlapot és ha valamikor esetleg elfogyna, akkor tudjátok mindig van (legalább digitális) még belőle, hogyha szükség van rá.

Még egy kör (M.A.G.U.S. kalandmodul)

Murgador eddig csak egyszer tűnt fel a kontinens nagyjainak térképén, most is inkább azok kérnek innen segítséget, akik általában maguk a felmentősereg. Egy bajba került kalandozócsapat segítségére érkeznek a karakterek, hogy a vidék sötét múltjával egyetemben a közelmúlt eseményeit is felderítsék. Az idő szorítja őket és a megoldás kulcsa olyan helyen van elrejtve, ami még az ő hétköznapinak nem nevezhető módszereikkel is elérhetetlennek tűnik. Letöltés: (46)-[KH]-Még egy körMurgador-ház-címere-MG

Ezúton is külön köszönjük Melinda Macgillnek, hogy illusztrálta a rendezvényünk kalandmodulját és emléklapjait is:


Hogyha pedig valakinek nem jutott most az Amundok Könyvéből ne aggódjon, gyakran szerepel 1-2 díjaink között. Ezúton is köszönjük Bovanovics Zoltan (alias Derin), Fekete Gyula Gyuc (alias Zsuszto) és Köge A. Pilot hozzájárulásait idei rendezvényünk ajándékaihoz, hogy hagyományaink szerint annak ellenére is adhassunk mindenkinek valamit, hogy a részvétel ingyenes volt.

A rendezvényen készült fényképekből négy részletben is válogattunk nektek az esemény facebook oldalán. Köszönjük Dorottyának, Barbinak, Rékának és a Kis Mészárosnak őket.

Ezúton is köszönjük Buttinger Gergely úrnak, hogy egyszemélyben tudta megidézni és képviselni a Nagy Öregeket, akiknek a M.A.G.U.S.-t is köszönhetjük. Legközelebb március 23-án térünk vissza a XXI. (BalackJack) Kalandorkrónikákkal, addig is figyeljétek a híreinket és cikkeinket, hiszen, ahogy mindenki tudja …

a KRÓNIKÁK lapjai tovább pörögnek.

Vélemények és élmények a XX. Kalandorkrónikákról

7 thoughts on “Vélemények és élmények a XX. Kalandorkrónikákról

  • A játék kapcsán kettős érzelmeim vannak. Eggyaránt elkápráztatott és egyaránt tűnt monotonnak. Összegezve maga az ötlet, hogy a ti régi karaktereitek megjelentek a kalandban nagyon jó ötlet volt. Ennek annyi hátúl ütőjét láttam, hogy a km-ek akik nem ismerték ezeket a karekterek lehet nem úgy játszák ki mint ti azokat kigondoltátok. Ezzel még nem is volt probléma ez csak személyemnek szórt szemet. Messer a környezetet és a karaktereket nagyon jól átadta a csapatnak szerintem. Én kicsit úgy éreztem a karakterem nem igazán sikerült kijátszani. Pár dolgot nem értettem de a moul elolvasásával szerintem értelmet nyer. A légkör nagyon jó volt. Olyan emberekkel eltölteni egy napot akik ugyanazt a hobbit űzik mint te. Talán a létszám volt kicsit nagy de maga a rendezvény összegezva nagyon tetszett. Várom a következőket.

  • Üdv!
    Köszönöm, hogy KM-ként ott lehettem a rendezvényen, nagyon jó volt. Nem igazán lehet szerintem szavakba önteni azt a lelkesedést és áldozatvállaló teljesítményt, amivel a szervezők megteremtették ezt az alkalmat (újra…), és lebonyolították a rendezvényt.
    Tetszett a modul, amiben nagyon ügyesen sikerült megoldani, hogy egyszerre több típusú helyszínt, kalandot és kihívást lehessen adni egy élvezhető keretben. Ezt csak megszépítette a csapatommal való játék, úgy gondolom, hogy a Holdsólymok (akik végül nem lettek Holtsólymok 😉 ) mindent megtettek a közös minőségi szórakozásért, úgy gondolom, ez kölcsönös volt. A helyszín a szokásos volt, előnyeivel és hátrányaival, bevallom, csodálkoztam, hogy remekül elfért benne a 26 csapat is. Külön öröm, hogy ilyen mértékű klubok közötti összefogásba, közös munkába sikerült belecsöppenni, és az eseményhez külön karakterlap, a modulhoz minőségi és igazi MAGUS stílusú grafikus munka készült. Nem elhanyagolható élmény volt Buttinger urat is személyesen megismerni – köszönet illeti a szervezőket a meghívásáért, és különösen őt, hogy eljött és szólt néhány kedves szót arról a MAGUS kezdeti időkről, amikre azóta is mosolyogva emlékszünk vissza.
    Igazi jubileumi élmény volt, köszönet érte! Remélem, lesz még sok hasonló. Legyen! 😉

  • Nagyon jó volt újra visszatérni az Afri Caféba Krónikák rendezvényre. Sose egyszerű ekkora létszámmal az élet. Nehét dolga van a szervezőnek, nehéz dolga van a mesélőknek és a játékosoknak is. Ekkora embermennyiség mindenkitől kis türelmet és előzékenységet követel, és nagyon örültem, hogy mindenki megtett minden tőle telhetőt, hogy ne csak a csapattársa, mesélője, de a többi csapat is élvezni tudja a kalandozást.
    Gratulálni szeretnék mindenkinek aki bármilyen módon köreműködött a kaland elkészülésében, nagyon szép munkát végeztek és ez meglátszott a végeredményen is hiszen, már csak kézbe fogni is jó volt! 🙂
    Köszönöm a csapatomnak a R.U.M. az egész napi figyelmet és kitartást. Nekem mindig külön öröm és kérésem is új játékosokat megismerni, újaknak mesélni hiszen ahányan vagyunk annyi féleképpen képzeljük el a játékot, így egy-egy ilyen alkalom után mindig gazdagabban térhet haza az ember. Csak remélni tudom, hogy ők is annyira jól szórakoztak mint én.
    A Jubileumi év már nem sokáig tart, remélem a legközelebb is sok új emberrel és élménnyel tudok gazdagodni.
    És ne feledjétek:
    “Örökké akartok élni?”

  • Üdv!
    Jó volt a hangulat és jól éreztem magamat.
    Köszönöm A Káprázat csapatának, akiknek volt szerencsém mesélni, hamar meg lett az összhang így sajnálatosan hamar lepörgött az esemény.
    A hely a korlátait súrolta ami szerencsére a játékot nem zavarta viszont a büfénél mindig volt sor, de ott legalább lehetett csevegni.
    A modulban tetszett, hogy megidézett egy helyszínt azokból a kilencvenes évekből, ahonnan indult a m.a.g.u.s. plusz a grafikák (Melinda Macgill jóvoltából) méltóak voltak a jubileumhoz 🙂 .
    A meghívott vendéggel sajnos nem volt alkalmam beszélni, pedig mindig szeretem ha kiderül egy kicsit az emberi és üzleti oldala is a kedvelt játékunknak az aranykoráról.
    Remélem a jubileumtól mentes rendezvényekhez is sokan csatlakoznak és hogy lesz majd 30. jubileum is.

  • Ahoy,

    a rendezvény előtt kérdeztem egyszer Komattre barátomat, már a szervezés hajrájában, hogy gondolta e volna annak idején, amikor az (első kiadású) Észak Lángjait kikölcsönözte egy könyvtárból (tehát nagyon-nagyon régen), hogy egyszer majd a M.A.G.U.S. jubileumát ünneplő rendezvényen ebből fog modult mesélni. Sokunknak lehet hasonló kérdése vagy meg tud fogalmazni hasonlót, akiknek a szerepjáték és Ynev olyan fontossá vált az évek folyamán, hogy időt és energiát szánva rá eljutott erre a rendezvényre.

    Mikor reggel a hagyományos “karaván” indulására várva fagytam a Boráros téren csak remélni mertem, hogy egy olyan jó hangulatú nap lesz ez, mint amilyen később volt … és még több is köszönhetően a pozitív visszejlzéseknek és a meglepetéseknek szervezőtársaim részéről. Egyetlen szívfájdalmam, hogy ezen az alkalmon nem tudtam vállalni mesét és inkább a szervezés részét vittem a dolognak, pedig nagyon érdekelt volna hogy a rengeteg új ötlet és megoldás, amit a modulba raktunk az éppen nekem hogyan működik mesélés közben és “éles helyzetben” (~rendezvényen).

    De nagyon örültem neki, hogy sok régi ismerős, játékos és mesélőtárs is meghallotta a hívást és eljött, ezzel is jó példát mutatva az újabb, fiatalabb generációknak és bátorították a kezdő és tapasztalatlanabb mesélőket is (akiknek első rendezvényen való KMkedésük volt ez). Mindig más az, hogy az ember tudja valakiről hogy jó mesélő, de utána számára szinte idegen embereknek kéri, hogy egy ilyen feszült helyzetben leüljön mesélni. Szerintem ez érthető. Az viszont örömmel töltött el, hogy az előbbi reményeim is beigazolódtak, ami erősíti bennem az érzést, hogy a Krónikáknak van egy nagyon jó közössége, ami megőrzi az értékes tagokat és nyitottan áll az újabbak befogadásához. Nemcsak rohanó világunkban, szerintem ez egyetemlegesen is fontos.

    Szóval nem meséltem, de legközelebb szeretnék. Akkor majd a szervezésben orszlányrészt kivevő hölgyek segítségébe fogok jobban bízni, akik már most is bizonyították rátermettségüket és hozzáértésüket. Meg egyébként is: sokkal esztétikusabbak, hogyha ők kérnek valamit szépen csillogó szemekkel, mintha én teszem. Akkor pedig már miért ne? Más rendezvényekkel ellentétben most nem éreztem azt, hogy itt és most vége valaminek, a hosszú és nehéz készülődésnek, az átvirrasztott modulírós estéknek és akkor most szunya. Éppen ellenkezőleg, az volt bennem, hogy a Kalandorkrónikáknak ez egy új kezdete és a következő 5-10-25 évet is ezzel a lendülettel és energiával kell csinálni. Mert az volna szép és helyes.

    Személy szerint nekem is nagyon nagy élmény volt találkozni Buttinger úrral ilyen ünnepi körülmények között és őszintén hálás voltam neki, hogy eljött. A legendás Uwel paplovagja rajzán (1 aranyért bosszulok) nem is emlékszem mennyi mosolyogtunk és nevettünk anno. Jól példázza azt, ahogy én is szeretek a hobbinkhoz viszonyulni: bizonyos elemeihez komolyan és szigorúan de sohasem elfelejtve, hogy az ami és a cél a szórakozás, szórakoztatás. Ha pedig nem találnánk benne néha olyan elemeket, ami megmosolyogtat kissé és derűsebbé tesz akkor nem sok értelme lenne.

    Mégegyszer köszönöm mindenkinek hogy jöt és volt, hiszemnemcsak az ingyenesség miatt ennyien, ez pedig hamarosan, legkésőbb márciusban kiderül, hogy itt és most milyen munkát végeztünk. Akkor pedig már tényleg mesélni fogok. 🙂

  • Köszönöm, hogy itt lehettem és, hogy mesélhettem. Nagyon kihívás volt mint mindig egy új csapatnak mesélni 🙂 Talán okozott némi fejfájást, hogy nehezen hangolódtunk egymásra a csapattal de a végére minden a helyére került és szerintem összességében jól szórakoztunk 🙂 Öröm volt megismerkedni a Pénzverők híres kompániájával! Természetesen a krónikák csapata nagyon közel áll a szívemhez így külön emelte a napot az, hogy bárhova néztem ott egy krónikás termett 🙂 Köszönöm a segítséget a készülésben és ezt az utánozhatatlan élményt mikor több mint 150 ember nyüzsög és mind ugyan azt akarják…szerepjátszani!
    Találkozunk legközelebb és remélem ismét egy ilyen jó hangulatú, összetartó tartó társaság tagja lehetek!

  • Üdv,

    Remek, és igen tekintélyes méretű rendezvény volt, és az elmúlt évek szerintem legjobb krónikák-modulja. A csapatunk (a hét szólam), akiknek Sneerrel párban meséltünk nagyon jól állta a sarat, igazi élmény volt a páros KM-kedéssel együtt a nkeik való mesélés. A rendezvény színvonalára sem lehetett panasz (egyedül a büfé-sorra, de ezt már elmondták százan, mi is kiugrottunk üdítőért kora délután, mert nem győztük kivárni – sorry), és az illusztrációk és Buttinger Gergely megjelenése tényleg emelte az esemény színvonalát. Remélem legközelebb már tudok maradni egy kis “afterre” is, mert sajnos megint elszólított a kötelesség egy másik programra. Reméljük, lesz legközelebb!

    Üdv,
    CS

Vélemény, hozzászólás?