A Halál Nagymesterei

„Észak, de talán egész Ynev legtökéletesebb bérgyilkosai. Áruk hihetetlenül magas, egyetlen szolgálatukért kisebb városállamok egész vagyona sem lenne elegendő. Kilencen vannak – hisz a kilenc mágikus szám Yneven -, s mindannyian másban kiválóak. Egyaránt akadnak közöttük kardforgatók és mágusok – mindahányan pusztításra szakosodtak. Némelyikük kiléte közismert, megint másokról csak találgatni lehet, kicsodák. Tény, hogy csupán egyetlenegyszer nem sikerült teljesíteniük az elvállalt feladatot: Rosanna de Lamar kicsúszott a kezükből.

Politikai, vallási szempontok nem befolyásolják őket; éppúgy dolgoznak Toronnak, mint Erigow hercegének. 

Egyetlen értékmérőjük a pénz, ám csak találgatni lehet, mihez kezdenek elképesztő vagyonukkal, mely egyes becslések szerint meghaladja Abaszisz két évszázados abbitbányászatának bevételeit.”

E szavak által ismertük meg a Halál Nagymestereit Wayne Chapman: Észak Lángjai című regényének deluxe kiadása által, miután a történetben megismertük a Függelék bejegyzésének hátterét. Majdnem harminc éve élnek, harcolnak, véreznek és vadásznak képzeletünkben. Olykor felbukkantak egy-egy írásban, nyomatékosítva egy esemény jelentőségét, de csak azért, hogy aztán visszalépjenek az árnyak közé, tovább növelve a személyük körüli misztikumot.

Nem lehet véletlen tehát, hogy voltak, akiket nem hagytak nyugodni és mostanára már ismerni vélünk egyet s mást róluk, tudhatunk (félre)sikerült akcióikról is. Hiszen, hogyha egy ilyen volumenű karakter téved, az általában egyet jelent a bukásával is, ahogy pedig sejthetjük a rangos megnevezés számaira nem egy jelentkező lenne minden fejvadász-generációban, de még az orgyilkosok közösségén kívül is.

A Halál Nagymestereinek eredete

A P.sz. XIV. század különös és mozgalmas időszak volt a kontinens északi féltekéjén. Harmadszor csaptak össze a fiatal Szövetség és Toron seregei a pyar történetírók alapján P.sz. 1310-ben. Habár csak egy Fekete Lobogó állt szemben a Vörös Zászlóhordozók seregeivel, de Erigow-Tiadlan-Tarin-Eren egysége ekkor még kevés volt Toron seregeivel szemben. A dwoon-ok megosztott nemzetként egyedül saját területeikért küzdöttek, s Doran ekkor még nem nyilvánította ki hatalmát és elhivatottságát az északiak ügye mellett, Sirenar pedig még csak az elf Tizenkettek álmaiban létezett.

Toron megnyerte a háborút, Tiarnielt elfoglalták, Erigow városának elfoglalásával megalakul (a toroniak szemében visszaáll) Enrawell Tartomány. Miközben a Lélekőr ide helyezi székhelyét a Vörös Lobogókat elorozzák, Gianagot orkok dúlják fel bosszúhadjárat gyanánt. Sötét évszázad korszaka köszönt a Hetedkor hajnalkorából eszmélő észak népeire. Kötelékek szakadnak el, vérvonalak érnek véget és szövetségek szállnak tömegsírba hősökkel egyetemben.

Egyike a legkorábban alapított embervadász klánoknak végleg széthullik a háborús és az azt követő években. Az ERM TRAMIS klán a hagyományos iskolák útját követte, de ez nem mentette meg őket. Ismeretes, hogy a kilenc túlélő tagjuk voltak azok, akik először magukra öltötték a Halál Nagymesterei nevet és képességeiket pénzre váltották annak, aki a legtöbbet ajánlott érte. Tanítványokat nem vettek maguk mellé és mindörökre hátat fordítottak az ősi hagyományaiknak.

A Halál Nagymestereinek működése

Amit Toron kezdett el, az idő vasfoga fejezte be végül. Nem tudni, hogy már maguk az eredeti embervadászok is széthúztak e idővel és önállósodtak e, de azt igen, hogy hírnevük már életükben is olyan maradandó nyomot hagyott az alvilági testvériségek íratlan törvényekre épülő világában, hogy azok, akik később ilyen vagy olyan módon a helyükre léptek megtartották a szokást, hogy mindig kilencen viseljék a halált hozó számokat.

Arról sincs tudomásunk, hogy bármikor egymással kerültek volna szembe, sőt, idővel működési területüket is kibővítették előbb észak egészére, majd a kontinensre. Jó okunk van feltételezni, hogy a számok által rejtett személyek gyakran cserélődtek, de nem tudni, hogy valaha egymás kardja által estek volna el, az viszont bizonyos, hogy nem mindegyik élte meg a békés öregkort és élvezhette ki vagyonát, mielőtt egy új jelentkező nyomára nem akadt és rangját erővel el nem vette.

Ezért a Nagymesterek létezéséről bár sokan tudnak a Sheral mindkét oldalán, de a csatornákat, amelyeken a megbízást tolmácsolni lehet feléjük valóban csak olyanok ismerik, akiknek van is rá elég vagyona, hatalmas és befolyása, hogy felbérelhesse őket. El lehet képzelni, hogy milyen kegyetlen út vezetett odáig, hogy ez a rendszer az évszázadok,s majd évezredek alatt így kialakuljon amellett, hogy a mítoszuk érintetlenül fennmaradjon.

Egyes feltételezések szerintem a kontinenst egymás között felosztva különböző területeken is tevékenykednek, hogy véletlenül se keresztezzék egymás érdekeit, megbízását és vadászatait. Ez az elmélet azonban csak addig áll, ameddig ellenkezőjéről bizonyítékot nem szereznek, de valóban sokat mondó, mind a működésükről, mind pedig a személyüket körüllengő legendákról, hogy nem ismeretes ilyen tett. Ahogyan azt is jól jelzi, hogy mind a Vörös, mind a Fekete Hadurak igénybe vehették már szolgálataikat, ahogyan Pyarron Államközössége vagy Shadon Birodalma is, hiszen arról sincs tudomásunk, hogy megtorló-, esetleg bosszúhadjáratban folytattak volna utánuk hajtóvadászatot.

(Krán hagyományosan a saját maga által orgyilkosokra bízza az ilyen tetteket és lakói ritkán ácsingóznak csak a Fekete Határon túli elismerésre, így a Sötét Birodalmat kivételesen kihagyhatjuk a számításból.)

Azonban biztos, hogy a megkeresésükre és kikémlelésükre küldöttek csontjai éppen olyan magasan tornyosulnának fehéren, mint azoké, akik kihívóként kutatták a nyomukat. Sőt, egyes, a témával foglalkozó megbízottak szerint ezeknek az áldozatoknak száma azt is jócskán meghaladja, akiket a megbízások során pusztítottak el a Halál Nagymesterei.

A Halál Nagymestereinek személye

Az Első

„A Fekete Hadurak egyik cselfogása csaknem sikerrel járt: átvették a hatalmat a M.A.G.U.S. kolostora felett, átírták a közelmúlt történelmét, így Rosanna egy olyan világban találta magát, ahol barátja és leghűségesebb társa, a Koldusként ismert Timul cwa Anrem az Északi Szövetség zsarnoka, szerelme pedig Toron uralkodója volt. Minden megváltozott, kilenc ember kivételével, akiknek szobra változatlanul ott állt a M.A.G.U.S.-ban, a Shanice bércei között. Rosannának kellett visszaállítania a rendet – sikerrel járt, a történelem eredeti medrében folyt tovább. Különlegesnek bizonyult a jutalom: a lányról – saját kérésére – többé nem szólt a krónika, így maguk az istenek sem tudhatták, mit csinál, merre jár éppen.

Rosanna kutatni kezdett a kilenc szobor eredetijei után. Némelyeket – Tier Nan Gorduint, Eligort, Mogorva Cheit – ismerte, másokat viszont sosem látott. Szenvedélye mellett a háborúval is törődnie kellett: néhány vörös lobogó változatlanul a toroniak birtokában volt, s bár Rosanna Hadúr-társai érezték közelségüket, a Boszorkánybörtönbe a mentálsíkon nem tudtak behatolni. A lány kíséretével együtt felkerekedett hát, hogy utat találjon a rettegett erősségbe. Felbérelte a Halál Első Nagymesterét, aki – bár egy „testvére” pár esztendővel korábban a szép kalandozónő életére tört – jó befektetésnek bizonyult.” – részlet Rosanna de Lamar életrajzából

Ynev általunk ismert valóságában nem ismeretes a Halál Első Nagymesterének kiléte. Legalább három párhuzamos Elsődleges Anyagi Sík krónikái közül csak a Rosanna de Lamar által megváltoztatottban szerepel említés róla. Azonban azt jól példázza ez a részlet, hogy a Hetedkor alkonyának Nagymesterei között is fennáll (még így, síkok között is) egy bizonyos „testvéri” kapcsolathoz hasonló viszony, de hogy ez milyen pólusú az valószínűleg éppolyan változó, mint a halandó szív maga.

Bár a Rosanna által keltett hullámok a valóságban bizonyosan befolyással voltak sok mindenre, az a lehetőség sem elhanyagolható, hogy az eredeti síkról jött a megbízása révén az Első vagy, hogy ő maga képes olyan módon jelen lenni egyszerre több idősíkban, amivel a M.A.G.U.S. kolostorban őrzött erő lehetőségeivel vetekszik hatalma. Bizonyos, hogy akár egyik, akár másik lehetőség az igaz, az a valaki, aki képes behatolni a Boszorkányerődbe, felvenni a harcot annak őreivel és uraival, miközben egy Hadurat védelmez és feltehetőleg az orruk elől elhozni a legértékesebb kincseiket és trófeáikat jelentő Lobogókat mindenképp komoly képességekkel kell rendelkezzen.

Mitológiánkban a kalandozók egy P.sz. 3721-es modulban ismerhették meg az eredeti ynevi síkon létező Elsőt. Az Elátkozott Vidék határán lévő völgyben egy kisebb bukán közösség vezetőjeként találkozhatnak vele, akiről az derül ki, hogy már az Első Kor óta létezik és járja Satralis világát, s bár a fenti titulussal mutatkozik be közös nyelven, de követői O’ba Mandra néven tisztelik, mint törzsük legősibb sámánja, hatalma azonban túlmutat a Hetedkorban található démonimádó nomádokén. (lásd. Amund: Dreonnar végzete kalandvázlatot a részletekért)

Hogy a két személy azonos lehet e, arról nincs bizonyíték és biztosíték. Ami viszont igaz, hogy utóbbi képességeit sokszor képzeltük el úgy, hogy képes valószerűtlen módon bejutni a legjobban védett épületekbe és távozni is akár észrevétlenül, miután feladatát elvégezte. Indítékai és motivációi legtöbbször mélyebbek és sokszor egybevágnak az elmúlt civilizációk esztétikájának és értékrendjének megőrzésével. Ez egybevághat az előbbi döntésével, hogy végül Rosanna pártjára állt a saját valóságával szemben.

A Második

Személye ismeretlen, egyesek szerint helye betöltetlen, de erre vajmi kevés az esély. Itt fontos megjegyezni, hogy a számozás jelentősége JELENTHET hatalmi sorrendet közöttük, hiszen ahogy az Első esetében láttuk, egészen döbbenetes eredményekkel büszkélkedik (egy másik anyagi síkon legalábbis). Hogy az „előrelépés” az kiüresedés vagy személyes leszámolások által valósul meg nem ismert, de a legenda, elsősorban a Nagymestereinek magas eredményessége alapján, az előbbi módot vallja az egyetlen útnak közöttük.

A Harmadik

Az Ikrek szektájának Equassomja

„1. Árnyékgazda, sötétben lakozó vezér; a toroni alvilági szekták vezéreinek kijáró, hagyományos megszólítás. 2. Az Ikrek szektájának egyszemélyi vezetője, a Quassom fölött álló első árny. Más állítások szerint az illető nem más, mint a Halál Ötödik Nagymestere, s talán Hurabbal, az Árnyékba költözött Úrral is kimutatható a kapcsolata.” – részlet az Ikrek Könyvéből

A korai forráson alapuló kiegészítő látszólagos ellentmondása nem biztos. hogy tévedés. A M* kártyajátékban már, mint a Harmadik Nagymestert említik, személyével pedig sokat foglalkozik Jan van den Boomen: Sogron lángjai című regénye, amiben már a laphoz hűen Morgena kegyelmébe ajánlja a klánokból álló szektát és az Árnyékúrnő érdekei szerint vezeti őket a Hetedkor alkonyának küzdelmei felé.

Rajta kívül más Harmadik Nagymesterről nincs tudomásunk, ami azt is alátámaszthatja, hogy a Keserűség Kora óta, az Ikreket vezető testvérek közül ő maradt meg, mint pártütő embervadász és jelenleg is ő viseli nyíltan ezt a titulust. Ez a korábban feltételezett „előrelépési” lehetőség megvalósulását is jelentheti személyénél, de ha „csak” játéktechnikai hátterére gondolunk a szerepjátékban (20.-nál magasabb szintű, ld. Ikrek kiegészítő), akkor igazolt merészsége és az, hogy feljebb jutott.

A Negyedik

Itt már rögtön három személyről beszélhetünk, akik különböző időben töltötték vagy tölthették be a titulust. Elsőként a bizonyosan P.sz. 3522-ben még e néven alatt működő és az enoszukei  u-dzsai harcművészetet mesterinél is magasabb szinten űző Negyediket kell megemlíteni, akiről a (vitatható forrásértékű) Geofrámia kivonatok: Enoszuke kiegészítő tesz említést annak 84. oldalán. Akárhogy is, az azóta eltelt majdnem kétszáz évben sokminden történhetett.

P.sz. 3706-ban találkozunk legközelebb „a Negyedikkel”, A Vad vizek futása című kalandmodulban, amelyben egy Erionból a Riegoy-öbölbe vezető hajóút során kell meggátolni egy örököst, hogy elérje célját. Ekkor a megbízói egy tehetős és kiterjedt riegoyi kalmárfamília örökösei, akik így szeretnék meggátolni jussuk tovább osztódását. A negyedik itt egy különleges természetfeletti hatalommal bíró személy, aki így több kaszt, többféle szintjének hatalmával bír egyszerre (részleteket lásd a kalandban). Mivel azonban szokásaink szerint kalandok folytatásánál általában a legoptimálisabb lehetőséget vesszük alapul így ő ezt a küldetést elbukta.

A M* kártya lapjairól korábban megismerhettük már ugyan mindkettő előtt ezt a varázslót, aki fejvadászok eszköztárával is rendelkezik és Kupola, Sátor mozaikok kivételével minden más mozaikmágiát és –formát ismer, de egészen bizonyosak lehetünk benne, hogy klasszikus lap révén már nem egy Kiválasztottak parti során bukott el toronyszintek ostromlása közepette, de szerepjátékban és M* irodalomban még nem jelent meg, így nem is halhatott meg. Elmondható, hogy jelenünkben ő viseli ezt a címet.

Az Ötödik

Ezt a címet korábban, ahogy láttuk, már az Equassom is viselte, de jelenleg egy újabb M* kártyalapról ismerhető karakter, a Fekete orgyilkos viseli. Boszorkánymesteri kasztjából és eposzi jelzőjéből kiindulva ő bizonyosan a mérgek mestere és küldetéseit is ilyen úton hajtja végre. Amellett, hogy bizonyosan kiemelkedő fejvadászi képességekkel is rendelkezik, különleges képességéből arra következtethetünk, hogy van rá módja és volt már rá alkalma, hogy más Nagymestereket is támogasson feladataik végrehajtásában, esetleg őket egy kimerítő küzdelem után hamarabb talpra állítsa nem mindennapi eszköztárával és ismeretével az élettanban. Azt már csak én teszem hozzá, hogy eszerint igyekszik is jó viszonyt ápolni a többiekkel és ügyelni arra, hogy a frissen jelentkezettek ne próbálják az ősi szabályokat áthágni, különben visszasírják Krán bannaramestereit…

A Hatodik

Egy újabb ismeretlen és/vagy üres cím. Ezt az alkalmat használnám ki arra, hogy (elsősorban ismét a kártyajáték alapján) megállapítsam, hogy a Halál Nagymestereinek jelleme általában Halál, de mindenképpen dominálnak benne a Mantikórra jellemző lélektani sajátosságok, az pedig valószínűtlen, hogy valaki egy kiszámíthatatlan, kaotikus személyiségként ilyen magasra jusson választott hivatásának szamárlétráján, különösen, hogyha az egy ilyen karrier.

A Hetedik

Egy újabb sűrűn viselt cím, de kifejezetten érdekes okból. P.sz. 3701-ben tűnt fel először nyíltan a történelem porondján egy élőhalott renegát Anath-akhan fejvadász, aki galrex madáron utazva teljesítette megbízásait és meg sem halt (képzavar) az első megjelenését követően. Mara-sequor párost forgatott, állítólag Kyel hitével szimpatizált és egy titokzatos doboz tartalma nyomában járt. Ismeretes volt, hogy felhajtója, akin keresztül el lehetett érni őt egy Kereskedő Hercegségekben működő törpe volt, akivel korántsem voltak barátok.

Ehelyett példátlan módon egy ideig közösen dolgozott a Ra’Ashe nevű amunddal és egyesek szerint tanította is a világ dolgairól, sőt, ismeretes, hogy egy időre ez a rukh madáron utazó amund viselte a Hetedik titulust, mikor az yllinorit sokan halottnak hitték. P.sz. 3705-ben azonban Ra’Ashe egy becsületbeli ügy rendezése közben a Kárpiton túlra távozott Erionban, ezzel ismét magára hagyva barátját, mesterét és nagymester-testvérét. Ő nem sokkal később, P.sz. 3711-ben végül maga is megtalálta halhatatlanságának ellenszerét és a Nyugati Városállamok fövenyén a Vámpírhajsza néven elhíresült konfliktusban másodszor (és véglegesen) életét vesztette.

Ismeretes a M* kártyáról egy további személy, aki tűzvarázslóként működik, de fejvadászképzéssel is rendelkezik és bizonyos magasmágia formulákat is képes alkalmazni az Őstűzzel. Hogy mindezek mellett kiemelendő ékesszóló képzettsége feltételezhetjük, hogy vagy Ordan iskolájában tölt be igen magas oktatói rangot vagy éppen ellenkezőleg, renegátként hirdeti Sogron igéjét látszólag a világban vándorolva korántsem ártalmatlan jelenségként. Mindenképp érdekes adaléka lehet karaktere bármilyen kampányban vagy történetben.

A Nyolcadik

Látszólag ismét egy üres hely, DE itt ragadnám meg az alkalmat, hogy felhívjam a figyelmet egy, a M.A.G.U.S. internetes közösségeiben igen korán elterjedt kalandmodulra Tronix: A kilencek egyike címmel, amely már sejthető, hogy az egyik Nagymester személyével foglalkozik. Ez a nyilvánvalóan Sakál napja ihletésű alkotás volt az első alkalom, hogy a játékosok szembekerüljenek egy, speciális számszeríjat forgató Nagymesterrel. Sajnos bizonyos paraméterei miatt (~kidolgozatlanság) a történet nem szerepelt eddig Ynevi Vándorlások elnevezésű kalandmodul gyűjteményünkben, de ez az alkalom jó aktualitást biztosít számára. Sajnos nem derül ki mikor játszódik, illetve hanyadik is pontosan a Nagymester és az ígéret ellenére a mechanikus számszeríj milyensége sem kerül bemutatásra, de mivel ismételten a szokásunkhoz nyúlunk így elmondható, hogy az összetűzés történetileg a kalandozók győzelmével ér véget. Azonban dinamikusan felhasználható pont a fentiek miatt, a számszeríjhoz pedig egy modern fejlesztést bemutató videó felhasználását javasoljuk. Letöltés: akilencekegyikekm(tronix)magusrpg

A Kilencedik

A Herceg. Toron boszorkánymestereinek akaratából és zsoldjában állva eredt Rosanna de Lamar és kísérete nyomába, hogy a mára már legendássá váló küzdelemben alulmaradjon Tier nan Gorduinnal szemben, ami nem szégyen. Drágakőmágus volt és azon belül a Kilenc Sor Iskola beavatott mestere, de hogy hol és miként tett szert erre a tudásra és a hozzá tartozó kilenc kőből álló nyakláncsorra az örök titok marad azok számára, akik krónikájának nyomában jártak. Veresége sok olyan folyamat beindítójaként ismeretes, amely egyrészt leleplezte a Nagymestereket a köznép szemében, illetve a számokért versengő újoncoknak is jelezte, hogy a Nagymesterek elpusztíthatóak. Küldetése részleteiről az Észak lángjai regény további részletekkel szolgálhat, ezzel majdhogynem bezárul a kör értékezésünk témáját illetően.

A Halál Nagymestereinek új generációja

Ahogy a fentiekből is kiderült jelenünkre (~P.sz. 3720) több ismeretlen és látszólag betöltetlen hely is van a Nagymesterek között talán, mint korábban, amikor ennyit sem tudhattunk róluk. Vannak továbbá olyan karakterek a M* irodalomban, amelyek nagyon közel jártak a cím megszerzéséhez vagy éppen ezért sokan már-már azonosították is őket velük, de ki nem lett mondva soha, hogy azok lennének.

Wayne Chapman: Két Hold című regényében a Herceghez hasonló módon és sorsú megbízást kap egy igen komoly befolyással és hatalommal rendelkező személy, akit az arctalan hatalom is nehezen motívál pusztán csak vagyonnal. Úgyanúgy a szerzőtől, de már a Garmacor címerében (is) szereplő kahrei mesterlövész személyéről is úgy tartják egyesek, hogy eredményei alapján teljes joggal indulhat a Nagymester címért.

Az Örök Város Bajnokai kampányt felvezető kalandmodul Nagymester címmel sejthető, hogy kapcsolódik a témánkhoz, de nem szeretnék lelőni senkinek sem poént, hogy hogyan és milyen módon. Ez a kaland azt viszont már tartalmazza az információt, hogy a mindenkori „testvérek” évente egyszer találkoznak egymással Erionban egy üres, lakatlan házban és az estét együtt töltve titokzatos, halandó füleknek nem való témákról egyeztetnek. Hogy ezen az alkalmon mindig mindegyik jelen van e, történik e bármi ellenségeskedés közöttük vagy talán éppen itt választják ki közösen a sorrendet és az új tagokat vagy csak elbúcsúztatják azokat, akik elestek közülük és megemlékeznek róluk az éppolyan kérdés, hogy mennyi hitelt érdemes adni egy ilyen utcai legendának a Kalandozók Városában …

/a cikk elkészültében nagy segítségünkre voltak a M*kártyajáték lapjai, Magyar Gergely nagyszótára és Zászlóháborús összefoglalói illetve kronológiája, Wayne Chapman: Észak Lángjai, Két Hold, Garmacor címere című regényei és Északfölde embervadászai című háttéranyaga, Jan van den Boomen: Sogron lángjai című regénye és a Toron kiegészítő, illetve az Ikrek szektája és fejvadászklánjai kiegészítő a fentebb említett kalandmodulok mellett/