Amper: Bocskor, Kard, Istenek… (M.A.G.U.S. versek)

Első lírai mű, ami bemutatásra kerül az Ynevi Krónikák gyűjteményéből Amper alkotása és nemcsak Ynev, de fantasy világok visszatérő elemével, csaták következményeivel, hatásaival, érzéseivel foglalkozik megkapó módon, ha nem is feltétlen világspecifikusan.

***

Aranyló búzakalász lengedez,
Hol arcomat először érte szél,
A közelben kis patak csörgedez,
Kristálytiszta vize csacsogva mesél.

(Mesél születésről, dagadó életről,
Mesél gyors halálról, távozó lélekről.)

Bocskor nélkül, mezítláb rohanunk,
S vívunk fakardcsatát mi gyerekek,
Feledve minden bajunk és bánatunk,
Hogy hősként tegyünk nagy tetteket.

(Mesél vigalomról, nevető arcokról,
Mesél siralomról, keresztes halmokról.)

De kondulnak a templomharangok,
Fejünkre gyűlnek sötét fellegek,
Porba hullnak a fehér galambok,
Távolból gyilkos erő közeleg.

(Mesél békességről, épülő álmokról,
Mesél háborúról, füstölgő romokról.)

Sereg, mélye harci ritmust dobol,
Sikoly, vérszagra jön a sok sakál,
Tüzek, erejük emésztő pokol,
Gyerek, kit lándzsán talált a Halál.

(Beszél szenvedésről, esztelen kínokról,
Beszél álnokságról, átvágott torkokról.)

Félek, köröttem őrültek dúlnak,
Kardok, melyek átjárják szívemet,
Testek, mik az út porába hullnak,
Halál, már elhagytak az Istenek…

(Nem csacsog már többet, hallgat a kis patak,
Fodros felszínére rőtvörös vér tapad.)