XVI. Vándorkrónikák – Szabad játékok

Mint már megszokhattátok az idei nyári tábor sem telhet el szabad játékok nélkül. Idén is nagyon fontos és szeretnénk kiemelten kezelni azt, hogy mindenki elhozhatja kedvenc játékát, legújabb kalandját bemutatni a nagyérdeműnek. Minden évben hatalmas sikere van a játékok legnagyobb variációjának, hiszen a tavalyi évben is a erre a célra szánt napra jutott a jó öreg M.A.G.U.S. mellé 9 teljesen különböző játék. Ebben az évben ugye három nap fog a rendelkezésünkre állni, hogy felfedezhessük a különböző világok csodáit.

A kalandok kiírását az alábbi e-mail címre kérném, hogy küldjék el a mesélők: vodli.jeno@gmail.com. A kiírás tartalmazza, hogy melyik napon mesélnél, hány fő számára, karakteralkotási sajátosságokat illetve pár sor szösszenetet arról, hogy mi várható és egy hangulatos képet.

A jelentkezés Július 4.-ével fog megnyílni, eddig várjuk a kalandokat is. A korábbi évekhez hasonlóan kommentben lehet majd jelentkezni, emlékeztető gyanánt álljon itt a jelentkezési szabályok amik szintén nem változtak:

Szabályok a jelentkezéshez: EGY kommentben EGY ember jelentkezhet EGY játékra. Mindenki csak a SAJÁT nevében jelentkezhet! A nem megfelelő jelentkezést törölni fogom!

Csütörtök (2022.08.04)

Caledonia, Mercury – M.A.G.U.S. – Leróvatlan tartozás

• 1. Csapat – (3/3) (MagicHorse, Afrad, Ludi)
• 2. Csapat – (3/3) (FTibor, Anna, Don)

Shalafi – WoW (DnD5) – Éjszakai látogatók (2/5) (Petó, Skarab)

Rozsomák – S.T.A.L.K.E.R. (4/5) (Cypher, Bea, Gremor, Quma25, Bahamuth)

Péntek (2022.08.05)

Shalafi, Lucius, Unity, Amund – M.A.G.U.S. – A sziget

• 1. Csapat – (4/5) (MagicHorse, Afrad, Ludi, Pedro)
• 2. Csapat – (5/5) (Ftibor, Caledonia, Don, Anna, Lui)
• 3. Csapat – (4/5) (Szabó Simon, Quma25, Gremor, Petó)
• 4. Csapat – (5/5) (Wizier, Nova, Vii, Khuriboow, Messor) 

Ishidu – Helvéczia – Ebül Szerzett Jószág (5/5) (Mercury, Kacat, Ket, Patesz, Agatha)

Kyrg – Castle Falkenstein – Egy rejtélyes távirat (4/5) (Thorunn, Nerva, Rozsomák, Skarab)

Hétfő (2022.08.08)

Gremor – 7tenger – Kontraszt (5/5) (Cypher,Bea, Laci, tndeszondi, Patesz)

Shalafi – Shadowrun – Üdv a dzsungelben koma! (5/5) (Rozsomák, Krees, Meran, Ket, Hermész)

A’frad – M.A.G.U.S. – Hotel Ka’mua – ahol bármi megtörténhet (5/5) (Caledonia, Thorunn, Anna, Quma25, Kaalm)

Lucius – Age of Akkuratium – Codex Solar (4/4) (MagicHorse, Pedro, Szabó Simon, Skarab)

Kyrg – Csillagbirodalom(DnD3.5) – Csillagok aranya (5/5) (Nova, Khuriboow, Nerva, Wizier, Agatha)

A sziget

Az elmaradt hősök napjára szánt kalandot egy ilyen kis mini esemény gyanánt lemesélnénk. Ezúttal négy csapatnyi játékost várunk, így amikor jelentkeztek akkor nyugodtan adjátok meg, hogy hányadik csapatban kívántok lenni, ha mind1 akkor jelentkezési sorrendben fogjuk feltölteni a csapatokat (és ha kell újra osszuk, hogy egyenlő legyen). A nyári tábor karakteralkotásával kérjük elkészíteni a karaktereket.

A pillangó

A kis hajón nem szolgáltak sokan. Alig több mint egy tucatnyi matróz kellett, hogy biztonságosan közlekedjen a nyílt a tengereken. Az egy árbocos ladik, ami a Pillangó névre hallgatott hű volt nevéhez. Olyan könnyen szelte a habokat, mint ahogy egy pillangó szál a tavaszi szélben. A kapitány fiatal ambiciózus férfi, szőke hajtincseibe zászló módjára kapott bele a tenger fuvallata.

Sosem kockáztatott túl nagyot és mindig becsülettel elvégezte a munkát. Apróbb, de értékesebb szállítmányokat vállalt, személyi fuvarokat, amihez megfelelő kényelemmel ellátott kabint alakított ki közvetlen a kapitányi kabin alatt. A Pillangó gyors volt és legénysége harcedzett, így nem tartottak kalózoktól és a kapitány úgy ismerte a Kráni- és a Lasmosi öböl közti vizeket – amit a helyiek a Tyssoni öbölnek neveznek – mint a saját tenyerét. Ezért is fogadta a maroknyi kalandozó kérését kétkedve, akik jó pénzt ajánlottak neki, hogy eljuttassa őket Tolladan szigetére. Mondta is nekik, hogy azon a szigeten nincs semmi csak egy dühös vulkán és néhány vadember, igazán kevés ott a látni való és még kevesebb az érték. Alaposan mérlegelte a lehetőségeket, de a felajánlott fényes aranyak arra sarkalták, hogy nincs miért aggódnia, ez is csak egy utas szállítás lesz, könnyű munka, szép summa pont olyan, amit a Pillangó vállalni szokott.

Ebben pedig nem is tévedett a fiatal kapitány, aki hálát adott az isteneknek, és legfőképp Antohnak a Hullámok Úrnőjének, hogy nyugodt útjuk volt, pont annyi szellő volt, hogy meghajtsa a kis hajót és még az iránya is tökéletesen segítette útjukat, a legénységnek szinte semmi dolga nem akadt vele. Aztán olyan hirtelen romlottak el a dolgok, amire nem volt és nem is lehetett felkészülve, pedig már alig néhány órára voltak a Tolladan partjaitól, látni lehetett a vulkán apró füstpamacsait, amit lustán eregetett álmában. Alig néhány perc leforgása alatt borult be az ég és csaptak fel a hullámok, a tenger vize elsötétedett, ahogy a fodrok minden alkalommal magasabbra és magasabbra csaptak. A kapitány parancsot adott, hogy rendezzék a vitorlákat, de késő volt a szél belekapott és rongyosra szaggatta, hangos fülsértő hangon hasadt végig és csapott ostorszerűen a levegőbe. A hullámok átcsaptak a korláton és egy óvatlan emberét le is sodorta a víz, hogy testét örökre elnyeljék a habok, lelkének sorsa végleg Antoh kezébe került. A fiatal kapitány tudta, hogy csak a szerencsének köszönhetik, ha néhány magával élve ússzák meg ezt a kalandot. Vitte a rutin és a begyakorolt mozdulatok, kiosztotta a legszükségesebb parancsokat, hogy megtegyék azt a néhány óvintézkedést, ami egy picit is javíthatja az esélyeiket a tomboló orkánnal szemben. Ő maga is kikötötte magát az árbochoz egy hosszabb kötéllel, úgy hogy nehogy lesodorják a hullámok a fedélzetről. Mellette csapkodva járta végső táncát a több részre szakadt, hasznavehetetlen vitorla, amit valaki elhasított. Elsőre nem is jutott el a tudatáig a felismerés, majd túl késő volt, a kalandozók épphogy felértek a fedélzetre és látszott rajtuk, hogy valakivel küzdöttek a hajó gyomrában mikor valami hatalmasat rántott a Pillangón és az az oldalára dőlt.

Az utolsó pillanatban sikerült egy apró kortynyi levegőt venni mielőtt a hajó fölébük borult volna, hogy magával húzzon mindenkit a hullámsírba. A kapitány próbálta kioldani a csomót a zúgó áramlatokban, de akkor éles fájdalmat érzett a hátában és tudta, hogy vége. Mielőtt teljesen elnyelték volna a vörösesen sejlő habok, még egy pikkelyes testet vettek ki a szemei a sötétlő vízben, ahogy a sziget irányába hajtja magát izmos farkával.

Kontraszt

Üdv a dzsungelben koma!

2060 Magyarország egy megvalósult álom, mondhatni kész utópia. Persze csak ha elhiszed a céges maszlagot és ki sem teszed a lábad a belvárosból, ahol minden megtalálható a magadfajta cégrabszolgának. Ahogy egyre kijjebb érsz, és ne adj isten elhagyod a „nagy falut” elkezd drasztikusan megváltozni minden. Persze vannak kedves idilli részek, ott van például a Bakony, zöldellő mezők, szépen termő fák, de ha megpróbálsz eldobni egy csomagolópapírt vagy az elfek vagy a törpék vágnak gerincre és barátom itt nincs síkosítás. Én a déli anarchistákat csipázom a legjobban, persze olyanok, mint egy szart dobáló majomcsapat, de ha tudod, a helyed jó üzleteket lehet ott kötni. És ez az, ami igaz nagyjából az egész kócerájra, vannak fos helyek vannak jobbak, tudd a helyed és megmaradsz. Az állam csak addig rágja a füled, amíg pénzt remél tőled, de néhány szaros nuyenért hozzá lehet jutni vállalható RASZhoz, akkor meg leszállnak rólad. A pályán is csak akkor megy a hajcihő, ha azt a pár szabályt nem tartod be vagy nem nyeled le az adót a helyi erőknek. Hidd el jobb csengetni, mint játszani a kemény fiút és végeredményben olcsóbb is, mint egy sebész, na, nem azért mert ne lennének jó sebészek, hanem azért mert nem tudod megfizetni cimbora. Persze megoldás mindig van, ha kell valami csak keress, ha van nuyen van minden!

————————————————–

Tábor hétfői napján egy maximum 5 fős csapatnak mesélnék egy jó Shadowrunt. Irány Árnyékmagyarország.

Karakteralkotás: 3. kiadás, minden magyarul megjelent kiegészítő + Rigó 3 (Köszönet Farkas Milánnak a fordításért és a minőségi munkáért) használható. Karakteralkotás után ne felejtsétek elkölteni azt a plusz 30 Jó Karmát sem a szabályok szerint. Átváltható Nuyenre is, 1 Jó Karma = 50.000 ¥, az így elköltött pénz esetén érvényes az utcai index és a magyar árszozó amit az utcai index után kell érvényesíteni. (Kapcsolat ebből már nem vehető)

Speciális szabályok:

• Keleti változat: Ha nincs siker, de van 1-es akkor szomorú napod van
• Tűzfegyverek egy aktív szakértelemnek számítanak (puskák, pisztolyok mind specializációk),
• Szárazföldi járművek és Tűzfegyverek egy-egy aktív szakértelem az Építés/Javítás szempontjából. (Nem kell külön felvenni az Autó és a Motor É/J-t)
• Kapcsolatok közé lehetőség ként lehet használni 50.000¥ -ért a banda opciót, ami annyit takar, hogy a karakter jóban van egy banda tagjaival, akár tag is lehet ha szeretne.
• Arra kérnék mindenkit, hogy a karakterről egyeztessünk a tábor előtt!

Háttér:

A karakterek már pár éve vadásznak Magyarországon, tisztában vannak a főbb viszonyokkal, hogy nagyjából ki kivel van, ismerik a főbb árnyvadászokat stb. Az, hogy az ország melyik területén laknak nem számít. A karakterek mindenképpen ismerik egymást, ez azt jelenti, hogy már 2-3 vadászatot lenyomtak együtt, így tudják, hogy nagyjából mire képes a másik és mire számítsanak tőle.

Ha bármilyen kérdés van nyugodtan jöhet facebookon vagy e-mailben (vodli.jeno@gmail.com).

Ebül Szerzett Jószág

Nincsen abban semmi, ha valaki becses javait a kártyára felteszi, s őket rend szerint el is veszíti. Így mulat az úri rend. Hanem Dürzlenkingeni Habakukk Jónás nem mással, mint tulajdon fivérével szemben ülve szenvedte el ezt a megalázó csapást. Dürzlenkingenhof, a család udvarháza, s véle az ősi föld így mindenestől a korhely, semmirekellő József János Emánuel kezére jutott! Mit is tehetne egy igazi úr, mint hogy jussa visszaszerzésére pénzéhes landsknechteket és hasonló jómadarakat fogadjon, s őket – megszabván, hogy a s z ü k s é g e s n é l jo b b a n azért ne bántsák a bitorlót – Dürzlenkingenwald festői vidékére küldje? A díj nem más, mint egy köteg, a birtokra kiállított és hitelesen aláírt váltó – mellynek értékét az adja majd, ha Habakukk Jónás ismét a birtokon belül tudhatja magát! A családi udvarház a Spessart egy különösen eldugott, még az Isten háta mögötti kisvárosoktól is távoli sarkában fekszik, Helvéczia és Németország határán. Dürzlenkingenwald rengetegében leginkább makk és rabló terem, és ki tudja igazán megmondani, melyikből van több. Így aztán a kicsiny falu – amely régóta elkeseredett harczot vív megátalkodott és makacs ellenségével, Bersheimingennel – nemigen kellett senkinek. Egészen eddig.

Summa summárum: SSuummmmaa  ssuummmmáárruumm:: Summa summárum: Tyúkperek! Riválisok! Elvarázsolt körtefák! Kapatos atyafiak Bersheimingenből! Egy eltévedett czigánykaraván!

Karakteralkotásról:

Minden karakter az alábbi szabálykönyvben elérhető módon alkothatja meg karakterét, viszont a 3. szintre. Természetesen amennyiben kérdés merül fel, az Arcok könyvében megtalál a mélyen tisztelt nagyközönség Nagy Andor néven, valamint elektronikus postagalamb formájában az andor.nagy63@gmail.com e-mail címen.

Szabálykönyv: Helvéczia pikareszk szerepjáték: Játékszabályok | Helvéczia (lfg.hu)

Leróvatlan tartozás

Helyszín: Kars, Észak-Ynev, Erigow – Erigow Tartomány

Időpont: P.sz. 3722. Adron kvartjának IV. hónapja – A Feloldozás hava

Karakteralkotás: Kalandoralkotás

Mesélők: Caledonia és Mercury

Játékosok száma: Két csapat – Maximum 3-3 fő

Játék napja: Csütörtök

Elvárások és megjegyzések:

A modult két külön csapatnak kívánjuk lemesélni. Csapatonként 3-3 játékossal. Jelentkezéstől számított öt napon belül várjuk a kidolgozott, hiánytalan karakterlapokat és előtörténeteket. Amennyiben ez nem valósul meg, abban az esetben élünk mesélői jogunkkal és a játkos/oknak a helyét ismét szabaddá, más jelentkezők számára újra elérhetővé tesszük.

A dokumentumokat a kovacsbarbara.ovb@gmail.com e-mail címre kéretik szépen elküldeni.

A karakteralkotásban engedélyezett faj és kaszt párosításokat kérjük. Egyéb másirányú kívánságokról, extrákról a jelentkezés után értekezhetünk. Nyitottak vagyunk.

Kérni szeretnénk, hogy a játékosok ne ismerjék egymást. Nem összeszokott csapatok jelentkezésére pályázunk. Ez nem jelenti azt, hogy a tagok nem beszélhetik meg egymás között, milyen karakterrel szeretnének játszani. Sőt, kifejezetten örülünk neki!

A végleges csapatokat mi állítjuk össze sorshúzással, hogy igazságos legyen.

Ha mindezek nem hozták volna meg a kedveteket, akkor megpróbálkozunk egy hangulatkeltővel.

Ki vagyok én?

Csönd volt ma is. Részeg alakokat megszégyenítő imbolygással törtek utat maguknak a ködfoltok. Pergő szemű kőmorzsákká porlasztották a hajdan volt fenséges épület falait, hogy az idő rótta repedéseken keresztül beszivárogjanak a boltíves terembe. A fene nagy hallgatagságot ezerlábú férgek gyors futása, vagy mesterművi hálójukat szövő, megfakult potrohos pókok neszei zavarták csak meg. Nem volt határa nappalnak és éjszakának, sem ezerszemes égbolt, avagy bíboros hajnali sugár. Gyász színét öltötték magukra a magasra nyújtózkodó oszlopok, a hideg padló és még jó magam is, ki inkább volt már e helyhez tartozó, porosodó dekoráció. Kellék csupán egy nézők nélküli színdarabhoz. Magányos? Nem. Hiszen velem van néma társam az idő. Múlásának jellegzetes illata terjeng a levegőben. Táncot jár a bátor ködpamacsokkal, amik mindig megtalálják a hozzám vezető utat. Megcsiklandozzák orrom, mikor belélegzem őket. Mulatságos érzés. Mármint az, hogy lélegzem, hogy élek. Ezt másokról nem sűrűn lehet elmondani, legalábbis itt.

Csönd volt ma is, talán már emberöltők óta nem járt erre egy lélek sem. Most mégis, mintha romos otthonom megkönnyebbült sóhaját hallanám. Boldog, hogy végre falairól léptek hangja verődhet vissza, hogy szapora lélegzet párája melegíti fel kihűlt belsejét, hogy kíváncsi szemek vizslatják a cirádás véseteiket és ábráikat. Azt kell mondjam, még én is izgatott vagyok. Már ezerszer elképzeltem, milyen lesz, ha valaki betér ide, rácsodálkozik a hely nyugalmának varázsára. Sokszor láttam gondolatban szemeiket kikerekedni, mikor megpillantanak, mikor felismernek. Persze először elszörnyednek, vagy megijednek. Elég egy mozdulat a sötétben, elég csak egy fogvillantó grimasz. Vagy egy mélyről jövő fáradt sóhaj a halál ígéretének hírével. Most mégis várok. Nem hezitálok, csak érdekelnek. Hogyan jutottak el idáig? Kik ők? Mitől ilyen különlegesek? De a kérdések még várhatnak egy kicsit, csak amíg jobban megnézem őket magamnak.

Persze, hogy egy férfi vezeti őket. Hajdan délceg tartású lehetett, ez nem kérdés. Düllesztett mellkasa minden lélegzetvétellel nekifeszül sárgakarikás vértjének. Arcát föld sara fedi, de ezzel sem veszít a korosodók sármjából. Szalmaszín hajtincsei kék íriszei elé lógnak. Látom bennük a tenni akarás vágyát, a reményt és az erőt. Még nem adta fel. Ez jó. Kezében véres pengéjű, termetes kardot tart. Hiába. A démont legyőzhette, de ide a puszta erő már kevés lesz.

Balján egy nő áll feszült tartással. Minden mozdulatáról sugárzik, hogy elég lenne csak megmozdítanom a szemhéjam, ő máris kész lenne elválasztani fejem a nyakamról. Mellkasa szaporán jár fel és alá, ennek ellenére minden lélegzetvétele hangtalan. Akárcsak léptei. Hófehér haja álla vonaláig ér és izzadtan tapad arcára. Szorosra zárt markaiban egy rövid és egy hosszabb kard pihen. Egy pillanatra elnézem a keresztvas nélküli remekművet, ám hamar másfelé kalandozik a tekintetem. Nem tűnik ékszerkedvelő nőnek, ennek ellenére nyakában ezüstszín lánc csillan. Egy tigris. Szívdobbanásig kíváncsivá válok, ám engedem, hogy az érzés hamarabb elhagyjon, mint, ahogy a nő pislog egyet.

A vezető jobbján álló szintén a férfiak táborát erősíti. Ő óvatos türelemmel méri fel a környezetét. Sötét íriszeit hosszúkás vonalú szemhéj keretezi. Varkocsba fogott, ébenszín haja hátát verdesi. Közel sem olyan kusza tincsekben omlik alá, mint az előzőnek. Kettejük lépte a leghangosabb. Ám a vezér fémes csizmájával ellentétben az övé egyszerű fából készült, nyitott lábbeli. Derékban kötött hosszú ruházata, látni engedi kidolgozott mellkasát. Korántsem ideges, vagy legalábbis jól titkolja. Az ő kezében is fegyver várja a következő támadót. Hosszú, egyenes pengéjén kékes derengés fut versenyt a pillanattal.

Figyelmem immár a fény forrása köti le. Nem a kardból sugárzik felém, hanem a hármas mögött álló fiú kezéből. Ügyes kis trükk, el kell ismerni. Az árnyakba öltözött otthonom még szebbnek tűnik általa. Ragyogó fény megvilágítja azokat a kis zugokat is, amiknek meglétéről már emlékeim sem maradtak. Nosztalgiázva hordozom végig a tekintetem falakon. Szívesen sóhajtanék, de most még nem lehet. Még nem végeztem velük. Egy lélegzetvétellel később újra a ragyogó kezű alakot bámulom. Hegyes végű füle mögött vékony hajfonat húzódik le nyakszirtjéig. Szemei zölden ragyognak teremtett világosságában. Arca fiatalos, termete vékony és szálkás. Szája széle felfelé görbül, ami meglep, hiszen semmi örömteli nem várja az erre tévedőket. Ő mégis lenyűgözve hajol meg a szobrok szépsége előtt. Talán már ő is megőrült a hosszú évek alatt.

Megrovó, öblös férfihang emlékezteti arra, hogy milyen szörnyűséges helyen vannak. Felé kapom tekintetem. Okos. Ő még észnél van. Ő tudja, hogy ezen a helyen csak a szenvedés lehet társuk. Örökkön örökké, s még annál is tovább, mint ahogy a kezében szorongatott homokórában peregnek az átkozott porszemek. Az okos férfinak, okos szemei vannak. Bőre sötét, mint amilyet születése óta nap perzsel. Tartása egyenes, akárcsak szája vonala, melyet szorosra présel minden alkalommal, ha valamelyikük egy kicsit is közelebb húzódik hozzá.

Mint akárcsak az utolsó. Egy nő. Valahogy őt nem érdekli, hogy a másik számára nem kellemes a közelsége. Pedig igen szemrevaló teremtés. Egyszerre bájos és vonzó arcát hosszú vörös haj keretezi. Ajkai teltek, szemei naivitást és kedvességet sugároznak. Nem úgy, mint mozdulatai. Minden lépéssel igézve ring csípője, míg hosszú lábai kivillannak a felhasadt ruha mögül. Keblei közé rubinköves nyaklánc lóg, míg kezében smaragdot tart. Megszerezték, ügyes, ravasz. Talán mégis van esélyük ellenem.

Végre ideje a kérdéseknek. Ideje felfednem magam. Megmutatni, hogy nem idő rágta, poros tartozék vagyok csupán. Náluk egy smaragd. Ami azt jelenti, hogy nem csak az otthonom akarták látni. Nem csak velem akartak találkozni. Gondolatban a két szárnyú kőajtó felé fordulok. Zárva pihen nehéz súlyával takarva azt, ami igazából ide hozta őket. A terembe tartanak. Oda, ahol minden élet, minden történet és a remény születik. Remény a szabadulásra, egy második esélyre. Az üllőt keresik. Tudom. Hallom, ahogy csörög a nyakukban a lánc, látom, ahogy a láncszemek megrezzennek minden újabb lépéssel. Csörögve reszketnek, mert érzik, hogy közel a vég, ami a vendégeimnek egy új kezdet.

Megmozdulok. Most valóban. Már olyan rég nem tettem, hogy biztos voltam benne, hogy nyikorogva ropognak majd csontjaim. Úgy pereg majd le bőröm, mint a ködmosta kőszemcsék falaimról. Ennek ellenére mozgásom mégsem darabos. Könnyed, kecses, mintha nem kötne engem ide láthatatlan lánc. Meglepődök. Ők pedig úgy reagálnak, ahogy vártam. Harcra készen, s bár fáradtak, sokat szenvedett lelkek, mégsem tágítanak. A kezdeti ijedtség röpke másodpercek alatt tűnik el az arcokról. De tudom, hogy a szívekben még ott marad egy ideig. Öblös hangon szólítom meg őket. Ismeretlennek hat fülemnek. Olyan rég nem szóltam, olyan rég nem beszéltem, hogy idegenné vált számomra az, ami mindig is hozzám tartozott. De ez most nem számít, ahogy az sem, hogy megtámadnak, hogy kardjaikkal felém vágnak, hogy varázslattal megsebeznek, hogy a lelkem mélyére látva próbálnak elpusztítani. Hatásos lehet, de azt mantrázom, hogy hasztalan. Ezt még hangosan is kimondom. Talán többször is, mint ahhoz kedvem lenne. Ám muszáj, hiszen ordításaikat és szapora légvételeiket megsokszorozza és felhangosítja a visszhang. A házam boldog. Ideje, hogy én is az legyek. Csupán csak három kérdés. Ennyit kell feltennem, hogy megtudjam, érdemesek-e az életre.

Az első igazán könnyű.

„A hercegeknek erre an szükségük. A koldusoknak viszont csak ez van. Mi az?”

A második sem okozhat problémát. „Ha kimondod a nevét végérvényesen megsemmisíted. Ki az?”

A harmadiknak már csak a gondolata is elégedettséggel tölt el. Olyannyira, hogy még egy vigyort is megengedek, mielőtt felteszem. Kiélvezem, hogy most a heves szívdobbanás hangjait verik vissza a kövek. Mondjátok hát…

„Ki vagyok én?”

Hotel Ka’ mua – ahol bármi megtörténhet 

• Nagyszerű munkát végeztek, maguk igazi hősök! Micsoda teljesítmény! Nem is kívánhattam volna ennél többet, mint amit önök megtettek!
• Köszönjük az elismerő szavakat Rosett báró, akkor ha gondolja ideális lenne a pillanat, hogy átadja a fizetségünk másik felét is.
• Hogyne, hogyne, viszont van egy kis baj. Biztos megértik! Jött egy remek lehetőség, amivel muszáj volt élnem, így minden mozgósítható aranyamat kénytelen voltam befektetni. De támadt egy remek ötletem!
• Szerintem bennünk is megfogalmazódott egy… – mondta a csatabárdjára támaszkodó törpe.
• Na de kérem! Hallgassanak meg!
• Ajánlom, hogy rohadt jó legyen az az ötlet, különben kénytelenek leszünk megvalósítani a miénket.
• Nézzék, van egy csodálatos sziget, igazi paradicsom! Ott pedig van egy erigowi mintára épült szállodám. Teljes ellátás, gyógymedencék, tengerpart, csodaszép, barátságos és kíváncsi őslakos hölgyek és urak… Na? Mit szólnak?
• A nevünkre akarja íratni? Vagy mi?
• Neeem, ugyan dehogy! – nevetett a gróf. De felajánlok egy lakosztályt tíz teljes napra, meg persze az utazás is az én hajómmal történne.

• És ez nekünk miért lenne jó?
• Nos, talán pihenhetnének, kikapcsolódhatnának, az alkalmazottaim kényeztetnék, királyokként és királynőként kezelnék magukat. Vagy valami ilyesmi.
• Szerintem verjük meg. – javasolta a nő ujjait ropogtatva.
• Hé, ne, mármint lehet szó tizennégy napról is! Beszéljük meg, jó? Kirándulhatnak is! Igaz a dzsungel kicsit veszélyes, van pár igazán gonosz bestia, de a vulkánban lévő sárkánykeltető igazán hangulatos, sőt, ősi romok is találhatóak!
• Gonosz bestiák?
• Sárkánykeltető?
• Romok?
• Megfontolandó az ajánlata. De van egy jobb ötletem! Tizennégy nap a szállójában, majd amikor visszatérünk, akkor maga kifizeti a bérünket az utolsó rézig!
• Na de kérem, a szálloda nem olcsó mulatság!
• Tekintse azt a tanulópénznek, a fizetségünket pedig jogos követelésnek!
• Na de… hát jó – sóhajtott fel lemondóan. Áll az alku!

Éjszakai látogatók

Első napra egy könnyed kis World of Warcraft kalandra invitálnék meg maximum 5 játékost. A játék a DnD5 szabályai szerint fog zajlani a karaktereket az alábbi könyvek alapján tessék kidolgozni: Silverblade’s Champions of Azeroth. A karakterek 5. szintűek legyenek, standard tulajdonság pont elosztást kérnék (8-10-12-13-14-15). Minden karakter rendelkezik +1 feat-el amit a szakma (professions) featek közül tessék kiválasztani. 4. szinten nem választható feat. A megjelent könyvek közül bármelyik használható. A történet valamikor a Battle for Azeroth kiegészítő előtt fog játszódni. Hordás karaktereket várok! Arra kérnék mindenkit, hogy egyeztessünk a karakterrl a tábor előtt Facebookon vagy emailben (vodli.jeno@gmail.com).

Válaszút nem csak arról kapta a nevét, hogy két forgalmas kereskedő útvonalon fekszik hanem a horda fiataljai mind itt kerülnek olyan döntések elé ami nagyban meghatározzák az életüket. A Barrens pusztasága hamar elválasztja az ocsút a búzától. A kérdés csupán az, hogy te kalandor melyik csoportba tartozol? De ne aggódj itt lesz lehetőséged, hogy bizonyítsd rátermettségedet és azt, hogy méltó harcosa vagy-e a Hordának! Itt biztos találsz majd olyan feladatot amivel hasznossá teheted magad és bizonyíthatod, hogy megállod a helyed legyen szó a Szövetség, a Légió vagy bármely más kihívásról amit a szellemek sodornak elénk.

Hogy ha készen vagy készítsd a varázslataidat, élezd a fejszét!

Lok’tar Ogar!

S.T.A.L.K.E.R.

A kaland során a S.T.A.L.K.E.R. játékokból jól ismert környezetben kerül sor. A játékosok lehetnek kalandorok vagy kezdő stalkerek. A kalandra maximum 5 fő jelentkezését várom. A karakter ötleteket sandormarton11@gmail.com email címre lehet beküldeni.

Apró, három fős kompánia ült a tábor tűz körül. Egy zöldfülű és két tapasztaltabb stalker.

Halk beszélgetésüket még messziről is jól hallottam. Végtére is hajdanán én is egy voltam közülük.

A suhancot már láttam korábban a Kordon környékén, de a másik kettő nem ismerős.

Furcsa.

Pedig pontosan tudják, hogy mire érdemes figyelni.

Még is valahol már látnom kellett volna őket.

Megvan.

Emlékszem már rájuk.

Nekik köszönhetem, hogy a létezés még egy módját megismerhetem.

Bár ne sajnálták volna tőlem azt az utolsó tár lőszert.

Nem gond.

Nyomorúságos életem utolsó lépcsőfokairól talán sikerül elégtételt vennem rajtuk.

Eközben a tábortűznél:

– Végül mit csináltál Légyölővel? – kérdezte Szarvar.

– Semmit – érkezett a rettentően informatív válasz Borzastól. – Különc! Nem hallottál semmit!? –

A zöldfülű is csatlakozott a beszélgetéshez.

– Nem? –

– Jobban tennéd, ha nem csak nyitott szemmel, de nyitott füllel is járnál! Nem hallod, hogy valaki éppen halk csoszogás közepette szeretne rajtunk ütni!? –

– Mutasd magad torzszülött! –

Ebben a pillanatban kezdtek el süvíteni a golyók Különc füle mellett. Hajdani társuk ősöreg PKM-je lassan és lomhán küldte a golyókat. A még nagyjából érintetlen gázmaszkja miatt nem lehetett hallani, ahogy közben hörögve ordítja neveiket.

Tudata, hogy már sosem ér haza a családjához. Sosem láthatja a gyermekeit felnőni. De ezek csupán múló gondolatok voltak a fejében, amelyet hamarosan egykori barátai cafatokra lyuggattak.

Ezzel örök nyugalomra helyezve őt.

– Nyugodj békében Csülök… –

Csillagok aranya

— Na jól van, elég az időhúzásból! – mordult egyet a nagydarab khark. – Beszélj, Morgan!

A taverna pultját támasztó idősebb tengerész belekortyolt az italába, azután bólintott.

— Köszönöm a végszót, jó uram. – hajolt meg a gúnyosan horkantó khark felé, majd a többiekhez fordult. — És mindenki másnak is köszönöm, hogy elfogadta a meghívást. Mind ismertek engem, tudjátok, hogy Morgan kapitány nem a levegőbe beszél. És gondolom, azt is sejtitek, miért kaptatok meghívást: egy expedícióhoz keresek embereket.

A helységen halk morajlás futott végig, páran sokatmondó pillantásokat váltottak. A tengerész elégedetten elmosolyodott, azután aktiválta a bal karján viselt mágika egyik talizmánját. A tenyerében megjelent egy fényesen izzó zöld fénygolyó, amit a terem közepére dobott, és az pörögve-forogva egy méteres átmérőjű gömbbé változott. Apró hegyláncok és beltengerek szakították meg a végtelennek tűnő zöld őserdőket, de semmi ember – vagy más – alkotta építmény nem látszott rajta.

— Ez itt az úti cél, ez a nevesincs hold. Ahogy látjátok, élet az van rajta, nem is kevés: az egész dzsungel csak úgy hemzseg az állatoktól. Viszont van itt más is.

A gömb kifakult, majd átlátszóvá vált, mint egy szappanbuborék, a belsőjében pedig egy ziggurat-formájú, romos építmény jelent meg. Láthatóan ősöreg volt, a dzsungel szinte már benőte, de még így is kivehetőek voltak a kopottas vésetek és a törött szobrok. Egy újabb váltással máris a rom nagytermét látták – a közepén pedig egy éjfekete monolitot. Azután a fátyolvisszhang véget ért.

A teremben néma csönd volt, mintha fejben már mindenki azt számolgatta volna, mennyit is érhet az, amit látnak. Semmi kétségük nem volt róla, hogy egy Elveszett Világ volt, az Ősök egyik kolóniája – a kérdés csupán az, kifosztotta-e már valaki előttük?

— Ezt a Fátyolvisszhangot én magam készítettem és én vagyok az egyetlen, akit ismeri a hold és a romok hollétét. — mondta Morgan, miközben a talizmánt kipattintotta a helyéről, és visszatette a nyakában lógó erszénybe. — Ám aki velem tart, mind részesül a kincsből.

— Egy ilyen úthoz hajó is kell, Morgan. — jegyezte meg egy rövidre nyírt szőke hajú nő, az övébe dugott varázsvetővel játszadozva. — De úgy hallottam, neked az nincs…

Morgan lassan bólintott, azután a bejárat közelében várakozó, a többiektől némileg jobban öltözött férfi felé intett.

— A hajóról a patrónusunk gondoskodik.

Pár pillanatig mindenki az ismeretlen férfit méregette: a „patrónus” egyértelművé tette, hogy valamelyik nemesi ház áll mögötte, ha egy kereskedőház lett volna, akkor „üzlettársak” lettek volna. Címert nem láttak sehol, ami nem is volt meglepő. Aligha akarta volna, hogy bárki is összekösse a házát ezekkel a kikötői martalócokkal.

— Tehát hajó és pénz van, emiatt ne aggódjatok. – sóhajtott Morgan kapitány. — A zsákmányon a szokványos módon osztozunk: a felén osztoznak a patrónus, a tisztek és jómagam, a többin pedig ti, egyenlő arányban.

— Persze csak akkor, ha találunk valamit. — vetette közbe a khark. — De mi van, ha már kipucolta valami kalózbanda?

— Ez meglepne! — vágott vissza ingerülten Morgan. — Egy hónapja se jártam ott, és én vagyok az egyetlen, aki ismeri a Szféra hollétét! Ha nem bízol a szavamban, takarodj, Juszeb!

A khark kiköpött, aztán vicsorogva kivillantotta az agyarait, körbe pillantva a társaságon. Láthatóan a teremben tartózkodók többsége nem kedvelte, még a többi khark sem.

— Remélem, meggebedtek mind. — vetette oda nekik, ahogy kivonult a kocsmából. Morgan megkönnyebbülten felsóhajtott, ahogy az ajtó bezárult mögötte.

— Nos, akkor tehát ki akar velünk tartani? — kérdezte, megidézve maga elé egy fénykönyvet.

Kalandorok és bátor felfedezők, vár rátok a Csillagbirodalom! Csatlakozzatok Morgan kapitány expedíciójához a Lady Viola fedélzetén!

Várok minden jelentkezőt, aki szeretné kipróbálni ezt az űrfantasy szettinget. A játék alapja a D&D 3.5, házi szabályokkal, melyekről a blogunkon olvashattok:

Csillagbirodalom – Az Ember Birodalma

Csillagbirodalom – Tartományok, Szférák és Csillagvárosok

Csillagbirodalom – Technomancia

Csillagbirodalom – Kalandok a Csillagbirodalomban (Itt találjátok a karakteralkotáshoz való segédletet)

A játékhoz 3. szintű karaktereket várok, a 3.5 alapkönyv és a szetting kiegészítő szabályai alapján. Jelentkezni emailben (barnabas.birkas@outlook.com), Messengeren vagy Skype-on lehet, kérdések esetén állok a játékosok rendelkezésére.