Mint már megszokhattátok az idei nyári tábor sem telhet el szabad játékok nélkül. Idén is nagyon fontos és szeretnénk kiemelten kezelni azt, hogy mindenki elhozhatja kedvenc játékát, legújabb kalandját bemutatni a nagyérdeműnek. Minden évben hatalmas sikere van a játékok legnagyobb variációjának, hiszen a tavalyi évben is a erre a célra szánt napra jutott a jó öreg M.A.G.U.S. mellé 9 teljesen különböző játék. Ebben az évben ugye három nap fog a rendelkezésünkre állni, hogy felfedezhessük a különböző világok csodáit.

A kalandok kiírását az alábbi e-mail címre kérném, hogy küldjék el a mesélők: vodli.jeno@gmail.com. A kiírás tartalmazza, hogy melyik napon mesélnél, hány fő számára, karakteralkotási sajátosságokat illetve pár sor szösszenetet arról, hogy mi várható és egy hangulatos képet.

A jelentkezés Július 4.-ével fog megnyílni, eddig várjuk a kalandokat is. A korábbi évekhez hasonlóan kommentben lehet majd jelentkezni, emlékeztető gyanánt álljon itt a jelentkezési szabályok amik szintén nem változtak:

Szabályok a jelentkezéshez: EGY kommentben EGY ember jelentkezhet EGY játékra. Mindenki csak a SAJÁT nevében jelentkezhet! A nem megfelelő jelentkezést törölni fogom!

 

Csütörtök (2022.08.04)

Péntek (2022.08.05)

Shalafi, Lucius, Unity, Amund – M.A.G.U.S. – A sziget

  • 1. Csapat – (0/5)
  • 2. Csapat – (0/5)
  • 3. Csapat – (0/5)
  • 4. Csapat – (0/5)

Hétfő (2022.08.08)

Az elmaradt hősök napjára szánt kalandot egy ilyen kis mini esemény gyanánt lemesélnénk. Ezúttal négy csapatnyi játékost várunk, így amikor jelentkeztek akkor nyugodtan adjátok meg, hogy hányadik csapatban kívántok lenni, ha mind1 akkor jelentkezési sorrendben fogjuk feltölteni a csapatokat (és ha kell újra osszuk, hogy egyenlő legyen). A nyári tábor karakteralkotásával kérjük elkészíteni a karaktereket.

A pillangó

A kis hajón nem szolgáltak sokan. Alig több mint egy tucatnyi matróz kellett, hogy biztonságosan közlekedjen a nyílt a tengereken. Az egy árbocos ladik, ami a Pillangó névre hallgatott hű volt nevéhez. Olyan könnyen szelte a habokat, mint ahogy egy pillangó szál a tavaszi szélben. A kapitány fiatal ambiciózus férfi, szőke hajtincseibe zászló módjára kapott bele a tenger fuvallata.

Sosem kockáztatott túl nagyot és mindig becsülettel elvégezte a munkát. Apróbb, de értékesebb szállítmányokat vállalt, személyi fuvarokat, amihez megfelelő kényelemmel ellátott kabint alakított ki közvetlen a kapitányi kabin alatt. A Pillangó gyors volt és legénysége harcedzett, így nem tartottak kalózoktól és a kapitány úgy ismerte a Kráni- és a Lasmosi öböl közti vizeket – amit a helyiek a Tyssoni öbölnek neveznek – mint a saját tenyerét. Ezért is fogadta a maroknyi kalandozó kérését kétkedve, akik jó pénzt ajánlottak neki, hogy eljuttassa őket Tolladan szigetére. Mondta is nekik, hogy azon a szigeten nincs semmi csak egy dühös vulkán és néhány vadember, igazán kevés ott a látni való és még kevesebb az érték. Alaposan mérlegelte a lehetőségeket, de a felajánlott fényes aranyak arra sarkalták, hogy nincs miért aggódnia, ez is csak egy utas szállítás lesz, könnyű munka, szép summa pont olyan, amit a Pillangó vállalni szokott.

Ebben pedig nem is tévedett a fiatal kapitány, aki hálát adott az isteneknek, és legfőképp Antohnak a Hullámok Úrnőjének, hogy nyugodt útjuk volt, pont annyi szellő volt, hogy meghajtsa a kis hajót és még az iránya is tökéletesen segítette útjukat, a legénységnek szinte semmi dolga nem akadt vele. Aztán olyan hirtelen romlottak el a dolgok, amire nem volt és nem is lehetett felkészülve, pedig már alig néhány órára voltak a Tolladan partjaitól, látni lehetett a vulkán apró füstpamacsait, amit lustán eregetett álmában. Alig néhány perc leforgása alatt borult be az ég és csaptak fel a hullámok, a tenger vize elsötétedett, ahogy a fodrok minden alkalommal magasabbra és magasabbra csaptak. A kapitány parancsot adott, hogy rendezzék a vitorlákat, de késő volt a szél belekapott és rongyosra szaggatta, hangos fülsértő hangon hasadt végig és csapott ostorszerűen a levegőbe. A hullámok átcsaptak a korláton és egy óvatlan emberét le is sodorta a víz, hogy testét örökre elnyeljék a habok, lelkének sorsa végleg Antoh kezébe került. A fiatal kapitány tudta, hogy csak a szerencsének köszönhetik, ha néhány magával élve ússzák meg ezt a kalandot. Vitte a rutin és a begyakorolt mozdulatok, kiosztotta a legszükségesebb parancsokat, hogy megtegyék azt a néhány óvintézkedést, ami egy picit is javíthatja az esélyeiket a tomboló orkánnal szemben. Ő maga is kikötötte magát az árbochoz egy hosszabb kötéllel, úgy hogy nehogy lesodorják a hullámok a fedélzetről. Mellette csapkodva járta végső táncát a több részre szakadt, hasznavehetetlen vitorla, amit valaki elhasított. Elsőre nem is jutott el a tudatáig a felismerés, majd túl késő volt, a kalandozók épphogy felértek a fedélzetre és látszott rajtuk, hogy valakivel küzdöttek a hajó gyomrában mikor valami hatalmasat rántott a Pillangón és az az oldalára dőlt.

Az utolsó pillanatban sikerült egy apró kortynyi levegőt venni mielőtt a hajó fölébük borult volna, hogy magával húzzon mindenkit a hullámsírba. A kapitány próbálta kioldani a csomót a zúgó áramlatokban, de akkor éles fájdalmat érzett a hátában és tudta, hogy vége. Mielőtt teljesen elnyelték volna a vörösesen sejlő habok, még egy pikkelyes testet vettek ki a szemei a sötétlő vízben, ahogy a sziget irányába hajtja magát izmos farkával.

XVI. Vándorkrónikák – Szabad játékok

Vélemény, hozzászólás?