A Shanice bércei között álló kolostorba nem indulnak karavánok és innen sem gyakran lépnek ki a szerzetesek. Munkájuk csendes, olykor magányos. A celláikat elválasztó folyosókon száraz levél zörög csak, s olykor egy egy fiatalabb akolita komótos léptei, ahogy a folyamatosan bővülő könyvtár korábbi iratait menti át az épületkomplexum egy másik évszakra kialakított részébe a nedvesség ellen. A mágikus tollak sercegése szikraként csillog a csuhások arcán, ahogy elégedetten vagy szörnyülködve olvassa a maga által leírt sorokat, hiszen az ihlet, a késztetés nem belőlük származik, hanem sokkal távolibb, misztikusabb forrásból ered…
Köszönjük, hogy idén is sokan csatlakoztatok ahhoz, hogy összeszedhessük az év krónikáját Yneven akár a rendezvényeken való részvétellel vagy otthoni játékaitok beszámolóit, kutatásaitok és kalandjaitok eredményeit megosztva velünk és így egymással. Az utóbbi kategóriába tartozók idén Nerva, Komattre, Thorun, Vampira, Kyrg, Messor, Bahamuth, Shalafi del Necro, Frosty, Ettore, Magyar Gergely és Amund. Köszönjük nekik, reméljük jövőre is megörvendeztetnek minket ás mások is történeteikkel.
A Ravanói-öböl szigetei sokak számára váltak menedékké, otthonná és rejtekhellyé az utóbbi években. Dölyfös gorvikiak bolyonganak hazájukat vesztve, dzsadok kavarognak a sokaságban nem remélve, hogy amundok uralmának megtörése után lenne hová visszatérniük a sivatagban. Barbárok és enoszukeiek osztoznak az árnyékvetők alatt az asztalokon, közös terveken, jövőn osztozva itt, ahol minden egyes napért meg kell küzdeniük.
A világ szemében, ha egyáltalán tudomást vesz róla, inkább kalóztanya, mint bármi más, s valóban, a külön országoknak számító hajóerődök kapitányainak kiemelt rangja és foglalt helye van itt a vendégvárókban. Van, amelyik már négy éve eltűnt nyom és hír nélkül az óceán határán, de a mai napig ráripakodnak arra, aki a kedvenc helyére ülne. A törvénytelenség ellenére mégis kialakult itt valamiféle rend a tisztelet és becsület mezsgyéjéből. Igaz, általában erőszakkal kivívott előjogokról van szó, de hát itt ez a való.
Az új érkezők gyorsan beilleszkednek, leülnek egy asztalhoz, hiszen olyasminek birtokában vannak, ami többet ér mint egy-egy korsó sör vagy pohár rum és a fülledt meleg ellen is többet segít: hírekkel tudnak szolgálni a nagyvilágból, messzi tájak regéi és talán tódító meséi, de kevesen bánják, hogyha közben izgalmas és a végén valaki pórul jár. Egy alacsony asztalnál fiatal vanír mesél a hallgatóságának az északi történetekről. Ácsként szolgál egy dél felé tartó hajón és már nagyon szeretett volna szárazföldre lépni és kedvére való örömlányt találni.
A Riegoy-városállamokba nemrég megérkezett egy híres északi bonviván a Nyugati Vadonon keresztülvágva magát hűséges kalandozótársaival, hogy a helyi nemességet és népet szórakoztathassa méltán népszerű szerzeményeivel és divats quironeai dalokkal. Up-Umbarban tartott előadása mind az Annir-papok, mind a helyi elf közösség kedvére valók voltak, így turnéját dél felé már a Barrakúdák védelme alatt tehette meg és így megfáradt társainak is volt módja egy kicsit pihenni, élvezni az öböl nyújtotta lehetőségeket. Entredi határában már szabályos népünnepély köszöntötte, kitódult elé a város apraja-nagyja.
Kahrei munkagépek jelentek meg az öböl déli határában és Tuth-Lagor Üllője felé igyekeztek. A Városállamok uraival hónapok egyezkedtek a technokraták, de úgy tűnik végül sikerült szerződést kötniük arra, hogy Gilron hívei zavartalanul megkezdhessük a számukra fontos új erőforrás, a „fekete arany” kitermelését. Ehhez azonban előbb alapos tereprendezésbe kezdenek és a hatalmas mocsárvidék egy részének lecsapolásába, aminek során sok ősi rom és rejtélyes dolog is a felszínre kerülhet ismét…
Azonban a kalmárok sem tudják őket megóvni attól, hogyha az évek óta tartó és egyre jobban elmérgesedő Sirenar-Ediomad felszíni háború eléri őket is. A Vinisila-síkságon ugyanis a vad csatározásba már az emrelinek birodalma is belefolyt, az északi megfigyelők pedig aggódva várják, hogy a Vörös és Fekete Hadurak mikor avatkoznak közbe, s ez vajon egy újabb Zászlóháború előfutára e vagy valami egészen más.
Az év végén kisebb botrányt eredményezett Haonwellben mikor a félelf varázslónő és nemes asszony Riola Narris hatalmas lakodalom keretében házasította ki fiát Arnont egy köznép soraiból származó erioni Darton papnővel. A pletykák szerint még egy igazi Huri is megtisztelte az ifjú párt jelenlétével.
A Dwyll-Unió kimutatta a foga fehérjét a békeidőben. Az év elején Lord Ral da Ranga elleni sikertelen merényletben használt méregre mindezidáig még nem találták meg az írt és a Vörös Hadúr így elvesztette a fogást a lovagrendek felett, amelyek önállósították magukat. Kegyetlen harcokat vívnak a Toron testébe ékelődött Napfolyosónak nevezett földterületekért, csatáznak Lequiria barbárjaival is folyamatosan, de ennek kapcsán az Unió határait egyre inkább tolják ki nyugat felé is. Az erv hercegségek már többször is fogalmaztak meg kiáltványokat és leveleket a dwoonok viselkedésével szemben, de miután elterjedt a szóbeszéd, hogy a nagymester elleni merényletet is a Szövetségben rendelték meg több északi ügynököt lefogtak a naplovagok és nyilvánosan kivégeztek. A legvadabb lovagrend honában, Naklenben már-már sokan az Északi Szövetséggel való nyílt szembenállásról beszélnek és a határokon megerősödő katonai jelenlétük szomorú jövőt fest az egykori bajtársak számára.
Toron mindeközben hallgat és tovább folytatja a világ felé újkori arcának mutatását. A kettéválasztott Birodalomban azonban továbbra sincsen béke: Morgena hívei folyamatosan előre törnek a tartományokban, ősi családok térnek vissza és másokat vallási viszályok tépnek szét. Sogron hívei aggódva figyelik az Álomúrnő mellett Orwella renegátjainak szaporodását. Rhiharban kipusztul a régóta itt székellő Suetta Chados boszorkánymesteri szekta egy mágikus úton előállított, gyors lefolyású járványban. Általános vélekedés szerint maguk okozták a vesztüket… Bizonyosat nem tudhatunk, mivel a város maga is elpusztult.
A több szektát is szárnyai alá vevő Harmadik Hold Birodalma szervezet összecsapott a Vöröslő Hold Bajnokai kalandozócsapattal Caedonban. A helyi falkát vezető Híres Gazda elmondása szerint egyikük, egy Sogron-pap, Kregnor Dahal és Gorakk, a keleti barbár feláldozták magukat a győzelemért és sikerült meghiúsítaniuk a szekta és a Kobrák közös tervét, ami a helyi Istenek Forrása ellen irányult. A Család elvesztette egy befolyásos ügynökét is, aki egy hilvar volt.
Ezalatt Abaszisz székvárosában a Csodaművesek alvilági klánja megszervezte éves árverését, amin értékes és ritka varázstárgyak kerültek kalapács alá Ynev minden tájáról mesebeli összegekért. Az alkalomra az Öt Arc Háza nevű hagyományos kyr színházban került sor, a legértékesebb cikknek számító Bannara mester és receptúrája azonban a szabad piacon maradt, legalábbis egy dzsad kereskedőn keresztül egy déli emír gondnoksága alá került.
Az Elátkozott Vidék peremén álló Albornenak szentelt Khiazmus városában meglelték kalandozók az egyik Alapító szent tárgyát és sebbel-lobbal Új-Pyarronba vitték. Az Örök Város mellett egy erioni felhajtó és a Dea-Macula lovagrend is ácsingózott az értékes leletre más és más okból ugyan. Kérdés persze, hogy az értékes kegytárgy nélkül a település továbbra is képes lesz e távol tartani a vidék ártó erejét és szörnyeit, de az, ami délen készül, ahhoz minden erejére szüksége lesz a civilizáció hetedkori középpontjának.
A világ egyes szegletei nyomot hagynak az utazón, így a fekete kalapos férfi már a kikötőben észrevette a ravanói mólóra lépő bajvívón a jeleket, ami alapján biztos volt benne, hogy a Kalandozók Városából érkezett. Több sarkon keresztül követte elmélázva, hogy párbajra hívja e de végül elé vágott a piacnál és kimentette egy túlérett kéjnő karmaiból, amitől az hálálkodva kezdte el vele megosztani a híreit. Alucard Ront’e Rone végül örült, hogy nem kellett az ifjúval pengét váltania ezekért az értesülésekért, mert nem volt biztos benne, hogy fénykorában is fel tudta volna e venni a versenyt egy Ab Artia stílusú vívóval szemben.
Erionban az ir Sephirot családra rá jár a rúd, Több épületük is robbanás illetve tűz áldozatául esett. A nemesvérű Koltara ir Sephirot felesége a gyönyörűséges Yasminet a házból látták menekülni néhány kalandozó társaságában, hogy rabolták-e vagy sem ki tudja? Hajósok tucatjai tértek vissza egy titokzatos szigetről, elmondásuk szerint egy tengeri boszorkány kényszerítette őket szolgálatra és kannibalizmusra. Krad és Ellana papjai mai napig kezelik lelki és fizikai sérüléseiket. Kalandozóknak köszönhetően fény derült egy összeesküvésre miszerint ir Sephirot család feje egy démonimádó szektával emberek tucatjait készült elveszejteni azzal, hogy őrült mestere számára kaput nyit. Kalandozók megakadályozták az őrült dzsinn Zulfaim ynevi manifesztációját, de előtte démoni szolgáik hadát kellett elpusztítaniuk, egy Xing kivételével mindet sikerült.
A városőrség értesülései szerint a városi gorvikiak hamarosan összeülnek andont választani, aki majd minden helyi gorviki klán felett uralkodik. Az Utazónegyed beliek között egyre többen vannak, akik még a Szent Földről érkeztek és beilleszkedés helyett az óhaza hagyományait látnák viszont szívesebben az erioni alvilág általuk uralt szegmensében. Ennek kapcsán sok híres kalandozó indult el a város felé, hogy egyik vagy másik oldalra állva kivegyék a részüket a küszöbön álló hatalmi harcból és a zsíros fizetségből egyaránt.
A Szövetség enigmatikus megbízója is felbérel egy csapatot, ugyanis ősi jelentésekből kiolvasták egy újjászülető hatalom érkezését. A fizetség, ami már előre is jár nem más, mint Torozon Tavernájának egy különleges lakosztálya fél évre, ahol maga Chei király is rendre megszállt, mikor ügyei Erionba szólították és róla elnevezve kapta a „Sólyomfészek” címet. Sokán már csak ezért is önként jelentkeznek a titokzatos feladatra.
A Godorai-tenger hullámai ölelte Pazberu-szigetek északi tagján, Khosanán építette fel Pyarron az új hadikikötőjét. Adron papjai közül többen is ide vonultak, hogy megüljék a helyiekkel a Fény Ünnepét, s a kalandozók védelme alatt sikeresen végbe is ment a szertartásuk. A kikötő öblét őrző két új kegyelt osztályú hadihajóhoz az ünnep végeztével csatlakozó Selmo nevű próféta osztályú hajó elrettentő erővel bír a térség kalózai és ranagolita csempészeivel szemben, amivel a pyarroni hitű városok és Erion biztonságát hivatottak elérni a Papi Szék és a Hat Városból irányított Admiralitás tervei alapján.
A Kalandozók Városának Szórakozónegyedében különös halálesetek történtek, amik előtt a helyi erők értetlenül állnak. Az áldozatokból mintha rövid időn belül elszállna az élet. Kijárási tilalmat rendelnek el és minden fogadót bezáratnak. Amikor pedig már az Utazónegyedben is feltűnnek áldozatok a Smaragd Gárda gorviki származású tisztje Avenlon szívbéli jóbarátjához fordul, az al Sahred leszármazott démonológushoz, aki pedig az ismerős kalandozók segítségét ajánlja fel. Kéz kezet most. A nyomok egy niarei kereskedőhöz vezetnek a Koldussoron, akitől a balszerencsét okozó ajándékok kerültek a polgárokhoz és nemesekhez egyaránt, rajta keresztül pedig a Szegénynegyed egyik tolvajklánja kerül gyanúba, a Falánkoké, akik a Nekropolisz sírjaiból elrabolt tárgyakat értékesítették a niarein keresztül. Az ügyön nyomozó kalandozók azonban új teóriával álltak elő: talán a Falánkok visszataszító klánfőnöke maga egy yersenia, ami így táplálkozik a város lakóin.
Hogy Ravanó szigetvilága paradicsom, vagy átok földje az mindenkinek más. Egyesek szerint csak a Fátyol maga, határ az előző élet és a következő között. Ám mint minden túlvilágban itt is léteznek … angyalok. Tértolvajnak nevezik, az egyik legnagyobb hatalmú kapitány lánya. Hozzá fordulhatnak segítségért, akik már helyinek érzik magukat. S ő a maga erejével, atyja kegyelméből vagy ha egyik sem elég férje segítségével megoldja a problémákat. Délről származik és shadon-gorvik perszonáluniójának történetét ő is saját bőrén tapasztalta meg, de hatalmát meg nem törte úgy, ahogy Ranagol papjaiét. Azok, akik menekültként érkeznek ide, családok, anyák, gyermekek védelem nélkül hozzá érkeznek elsősorban történeteikkel és híreikkel. Hisz Linora királynő fia hamarosan férfikorba lép…
A Déli Városállamokban lévő Bironta nyugati határán áll Tarmon városa és onnan nem messze működik az Opálos Tükrök fürdője. A meleg forrásokat és messzeföldön híres természeti csodának számító égi fényeket látogatók nagy hasznot hoznak a helyet működtető kiterjedt családnak. Most szükségük is volt a vendégeikre, ugyanis egy hordányi jéggoblin támadta meg az év végén a hideg évszakban, s a Hóbaglyok helyi bandája is belekeveredett az ütközetbe, nem tisztázott, hogy melyik oldalon.
Új-Pyarron kívül és belül nagy erőpróbára készül. Noir és Darton vallásának megosztottsága egyre inkább érezteti a hatását: homályszekták erősödnek meg az Antiss hullámzásai során Morgena visszatérésével, egyre több Bálványtagadó álomgyilkos fedi fel magát és a Sötét Próféta egyre több hívet szerez az ortodox Darton hívekkel szemben, aki viszont még mindig exkommunikálva van a Papi Szék szemében. Egy egyszerű szavazás már nem oldhatja fel a belső feszültségeket, sokan egy új zsinat összehívását szorgalmazzák.
A pyarroni inkvizíció ismét nyomát vesztette a Sigmarion nevű Illuzionistának akit korábban azért fogtak le, mert megidézte a gömb szentély képét Új-Pyarron felett. A Homályjáró hite is megerősödik a hatvárosi Haddarennimben és sokan azt várják, hogy az Armenben székelő Antoh kegyelt, Viktória úrnővel hamarosan kenyértörésre kerül a konfliktusa. A Szenátust összehívják, a Gyöngykeresők klánja pedig akcióba lép.
Az Államszövetséget kívülről pedig a IV. Nomádjárás fenyegeti. A féldomíniumok népével és a független törzsekkel (pl. Nyúlcselők, Ló népe) megerősített seregük Syburr és Enysmon határán készül a Három Pajzs erejét megmérni. Cruz de Basilio körbehordozta az ország lobogóját és összegyűjtötte a syburri vérteseket, a Sztyeppe ostorai pedig Deerem inkvizítorvezetésével megszervezték a tanyák védelmét és nasti könnyülovasokkal a határ felé vonultak, hogy a főnökök közös táborban szálljanak alá a hitüket és életmódjukat fenyegető veszedelemmel szemben. Eközben tovább növeli a megosztottságot, hogy a pletyka szerint a nomádjárást nem egy törzsfő vagy puszta sámán vezeti, hanem Ordaric Lykargon, a Dúlásban elveszett hős, Kyel bukott kegyeltje.
Sempyer lovagjai, élükön a Mael Ordos vezette Haragszentekkel is segítséget ígérnek, de még (hasonlóan Viadomohoz) kell nekik idő, hogy a korábbi ostromaik helyreállításából átcsoportosítsák erőiket. A két végvár bár bevehetetlen, de kevésbé mozgósítható, mint a másik két pajzs. Predocban és Edorlban is készülnek fegyvert fogni, azonban a Gályák-tengerén shadon-gorvik hajói egyre agresszívabban nyernek teret és a „közép-tenger” régiójában már össze is csaptak Hat Város gályaerődjeivel. Senki sem tudja pontosan mi megy végbe a hatalmas új birodalomban keleten.
Yllinor uralkodója, Mogorva Chei késlekedik belépni a konfliktusba. Egy éve adta parancsba, hogy égen-földön kutassák egykori fegyvertársát, az ilanori bárdot, Tier nan Gorduint. Minden erejét a kutatás köti le, s legjobb harcosai is a kontinens különböző pontjain járnak éppen. Kalandozókat sem átall felfogadni a nagy király, hiszen egykor ő maga is szerencsevadász volt és bízik a különleges társadalmi kaszt tagjaiban. Udvarában nemrég ordaniak jelentek meg, de látszólag nem a hívására. Átutazóban tették nála tiszteletüket az Elfendelt és Kránt elválasztó Tysson-öböl felé, s azok szerint, akikkel szóba is álltak régi iratok, romok és legendák után érdeklődnek.
Új-Godonban továbbra is tartanak a vallásreformok és tisztogatások, a három godoni ősmágus visszatérése ellenére anarchikusnak nevezhetőek a viszonyok, Shadon földjén látszólag a tartományok olyan önkényes és önálló viszálykodásba kezdtek, mint korábban Gorvik földjén volt látható. Ennek ellenére egységes külpolitikát tudnak folytatni és a közös zsákmány reményében nyújtogatják karjukat más földek felé. A Kereskedő Hercegségeket továbbra is igyekeznek megosztani és az oldalukra állítani. Különös módon ebben legnagyobb ellenségük Erone hercegsége, ami tanult saját történelme hibájából és nem egy kalózhercegbe helyezte bizalmát, hanem a földjét lakó klánok és céhek közös tanácsa igazgatja ügyeit immár, s hol a korábbi fővárosban (Erone) ülnek össze, hol pedig az újabban (Cadatto), hogy ezzel is megzavarják ellenségeik árnyjáróit és újfajta corg-fiait. Humorukból sem vesztettek sokat: a királynő 17 éves fiának születésnapjára tortát is küldtek ajándékul. Senki sem mert belőle enni az ünnepségen.
S hogy, hogy áll a Hradzs és a Hirokin Birodalom tusája a Taba-el-Ibarában az egy másik történet. A Nagy Isten prófétája tovább gyűjti a híveket a dzsadok között, a dzsennek még nem merészkednek vissza régi uradalmaikba. Ordani expedíciós csapatok hatolnak be a gyilokpusztába papok és tűzvarázslók támogatása nélkül, de felmorzsolódnak a homoki elfek gerillatámadásai alatt és kisebb egyégekre szakadva érik el az oázisokat. Az amundok zavartalanul folytatják „kereskedelmüket” rabszolgákkal és a háborúban szerzett varázstárgyakkal, amik számukra nem sokat érnek, de a környező országoknak fontos jelentőségűek. A Shibara folyamától keletre is jelennek meg önálló dzsad települések, de jobbára az Ősi Nép áldása nélkül, inkább mert hagyják … még.
A Ravanói-öbölben is megülik az évzáró ünnepeket a maguk módján, sokféle nép szertartása szerint. S amilyen sokszínű itt az élet úgy a világban is pezsegnek az események. Kalandozókra továbbra is mindenhol szükség mutatkozik látszólag, s a látszólagos béke sem jelenti azt, hogy nem kell olykor a vállunk fölött magunk mögé lesnünk, biztosítani a visszautat, hogyha valahová megyünk. Seregeke mozognak, istenekhez szállnak imák mert van miért és a Hetedkor lassan, de biztosan a végéhez közeledik. Régi hősök nyoma vész és újak lépnek a helyükbe a legendákba, hogy aztán egyszer ők is kifakuljanak a bárdok ajkáról szóló énekeknek vagy éppen az egykori hősök helyett már a legyőzendő ellenségként bukkanjanak fel újra. De ilyen az élet, s ilyan a kalandok kontinense. Ha pedig valamit megtanultak a ravanóiak abból ahogy ők maguk ide kerültek és a hírekből, amik a nagyvilágból érkeznek, hogy a szerencse bizony forgandó.
Köszönjük, hogy idén is velünk tartottatok és elolvastátok ezt az összefoglalót. Jövőre hasonlóképpen várjuk, hogy elküldjétek a történeteiteket a gulandro@gmail.com címre „KALENDÁRIUM” jeligére úgyhogy érdemes feljegyezni és megőrizni őket, hogyha már a P.sz. 3722-es esztendőt játszátok velünk. Természetesen az idei rendezvényeinken is csatlakozhattok majd ismét az eseményekbe, hogy a krónikák lapjai tovább peregjenek.
