Visszatérő sorozatunk korábbi epizódjaiban megismertük Ront’e Rone grófot és Axel Ragaent, aki azóta a Keleti Barbárok Fekete Hadura lett. A Panteon eredetileg a Gurunában kezdődött el és a Rúnában folytatódott olyan NJK- (vagy JK) leírásokkal, akiket aztán vagy a mesélők használhatnak fel történeteik színesítéséhez vagy akár játékosok bújhatnak a bőrükbe. Az érdekes koncepcióban sok lehetőség rejtezik ezért is adjuk szívesen közszemlére régi kedves karaktereinket szőröstől karakterlapostúl, hogy ez hagyomány folytatódjon.
***
CUNGENMARU nemrég NJK-ként szerepelt a legutóbbi rendezvényünk kalandmoduljában és ezzel egykori játékosaként elmondhatom, hogy hét évnyi játék után méltó helyre került és révbe ért az Inkvizítorok Szövetségének ügynökeként. A látszat ellenére Cungen nem Kaoraku szerzetese, hanem egy shenar, amely még az oldalunk alapítása előtti időből származik. Ez a kaszt később Enoszuke sorsát illetően nagyobb fontosságot is kapott a Keleti Legendák során, s örömmel láttuk, hogy az utóbbi időben többen ismét felfedezték.
Cungenmaru (avagy a „nyelvdémon”) egészen pontosan egy Krónikák.hu Túrán született meg, amikor még voltak ilyenek, hogy a legközelebbi Kétes hozomány című kalandban már játszhasson is 2012-ben. A Tetemre hívás típusú karakteralkotás akkori szabályrendszere szerint lett megalkotva. Ezután több otthon és tábori szabad játékban is részt vett a teljesség igénye nélkül például a De hová tűnt Walpurgis? // Befogók // Antera Rózsái // Ásó, kapa, nagy harag kalandokban olyan remek KalandMesterek mesélése alatt, mint Vii, Komattre, Levi, Nova és sokan mások. Így elmondható, hogy tartalmas, színes kalandozóévek vannak mögötte.
Azonban, hogy ki ős honnan jött eddig nem derült ki és a kalandmodulban sem szerepelhetett elsősorban szerkesztési, terejedelmi okokból, most azonban a statisztikái közreadása előtt van lehetőség jobban megismerni történetét és jellemét (hátha valaki kedvet kap egyszer újra magára ölteni álcájának álcáját). Következzék hát Cungenmaru, a shenar, a szerzetes, az ügynök és a kalandozó előtörténete:
*** Cungenmaru hetedik tekercse ***
Már húsz holdforduló óta kóborlok a Nyolc Vadonban. Először most, itt a Titkos Szekta kolostorának falai között érszem úgy, hogy az otthonom nem mindig van olyan távol, mint a megtett út, ami idehozott onnan.
Emlékszem a végtelennek tűnő edzésekre és a kiképzésre. Névtelenül, öntudatlan gyerekekként éltünk a kevés felvigyázóval a niarei rengetegben. Nem volt még szükségünk tudásra, felesleges lett volna terhelni minket vele hiszen …
… az utolsó próbán egymásnak uszítottak minket. Addigi testvéreim és nővéreim agyatlan fenevadakként ugrottak az első harcba hívó szóra. Pár pillanatig csak néztem küzdelmüket és halálukat, mikor is ösztönösen cselekedtem. Legközelebbi társaimat felpofoztam és mintha azok álomból ébredtek volna csahos kutyaként várták a parancsaimat.
Erdei játékainkon gyakran voltam én egyik vagy másik csapat vezetője és rendszeresen arattam győzelmet is. Persze az akkor botokkal vívott farkasvadászat most gyerekes dolognak tűnt, de mégis rögtön mellém ugrott néhány fiú és lány, akik már harcoltak az oldalamon. Az egyik leütött fiútól felmarkolt fegyveremmel rohamra küldtem társaimat a felvigyázóink ellen.
Sosem volt esélyünk még csak megsebezni sem őket. A sűrűből kirepülő altatómérges dobótőröktől sorra estünk el, de csak arra tudtam gondolni miközben remegő izmokkal összeestem, hogy a vérontásnak elejét tudtam venni. Milyen nagyot tévedtem …
Megvárták, ameddig felébredek és csak aztán kezdtek előttem testvéreim módszeres kivégzésébe. Gondoskodtak róla, hogy lássam, hogy érzékeltessék velem, az engedelmesebb gyerekek jól megérdemelt pihenésüket töltik. Akkor csak azt reméltem, hogy a végén velem is ilyen sima módon végeznek majd. Megint nagyot tévedtem.
A megaláztatásom ugyanis csak ekkor kezdődött el igazán. Elindultunk a túlélőkkel a shenar faluba. Ott a „játék” győzteseit ünnepelték, a renitens lázadót pedig a farkaskennelbe zárták. Tél volt, hideg tél és ugyanúgy reménykedtem mint a kínzóim, hogy a farkasok pár óra alatt végeznek velem. Egy évszak telt el és mire az első hóvirágok kibújtak feljöttek értem a kennelekhez. Tél volt, hideg tél volt. A farkashús élelmet adott, a farkasbunda meleget.
Levittek a hegyről, egykori társaim legnagyobb megdöbbenésére, arra emlékeztettem őket a puszta létezésemmel, hogy nekik is volt választásuk. A shenar klán is értette ezt és felhasználta ezt: engem is felavattak shenarnak és kaptam nevet is, Cungenmaru, közösre fordítva annyit tesz ,nyelves démonszörny. Gúnyból tették ezt velem, hogy a régi testvéreimet jobb gyilkosokká tegyék.
Tiszta, hogy mi volt a terv velem: a soron következő embert próbáló edzéseken és próbákon minden alkalommal én voltam az, akin bemutatták az oktatók a fogásokat, szúrásokat és más veszélyeket. Különösen a mágikus támadásokat viseltem nagyon rosszul, éjszakákat vergődtem egy-egy varázslat után külön viskóban. Nem kellett különösebben visszafogniuk magukat velem szemben, mindenki érezte, hogy messze nem vagyok egyenértékű velük.
Teltek az évek és a testet-lelket megkínzó gyakorlatok egyhangúságát csak egykori testvéreim alkalmi merényletei törték meg a számomra. Legfrissebb ismereteiket rögtön rajtam kívánták kipróbálni és ezzel végre megoldani ezt a régi kérdést, előbb egymással vetélkedve is, de aztán közös erővel törtek az életemre. Ekkor már sejtettem, hogy nekik sem jó valami. Mint kiderült rendszeresen heccelték és húzták őket velem és mint gyengeségeikkel azonosítottak.
Én pedig alkalomról alkalomra visszavertem támadásukat. Pengével és méreggel, bombákkal és varázstárgyakkal küzdöttünk tizenéves korunk derekán, ami feldobta a falusiak életét. Bár személyem lassan összemosódott a többi fiúéval, helyzetem nem lett irigylésre méltóbb. Végül szégyenszemre végignézhettem, mikor „testvéreim” elindulnak első vadászküldetésükre. Felrémlett előttem, hogy a hátralévő életem csak a fiatalabb shenarok számára tartott bemutatók tartozékaként fogom leélni. Nem örültem. Aznap éjjel meditáltam.
Hajnalban kinyílt a kunyhóm rácsos ajtaja, amit az edzésig sosem szoktak kitárni. A falu legidősebb shenarja jött el hozzám és elmondta, hogy mi történt: testvéreimet a hatalmába kerítette egy, a shenar-út sötét ágát járó nagy démonharcos. A klán ellen fordultak és mestereik ellen. Már több shenar indult a tartományi fővárosba, hogy a klán fejét megvédjék, de félő, hogy így is sikerrel járnak.
Nekem volt a legnagyobb tapasztalatom a testvéreim elleni harcban, mert engem leszámítva, nem volt ellenfelük a falu tanoncai közül. Elfogadtam a kihívást a sorstól, de azt terveztem, hogy amint végzek velük elszököm innen, ahol nem vár rám semmilyen jövő. Magamhoz vettem rituális ünnepi fegyverzetet és elszántan útra keltem, hogy életemben először és utoljára shenarként teljesítsek egy küldetést.
Hosszú volt az út Gohda nagyúr palotájáig, de testvéreim nyomát könnyen követhettem. Egy láthatatlan szál láncolt minket össze, a gyűlölet és harag asztrális kapcsolata. Út közben több szerencsétlenül járt shenar holttestére ráakadtam, akik a faluból indultak el. Tőlük összeszedtem minden hasznos felszerelést és a szokás szerint eltűntettem a testüket. Különös érzés volt, hogy a rengeteg tanult módszer és gyakorlat mennyire természetesnek és helyénvalónak tűnt a terepen. A hétköznapi emberek életét értéktelennek és feleslegesnek éreztem a magam képességeihez és céljaihoz képest.
Az utolsó estén egy teaházban szálltam meg. Gondosan kirakosgattam magam elé a felszerelésemet és mély meditációba merültem. Éreztem, hogy az előttem álló próba az utolsó, hogy nagyon könnyen alulmaradhatok ellenségeim egyesített ereje és az ismeretlen hatalommal szemben. Arra gondoltam, milyen szörnyű kötelesség shenarnak lenni, milyen nehéz súlyok nyomják az orgyilkosok vállát egy-egy ilyen küldetés során. Gyerekkori sorsfordító próbánk is más színben kezdett feltűnni … hiszen ugyanarra készülök most, mint amely parancsot annak idején megtagadtam.
A vörös hold fénye kétségekkel terhelte meg a szívemet, éjközépkor azonban nagyot fordult velem a világ. A falon, ajtón, padlón és plafonon keresztül kísértetek lepték el a szobámat. Egykori testvéreim és nővéreim, gyerekszellemek vettek körül és én öregnek éreztem magamat hozzájuk képest. Fülembe suttogták a megbocsátás és feloldozás szavait: megértették velem, hogy hálásak mert megkíméltem őket ettől a fajta élettől, de ugyanakkor daloltak nekem szellemnyelvükön a sárkányról, ami minden teremtett lény sorsát felügyeli és helyes folyásban tartja. Ő szállt meg amikor kiálltam a testvéreimért? Ő vezet hát most utánuk prédából lett vadászként?
A kék hold fénye már egy másik embert talált a fogadó szobájában. Eggyé váltam a kapott gúnynevemmel, elfogadtam a sárkány által rendelt sorsomat. Felöltöttem fegyverzetemet és vértemet és arra gondoltam, hogy soha nem volt úgy, hogy ne lett volna valahogy. Még a kék hold fényével rohamoztam meg a palotát. A falak tövében még több falubelit találtam, az udvarban pedig természetfeletti démonokat, de ekkor testvéreim szelleme védett meg tőlük. A kis templomban első testvérem várt rám és halálos párviadalban legyőztem őt. A sárkánynak tetszhetett a párbajunk, mert egykori testvéreim gyermeklelkét egy amulettbe zárta, amit magammal vittem a magasabb emeletekre.
Gohda nagyúr testőrei még tartották a felsőbb szinteket, de egy ilyen démonshenarok vezette rohamot ők sem tudtak sokáig feltartani. Második testvéremre egy folyosón találtam rá, amint félig kígyő-félig ember szörnyként a lakosztály védelmezőire támadt. Harcunk keserves volt, de az amulett kitartott és végül halálos sebet okoztam a testvéremnek. Ő azonban csak nevetett rajtam, hogy soha senkit nem tudtam megvédeni, hiszen a nagyúr elleni támadás csak elterelés volt: valójában a kislányát akarja hatalmába keríteni démonharcos.
Szégyentől égő arccal rohantam végig a romba dőlő palotán. A lány szobájába az utolsó pillanatban érkeztem mikor Kiku hercegnő testébe készült szállni a gonosz lélek. Közöttük jelentem meg és egy vágással lefejeztem. Utolsó megmaradt testvérem alig volt képes felocsúdni a döbbenetből, de bosszút kiáltott és rám támadt. Nem akartam megölni, az utolsó volt közölünk … azok közül, akik tudták mi történt az erdőben.
Egészen a palota legfelsőbb szintjéig űzte új mestere gyilkosát személyemben és ott végre szembeszálltam vele. Lefegyvereztem és magam is eldobtam a kardomat. Megpróbáltam meggyőzni, hogy amit tesz már értelmetlen és felesleges, menjünk vissza a faluba együtt. A halott mágus ekkor vette át felette az uralmat és testvérem testével támadt rám. Védekeznem kellett, annak ellenére is, hogy már nem tudtam ugyanúgy a fegyvereim nélkül. Utolsó lehetőségként magammal rántottam őt a mélységbe.
Kaoraku amulettje értéktelen fémtárgyként csillogott a reggeli napfényben, mikor a kerti tóból kimászva a parton száradtam. Testvérem a tő közepén álló sziklatömbre zuhant és a víz színén lebegett hason. Azon merengtem mihez kezdjek, komolyan fontolgattam, hogy szerzetes legyek. Gohda nagyúr azonban magához hivatott és meg akart jutalmazni, de tudni akarta ki is az ő megmentője. Miután meghallgatta életem történetét, ahogyan itt is leírtam bölcsen morgott egyet és új feladatot adott nekem.
Nemrég kinyílt egy kapu a Tiadlan és Niarét elválasztó térkapuk közül. Gohda nagyúr mindig is kíváncsi volt milyen a világ odakint. Arra kért legyek a szeme és füle, járjam be és ismerjem meg azt a másik világot. Rendszeresen küldjem el neki érzéseimet és emlékeimet az útról amerre járok. A bölcs nagyúr megértette milyen lélek lakozik bennem és mire vágyik igazán, amellett, hogy a shenar életmód mindörökké a lényem részévé vált.
Megtaláltam a kaput ami kivezetett otthonomból. Sokáig minden idegen volt a számomra, azonban hamar felfedeztem, hogy egy kis gyakorlással könnyen elsajátítom az itt élők nyelvét. Mások mint mi, sokan nagyon mások, de hasonló érzések, kétségek és örömök között élnek így sikerült olyanokra találnom, akikkel megosztottam vándorlásomat.
Bár a testvéreim szellemei nem hagytak el végleg és a démonharcos emléke sem fakult meg teljesen mindig készen várok rá, hogy a régi életem egyszer utolér új hazámban. Én azonban készen várom majd őt és akármi lesz is, Kaoraku akarata teljesül majd. Ez az én hitem …
***
Cungenmaru (6. szintű shenar)
Niarei születésű és neveltetésű shenar, aki klánja renegátja lett, majd a Nyolc Vadonban kóborolt évekig kalandozóként. Megfordult észak legtöbb csetepatéjában, Erionban és több csapatnak is a tagja lett mielőtt a sors váratlan fordulata Enoszukére vezette. Miután látta az itteni állapotokat felhagyott a korábbi kalandozó élettel és addig megszerzett kapcsolatait felhasználva az Inkvizítorok Szövetségének segítségét kérte, hogy felvehesse a harcot a Ragaenszuke területére behatoló Tharr-papok és Toron ellenében. Hamarosan teljes értékű ügynökként képviselhette a szervezetet a szigetvilágon és a Kaoraku szerzetes álcájában titkos futárként és kémként dolgozik. Valójában sokkal fiatalabb, középkorú férfi, de olyan régen viseli az öreg, kehes, púpos szerzetes álcáját, hogy már személyisége része lett teljesen. Amennyiben a játékosok bizalmat keltenek benne, jól viszonyulnák hozzá és a védelmezett népe sorsához, akkor még a küldetés vége előtt megmutatja nekik igazi arcát, de ha nem és csak „zsoldosokként” viselkednek végig fenntartja álcáját és shenar képességeit, trükkjeit (pl. füstbomba, levegővel töltött marhahólyag, vassulyom) veti be mint Kaoraku varázstudományát és a seregélyes szerencse talizmánnak köszönhetően általában sikerül is.
| Jellem | Vallás | Szent Szimbólum | ÉP | Fp | Ψp | AME | MME | ||
| Halál-Rend (Krák) | Kaoraku | Seregély | 9 | 87 | 35 | 39 | 39 | ||
| E | GY | ÜGY | ÁLL | EG | SZÉ | INT | AK | ASZT | ÉRZ |
| 11 | 16 | 16 | 14 | 13 | 12 | 16 | 14 | 14 | 14 |
| Speciális tulajdonság | Fegyver | Tám/kör | KÉ | TÉ | VÉ | CÉ | Sp | ||
| Természetes veszélyérzék, érzékelő mágiák ellen immunis (pl. szimpatikus, szakrális iránymutatás), szerencse talizmán | Alap | – | 30 | 55 | 104 | 6 | – | ||
| Shenar kard | 1 | 42 | 77 | 125 | – | k6+1 | |||
| Kunai (chi) | 3 | 45 | 80 | 114 | – | k6/2 | |||
| Kéz | 2 | 46 | 78 | 128 | – | k6-2 | |||
| Láb | 2 | 47 | 80 | 123 | – | k6-1 | |||
| Hosszú bot | 1 | 34 | 65 | 120 | – | k10/2 | |||
Képzettségek: Ökölharc Mf, shenar kard használat Mf, 7 fegyver használat Af, kunai dobás Mf, slan csillag dobás Af, Vakharc Mf, Kétkezes harc Mf, Herbalizmus Af, Úszás Af, Futás Af, Kötelékből szabadulás Af, Méregkeverés/semlegesítés Af, Álcázás/álruha Mf, Hátbaszúrás Mf, Lovaglás Af, Nyomolvasás/eltüntetés Af, Etikett Af, Vallásismeret Af, Írás/olvasás Af, Új pszi diszciplinák Af, Mászás 87%, Esés 62%, Ugrás 62%, Lopózás 77%, Rejtőzés 77%, niarei nyelv 5, enoszukei nyelv 4, közös nyelv 3
Az eredeti karakterlapok (az eredeti Thorlin félére írva):
