Itt írhatjátok ki magatokból azokat az élményeiteket, amelyeket a legutóbbi találkozón éltetek át. Vélemények és kritikák a kalandról, mesélőkről és a kampányról. Ami az értékelő lapra nem fért rá vagy nem került rá valamilyen okból.
Élménybeszámolók a X. Kalandorkrónikákról
Ürességet érzek.
Izzó Króm nélkül tértem haza.:P
Vakond: XD
Nagyon jó volt, mint mindig!!! Még 1x MEGAGIGAÜBER THX!!!
Élmények:
1. Kocsmai verekedés első mondata egy tagbaszakadt pyaronitól:
– Akarod, hogy el fingjam neked a tarini himnuszt kicsi törp? :P:D
2. Gondolatmenet:
– nem nem nem… A rabszolga kereskedő emberei ugyanazt a címert hordják, mint amilyen kegytárgyat a ketyegő Kimball kerestet, viszont Kimbalnak nézeteltérése van Mézszagú Milánnal, aki meg meg akarta öletni a kereskedőt, akinek az emberét le lőtték Kimbal emberei aki meg a Lord Marshallnak dolgozik, a kegytárgy valószínűleg a kutyafejű nekromatánál van és az ő mestertolvaja lophatta el Kimballtól, de a találkozót a tolvajjal Bika hozta össze és Milánnal jóban van a dzsad nő is… …
– Akkor nyírjunk ki mindenkit? 😛
3. Idézet:
– csak szállást szeretnénk és egy kis segítséget, nem keresünk bajt s nem akarunk feltűnést kelteni.
– szívesen segítek, de kérnék egy szívességet. Van egy kis nézeteltérésem egy kereskedővel és szeretném, ha eltűnne a városból.
A játékosok összenéznek, majd lassú egyre hangosabb gonosz kacagásban törnek ki… Darton is velük nevet 😛
4. Racka NoI :
– Kimbal háza fölé érve látod, hogy két ember a mólóról a vízbe dobja Ádám testét, ami egyenlőre magatehetetlenül lebeg a víz tetején, a két fickó elindul vissza a házba.
– Akkor dugóhúzó lefelé(próbadobás-siker), mielőtt kirántom a rackát egy hajító dárda az egyik fickóba (túlütés, meg némi ép)
-Amelyiket eltaláltad a földre rogy a másik a vízbe ugrik.
-kiszedem Ádámot…
-dobj XYZ-t.(sikerek) sikerül kiszedned, de nincs magánál, habzik a szája és 2 őr közeleg az épület felől… km dob… egy dörrenést hallasz, vonj le 6 ép-t, valami átszakítja a vállad, de még nyeregben vagy.
– hmm… laposan a hajók közt próbálok ellavírozni(próba lovaglásra, siker, próba állóképesség, siker)
-egyszer csak újabb dörrenés ezúttal, csak súrol, de 2 ép
-már csak kettőm van
– akkor ák( siker) meg lovaglás (siker) cikázva távozom… sikerül még pár hajóval odébb jutni, majd kezdek elájulni és a racka is nehezen repül 2 törpel, utolsó erejével egy halászhajót közelít meg, mi a fedélzetre pottyanunk, ő pedig az árboc kötélzetbe gabalyodik. Később megérkezik egy újabb lovasunk, aki próbál minket rendbe rakni, majd némi arannyal rá veszi a legénység bátrabb tagjait, hogy vágják le a rackát, ám az állat eléggé összetörte magát és a nagy kapálózás miatt a vízbe esik s már csak holtan emelik ki…
Össze szedem magam, majd a gyógyítás az erőmet is vissza adja… Levágom a nyerget szegény jószágról, majd a vállamra veszem s elindulok a temető felé.
– Ha valami van a temetőben megtaláltok.
km:- kicsit kivagy, elpusztult a hátasod amit magad neveltél, törted be, hoztad a felszínre.
-tudom… érzem.
A lovasok könnyes szemmel nézik ahogy utolsó utunkon én viszem hátamon kedves bajtársam s az asztalnál is hullámokat vet az asztrál síkon kezdődő vihar.
A papoktól egy máglyát, olajakat s egy harcosnak illő éneket kérek, de a szertartást magam vezetem le… csak este indulok tovább, de ha a város egyetlen emberben testesülne meg menten agyoncsapnám.
Nyugodj békében.
5. FUTÁS :
Egyszer csak megjelenik az inas ám amint meglátja az „új tanoncot” futásnak ered. Ádám utána, elkapja, vissza hozza, közben hangosan korholja, mintha lopott volna a gyerek… megérkezik, első mondat:
– Legalább futni megtanultál a felszínen. 😛
6. A goblin.
A goblin bevezet titeket a páncélterembe és ott van kettő is a páncélokból, amiket kerestek.
– A kezébe adom a kétkezes pörölyöm, hogy fogja meg egy pillanatra.
Ebben a pillanatban Ogre pusztakézzel agyonüti(kovács ölő öklével :P), majd kidobjuk a toronyablakból.
Elkezdjük elrakni az ellopott páncélokat, mire Peti:
Ha nem jön rám akkor itt hagyom az enyémet(mithril láncing) és felveszem azt.
a játékosok tenyere egyszerre csattan a homlokukon.
– ha rám jó én felveszem az övét 😛
7. Harc:
Ogre: -Felugrok amilyen magasra csak tudok és rá ütök egyet ököllel.
Dob, túlütés…
Km: – Ok. felugrasz és levered a veséjét 😛
most hirtelen ennyi 😛
Jó volt a játék és sok volt a nevetés, a fejtörő is feldobta az eseményt 😀
Köszönet a modul íróinak és a mesélő(k)nek és a résztvevőknek is 😛
Nyáron újra találkozunk 😉
Kedves Szervezők!
Azt hiszem, a következőkben az egész csapatom nevében beszélhetek.
Először is szeretném leszögezni, hogy nagyon jól éreztük magunkat. A mesélőnk, Cat (bocsánat, ha nem így írja) kiváló munkát végzett, végig éreztette velünk karaktereink hátrányait, előnyeit, és teljesen élvezetessé tette a játékot. Ezen kívül kifejezetten tetszett a karakteralkotási rendszer, tényleg érdekes kalandozókat lehetett kihozni belőle.
Sajnos azonban ennyi az összes pozitívum, amit fel tudunk hozni.
A modulról:
Igyekszem azokra hagyatkozni, amik a hivatalos kalandmodul verzióban találhatóak, hogy objektív maradhassak. A modul maga irtózatosan rövid volt, és igazából semmi sem történt benne. Az elején a jelenet a két karavánnal teljesen felesleges, és érdektelen volt. 6-7. Szintű kalandozókról beszélünk, akik most jöttek ki Ediomadból (vagy mint a mi esetünkben, akik most csatlakoztunk a versenyhez csak úgy erre járnak), és majd pont egy értelmetlen ellenségeskedésbe fognak beleszólni… Nem is beszélve a valóságalapjáról: hetek óta utazik a két karaván együtt úgy, hogy, gyűlölik egymást. Miért is nem várt az egyik 2 napot, hogy ne együtt menjenek? Mi ezzel egyáltalán nem foglalkoztunk, mivel sem észak, sem a dzsadok nem tartoztak a kedvenceink közé, de mint utólag kiderült ezért pontveszteség járt…
A városba érve konstatáltuk, hogy igazából semmit sem tudunk csinálni. Találkoztunk a nagyfőnökkel (Lord Marshallal, valószínűleg az Al-verzumból érkezhetett Riddicktől menekülve…), aki egy infantilis, találós kérdés után (mi ez, általános 3. osztály?) megkért, hogy szedjük fel neki Matthiast (elhiszem, hogy nehéz neveket kitalálni, de ne vegyünk már át egy az egyben karaktereket háttértörténettel együtt a Castlevaniából), aki egy nagyon gonosz, mindenki által félt varázsló. Biztosan meg lehet majd bízni benne, és hallgat a partira. Persze semmi nyoma sincs, ő sem tud semmit róla. Aztán jön a másik, hogy igazából nem is kellene megkeresni, hanem megölni kellene, de nem beszélhet. Rendben eljutottunk a Kobrákhoz a Zöld Lánghoz, aki a modul szerint: „le sem tojja, ha a csapat minden emberét megölte, csak a segítségüket kéri Matthias ellen.” Én nem ilyen kedvesnek képzelem a Kobrákat. A város egyetlen eltalált jelenete az volt, amikor 4 embervadász ütött rajtunk a fogadóban, de ez is Cat érdeme volt, aki remekül éreztette velünk a felvett Hírhedtség II hátrányunkat. (Megjegyzem, hogy ennek is lehetett volna egységes kezelése: hallottuk, hogy volt, aki III. szintű hátrány mellett kapott egy enyhe dádát a kobráktól, meg egy irgum-burgumot, míg minket lesből akartak kinyírni nálunk magasabb szintű fejvadászok. Teszem hozzá: a miénket még így is jogosnak éreztem.)
Bár a város mélypontja mégis a Live rész volt, ami elvileg opcionális lehetett, és a megfejtése egy teljesen nem odaillő jelszó volt (kobrák a Quiron-tengeren miért is ne egy déli ibarai népet választanának), ami hogyhogy nem éppen a modul írójának beceneve. Bocsánat, ha csak mi éreztük így, de ez kicsit túlzás volt.
Megérkezve a végső összecsapás helyszínére, (négyen, három vadidegen kalandor meg a titkosszolgálat feje, mialatt hírek voltak arról, hogy a félisteni hatalmú vámpírmágus egy HADSEREGET gyűjt, de sebaj) a szerepjáték verseny közhelyek hatványába botlottunk: gonosz mágus, kőgólem, majd vérgólem, és sokhápés-nagyotütő-nehezen-megölhető ellenfelek hada, amiket csak fel kellett tartani, míg a nagyfiúk bezárják a kaput. Valahogy feleslegesnek éreztem magam. Amúgy az alapötlet jó volt a Lidnigass-sal.
A végén sikerült megölnünk Matthiast, aki egyébként hatalmas mágus lévén sebezhetetlen volt, de mi sunyiban, a harc hevében egy mély tarisznyát húztunk a fejére, majd megtörtük a rúnát, így lefejeztük – Csillagkapu forever! Ezen lehet vitatkozni, hogy működött volna-e, vagy sem, de ezen legalább lehetett vitatkozni! Hallottuk, hogy voltak olyanok, akik fogták, és kettévágták. Egy félisteni mágust, akinek egy szellentésébe kerül feltenni egy 30-as erősségű elemi erő aurát úgy az idők végezetéig (vagy csak egy évre). Ismét, lehetett volna egy kicsit egységesebb a dolgok kezelése, de ismét köszönjük Cat-nek, hogy remekül bemutatta: egy jó ötlet híján esélyünk sem lett volna.
Összefoglalva: a modul teljesen epizódszerű volt, nem volt eleje meg vége annak ellenére, hogy úgy volt hirdetve, az új csapatok is remekül boldogulnak majd. Logikátlanul viselkedő NJK-k, motiválatlan játékosok mind elvették az értékét, a hangulatkeltők alapján igen ígéretes mesének.
A szervezésről:
A helyszín rendben volt, kicsit nagy volt a hangzavar, de ezt már megszokhattuk. Rendes dolog volt mindenkinek becenevére kiállított emléklapot adni, bár az évtizedes maradék újságok nem igazán nyerték el a tetszésünket.
A nagy csalódás azonban a végén ért minket, a pontozásnál. Először is nem voltak független pontozók, ami szerintem alapkövetelmény az objektív értékeléshez. Továbbá, ha jól emlékszem az alap 30 pontból, amit a modul megoldására lehetett kapni 10 pont az „opcionális” Live volt. Azon kívül, hogy értelmetlen dolog volt, és mi inkább játszani mentünk, mint kincskereső kisködmönt játszani egy kocsmában, csak annyi baj volt: arra lehetett pontot kapni, ha mindenkit megöltél. Ennek ilyen formában szerintem nincs értelme. Találkoztunk a Lord Marshallal, meg is ölhettük volna, a Zöld Láng sem lett volna kihívás, miután nulla manával, kifáradva szédelgett a kapu bezárása után, de teljesen logikátlan és out-of-character lett volna bármelyik megölése, mivel semmi bajunk sem volt velük. A csapatnak kifejezetten tetszett ez a város, ugyan miért kellett pontot levonni azért, mert nem akartuk kinyírni a teljes vezetőséget, meg minden szembejövő nevesített NJK-t?
Összefoglalva a dolgokat: többet vártunk. Ami élvezetessé tette a napunkat a remek mesélőnk volt, de ezen kívül úgy éreztük, hogy a modul rövid, összedobott és illogikus volt. A történetben azért van potenciál, még ha eredetinek jóindulattal sem mondható. Ha összeszeditek magatokat, a nyári táborra egy ütős befejezést is összehozhatnátok, de ez az epizód meglehetősen gyengére sikerült.
Üdvözlettel,
Lóska Ádám és a Zrenegátok csapata.
Ahoy,
edwardfmo: mint megszólított úgy érzem, hogy nekem illik erre reagálnom. 😀 A modul írója majd megteszi ha úgy érzi. Fenntartva a lehetőségét, hogy a szubjektív véleményedet személyesen beszéljük meg inkább csak a tényszerű, rosszindulatú csúsztatásokra reagálnék, mint szervező/mesélő.
„Nem is beszélve a valóságalapjáról: hetek óta utazik a két karaván együtt úgy, hogy, gyűlölik egymást.”
Ez nincsen így, ahogyan a kalandban sem szerepel semmi ilyesmi. Ahogy viszont valóban le van írva az az, hogy az egyik karaván nyugatról keletre, a másik délről észak felé találkozik össze két kereskedelmi útvonal keresztezésénél található karavánpihenőn és azonnal, még aznap kiújul az ellenségeskedés.
„Rendben eljutottunk a Kobrákhoz a Zöld Lánghoz, aki a modul szerint: „le sem tojja, ha a csapat minden emberét megölte, csak a segítségüket kéri Matthias ellen.” …”
Ez így az idézőjeleddel együtt ugye hazugság. A szóban forgó rész a kaland minden verziójában így olvasható: „Ha valamilyen módon eljutnak hozzá az se vágja földhöz ha az egész seregét megölték. Fontosabbnak tartja, hogy a játékosok most neki segítsenek.”. Én úgy gondolom, mint mesélő, hogy egyszerűen alkalmazkodott a megváltozott helyzethez, a lehető legrugalmasabban. Mert persze úgy is lehet valaki gonosz alvilági vezér, hogy koponyákból emelt trónon röhög ameddig le nem vágják, de én nem ilyennek képzeltem el a Zöld Lángot.
„majd vérgólem, és sokhápés-nagyotütő-nehezen-megölhető ellenfelek hada”
Egy újabb elem ami nem volt ugyebár az a vérgólem … de miért is lett volna. Legalább most itt nem teszel úgy mintha idéztél volna. A másik, hogy egy jogosan támadható hiányossága a kalandnak (de Gulandro szinte minden egyedül írt kalandjának), hogy nincsenek benne statisztikák. Érdekes módon nálam a csapat egyetlen pengeváltás nélkül, egy túlütés vagy sebzés nélkül oldotta meg ezt a részt.
Arra, hogy a LIVE-rejtvény megoldása mi is volt, ugye, nem igazán tisztem reflektálni. Aki ismer tudja, hogy nem vagyok a piros betűs ünnepek híve és rajongója, de azért jól esett, hogy kedvenc hobbimban a valódi névnapom előestéjén ilyen formán megemlékeztek. Persze, ezt lehet személyi kultusznak is csúfolni. Személyessé azt teszi ez a kérdés, hogy a pontozás része is lett. Ennek kapcsán mint mesélő/játékos tudom elmondani, hogy végtelenül gyűlölöm a külsős pontozókat, akik azt az illúziót keltik, hogy abból a 3 látott percből ők érdemben pontozhatják egy csapat és mesélő teljes napi tevékenységét. Szerepjátékban nincsen objektív pontozás. Sosem volt és sosem lesz.
Üdvözletem edwardfmo,
a kaland szerdán kerül ki a honlapra (persze a modulok közül már letölthető most is;) ) és akkor ott válaszolnék a felvetett kérdésekre szervezősdi és modulírás kapcsán is. Illetve a pontozással kapcsolatban, mert ebben látom van egy kis komoly mentális kavar. Stay tuned!
Üdv!
Először is szeretném megköszönni a szervezőknek és mesélőnknek Bődőnek ezt a remek kis találkozót. A csapatom nevében is szólva nagyon jól éreztük magunkat.
Ami a modult illeti…hát…az elején a karavános eset, szépen szólva a kis szintű karaktereknek egy fejlődési lehetőség lett volna, ha adnak tp-t 😀 Legalább is én mint kezdő dnd mesélő szoktam ilyesmiket berakni kis szinten 😀 Én mint thörpe tolvaj vhogy nem éreztem magaménak ezt a két karaván közti harcot, úgy voltam vele hogy aki nyer azzal megyek tovább (jah és persze ha fizet is érte).
Ami a továbbiakban történt…Oké hogy én csak az előző táborban kapcsolódtam be ebbe a kampányba, úgy hallottam hogy végig Mathiast kellett üldözni…és vhogy én nem igazán értettem hogy miért is kellett most belőle „jófiút” csinálni. Oké hogy kereste azt az ereklyét (amit ugye elhitettek vele hogy létezik, pedig nem), de egy ilyen dörzsölt varázslónak sztem lett volna annyi sütnivalója hogy nem dől be az ilyen híresztelésnek. Ha az ő helyében lettem volna A) vagy lese szarom hogy mi történik a várossal B) a támadók oldalára állok egy kis nyereség fejében 🙂
Mondjuk a végét a modulnak már nagyon izmosan pörgettük az időhiány miatt. Lehet ezért nem tiszta pár dolog. Ha hülyeségeket írok sry 😀 De alapjáraton jóvolt összejönni, ismerős arcokat látni, és egy újabb kalandot végignyomni! 🙂
Üdv: Stoneblade
Stoneblade:
A csendes móló eredetileg sokkal inkább egy spin-off az Átkozott fészkekbenhez, mint folytatás. Így a kampány szereplői sem kifejezetten mint főellenségek vagy akadályok jelentek meg ezúttal, hanem mint mellékszereplők, információforrások és ideiglenes szövetségesek. Aki nem akar ok nélkül megölni az „jófiú”?
Mathias egy délvidéki mágiahasználó, aki kihagyott néhány évet. Nincsen tisztában az északi kontinens legendáival, újkori történetével. Hogyha egy ilyen hagyhatalmú ereklye lehetősége feltűnik, akkor személyesen akarja ellenőrizni a valódiságát. Ahogy a kalandban is szerepel, a helyszínre érve nemcsak azt látja át, hogy kamu volt az eredeti híresztelés, hanem észreveszi azt is, ami elkerülte a Kobrák figyelmét. Pontosan azért mert dörzsölt és nagy hatalmú varázsló.
Mathiasnak valóban nem volt érdeke, hogy a város megmaradjon vagy elpusztuljon. A megnyíló kapu a csendes mólón azonban a varázslót is veszélyeztette, mivel egy isten síkjára kerülve nincsen módja csak úgy megpattanni. Ez a szituáció a magasabb szintű szereplőket is komolyan veszélyeztette.
A kaland hosszúsága érdekes kérdés, tudom, hogy a mi régi otthoni csapatunknak ez egy 3-4 órás menet lett volna így. Az eredeti kaland, amire utal a bevezetésben felsorolt C64 játék is, sokkal hosszabb volt, középpontjában ezzel a hamis legendával és a végén egy utazással a vértengeren. Azonban tapasztalatból tudom, hogy az ilyesmi még a rendhagyó módon megnövelt játékidő határait is feszegette volna, ezért utólag lett a kalandból lenyesve több rész is, hogy a játékosok nagyjából azonos élményt kapjanak. Azt láttam, hogy a legtöbb csapat a kitűzött időpont körül (plusz-mínusz fél óra) teljesítette a kalandot.
😀 Tőlünk ritkaság , hogy időben befejezzünk egy kalandot, most 5 percel a vége elött sikerült 😛
A modulról és a pontozásról majd én is felkenek vmit a falra, ha meglessz a topikja ,)
Na akkor mielőtt a beidőzített heti cikkek elmossák itt a figyelő szemek elől a bejegyzést. A szombati verseny szerintem igen érdekes volt, bár nem volt könnyű a munka-vizsgaidőszak-lustaság háromszögből kiszakadni egy ilyen alkalom erejéig sem. A hatodik napon, hogy nem aludtam, már reggel-délután 4 ripper energia ital kellett a koncentráláshoz. Mikor elment a villany, abból jöttem rá, hogy nem látom miket dobok.
A csapatom a K.E.I.N.Z. volt, akiket névről és látásból már ismertem más rendezvényeinkről. Előtörténetükben szereplő érdekes külországi shenar klán felkeltette az érdeklődésemet. A játék könnyedén indult, de a feléig azért olykor egy-egy rossz döntés miatt a csapat egyik fele gyakran elfeküdt. Általában az utolsó talpon maradt játékos kellett, hogy megoldja a kihívásokat, ameddig a többiek magukra találtak. Külön értékelte, hogy mindig önként dobáltak maguknak próbákat, hogyha lement az Ép és nem kellett nekem figyelmeztetni őket. Más csapatoknál kifejezetten megsértődik a bm vagy a tolvaj, hogyha állóképesség próba dobásra kérem és nem nézem automatikusan ikerkasztú barbárnak.
Egy kicsit szokatlan volt a hosszabb játékidő, folyamatosan egyeztetnem kellett az órámmal, hogy hol járunk és mennyi idő/esemény van még hátra egy-egy fejezetből. Azonban nagyon pöccre, 5 perccel a kiírt időpont előtt sikerült a csapatot a révbe futtatni nagyobb dráma és party halál nélkül. Nagyon nagy volt, ahogy a Tharr hitű csapat hirtelen rájön, hogy a kapunak köszönhetően most ők dirigálnak. Mindig az erősebbhez álltak, aki közelebb volt. Ha a Zöld Láng kérte őket, mentek a szigetre, ha Mathias kérte őket akkor szembeszálltak a Kobra vezérrel (és a Lord Marshal kérését is tolmácsolták), de a végén tudták, hogy ők a Lindigass oldalán „állnak”.
Annak ellenére, hogy ilyen sűrű évünk még nem volt Krónikák terén kellemes volt ez a rendhagyó tizedik verseny. Nekem legalábbis baromira tetszik az emlék kép ami a polcomra került. Nagyon köszönöm játékosaimnak és mesélőtársaimnak is a hétvégét. Várom már a nyári tábort nagyon. 😀
… A „verseny” jelenlegi állásáról lehet vmilyen információt kapni?:P
A számok szerint („all hail the numbers”) még minden csapatnak van lehetősége nyerni. Most, hogy Gulandro beiktatta az őszi egynapost is a kampány folyamába kiváltképpen megnövekedett az esély. Bár azt nem tolerálnánk, hogyha a jobb eredménnyel rendelkező csapatok tagjait balesetek érnék a nyáron …
S ha ezek a balesetek LIVE játék során történnének? 🙂
😀 Előre szeretném bocsátani, hogy a mi csapatunkban mindenki jártas a karvívásban 😛 (a pocak csak megtévesztés :P) a való életben renegát kardművészek vagyunk ;P
„Karvívásban” esetleg lehetséges. 🙂
Akkor én a picivel több, mint másfél méter magasságommal és a 60 kilómmal lehet, hogy tényleg egy kránból jövő Khál varázsló vagyok? ^^
Még a végén félni kezdek magamtól. 😀
Banyek 😛
De aki Khálokat tud varázsolni azzal is számolni kell ;P