Erion – P.sz. 3719 (térkép és helyszínek)

Mikor kiderült, hogy a soron következő rendezvényünk kalandjának helyszínéül a szerzőpáros a Kalandozók Városát választotta úgy gondoltuk ideje, hogy egy tisztázott, rendezett és összegyűjtött Eriont mutassunk be a játékosoknak, ami tükrözi az elmúlt évek fejlődését is. Magyar Gergely korábban már hozott létre hasonló célból egy csoportot Halacskák néven, de akkor még (talán az objektív cél és határidők nélkül) a projekt félúton megrekedt (belassult, ahogy mondani szokás).

Meran és Novan: Ünnepre készülve (M.A.G.U.S. kalandmodul)

Alábbiakban következzen a XXI. Kalandorkrónikák Szerepjátétékos Találkozó és Verseny modulja, amelyet epikus munkával, rengeteg utánajárással és nagy gonddal írta meg Meran (Csík Márton) és Novan (Csík János). Közös kalandjuk egyben modulírói debütálásuk is volt a Krónikák sorozatában, ígéretük szerint pedig leghamarabb 10 esztendő múlva “vetemednek” hasonlóra (lássuk be, így születnek a modern jóslatok…).

Vélemények és élmények a XXI. Kalandorkrónikákról

Ha igaz, mostanra elült a csatazaj, az aréna homokja is leülepedett, pihennek a kockák a szütyőkben. Egy újabb kalandokkal és eseményekkel teli napot zártunk a Krónikák.hu történetében és köszönjük, hogy játékosként (és mesélőként) hozzájárultatok az alkalomhoz. Igyekeztünk most is kitenni magunkért és ha lehet kicsit többet, jobbat nyújtani az eddigieknél is, reméljük a befektetett munka meglátszott. Célunk, hogy így ebben a formában és méginkább tövább görgessük a mitológia fejezeteit, amihez elengedhetetlen, hogy visszajelzést kapjunk tőletek, akiknek tulajdonképpen ezek a rendezvények szólnak, a M.A.G.U.S. rajongóktól. Így ha valami nem fért volna fel a véleményezőlapok terjedelmileg kötött rubrikáiba vagy esetleg napokkal a rendezvény után leülepedett kérjük osszátok meg velünk és egymással, hogy betekintést kapjunk a ti játékotokba, a kaland általatok megélt verziójába is.

A modul és a vele párhuzamosan készített és aktualizált Nagy Új Erion Térkép hamarosan felkerülnek majd az oldalra, terveink szerint a rendezvényen készült fényképekkel egyetemben.

Legközelebb a soron következő Hősök Napján találkozhatunk április 27-én, nagy készülünk a nyári nagytáborunkra, amely idén az Ősök Árnyékában néven fog futni 20+ különböző féle és fajta szerepjátékkal, Kalandorkrónikák pedig (akkor már a 22.) legközelebb november 9-én lesz várható.

Árnyak között (harmadik hangulatkeltő novella)

Erion, egy névtelen raktárban, egy nappal az ünnep előtt

…nemsokára beér a hajó, az álmok megmutatták már közelségét, az Árnyékúrnő pedig számít ránk, evilági szolgáira! – végignézett a lelkes amatőrökből álló csapaton, akik hetekkel korábban csupán Noir sokadik áfiumbarlangjának közösségét alkották. Egy ifjú papnő rajongása és lobogó hite viszont változtatott ezen. Amennyiben az előttük álló próbát kiállja, úgy lehet, viszi is valamire a kyr leányka.

Az egybehangzó éljenzés azonban elmaradt. Látszott, hogy elkél a további biztatás, főleg a sarokban feszengő Kliwert-nek. Az elmúlt pár napban nem volt a helyzet magaslatán. – Tekintsetek magatokra kiválasztottként! Szükség van rátok a Lishia és a vele lévő ajándék biztonságos célba juttatásához, mert ellenségeink számosak, a felprédált hajó is ennek jele volt. Az előttetek álló éjszaka eseményei után nevetek nem merül feledésbe a hit újbóli felvirágoztatásával kapcsolatban! Az Úrnőért! – zárta ezzel a beszédét és ezt visszhangozta a terem is. Mivel az öreg Morris látta, hogy elérte a célját, ezért intett és eddigi ülőhelye, egy pár zsák szalmával kényelmesebbé tett láda felé indult.

Túl hosszú út (második hangulatkeltő novella)

Az északi városállamok káoszában, egy hétre Eriontól és az ünneptől

A kocsiszínben olajlámpák imbolygó fényében figyelte, ahogy sürgő kezek, a fogadós fiai, helyére teszik kevés csomagjukat a felkészített kocsira. Magában számba vette a tartalmukat, ahogy a két zsák és három utazóláda egymás után felkerült a járműre. Egy hangosabb koccanást követően ingerülten szólt oda a pakolóknak:

– Óvatosabban, ha kérhetem! Mit nem értettek abból, hogy törékeny!

– Elnézést! Értettük jó uram! – jött a serkenő bajszok alatt eldünnyögött monoton válasz.

Újabb nevesincs porfészek és pár napos kényelmetlen zötykölődés a következő kapuval rendelkező önjelölt hercegségig. – gondolta magában Gel’z és kényszer cselekedetként megtörölgette homlokát a bársonnyal szegett mellényéből előkotort hímzett zsebkendővel, melynek fehér vásznán az on-Barev ház zöld szalamandrája izzadt hasonlóképpen.

Morogva indult vissza a fogadó fő épületébe és út közben ismét a bensőjét mardosó komor gondolatok szegődtek társául. “Szerényen élj, de gazdagon!” – mondogatta mindig a nagyapja intelemként. Mekkora ökör volt, hogy nem hallgatott a családi igazságra és a nemesi cím ígéretéért ritkán látott csodákat tett a hercegi udvarokban… most meg kutyabőrrel ugyan, de itt remeghet az életéért és a család jövőjéért. Az egyik fogadott testőre néma biccentéssel jelezte az ajtóban, hogy a csomagok nem maradnak figyelem nélkül. Egy volt a három közül, képzett harcos és világjárt ember mindahány, drága aranyakon szerzett biztonság.

Elkélt a jelenlétük, Riegoy-tól idáig nem volt veszélytelen az út, főleg, ha az ember a Barrakudák visszautasíthatatlan ajánlatát mégsem fogadta el. Mindent megtettek a baj elkerülésére, ezért is volt az elmúlt hetek vesszőfutása kaputól kapuig, hogy biztosan nyomukat veszítsék. Ismét megtörölte az arcát egy nagy sóhaj kíséretében.

Nem tudja mi lett volna, ha a kedves kis unokahúga, aki elvileg tanulmányait töltötte a Városok Városában, nem állít be az ajánlattal. Mennyit változott! Viszont az időzítés tökéletes volt, Ő pedig megragadta az alkalmat. A családja életét a saját kezében akarta tudni, de azt, ami múltjukat és a jövőjüket jelentette Lishiával küldte el és csak remélhette, hogy jól döntött.

Még pár nap, még pár ugrás és Erionban kiderül…