XVII. Vándorkrónikák – Szabad játékok

Mint már megszokhattátok az idei nyári tábor sem telhet el szabad játékok nélkül. Idén is nagyon fontos és szeretnénk kiemelten kezelni azt, hogy mindenki elhozhatja kedvenc játékát, legújabb kalandját bemutatni a nagyérdeműnek. Minden évben hatalmas sikere van a játékok legnagyobb variációjának, mindig vannak régi, új, népszerű, alig ismert sőt még házi saját rendszerű és világú játékok is a terítéken. Bízom benne, hogy ez idén sem lesz másképpen, ezért a mesélőlet kérem, hogy Július 3.-ig bezárólag küldjék el a kalandok kiírását.

A kalandok kiírását az alábbi e-mail címre kérném, hogy küldjék el a mesélők: vodli.jeno@gmail.com. A kiírás tartalmazza, a kaland címét, hogy melyik napon mesélnél, maximum hány fő számára, karakteralkotási sajátosságokat illetve pár sor szösszenetet arról, hogy mi várható és egy hangulatos képet.

Idén beizzítjuk a Discord szervert is ahol minden játék kap majd egy szobát, hogy akár ott meg tudjátok beszélni a részleteket, így miután megnyílnak a jelentkezések már tudnak kommunikálni a mesélők a játékosokkal. DISCORD linkre kattintva érhetitek el.

A jelentkezés egy hétre rá, azaz Július 10.án, 0:00-kor fog megnyílni. A korábbi évekhez hasonlóan kommentben lehet majd jelentkezni, emlékeztető gyanánt álljon itt a jelentkezési szabályok amik szintén nem változtak:

Szabályok a jelentkezéshez: EGY kommentben EGY ember jelentkezhet EGY játékra. Mindenki csak a SAJÁT nevében jelentkezhet! A nem megfelelő jelentkezést törölni fogom!

Vélemények és élmények a XVI. Hősök Napjáról

A hosszú út végén lenyergelünk és – szerszámolunk a lóról, majd abrakolás után a tűz körül ülve osztjuk meg egymással kalandjainkat. Tegyünk hát így mi is, akik a 16. HN izgalmai után hazatérve megpihenünk és átgondoljuk ezt a pár napot, amit Shalafi és Lucius jóvoltából egy másik, de ismerős sík fövenyén tölthettünk el. Visszatértünk a vadregényes Enysmon földjére, ahol alkut kötöttünk az “ördöggel” Pyarron ügyéért, leróttuk tiszteletünket a Farkas, a Sas és a Teknős totemjei előtt. Reméljük mindannyian jól éreztétek magatokat. Ebben a bejegyzésben van módotok megosztani egymással, velünk és az utókor okulására a regét, ami a felújított Alsónyéki kultúrházban esett meg velünk, a Kalandok Kontinensén! Találkozzunk legközelebb a Hullámkirályon és a Vándorkrónikák Táborban is!

XVI. Hősök Napja

Hosszú napok teltek el azóta, hogy elhagytuk a várost. Távozásunk nem volt a legdicsőségesebb de itt vagyunk és ez számít. Próbáltuk elkerülni a csatát és a vérontást ameddig csak lehet. Nem támaszkodtunk másra csak az ügyességünkre és az agyafurtságunkra hiszen tudtuk, hogy ha minden kötél szakad és szemtől szembe kell megállni velük akkor nem biztos, hogy ki tudunk tartani. Azt hiszem most eljutottunk az utolsó megoldáshoz. Ahogy végig nézek a társaimon látom rajtuk, hogy ők is elcsigázottak, hogy elegük van. Tekintetem lassan találkozott mindannyiukkal és a csendes párbeszéd eredményeként erőt vettem magamon és felálltam pihenőhelyemről. Sorra követtek mind ahogy az évek során mindig. Megigazítottam nehéz pikkelyvértem, felcsatoltam pajzsom és égnek emeltem pengém, hogy ezzel kérjem az istenek áldását – talán végső – küzdelmünkre. Ahogy szoborként próbáltam mindenki arcát megjegyezni utoljára minden harci kiáltásnál többet mondott ahogy az égbe emelt fegyvereken megcsillant és felszikráztak a fénysugarak ahogy felkelt a

Hősök Napja