XX. VándorKrónikák Szerepjátékos Nyári Tábor – Augusztus14-20.
Részletek és információk a jelentkezésről | Szabad játékok | Csapatkereső
A hétvégi főkaland hangulatkeltő novellái: -HAMAROSAN-
Közös karakteralkotás 2026 | Facebook esemény
Részletek és információk a jelentkezésről | Szabad játékok | Csapatkereső
A hétvégi főkaland hangulatkeltő novellái: -HAMAROSAN-
Közös karakteralkotás 2026 | Facebook esemény
Zsoldos vagy? Magányos kalandor? Vagy a csapatod váratlanul feloszlott? Esetleg a kompániád rövidült meg egy taggal? Akkor a legjobb helyen jársz, hisz a Vándorkrónikák kalandjai mindig tele vannak veszedelemmel, s még a legtapasztaltabb kalandozók sem vághatnak neki foghíjas csapattal, vagy urambocsá, egymaguk! Nézz körbe a kommentek között, vagy írj magad egyet, hogy miféle szerzet vagy, s milyen csapatot, vagy csapattagot keresel, s persze azt is, hogy melyik ivó sötét sarkában találnak meg (kiváló alternatíva persze az e-mail cím, közösségi média elérhetőség vagy telefonszám is)!
Emlékeztetőül: a nyári táborra való jelentkezési határidő július 14., a szabad mesékre való jelentkezést ezt követően, 15.-én este 18 órakor nyílik csak meg. A Vándorkrónikák rendezvénysorozat a elérte a második X-et! Ismét a hegyek közt várunk titeket, a fák hűs lombjai alatt, Hollóstetőn! Úgy döntöttünk, ebben az esztendőben csavarunk egyet a tábor szokásos menetén, és a végével kezdünk. Azaz a hétvégi két napot felölelő M.A.G.U.S. főkalanddal! Így mindannyian frissen élhetjük át a tábor központi elemét, és bőségesen marad idő az élmények megosztására! Eképpen a tábor kapui ez évben augusztus 14-én pénteken nyílnak meg előttetek, a búcsúzás napja augusztus 20. csütörtök lesz. Ez pedig nem mást jelent, minthogy idén nyáron újra hét napos táborra várunk titeket!
Legtöbben talán a világformáló Észak Lángjaiban (és annak csodálatos Boros-Szikszai borítóján) ismertük meg a Vörös Lobogó több valóságban is népszerű hordozóját, de hasonlóan a korai M* hősökhöz tudhattuk/remélhettük, hogy az irodalmi alak mögött egy játszott szereplő áll. Nem is akármilyen, hiszen egyike volt azon kevés kalandozóknak, akik még AD&D karakterként kezdték és a metamorfózusok révén alakult át alattuk a világ és a rendszer is azzá a M.A.G.U.S. szerepjátékká, amit mi is megismerhettünk és megszerethettünk.
Közel csodával határos módon nemhogy csak megmaradt az eredeti karakterlapja Rosanna de Lamarnak, de három inkarnációját is megismerhetjük ebből az átalakulásból. A karakterlapok tanúsága szerint 1989. október 2-án került indításra-kidobásra a karakter és harmadik szinttől ötödikig láthatjuk, ahogyan a karakterlap változik. A karaktert Dr. Máyer Julianna személyesítette meg. A M.A.G.U.S. (vitathatatlanul) legnagyobb gyűjtője, Andrejkovics Péter közbenjárásával és segítségével tudjuk most mi is megosztani veletek ezt az értékes leletét digitálisan. Mindkettejüknek hálásan köszünjük.
Az első lelet tehát még egy AD&D karakterlap a '80-as évek végéről. A Magyar Fantasy Klub által készített illusztrált, honosított (~lefordított) darab. Felfedezhetünk rajta ismerős kifejezéseket, mint Anúria, Legendák Tornya, Enika Gwon, Erigov és jellegzetes játék közbeni jegyzeteket is találunk, mint "kobrabőr" vagy közös nyelv.
A karakterről láthatjuk, hogy (érdekes módon) még az eredeti családnévvel szerepel (Lan O'Vorn) és még nem a későbbi kalandozónevével (de Lamar). Bárd, de már érezhetően nem klasszikus AD&D-s, mert harmadik szintűhöz képest sokkal több varázslatot ismer (a bárd ekkor ott egy kiegészítős kaszt volt még).
Régen adtunk életjelet eme sorozatunkról, de nem tétlenkedtünk. Sajnos Aranykor lovagjaink hiába járták a távoli helyeket legendák, mendemondák és pletykák nyomában, nem tudtak a remélt grimórumokkal visszatérni. Olykor előfordul, hogy délibábokat kergetünk. Persze maradt még megosztani valónk és tartozásunk, amit most igyekszünk csökkenteni valamicskét.
A harmadik Csillagvadász 1992. decemberben érkeztek meg a légiósok postaládájába. Kuklis grafikák most nincsenek. Emiatt szomorú maradok. DE új szerzők és grafikusok mutatkoznak be, amelyek már sokkal inkább a '90-es évek esztétikáját hozza el nekünk, mint a korábbi másvilági érzést. Nem baj, modernizálódunk.
Fantasztikus munka került ki ismételten Magyar Gergely keze alól, aki a M.A.G.U.S. nagyjaihoz hasonlóan egzotikus tájakon és távolságban tőlünk űzi a hobbit jelenleg, de még mindig saját polgári neve alatt idegenben is. Évszámgyűjteménye eddig is nagy segítségeünkre volt már sokszor kalandjaink megalkotásában, a kalendárium vezetésében és otthoni játékaink során is vagy éppen tisztázni néhány fontos tényt/dolgot parázs viták hevében.
"A most már több, mint húsz éve gyűlő évszámogyűjtemény 201 oldalon tartalmazza Ynev minden évszámát. A több, mint 5700 bejegyzés immár nem csak a szabálykönyvekből, regényekből és kalandmodulokból összegyűjtött évszámokat rendezi sorba, de beépítésre került a regények és novellák ideje, a kalandmodulok, mint események is. Némi szemléletváltás után, és a gyűjtemény teljességét szem előtt tartva immár a hibás, a többinek ellentmondó évszámok is szerepelnek a gyűjteményben.
A mérföldkőnek számító eredmény, és az évek óta hangoztatott igények okán ezúttal egy egyben olvasható PDF változat került fel, de természetesen nem áll meg az oldal online évszámyűjteményének frissítése sem.
A dokumentumban is megtettem, de itt is szeretnék k9sz9netet mondani mindenkinek, aki az évek során ötleteivel, kutatómunkájával, javító- és szerkesztő munkájával, vagy csak egy-egy észrevétellel hozzájárult a gyűjtemény mai állapotának eléréséhez. "
Használjátok, forgassátok és olvassátok olyan Ynev-szeretettel, ahogyan készült.
Jó játékot, mesélést, írást és fejlesztést mindenkinek!
LETÖLTÉS: ynevevszamaiv4(mg)kalandozok
(forrás: kalandozok.hu)
… és a sötétség
A cellák közötti folyosón immáron csak egyetlen fáklya égett, s annak a lángja sem bírta már sokáig. A fal kövekből, a rácsok alkar vastagságú fémből voltak, mintha nem is elfszabású teremtmények, hanem egyenesen bestiák fogvatartására lettek volna kialakítva. A két tucatnyi gyerek órák óta várta a hat kör alakú üregben a barna csuhás, torz arcú alak visszatérését. Legutóbb legalábbis friss ételt hozott, ami ha félig nyers is volt, de csillapította valamennyire a félelemmel bélelt gyomrukban a szúró érzést. Ju tíz ujjal kapaszkodott a rácsba és szemét erőltetve a túlfélen lévő zárkákat mustrálta. Mea hamarosan feltűnt, szép haja kócosan és bozontosan, arcán vádikat martak a könnyek a puha bőrébe.
- Kijutunk – mondogatta Ju előbb magának halkan, aztán bíztatóan a háta mögé azoknak, akik vele kerültek egy cellába, aztán dacosan előre meredve bátorítóan Mea irányába – Kijutunk innen, Mea. Együtt… mind…
- Kész van a kulcs – mordult fel Tégla, amikor megjelent egy harmadik zárka rácsai között a feje. Ő is meggyötört volt, mint bármelyikük – Csak az én ujjaim nem elég ügyesek és vékonyak, hogy kívülről…
A labda messzire repült a pályától, és egy fáról lepattanva a kovácsoltvas kerítés tövében állapodott meg. Visítozás és civakodás követte a pörgése lassulását, ahogy kiválasztásra került, hogy ki megy majd érte. Az egyik zömök fiú, Köldök, kiosztott két pofont azoknak, akik rá szavaztak. A felmenői között valahol kellett legyen egy vanír is, mert amennyire jól állta a sarat a játékban és a verekedésben, legalább annyira utálta, ha öt lépésnél messzebb kellett mennie bármiért. A legszélen álló Nomád már önként jelentkezett volna sóhajtva, mert amennyire nem értette sokszor a többiek nyelvét, annyira szerette a játékot, amikor magassága ellenére egyenrangúnak érezte magát a többiekkel… legalább is a csapattársaival.
Ju ugrott ki a sokaságból, s szó nélkül megindult a pálya széle felé, eldöntve a kérdést mindenki számára égzengésnél is érthetőbben. Származása megállapíthatatlan volt a nevelők számára is: a neve sokkal inkább a gyökértelenségére utalt, mint bármi másra. Mandulaszín bőrével éppen úgy lehetett északi kyrek, mint sivatagi dzsadok leszármazottja, vágott szemei egyformán lehettek kráni vagy nara felmenők öröksége, s sötét, kefeszál vastagságú haja már fésűket és ollókat is csorbított ki. Szemei azonban szürkék voltak, s kedvétől függően idézték a fehér bárányfelhőket, vagy az öböltenger vize felől érkező viharok sötét komorságát. Békítőleg visszamosolygott barátaira, akik megnyugodtak döntésében. Mindannyian verekedtek már vele, nem is egyszer, és tisztelték is a kimenetelétől függetlenül. Olyasmit tanított nekik nap mint nap, amit az évszakonként váltakozó tanítóiktól nehezen kaptak volna meg: a vereség emelt fővel fogadását és a győzelem szerény elismerését. S ha az utóbbi időben ingerlékenyebb is volt velük amióta elérte a „kort”, mégis legtöbben őt tartották a nem létező bandájuk fejének.
XIII. Fanfár a Hősökért tavaszi tábor
“A hősök sosem halnak meg, ők legendává válnak.”