Tanti: Káosz

Szeretném ismét a trágyaszagú Kirovangba kalauzolni a játékosaimat. Elvileg beteltem, de lehet, van még hely 1-2 ember számára. Az alapkönyvet megtalálhatjátok a neten, de nyomatékosan kérem, hogy aki játszani szeretne, előbb jelezze, és keressen meg a Facebookon vagy a tantos@freemail.hu e-mail címen, mert a karakteralkotás sajnos nem egy tízperces rutinmunka.

Reggeli hajsza

   Nezino szaladt, mint a bagzó nyúl, nem is átmászta, hanem szinte átugrotta az omlatag, másfél embernyi magas téglafalat. Tudta, hogy gyorsabb az üldözőinél, azok a kurafiak viszont tovább bírják, hiszen nagy valószínűsággel nem csak fél tüdejük van. Talpra érkezett, egyenesen egy jéghideg pocsolya közepébe, és majdnem akkorát káromkodott, hogy még a legendás Ayvar-szigeteken is meghallották volna. A férfi beszaladt a kövek közé, és meglapult valami terebélyes, örökzöld cserje közepén. Két perc múlva hallotta, hogy a három üvöltöző városőr elrobog a fal mellett.

   A húszas évei közepén járó, ápolatlan külsejű, nyurga zsebmetsző tíz percig hegyezte éles fülét, de nem tértek vissza. A Kirovang sírkertje mellett futó keskeny, őszi ködbe burkolózó utcácska csendes volt, mint a körülötte lévő hantok. Ezt követően kizihálta magát. Elátkozta Kétszemű Girretet, aki a szaros számszeríjával hátba lőtte egy a tolvajcéhen belüli véres hatalmi harc közepette. Sokáig élet-halál között lebegett, de Maryknak, a szerencse istenének hála túlélte, a cimborái pedig kiontották a másik zsivány büdös belét, ahogy azt illik. Kisvártatva kimászott a bokorból, zekéje alól előhúzta a smaragdzöld bársonyerszényt, a tenyerébe rázta a benne lévő fényes, I. Árnyéktalan Robert trialcori herceg potréjával díszített pénzérméket, majd elindult a kapuhoz. Lopva haladt, miközben letépte és a barna avarba taposta az arcán lévő álszakállat, az erszényt pedig egy elhagyatott, romos kripta mélyére dobta. Óvatossága helyénvalónak bizonyult, mert a köpcös sírásó – hogy a ragya eméssze el a tökét -, már kora reggel dolgozott. A marhája… Tolvajunk természetesen azok közé tartozott, akik ott lettek volna a munka temetésén. Tovább lopakodni nincs értelme, mert a bocskora úgy cuppogott, mint egy kiéhezett ringyó. A haragos Nezino körülnézett, és váratlanul elvigyorodott. Egy közeli síron egy friss virágcsokor hevert, amire fürgén lecsapott. Futólag rápillantott a mohos, repedezett sírkövön lévő feliratra is:

„Sok ország földjét tapodta,

Míg Garbash el nem ragadta.”

Homályosan emlékezett valami satnya, pápaszemes fickóra, aki régebben Korgan Kocsmájában ült, pénzért leveleket írt és sírfeliratokat gyártott, miközben arról pofázott mindenkinek, hogy egyszer híres költő lesz. Biztos felfordult már, mert ezer éve nem látta. Nezino inkább megtanult írni és olvasni, így több maradt kurvákra és piára. Ő is költő lett, ha úgy vesszük. Elköltő, hehe. Kihúzta magát, hátravetette a molyrágta barna csuklyáját, majd elindult a kavicsos ösvényen. Nagyot köszönt a térdig már a gödörben álló fickónak, és meglengette a csokrot. Az visszamorgott valamit, majd folytatta a munkáját. A tolvaj tovább lépdelt, miközben a saját anyját szidta, amiért megmutatta magát. Mindegy, hamarosan kiér, ennek a baromnak meg olyan borvirágos volt az orra, hogy éjfélre már azt is elfelejti, hogy hány kancsóval ivott. Nemsokára egy irdatlan mauzóleumot pillantott meg. Valami pénzes preputtyé lehetett, és a homlokzaton lévő nevet kisilabizálva azonnal rájött, melyiké. A név alatt kopottas Roahmyer-féle – igen, így hívták azt az ürgét – felirat  díszelgett:

„Légy üdvöz új hajlékodban,

Ha a gyertyaláng végleg ellobban.”

   Ez a hülye Roahmyer talán még egy épkézláb kocsmadalt se tudna költeni, gondolta. De ahogy lejjebb siklott a tekintete, a szar is majd beléfagyott, a csokor pedig a sárba hullott. A díszesen faragott építmény kétujjnyi vastag vasrácsa ki volt törve. Maryk tetves hajára, mi a fészkes fene csinálhatta ezt?! A barna hajú, borostás tolvaj megborzongott, ahogy a halálszagú sötétségbe bámult, keze a tőre markolatára fonódott. Majd eszébe jutott egy terv. Sietős léptekkel a temetőkapu, majd az iparosnegyed felé vette az irányt. Az öreg Tepher biztos nem sajnál majd pár petákot egy szegény, de jóakaratú és éber hírvívőtől.