30 évvel ezelőtt december elején, mikulásra jelent meg hazánkban a M.A.G.U.S. szerepjáték. Most ennek a jubileumát, kerek évfordulóját ünnepeltük meg közösen a lehető legméltőbb módon: játszva. Tovább emelte az alkalom fényét, hogy az Első Törvénykönyvet újra kiadták sok-sok év után.
Remélem, hogy minden résztvevőnek olyan emelkedett hangulata volt a nap folyamán, mint ahogyan mi készültünk rá mesélőként, modulírőként és szervezőkként … s ez az érzés még tovább is kitartott a hazaérkezés után. Ebben a bejegyzésben van lehetőségetek megosztani a véleményeteket és élményeiteket és benyomásaitokat. Aláfestő zenének pedig a rendezvény egyik meglepetéséhez, a Kóbor csillagok alatt zenés novellagyűjtemény eredeti betétdalait ajánljuk, amelyekről még a következő hetekben lesz szó az oldalon.
Találkozzunk legközelebb is, kellemes ünnepeket és boldog új esztendőt kívánunk addig mindenkinek!
“Az Exorcist egy szerepjáték, melyben a játékosok a Vatikán szolgálatában álló Exorcista Rend tagjait személyesítik meg a XXI. század eleji Földön, ahol a titkos jóslatok szerint vészesen közeleg a bibliai végítélet. Az exorcisták tehát közöttünk járnak, küldetéseiket pedig kis csoportokban (általában 2-6 fő), teljes titoktartás mellett hajtják végre. Létezésükről és céljaikról mit sem tud a külvilág, sőt a Vatikán legmagasabb rangú bizalmasai közül is csak kevesen vannak tisztában a létükkel, személy-azonosságukkal pedig még ennyien sem.
Nem emlékszem mikor találkoztunk először és nem az utolsó alkalom él bennem a legerősebben. Epizódok a kettő között. Telefonon beszéltünk, mikor a párom elment munkába és mikor hazaért már megint/ még mindig a kagylón lógtam és csak annyit kérdezett mosolyogva, hogy “Csiri, ugye?”. Mindent értett. Tényleg fagyos reggel a parkolóban, amikor izgatottan vártuk, hogy mindenki befusson és közösen távoli helyekre vágtathassunk kalandozni. Egy szűk budai lakás, amikor megállt a játék 4 órára egy pszi-diszciplína értelmezése miatt és mindenki szó nélkül hagyta. Egy cípóból kanalazott magyaros leves, aminek minden kanálja után mosolygott egyet boldogan. Egyszer egy mesélésemben egy játékostársa levágta a veterán harcos karaktere kezét, azt hitte ezzel megregulázhatja, ő pedig azt monda: “A másik kezemmel felveszem a kardforgató kezemet a foldről és AZZAL rohamozom meg!”
Fogadjátok szeretettel a közeledő 
Túl az árulók vasmarkán és az Átoktengeren feltárult Új Világ övében, a Hősök és Bajnokok Théa minden szegletéből megérkeztek, hogy a történelemnek új irányt szabjanak karddal, muskétával és ágyúsortűzzel.
Végére érünk Caleb D’Avrem mellékküldetésének és közös kalandjának Isidor de Sedierta lovaggal. Aki szemfüles felfedezheti a korábban már megírt finálé egy epizódját az egykori Elveszett Mesék táborainak háttéranyagaiból, de remélem, (így tíz év távlatából) hogy sikerült a korábban megírt részlethez hozzáírnom a novella szövegét, hogy ne okozzon nagy(obb) zökkenést (mint amit a 8 éves hézag okoz).