MagicHorse – Codex

Bár hűvös volt az idő, mondhatni kifejezetten csípős a hegyi szél, de ez ilyen magasságban már természetes. A lovas finom bőrkesztyűbe bújtatott kezét mégis leheletnyi izzadtság borította. … Izgult!

Oly’ fura érzés, melyet már hosszú-hosszú évek óta nem érzett. Megállította lovát az országúton, hogy kicsit rendezze gondolatait, összeszedje magát. Nem engedhette meg magának ennyi idő, megannyi tervezés, óvatos terelgetés, belefektetett munka után, hogy kezdő módjára szétessen fejben és hibázzon. Főként, hogy egy ilyen forgalmas helyen mindig akadhat kiszámíthatatlan tényező, olyan személy, aki túl kíváncsi vagy netán egyenesen szakmájából adódóan veszélyes terveire. Kotnyeles, minden lében kanál bérvívó vagy rejtve utazó démonvadász, akit a trón fizet, egyre megy. Az ő szempontjából egyformán homokszemek lehetnek a napnyugati finomságú mechanizmus kerekei között.

CXXI. (121.) Krónikák Hírlevél – Ősök árnyékában hűsölő hősök

Líthas,

rohamosan közeledik idei nagy nyári táborunk, az ŐSÖK ÁRNYÉKÁBAN határideje REGISZTRÁCIÓ terén (!!még egy hétig van rá lehetőség!!). A központi bejegyzésben is folyamatosan frissülő játékokra való jelentkezés július 22-én nyílik majd meg (!négy nappal a korábban meghirdetettnél később!), amikor már kiderül melyik kaland melyik tábori napon lesz megtartva.

Gianagi vízvarázsló (M.A.G.U.S. kaszt)

Múlt az idő. Lassan a fájdalomtól, és gyorsan, ha azt a hátra maradt keveset számítjuk. A vízcseppek kábító egyhangúságban peregtek egyre-másra, a pára megdermedni látszott a levegőben. Aichonnak elsőbb fel sem tűnt, hogy a moccanatlan vízfelszínen körkörös hullámok szaladnak szét, s felette spirálisan összefonódva, megsűrűsödik a pára. Azt hitte, képzelődik és közömbös tekintettel figyelte, amint a fehér ködoszlopban árnyalak születik, és lassan kibontakozik belőle egy páraköntösbe burkolt, kámzsás ember felsőteste. Csobbanás nélkül, tökéletes hangtalanságban emelkedett ki a vízből, majd a felszínen lebegve kilépett a hullámgyűrűkből. Válláról foszlányokban szakadt le a pára, alatta bokáig érő, tengervíz színű köntös. Járt a vízen. Mikor kilépett a partra, szikrázó zápor gyanánt robbant le róla az a hártyavékony vízréteg, mely alatt levegő volt, hogy megóvja a fulladástól és az átnedvesedéstől. Felemelte a fejét, füstölt a gőz a kámzsájából. Aichonnak nem kellett látnia az arcát ahhoz, hogy biztos legyen benne, a köpönyeges alak egyenesen rá néz. Már azt is kezdte felfogni, hogy amit lát, az nem álom. A kámzsa rezdüléséből arra következtetett, hogy az ismeretlen körülnéz a barlangban.”