A hosszú út végén lenyergelünk és – szerszámolunk a lóról, majd abrakolás után a tűz körül ülve osztjuk meg egymással kalandjainkat. Tegyünk hát így mi is, akik a 16. HN izgalmai után hazatérve megpihenünk és átgondoljuk ezt a pár napot, amit Shalafi és Lucius jóvoltából egy másik, de ismerős sík fövenyén tölthettünk el. Visszatértünk a vadregényes Enysmon földjére, ahol alkut kötöttünk az “ördöggel” Pyarron ügyéért, leróttuk tiszteletünket a Farkas, a Sas és a Teknős totemjei előtt. Reméljük mindannyian jól éreztétek magatokat. Ebben a bejegyzésben van módotok megosztani egymással, velünk és az utókor okulására a regét, ami a felújított Alsónyéki kultúrházban esett meg velünk, a Kalandok Kontinensén! Találkozzunk legközelebb a Hullámkirályon és a Vándorkrónikák Táborban is!
Ha minden igaz, ez az első M.A.G.U.S. versenymodul. De annyi kétségtelen, hogy korát tekintve (1994) az egyik legkorábbi. Köszönet illeti megőrzéséért a szerzőt, Inhaizer Gyulát, aki rendelkezésünkre bocsájtotta példányá, hogy megőrizhessük. Ő a győri illetőségű SárkányszívRoham találkozók egyik alapítója és szervezője is volt, aki az akkor még fiatal, kialakulatlan M*-ra (a saját bevallása szerint utolsó pillanatokban) vállalkozott, hogy az országos rendezvény résztvevőinek kalandot írjon.
Az alábbi novella nem csupán továbbszövi az Ynevi Krónikák irodalmi gyűjteményünk sorát, de az egyik korábbi írás, a