A cégéren két tornyos épületet köt össze szivárványszínű faragvány. A helyiek jól tudják, hogy hideg sert és meleg ételt, szívélyes vendéglátás vár rájuk e jel alatt, az Arany Híd fogadóban. Sokan fordultak már meg itt az évtizedek alatt, az utóbbi időben azonban még többen menekültek ide. Hang-Har városa az utolsó megálló Új-Pyarron előtt az Államszövetség belterületei után, ahová tavaly betört a nomád és dúlt, pusztított.
A P.sz. 3722-es esztendő régóta tervezett kampányzárónkat vezette fel. A IV. Nomádjárás elérte a Három Pajzs Szövetségét és átszakította. A kontinens minden sarkából sereglettek hősök, kalandorok és pyar hitűek, hogy az Örök Várost megvédelmezzék egy, talán a Dúlásnál is végzetesebb sorstól. Eközben a világ más részein sem állt meg az élet, s a szükségállapotba hívott nép elvágyódva hallgatta a messziről idesereglett kalandorok elbeszéléseit. Idén is köszönjük, hogy beküldött történeteitekkel és otthoni játékokon éppúgy bővítettétek a Kalendárium lapjait, mint a közösen megélt rendezvények kalandmoduljain.
(John J. Sherwood, Hartyándi Mátyás, Vampira, Messor, Frosty, Ettore, Komattre, Magyar Gergely és Meran jóvoltából készülhetett el a történelmi raport a tavalyi évről. Jövőre is várjuk beszámolóitokat és leveleteket a gulandro@gmail.com címre)
Elcsendesedik a galériás beltér, mikor az yllinori Arel-pap belép. Köpönyege redőiből távoli erdők avarjának illata árad és a hátán keresztezett számszeríjból és lantból ítélve sok helyen az óhaza kobzosainak tudományát is pótolja, miközben Chei királynak és a Háború istennőjének tett esküvésének tesz eleget. Jelenléte ígéret, hogy a délnyugati királyság uralkodója nem hagyja magára szövetségeseit, ha seregei még messzire is járnak.
Végigvonul a termen, s a kandalló mellett álló hintaszékbe vetemedik. Csuklyáját hátraveti a lendület, s fehér sebekkel teli szakállas arcáról nemrég átélt harcok emléke olvasható le, copfba font ritka haja pedig arról, hogy régóta járja a világot úrnője szolgálatában, s az, aki ilyen kort él meg egy ilyen isten híveként … veszedelmes ellenség lehet bárki számára.
A tulaj helyett annak a talpraesett felesége lép előre és ostoba kérdések nélkül meleg ételt és hideg italt visz ki az érkezettnek, aki hálás tekintettel jutalmazza ezt. Hamar otthon érzi magát ilyen fogadtatástól és elértve a helyzetet mihamarabb hangolni kezdi kicsomagolt hangszerét, s olyan barátságosan elegyedik szóba a közelben ülőkkel, mint aki régóta a helyhez tartozik. A simulékonyabb északi bárdok is példát vehetnének az öreg tömeggyilkosról ebben a pillanatban. Karcos hangján beszélni kezd: híreket hozott és rengeteg jó dalt ismer … Abasziszból is.
ÉSZAK
A Fehér-tenger északi partjain, Beriquel szigetén álló Khaan Erődvárosból elindult a harmadik expedíció a rengetegen át a szöget belsejének felfedezésére és az elarokkal vagy ghorokkal való kapcsolatfelvételre. Az ezidő szerint legrégebb óta álló kolóniából egy dorani magiszter hatodmagával vezette ki embereit az ismeretlenbe. Sokan velük tartottak, akik a balsorsú második expedíció óta várták a lehetőséget a törpék nyelvén Bórognak, a keleti barbárok és tarranok őskölteményeiben Homályföldének nevezett szárazulat titkainak megismerésére. Krad legyen velük és Adron fénye vezesse őket vállalkozásukban! (A.J. Larkin – Beriquel, az északfoki sziget)
Túlélő jutott ki az Eren egyes részein most már nyíltan űzött elf hajtóvadászatokról. Beszomolójából kiviláglik, hogy nem minden nemes fogadta meg a Kék Herceg parancsát és nehezen vedlik le ezt a hagyományt magukról. Sokan ezt összekötik egy, az Eligor ellen egy pártba szerveződő rendek mozgalmával. Sereneyák lépik át az ország határát, hogy bizonyosságot szerezzenek az eseményekről.
A Haonwellben élő Cwern család vegyesházasságból jött létre, toroni és erigowi gyökerekkel. A frigyből született Terndan egyformán élvezi az embervadászok és az ikrek figyelmét is. Rusenor éjszakáját hagyomány szerint eddig a Szövetségben tartották, de nagy valószínűséggel a következőt Shulurban ülik meg, ami komoly biztonsági kockázatot jelent, mert sokak szemében a fiú élete és sorsa a Fekete és Vörös Hadurak között jelenleg fennálló törékeny békének a tükröződése. (Szilágyi János: Örök háború)
Folyamatosan romlik ugyanis a viszony a Dwyll-Unióval. A nyugati hódításait ugyan félbehagyta és a Napfolyosót támadó barbárokkal is nyugvópontra jutott Ranil népe, azonban a növekvő bizalmatlanság az északiakkal szemben már a nagyobb városokban is mindennapos. Tömegével költöznek el olyanok, akik évtizedek óta élvezték a dwoon nép „vendégszeretetét”. Ral da Ranga, felgyógyulva az életét fenyegető mérgezésből, minden toroni foglyot és kémgyanús személyt kivégeztetett születésnapján. E tettét Toronban és a Szövetségben is hangosan bírálták.
Toron, a Császári Koronától számított 3553. esztendőben, jócskán elfoglalt önnön belső viszályaival. A kiszivárgó híresztelések szerint egy fontos főnemes elvesztette a császár kegyét, ám ahelyett, hogy önként vetett volna véget életének családja érdekében, fellázadt, ezzel hetedíziglin halálra ítélve az egész vérvonalát. Bár a rebellió kimenetelében nem lehetnek kétségeink, a pontos részletekkel és az ügy jelentőségével kapcsolatban az Északi Szövetség kémei is csak találgatni tudnak.
Miközben XXXVII. Zaphyrir császár nem számíthat segítségre a Daumyr hatalmasaitól egyszerre kell a Napfolyosóval megosztott birodalmában megőriznie a hatalmát s titkosszolgálata, serege minden erejével a tavaly Rhiharban történteket eltussolni, eltitkolni a világ elől. Eközben a karanténba helyezett várostól északra a Zajos Üst nevű fogadóban találkozik az Északi Szövetség Menzo nevű inkvizítora és a Vöröslő Hold Bajnokai kalandozócsapat.
Küldetésüket észak felé haladva folytatják, ahol a Pidera-hegység lábainál álló Aragor erődjébe behatolva felfedezik a Fekete Hold Birodalmának újabb áskálódását: Sugró szektájának képviselőivel futnak versenyt a crantai gyökerekig nyúló csapdákkal teli útvesztőbe, ahol megkaparintják Néma Testvéreket fogva tartó mágikus gömböt. (Numitor – Napfogyatkozás)
A következő állomásuk a Tabrynach-i Orákulum, ahol az álompapok korok óta őrzik a Nekrosarlót, az egyetlen eszközt, amivel a veszélyes börtöntárgy elpusztítható. A hegyeken át vezető útjuk Salnarr határerődje mellett vezet el, s Valkanar-t is útba ejtik, ahol ügyesen kicselezve a mentalistákat és a Tharr-papokat véráldozat nélkül jutottak át. Az Orákulum azonban a Fekete Hold másik szövetségese, az orwelánus Kard Testvériség ostroma alatt áll, élükön a Halhatatlan néven ismert lovaggal, aki az elmúlt mindhárom Zászlóháborúban részt vett már. A kalandozók megmentik a világot, de egy újabb társukat, a zseniális Raffart, a pyarroni titkosszolgálat ügynökét, és Tezen fab Horcát, a volt Krad-papot elveszítik az ütközetben.
Nyugaton a Vinisila-síkságon kibontakozik a hárompólusú háború az elfek-amazonok-aquirok között. Az emrelinek feladva korábbi büszkeségüket zsoldosokat és kalandozókat is felbérelnek városaik és földjeik védelmére. Az eddig Ediomad felső tárnáit járó kalandorok tapasztalatai és tudása felbecsülhetetlen értékűnek számítanak a harcokban és több aun is megjelenik.
Tuth-Lagor üllőjének békéjét és csendjét úgy tűnik örökre megtörték azok a kahrei masinák, amelyek felállítása után a mélyből szipolyozzák ki a föld fekete vérét. A környező falvakból munkásokat toboroznak az egyszerűbb feladatokhoz, akik azonban még nem igazán értik a pénz fogalmát és értékét, ami állandó élcelődések céltáblái az érkezettek között. Egy őslakó, akinek felmenői között sníl is akadhat, mert „kétéltű-embernek” csúfolják az építészek úgy fogalmazott egy érkező kalandozócsapatnak egy dombról letekintve az épület nagyságú gépek mezejére: „Voltak messzéink a világ végéről … nagyon hasszonlóak …”
A tiadlani Sabaorból továbbra is aggasztó hírek érkeznek. A Barrak kereskedőház fejének tavalyi váratlan halála után idén az Ulthan kalmárdinasztia fejét is megmerényelték. A városban maradt utolsó Noir-pap álmában szörnyethalt, az Antiss kitöréseit pedig a drágakőmágusok eddig csak kontrollálni tudták, megszüntetni nem. Sikerült ugyanakkor kalandozók egy csapatának megtörnie a Wisgar nemesi família utolsó örökösének átkát, aki ezzel visszatérhetett a helyi arisztokrácia körébe.
A nemesek a Duin-Dorcha-Korun hatalmi háromság békéje ellenére folyamatosan torzsalkodnak. Ez nyílt belső csatákban is megmutatkozik a déli, part- és határmenti birtokok között. A duin csak annyit tehet, hogy Ville isten papjaiből annyit küld a veszélyeztetett régiókba, amennyit csak tud, ameddig a Korun döntést nem hoz a birtokvitás ügyekben, amit nagyon megnehezít a békeidőkre jellemző leterhelt bürökrácia és korrupció. A lehetőséget kihasználva toroni és ugoni orkok is próbát tesznek az ország védelmével. (Nagy Andor és Szabó Ádám: A tánc) A szent ligetben a partmenti békétlenségre keresi az okot egy hamis szerzetes és egy renegát iker fejvadász (Szilágyi János: Ville erdeje).
Enoszuke szigetvilága a maga számítása szerint az Eno korszak 23. évében újabb komoly veszteségeket szenvedett el. Középső és északi területeiből évről-évre több kerül a víz alá. A niarei Amateraszuke szigetről területszerző háborút indítottak Ragaenszuke ellen, ahol az egykori amatuk földjeiket és hatalmukat vesztve egyre feljebb, a hegyekbe települnek és a Sinemoszukére érkező menekültek elmondása szerint egymás között is marakodnak a megmaradt élettérért és hatalomért. Bon papokról és emberáldozatokról is érkeznek hírek I. Enoszugai no Amatana no Eno no Junko császárnő (tenna) udvarába a déli szigeten, ahonnan kiterjedt sinemosi kapcsolatok révén a külvilágba.
A sziget egykori elpusztításában résztvevő északi mágiaforgatók közül többen követnek el öngyilkosságot vagy vonulnak önkéntes száműzetésbe a hírek hallatán érzett bűntudattól. A császárnő elkeseredetten megoldást keres megmaradt népe problémájára, akik közül akik saját szemükkel látták a Ragaenszuke hegyei között folyó eseményeket úgy írták le, mint a „földi poklot”. Az egykoru amatuk közül kiemelkedett és a bonok támogatását élvező FekeTennó azonban kijelentette, hogy nincs irgalom azoknak az idegeneknek, akik Enoszuke földjére lépnek. A toroniak elhagyták a partokat, sikertelen küldetésük miatt, hogy Enoszuke fekete lobogóját megtalálják, vezetőjük császári parancsra szertartásos torokmetszést hajtott végre.
Abasziszban egy tengeri utazás során nyoma vész Otlokir elsőszülött fiának, aki papi nevelésben részesült és arra volt hivatott, hogy az országot fenyegető vallási széthúzás megoldása legyen. Bár az abbitkorona átruházása még egyáltalán nem időszerű, de az öröklés rendjének bizonytalanná válása a fiút szállító hajó megtalálása után hullámokat vet az anarchia borotvaélén táncoló királyságban. (XI. Fanfár a Hősökért Tábor)
A bizonytalanná váló időszakban szokás szerint feltűnnek a kalandozók és más elemek is a zavarosban halászni, amiről a korábban említett Ville erdeje egyik kalandozója értekezik saját szavaival belépve az Arany Híd fogadóba, átvéve a szót az Arel-paptól és a samizenjével csatlakozva háttérzenéjéhez:
„Ifin, egyesek szerint észak Erionja. Csak amennyire Krán dél Toronja. Szóval van benne igazság… Az Aranyló Hordó nem a legfelkapottabb hely így a télvíz beállta előtti időszakban, de arra tökéletes, hogy kódorgó kalandozók egymásra találjanak. Itt és így esett, hogy Erik Kendreon jurátus egy misztikus „Ellena” megbízásából megbízott jómagamat, Kaoraku bölcs szerzetesét, hogy szerezzek meg 3 mágikus kristályt, amelyek szerelmi zálognak készültek és 300-400 éves vándorlás után most bukkantak fel a régiségpiacon.
Persze, ebéd előtt és a meleg évszakban 100 évnél fiatalabb dolgokért ki sem kelnék az ágyból, de most szűkös a keret. A fogadóban héderelt a híres Vöröslő Hold kompánia három tagja is, Hank Timótheus, Syl, Gerti atya, akikhez ekkorra már csatlakozott Argos dö Wyr, a meglett korú veterán uwel paplovag. Fejenként 40 aranyért el is vállalták a feladatot én pedig összekötő/megfigyelő szerepben kísértem őket az aszisz nagyváros mélyére.
Az első kocka hamar meglett Bernard Velron régiségüzletében, amit egy kutyaszoborba plántált mentállény védelmezett behatolók ellen. Praktikus. Bár megígérte, hogy értesít minket a többi darab hollétéről, de hazudott … ami békeidőben és a tengernek ezen a partján nem újdonság.
A második kockát egy lelkes dwoon lovag fiókjából szerezte meg Kaoraku és helyezte kegyesen tenyerembe, ameddig a csapat boszorkányt eregetett a városőrség épülete előtt, illetve borkóstolt egy helyi nemes udvarában. Azt jól gondolták, hogy nála lesz a harmadik, de az események gyors váltakozása minket is cselekvésre késztetett.
Találkoztunk a (szerinte) meglopott dwoon nemessel és szolgájával a kikötőben. Nem nevettük ki, hogy tényleg csak ennyi erővel vonult fel az alvilági testvériségeiről híres városban. Megalkudtunk vele, hogyha csak azt akarja, hogy a kockák senki és főleg egy toroni nemesé ne legyenek, akkor megpróbáljuk elintézni neki. A semlegesség fontos.
A hintóval felszerelkezett csapatnak azonban már nem volt érkezése villogtatni diplomáciai képességeit a boros gazdánál, mert időközben az ő kockáját egy (legyünk kolegálisak) elégségesen kiképzett toroni fejvadászraj már megszerezte így vagy úgy. A frontális behatolás mellett tettük le a voksunkat, de nem akartak velünk harcolni így a hátsó traktuson keresztül távoztak.
A szűk sikátorok és labirintusszerű utcák egyértelműen a város sajátosságai közé tartozni. Máshol is akadni persze trónkövetelőkre DE EZ itt az igazi. Célpontjaink a zsákmány és a szabadság szelétől megrészegülve szétváltak, gázbombákat hajigáltak és összezavartak minket állszakállal, hogy végül csak azt a fejvadászt nem üldöztük, akinél a kocka volt. Kellemetlen. Csalódottságunkban majd mindet élve eresztettük el…
… hogy aztán ráakadjunk a kikötőbeli rejtekükre ami (gongpergés) egy raktárépület volt. Úgy éreztem tele lehet csapdázva minden bejárat, így Kaorakuhoz imádkoztam és ő megmutatta nekem, hogy olykor a kijárat a bejárat és a meleg levegő mindig felfele száll stb stb. A mester és a tanítványa holtan feküdtek a raktárban. A sárkány olykor kegyetlen is tud lenni. Viszont meglett a harmadik kocka.
Egy üvegfúvó és egy törpe kovács segítségével átejtettük a dwoont, aki így megnyugodott, hogy az egyik kocka megsemmisült és így már nem lehet teljes senkinek a gyűjteményében (150 arany, *ká-csing*) és végre személyesen is találkozhattunk a tükörmágiát bűvölő bárd hölggyel, aki Ellena néven mutatkozott be , DE azt már elismerte, hogy nem ez az igazi neve.
További régiségek megtalálását helyezte kilátásba pacifista eszközökkel, ami rendben van. Kevés olyan helyzet van, amit egy ilyen nívós társaságban ne tudnánk kimagyarázni azt hiszem legyünk a tenger bármelyik partján. Ellena kifizette a fejpénzt és a közvetítői díjat is, így azt hiszem az eklézsia is ki lett elégítve. Kaoraku legyen veled is!”
ERION
A godorai előkerthez tartozó Terranoban orwellánus tevékenységre derült fény. Ugyan az első gyilkosság csak egy átutazónak tulajdonítható, de a kiterjedt inkvizítori vizsgálat során több más erioni kígyófészekre csaptak le az Inkvizítorok Szövetségének tagjai.
Ez az utóbbi évek legsikeresebb harcának bizonyult és bár több pap és kalandozó életét adta a Rettenet Asszonya elleni háborúnak végül majdnem kétszáz orwellánust sikerült bíróság elé állítani, elítélni és különböző rendű büntetésben részesíteni. Az erioni herceg, dom supreor IV. Lyr da Viniel, több hercegi fejvadászt, kalandozót és inkvizítort is kitüntetett olyan módon, amivel egykor Kyria császára is fogadta a II. Gra-tinoli csata győzteseit. (Magyar Gergely: A szerelem útja)
Az erioni fal őrsége többször is különös tevékenységről számolt be a feletteseinek és egyeseket áthelyeztek, mások pedig örökre visszaadták a szolgálatot. (Magyar Gergely: Az építész) Ezekben a vészterhes időkben fut ki Erion kikötőjéből a Selmo nevű prófétaosztályú hajó, hogy Krán mellett elhajózva sértetlenül érjen el yllinori szövetségeseihez, hogy segítséget kérjenek Mogorva Chei királytól a nomádjárás ellenében (A’frad és Magichorse: Revans).
Odakint sötétség ereszkedik az Arany Hídra, de egyre többen érkeznek a fogadóba, s a háziasszony boszorkányos ügyessége is majd-majd kevésnek bizonyul, hogy mindenki időben megkapja a rendelését. A két zenész már a záró akkordokhoz érne, amikor belép a Két Hold Hölgye, vagy ahogy jobban ismerik errefelé: Alborne kegyeltje. S bár az események alakulásáról a harctéren sok képtelennek tetsző dolgot hallottak az elmúlt hetekben az emberek, ő első kézből tudja elmondani mindenkinek csengő hangján, amit a Pyarroni Államszövetség minden lakójának tudni érdemes.
DÉL
A Kereskedő hercegségek egy kikötővárosában az ősz egy hetén karanténba zárták a befutó hajókat, mert a főpap szerint az azon érkező idegenek romlást hoznak a városra. Informátoraink szerint egy kalandozócsapat mégis bejutott, de nem vészt okozott, hanem hatalmas vérveszteségek árán megakadályozták, hogy valamilyen idegen síkokról származó, „Fekete vér” nevű sötét erő betörjön Satralisra. Legalábbis a búsuló túlélők ezt állították Torozon tavernájában.
„Van, hogy az “NJK-k” győznek.” Sir Bombur lovag és Darton hívő nővére sikerrel akadályozták meg, hogy egy kalandor beférkőzzön családjukba és elcsaklizza örökségüket azzal az ürüggyel, hogy ő atyjuk elsőszülött fia. Akár igaz volt a jöttment állítása, akár csak valami körmönfont átverés volt az egész, mivel a vádló végül zsoldoscsapattal rontott a várúr és az öregkisasszony életére, azok váratlan módon végeztek vele, és a környéken senki sem merte többet bolygatni az ügyet.
Enysmon lángolásának és a IV. Nomádjárásnak látszólag semmi sem tudja útját álni, miután a Három Pajzs Szövetsége megtörik. Syburr seregei szétszóródtak és az egyesített sereg csak lassan gyülekezik, mikor Shamankan csapatai már Pyarron földjét tapodják győzedelmesen. Dereem lovag és a Papi Szék elkeseredett döntésre szánja el magát és baráti kezet nyújt korábbi ellenségének: Zherlig kánnak. A paktumukat azonban csak egy kalandozócsapat sikeres küldetése tudja nyélbe ütni, hogy olyan feltételeket harcolhassanak ki, ami az Államszövetség jövőjét szavatolni tudja, hogy megélik azt. (Lucius un Draco és Shalafi del Necro: Mikor eljő a horda)
A hadiszerencse meg nem fordul, de a Nadálytoroknál lezajlott csata egyértelművé teszi a világ számára, hogy Pyarronban van még erő. A Papi Szék az Ezüst Rend falka legjobb kalandozóihoz fordul segítségért, hogy felderítsék a horda mozgását, biztosítsák Új-Pyarron védelmét, diplomáciai feladatokat lássanak el és leleplezzék a soraik közé férkőzött ellenséget, aki már egy évtizede hátráltatja az Államszövetséget és lehet most a végromlásába is taszította.
A végső csatára Ó-Pyarron romjain épített kolosterődrendszer falai előtt kerül sor. A sokszoros és elkeserítő túlerővel szemben a pantheon hívei önfeláldozóan küzdenek, borzalmas veszteségek árán végeznek a kánt kísérő Entrópia Lovasainak mindegyikével. Lovagrendek, a papság és a nép soraiból is születnek hősök és adják életüket az ügyért. A Nem Akarunk Soha Anyázni (NASA) kalandozócsapat minden tagja elesik, de áldozatuk révén Ordaric Lykargon godoni páncélja újra életre kel az elpusztult Fellegvár romjai alatt és a csatában többezer nomádot elpusztít, eleven szigetként állva a horda áradatát. Ugyancsak kalandozók pusztítják el Shamankant a lezuhant Gömbszentélyben, ahol a pyarroni istenek birokra kelnek az Entrópia hatalmával.
A csata nyugvópontra jut a kán halálával, Ó-Pyarron elárasztásával és a mágikus vihar megszüntetésével. A túlélők visszavonulnak és a régen esedékes ZSINAT keretei között az Államszövetség tagjai a háborút és a jövőt érintő kérdésekben egyeznek meg. Szövetségeseik időben való érkezését és a nomád horda fejetlenségét kihasználva a harc folytatása mellett döntenek. A pyarronita vallási irányzat bevezetése és militáns politikát jelölnek ki. Kalandozó falkák helyett a saját/közös hadsereg felállítását és a pyarroni titkosszolgálat fejlesztését választják. Nem tekintik Kradot főistennek, de választanak egy olyat, akinek az elvei mentén Pyarronnak lehet jövője. Aurin al Marem dartonita rendjét, aki segédkezett nyújtott lovagjaival Pyarronnak, befogadják, de (még) nem fogadják el a hit főpapjának a prófétát. Morgena visszatérése nem befolyásolja Noir helyzetét a pantheonban. A dzsadok szentelhetnek egy templomot Új-Pyarron városának falain belül. A Három Pajzs Szövetségének államai nem függetlenedhetnek, sőt, Viadomót, mint a Negyedik Pajzsot emelik be a védelmi szövetségbe. (Az Amund: A kegyΣlt)
Az év során Kyel hívei, s nem csak a papok, álmokon keresztül értesültek róla, hogy megszületett az a személy, aki Kyel következő kegyeltje lesz és egyháza már neki is kezdett a kutatásának (elsősorban északon). Hatalmukat növeli a két új küldöttje istenüknek, akiket segítségül hívhatnak, hogyha szorult helyzetbe kerülnek a küldetés során.
A IV. Nomádjárás tovább dúlja Pyarron belterületeit. A horda megtörve Ó-Pyarron falainál kelet, nyugat és dél felé szóródott szét. Hónapokig tartó kisebb csaták után Syburr földjén keresztül a megérkező yllinori és északi seregekkel megkezdődhetett a nomádok kiszorítása. A törzsekre szakadt horda azonban sikeresen kerülte el a nagyobb ütközeteket, védtelenebb célpontokra vadászva a Larmaron medencéjében, sokszor veszedelmesen megközelítve a Gályák-tengerének partját és a Fekete Határt is. Még nem jött el az újjáépítések és a sebek begyógyításának ideje. S a kalandozóknak ez a helyzet még jó ideig munkát ad Pyarronban.
Vannak, akik a legjobb szándék ellenére sem tudnak csatlakozni a PÁSZ védelméhez, mert egy személyes problémával, új élethelyzettel kell megbirkózniuk, s bár hosszú életükben a kard szintre minden akadályra válasz lehetett, nem válasz minden kérdésre egy kalandozással töltött emberöltő után. Egy Predocban letelepedett lovag is ilyen kérdésekre keresi a választ. (Rafin: Az esti mesék természete)
Az áldatlan helyzet nem csak azoknak a kalandozóknak kedvez, akik Pyarrontól kapják a zsoldot, hanem olyanoknak is, akik kihasználják pillanatnyi gyengeségüket. Így történhetett meg, hogy egy jól koordinált és megtervezett akció során Dreina szolgáinak védelme alól az Edorl illetőségű Patarre városából egy értékes kincset lovasíthattak meg ismeretlenek (Vodli Jenő: Lovagi dolog).
Az újdonsült negyedik Pajzsállamban, Viadomoban egy varázstárgy segítségével elsőként másztak olyan magasságba, amiről úgy gondolták, hogy repülés nélkül az nem lehetséges. (Magyar Gergely: Árengedmény)
„A Sempyertől délre, a Perdenion keleti bérceinek előterében emelt végvárszerű maremita rendház, Taykale (a közeli nomád törzsek nyelvén Csikóvár) környékén 3723 őszén nyílt konfliktus robbant ki Uthegor din Gyres komtúr és a környező (…) falvak Darton papjai között. A maremiták és az ortodoxok között hosszú évek óta tartó közeledés és békés együttélés került ezzel veszélybe a környéken.
A helyzetet bonyolítja a környező nomádok ismét erősödő békétlenkedése, ugyanis egyre sűrűbbek a kisebb-nagyobb rabló hadjáratok a környéken, egyesek már egy újabb nomádjárásról beszélnek. Állítólag egy ork törzs is téli szálláshelyének nézte ki a vidéket, ők is fosztogatnak.
A probléma alapvetően az, hogy a környező falvakban nem nagyon van jelen a pyarroni papság, jellemzően Darton papjai látják el a hagyományos papi feladatokat, mint oly sok kis faluban Yneven. Vannak köztük, akik kimondottan szimpatizálnak a maremitákkal, de Sempyer és a nomádok közelsége miatt nem tértek be az új felekezetbe; vannak, akik megrögzötten ortodoxok; és vannak, akiket ez az egész hidegen hagy. Din Geyres komtúr viszont egyre többet keménykedik a helyi ortodoxokkal, ami mindenkiből rosszallást váltott ki. A legújabb ötlete, hogy a hegyes-völgyes, sűrű erdős, meredek sziklafalakkal tagolt vidék járható hágóin csak úti passzussal engedtet át bárkit is, és ez nagy felzúdulást keltett. De mivel mégiscsak egy komtúrról van szó, nem lehet csak úgy rendre utasítani.
Kis incidensek történnek mindezek következtében állandóan: nem szolgálnak ki itt-ott maremitákat, elmaradt egy-két élelmiszerszállítmány a rendház felé, valahol megvertek egy amúgy részegeskedő paplovagot, aki erre felkoncolt egy bódítószerrel is kereskedő ószerest, mire néhány szemtanú meg rárontott, amiből csúnya vérengzés lett, amíg egy Darton-pap be nem avatkozott, csak aztán a maremita rárontott, és végeztek egymással. És ezek a hírek persze terjednek a környéken.” (John J. Sherwood írói Facebook oldala)
Az Úr-Arcok 2704. esztendejében Nagy Shadon / Új-Godon területén sem alszik a gonosz. Porta-gellában kegyetlen gyilkosságok történtek, melyek aktív emberáldozó, ranagolita tevékenységre utalnak. A felfordulásban megkerült egy Erionból szökött nemeskisasszony is, akit kalandozók menekítenek haza aggódó édesanyjához. (Unity és Lui: Noctromo)
Az esetre felfigyelt papok és paplovagok, a Titkos Inkvizíció, a Második Arc Testvérisége minden szabad erőforrását a határvidékeken tanyázó egyén ranagolita erők felé fordítja. Egy kisabb csapatra fel is figyelnek, akik a Shadoni-öböl keleti partján tevékenykednek, de elvesztették a nyomukat. Attól tartva, hogy bárhol felbukkanhatnak körözést adtak ki rájuk Shadlek és a Felföld szerte (Szilágyi János: Ami fénylik).
Az Arany Híd kandallójában kialudt a parázs. A vendégek és menekültek egymás vállára hajtott fejjel nyugszanak. Kaoraku szerzetese hangosan hortyog hátravetett fejjel, de mellette a veterán Arel-pap éberen figyeli az elégedett mosollyal távozó kegyeltet. A távoli helyekre gondol, a kalandozókra és mindazon népekre, akik egymásról mit sem tudva vált vállnak vetve harcolnak ebben a pillanatban is. Lassan megropogtatja csontjait, ahogyan felemelkedik és nem lepi meg, hogy a fogadósasszony (aki mér régen aludni küldte urát) egy friss kráni fekete levessel engedi csak el és nem fogad el fizetséget a fogyasztott dolgokért. Kilépve Hang-har utcájára tudja, hogy ő sem pihenhet hát. Mert a gonosz, a pantheon ellenségei sem nyugszanak és egy pyar fegyverforgató sem nyugodhat, ameddig őseik földjét ellenség tiporja…
Köszönjük, hogy 2023-ban is együtt kalandozhattunk veletek Yneven! Jövőre is várjuk játékbeszámolóitokat a gulandro@gmail.com címre, amivel a következő Kalendárium cikkünkbe kerülhetnek a csapatotok által lejátszottak, általatok lemesélt kalandok. A krónikák lapjai pedig tovább pörögnek …
