Komattre zenéi indulás óta kísérik a Krónikák.hu történelmét. Legutóbb a Dalok Hat Városból kiegészítőhöz írt egy hangulatfestő zenei albumot, most azonban ezt a gesztust (is) viszonozva az első irodalmi nyomtatott díjunkhoz egy dallamgyűjteményének minden egyes darabjához írtunk egy-egy novellát, inspirálódva a zenéiből. Ennek a projektnek, novelláskötetnek és így albumnak is lett a címe a Kóbor csillagok alatt. Hétfőnként ezeket az írásokat olvashatod oldalunkon (ameddig a készlet tart). A számokhoz Meran készített a legmodernebb eszközökkel illusztrációkat, köszönjük neki. Az írások mind részei az Elveszett meséknek (mely az irodalmi Ynev bővítése a részünkről) és a világ jelenében, P.sz. 3723-ban játszódnak. Köszönjük a résztvevőknek a munkát és neked, hogy időt szánsz az elolvasásukra, az egyes zeneszámok meghallgatására. Jó olvasást és szórakozást hozzá!
***
Szilágyi János: Örök háború
A csatamező felett a két hadvezér egymás tekintetét kereste. Langyos szél fújt, s a seregek a remények szerint felsorakoztak mindkét oldalon. A toroni tábornok félrehúzta szakállát és mélyen a díszes serlegből oltotta szomját az utolsó mustra előtt. Az erigowi nemes megigazította uniformisán a kitüntetéseket. Hörgő szóval adták meg a parancsot a rohamra, s akaratuk futótűzként rohant végig a sorok mentén.
Csengtek-bongtak a vértek, nyihogtak a lovak, átkozódtak a pikások és a féken tartott bestiák szaggatták rabláncukat az ellenség felé kitörni vágyva. A XIV. Zászlóháború mindent eldöntő csatája állt a küszöbön, teljes győzelemmel és pusztulással mindkét oldalt. Nem volt visszaút senkinek sem.
Dübörgött a föld a paták alatt, ahogy a Vihargárda szemet gyönyörködtető éke az élre tört a gyalogság előtt, de szemben már feltűntek Eligor Hercegi Vörös Lovagrendjének zászlós nehézlovasai. A toroni elégedett mosollyal rendelte csatamágusait támadásra és a tiszta égből a napsugarak olvadt fémcseppekké alakulva sorozták meg a rohamozó ellent. Az északi hümmögött a korai erődemonstráció látványától, nem érezte a pusztítást, de lélekben hallotta a veszteségeket jelző jajkiáltásokat.
Kezének könnyű mozdulatával rendelkezett és akaratát színes zászlók, majd kürtök adták tovább… a Vihargárda legnagyobb döbbenetére. A harci sík közepére magukat beásott tarini törpék mint vakondok pattantak elő addig rejtett árkaikból, förtelmesen ágas-bogas vasvilláikkal, s az őket kikerülni készülő lovasok a szabadon hagyott résekre ásott karó- és veremcsapdákba futottak. A toroni felhördült a felderítés ilyen pocsék eredménye láttán, de az erigowi kyr csak másik kezével intett hevesen, hogy a vállrojtjai összekondultak, s a maga mágiaforgatói is kiléptek a harcba.
Égi és földi háború: odafent istenek küldöttjei tépték és szaggatták egymást mágikus viharcsapdák mennykövei között, de így is jutott belőlük elég a földön összeölelkező arcvonalak számára. A mokány gianagi nehézgyalogság emberére talált a rowoni zsoldosokban, Ilanor könnyű lovasai az udvari ork törzsekkel marakodtak a bal szárnyon, és középütt a főerők birkóztak meg minden véráztatta sáros göröngyért. Úgy tetszett itt már semmit sem számít a parancsnokok szava, hiszen belevész a kakofóniába, de még voltak ötleteik.
A kimérát élőhalott segédcsapatokkal egyetemben szabadították rá a jobb szárnyra Tharr hívei, csakhogy a Pantheonért küzdőknek mindig akadt egy dologtalan maremita alakulata, ami több mint szívesen fogadta az élőholtakat. A toroni a serleg alján maradt bort mustrálta és mivel elégedetlen volt, a széke mellé készített csatos üveg nyakát kezdte el kibontani. Az erigowit láthatóan szárazság kínozta, de nem volt képes levenni a szemét a csata alakulásáról. Az aranygyűrűs kéz a hadszíntér fölé kiterjesztve jelölte ki a pteropták útirányát a terjengő pálinkagőzben. Mikor az északi tábornok végső döntésre szánta el magát a rettentő légifölénytől, szivarra gyújtott az ezüst dobozából, pedig már alig maradt pár rúd, amivel kihúzhatta a háború végéig.
A kahrei mesterek semlegessége a háborúban vitán felül állt, azonban a tény, hogy munkájuk egy részét – ráadásul jó pénzért és szomszédjaiknak – szívesen árulták, hasonlóképpen igaz volt. Az arkibuzos alakulatok megjelenése a magaslaton látványosan megfordította a balszárny sorsát és a szétáradó lőporfüst elültével alig maradt valami a felszecskázott toroni hadból. Utánpótlás ugyan akadt, de, hogy időben odaérnek –e, nyílt kérdés volt. A serlegbe locsolt toroni karcos íze úgy áradt szét a kyr szájában, mint a közelgő vereség lehetőségének keserűsége. Ő azonban ivott már rossz pálinkát…
…és az jó volt. A megüresedett térre benyomuló északi erők az áfium diadalmámorától csak későn vették észre a korábban lecsupaszított erdő csonkjai közül halálos záport rájuk szóró Ikrek szekta érkezését, akiknek fejvadászai méreggel és hurokkal preparált fegyvereivel gyilkos, néma rendet vágtak a rohamozók között. Érkezésükkel a csata súlypontja egyre inkább jobbra szorult, s miközben az égből egymás után zuhantak alá a pusztuló külső síkokról érkezett lények, a taktikai táblája mellett a toroni lassan széles vigyorral felemelkedett. Ellensége értette szándékát és maga is kész volt az eredményt a tőle telhető legnagyobb becsülettel fogadni, mert úgy nevelték.
– Papa, meddig játszotok? – kérdezte unokájuk, óvatosan résnyire nyitva csak az ajtót, hogy a lehető legkevésbé zavarja meg a két hadfit.
– Gyere csak ide Terndan, láttad már az új bábumat? – kérdezte az erigowi, kapva a lehetőségen, hogy a szégyenteljes vereségét ne kelljen tovább elszenvednie.
– Hagyjad azt a fogatlan oroszlánt, Cwarn Terndan. Gyere inkább hozzám! Ettől kinő a fehér szőröd végre…
– Anya azt mondta, hogy szóljak nektek, hogy már terítik az asztalt, de megengedte, hogy ebéd előtt kimenjek a kertbe kutyázni, hogyha ti is jöttök.
– Ez remek ötlet, kisunokám! Annál mindenképpen jobb, mint felderítés nélküli nyílt terepre zavarni a legértékesebb lovasságot… – dünnyögte a tábornok és csengő kitüntetésekkel megindult az ajtó és a fiú felé.
– Nanana, nem lehet mindenkinek szerencséje a kezdő oldal eldöntésében és még így is… – tajtékzott végig a folyosón csatlakozva a gyerek másik oldalán a varkocsos hajú kyr.
A két öreg imbolygó és az ifjú élénk alakja távolodott a kertben, mikor az asszony végre elfordult az ablaktól és a verseskötetébe temetkezett nemes férfira nézett.
– Drágaságos szerelmem – kezdte a kyr anélkül, hogy felnézett volna – létezik rá mód, hogy beszélj az édesapáddal legközelebb? Úgy érzem, minden egyes látogatásánál felhergeli Terndant és nem győzöm fizetni a különböző vívómestereket és gladiátorokat a különórákért. Még szerencse, hogy jó atyámnak van annyi esze, hogy mindig hagyja nyerni, de egyszer az ő nyájas türelme is elfogy.
– De egyetlen Égi Pörölyöm – búgta a hóhajú asszony kiélezett körmeivel szaggatva ki a könyvet férje kezéből, hogy magára vonja figyelmét – azt gondolom, hogy apósod a hosszú út után megfáradva nem lenne ilyen vehemens, ha a te jóságos atyád nem várná minden alkalommal teljes harci díszben és katonai egyenruhájában azokkal a nyavalyás figurákkal készen, hogy… nosztalgiázzanak vagy mi.
– Na jó, igen. Ebben lehet valami. – menekítette a könyvet minél távolabb az asszonytól a férfi, hogy keblére ölelhesse – S azt nem gondolod, hogyha a két zsarnokunk esetleg délutánig unokájukkal tölti az időt, nekünk is jutna pár kellemes óra… nosztalgiázni?
– Fájdalom szerelmem, a Rusenor éjszakája előtti készülődés jó asszonyod minden erejét felemészti, s ha nem csal emlékezetem, ilyenkor még lesz egy utad tábornok atyáddal Ellana szentélyébe. Ördög tudja miért, de rá a hosszú út Erigowból egészen más hatással van. De ha szeretnéd, akkor jövőre majd Haonwell helyett nálunk tarthatjuk az ünnepet Shulurban. Úgyis lassan elnyűttnek érzem magam divatjamúlt rongyaimban…
– Áh, hogy a mélyen tisztelt anyósom levesében keressem a vassulymot megint. Óh, Kyel kegyelmezz… az volna csak igazán a Vak Arc ideje.
– Akkor ezt meg is beszéltük… – pördült ki a kyr asszony férje szorításából.
– De mit is? – kérdezte a távolodó nőtől a férfi – Pontosan melyiket?
***
A következő rendezvény, ahol a díjak között találkozhattok a kiadvánnyal fizikai formában, ami az összes írást egyben tartalmazza a XI. Fanfár a Hősökért Tábor lesz március 14 és 17 között. Figyeljétek a vele kapcsolatosan kikerülő anyagokat.