Kronus Magra: Az Árnyékvilágról

„S midőn úgy állok itt előttetek, mint a hajdan Godonból elindult kóbor lovagok, akik az embernem összegyűjtött bölcsességét féltették a változó időktől, aképpen magam is megosztom veletek azon tapasztalataimat és kétségeimet, amelyekről tudom, sokan magatok között is beszélnétek. Elébe menve hát a kétkedés szülte káosznak, ami minden gondolkodó lény legnagyobb veszedelme, beszélek nektek az Árnyékvilágról.

Mint oly sok minden új tudást, ezt is olyan lelkek szerezték, akik halandó voltuk ellenében szegülnek nap-nap után. A Kalandozókról beszélek, aki Uram, a Hétarcú földjén kerültek szembe azzal a valószerűtlen helyzettel, hogy ismerős helyen és időben, de alapvetően torz tükörbe révedve kellett szembe szállniuk a szívük mélyének sikeresen elnyomott, árnyékos oldalával. Magam is tőlük hallottam először erről a jelenségről és kutatásba kezdtem (…)”

A nagynevű magiszter szavait értelmezve vonhatjuk le azt a következtetést, hogy a századforduló előtti időkben nem maradtak figyelmen kívül az Árnyak Shadon felett című kalandmodul eseményei. Foglalkoztatták és foglalkoztatják mind a mai napig a helyieket az akkori térmágus kutatásai során megnyílt különös világ kérdései. Ebből akkor a következőket szűrhették le az érintettek:

Létezik egy világ a képzeleten túl, ahol önmaguk árnyékaként léteznek az ismert világ lakói, mintha csak életükben rosszabb döntéseket hoztak volna az „eredetieknél”. Ennek hatására úgy tűnhet joggal, hogy körülményeik is rosszra fordultak, elveszettebbek tűnhetnek szabad szemmel és jellemük is eltorzult az átélt nehézségek és események miatt. Fontos azonban, hogy tudásuk és képességük nem szenvedett csorbát feltétlenül, hiszen méltó ellenfelei az evilági hasonmásaiknak.

Ebből joggal gondolhatjuk, hogy a feltételezett Árnyékvilág és az általunk ismert között fennáll egy bizonyos ekvalitás, amely arra törekszik, hogy kiegyenlítse az eltéréseket és élhetővé, állandóvá tegye a két világot, hiszen egy ilyen kapu megnyitása két párhuzamos sík között nem járt egyik világ pusztulásával sem (pedig változások történtek ennek okán mind a két oldalon). Ez alapján két egyenrangú világot feltételezhetnénk a dolgok hátterében.

„(…) Legnagyobb meglepetésemre a következő ilyen esemény nem hazám határai között történt, hanem attól igencsak távol, Új-Pyarron berkein belül, de nem voltam rest ennek is utánajárni. Ekkor már egy sokkal komolyabb képet tudhattam magaménak az Árnyékvilág természetét illetően arról, hogy a veszteségek egyik vagy másik világban nem sújtották aképpen az ottani népeket, mint ahogy minálunk és ezáltal egy másik arcát mutatta a világnak Godon öröksége is.

Ahogyan a beszámolókat archiváltam tárult fel előttem egy soha el nem múlt Ó-Pyarron lehetséges képe, lakóinak élete és egy olyan világ arca, amelyről még a mi szentjeink nem suttogtak a papoknak, ami úgy tűnik, hogy túlmutat az istenek ismeretein és befolyásán is … a szakrális mágia kiskapuit kihasználva az ismert valóság szövetén sebet ejtve ismerős történeteket mesélve … de vajon hurik hazug negédes suttogása e ez, ibarai délibáb csupán vagy egy valódi, hússal és vérrel élhető lehetőség? (…)”

A második ismert ilyen különös utazást a mi világunkból ugyancsak egy kalandozó csapat tette meg, amiről a Fény a Sötétségben és Sötétség a Fényben című kalandmodul regél. Egy olyan párhuzamos világ Pyarronjában tettek látogatást egy titokzatos grimoire megszerzéséért, ahol a mi világunk eseményei szórakoztató fikciók csupán, hiszen a Dúlás borzalmai nem pusztítottak olyan formán, ahogyan azt mi megéljük, ahogyan ismerhetjük. Persze, van elég gondja ennek a világnak is, csak másmilyenek.

Láthattuk, hogy elméletünk az ekvalitásról helytálló, hogy a két világ sorsfordító eseményei eltérhetnek ugyan, de a hatásuk ilyen vagy olyan formán megmutatkoznak mind a két oldalon. Meglehet, Pyarron népe szabad maradt a kráni fenyegetés alól és a Sötét Birodalom sem olyan mint régen, de históriája szerint egész északot elvesztették a Zászlóháborúk viharában a magára találó Kyr Birodalom ellenében. Érvényesül tehát a „valamit valamiért” hétköznapi elv, de a kép még mindig nem teljes.

Plus ’ca change. Feltűnhet azonban az éles elméjű gondolkodóknak, hogy komoly eltérések tapasztalhatóak a két eset között, miszerint az utóbbi valamelyest kizárja az első valószerűségét. Ehelyütt egy egységes Nagy Shadoni birodalom ringatózik a Keleti Óceán partján, de nem biztos, hogy az azonos az első átkelésnél megismert hellyel és idővel. Illetve odaát sem hallottak feltehetőleg soha ilyenfajta betolakodásról. Annak ellenére, hogy nem egy ilyen céllal indult kutatócsapat beszámolóiról van szó a lehetőség mégiscsak elgondolkodtató.

„Harmadik alkalommal pedig már nem volt meglepő, hogy a Kalandozók Városában akadtam az Árnyékvilág kitárulásának nyomaira. Az inkább volt megdöbbentő, hogy nem egy véletlen folyamán, nem egy kísérletezgető mágus praktikái vagy torzmágia szülte kapun, hanem szánt szándékkal használta ezt az eszközt egy alvilági testvériség a nemkívánatos személyek eltűntetésére, egyfajta büntetésül a lélek és az elme számára.

Kegyetlen módszer ez, amit hazám idült inkvizítorai is megirigyelhetnének. El sem tudom képzelni mit érezhet az, aki ilyen kínzásban részesül. Egy idegen világban elvágva mindenkitól, akit ismert és szeretett és akiben bízhatott. Tharr pokla semmi sem lehet ehhez képest. Mégis döbbenetes az a tudat, hogy ezt szándékosan használta föl egy ilyen közösség, ami újabb érdekes és ijesztő lehetőségeket vet fel.(…)”

A magiszter utalása a Vörös és Fehér című regényre utal, amely során a Rózsa Lovagja kerül ilyen elbánás alá, természetesen csakis egy nő miatt. A nagybecsű shadoninak azonban nem volt már módja személyesen kikérdezni erről a Lovagot, ahogyan az előző esetben sem volt tudomása róla, hogy egy szakadár pyar szekta okkal és tudatosan nyitott kaput a két világ között saját céljai eléréséért. Tény: az Árnyékvilágról már különböző formában és néven évszázados ismeretei vannak és nemcsak az alvilágnak, hanem szektáknak, démonimádó törzseknek és természeti népeknek.

Az odaát tapasztalt világ azonban illeszkedett az eddig megismert képbe. Erion, mint Godora Ékköve létezett a nagy Kyr Birodalom legdélibb pontjaként. Itt veselkednek egymásnak a két világrend erői a leghevesebben a Háromfejű felügyelete alatt és akarata szerint … akkor is, hogyha ez olykor híveinek sem tetszik. A két világ tehát egymásnak különös görbe tükre és az átjárás sem bontja meg az őket egyben tartó erőket.

Véletlen és szándék éppúgy megnyithatja a két világra nyíló kapukat, ahogyan egy kardvágás dönthet ezrek sorsáról. A magiszter vizsgálódása pedig a továbbiakban arra irányult, hogy az áthaladás nélkül vajon lehet e ezért a két világ sorsa összefüggő, hogy mi a legkisebb olyan esemény, ami ekkora különbségeket  teremthet. Rengeteg mágus és pap segedelmével végül behatárolt egy pontot a múltban, ami egy ilyen alkalmat jelöl. Előadásában pedig az Igazság Pillanatának nevezte ezt.

„A legutóbbi ilyen esemény pedig, ami megfordíthatta a világok sorsát több mint egy évtizede történt meg, északon, a Dwyll-Únió területén, Davalonban. Amennyit sikerült megtudnom eddig róla az, hogy jelen volt egy toroni ügynök, a Pók és a hírhedt északi kettősügynök, a Farkas. Ezen személyek kikérdezése közel lehetetlen, egyikük állítólag halott, azonban kapcsolatba léptem egy dorani varázslóval, akinek hamarosan módja lesz a Dorcha legendás kardjának a közelébe kerülni hamarosan, amely a beszámolók szerint ugyancsak jelen volt az Igazság Pillanatánál. Bármelyik nap megérkezhet a levele arról, hogy az élőfém penge milyen emlékeket őrzött meg az árnyak között történt összecsapásról. Már csak napok kérdése, hogy újabb kérdéseket válaszoljunk meg az Árnyékvilág természetéről. Csak várnunk kel, az idő nekünk dolgozik barátaim.”