A különböző egyetemek szerepjátékos köreinek versenyeiről elmondható, hogy általában radar alatt maradnak és csak a találkozókra járó kemény mag van olykor tudatában létezésükről. Annak ellenére, hogy az ötödik Szárnyatlan Pegazust igen kis reklám előzte meg szép számmal képviseltették magukat a játékosok a rendezvény helyszínén.
A találkozó egy kicsit (talán az elnevezéséből eredően) egy érdekes tudathasadásos élmény volt, hiszen általában szervezői szemmel tekintek végig az Afri Café asztalain. Ez alkalommal viszont meghívott mesélőként vettem részt Kármán Tódor Kollégium Szerepjátékos körének rendezvényén. Hiszek abban, hogy fontos minél több szerepben, minél gyakrabban megtapasztalni egy ilyen találkozót ahhoz, hogy szervezőként helyt álljak. Ha elfelejteném milyen játékosnak vagy meghívott mesélőnek lenni rossz lenne.
A kalandot megolvasva pár nappal a találkozó előtt nagyon tetszett. Már a hangulatkeltő novella is meghozta a játékos kedvemet, de több okból nem játékosnak mentem el. Igen hamar, korán reggel nyilvánvalóvá vált, hogy minden mesélőre szükség lesz a nap folyamán. A Kármános szervezők mentségére szóljon, hogy nem ilyen szervezéshez szoktak ennyi emberre. Persze még így is voltak durva pillanatok, de melyik találkozón nincsenek… A játékosok között több Krónikát megjárt csapat is felvonult, természetesen Catsmile mosolygása sem hiányozhatott a napról. Kellett is, jót tett neki. Ezúton is köszönet neki a statisztika elkészítéséért.
A kalandmodul Riegoy törpe kalózoktól hemzsegő vidékén játszódik, ahol egy elveszett alidari nő visszaszerzése a feladat. A kalandban kicsit sok az utazás az én ízlésemnek, a fix harci szituációk igen durvák és egyenetlenek. Játékos csapatom el is vérzett egy tengeri ütközetben. A történet vége felé kicsit sok a WTF pillanat és momentum, a függelékben nagyon sok a „szürke” elem (tulajdonképpen az egész az), de mindent összevetve szerintem remek kaland, ami egy kis pofozás után (nem konkrétan valakit) egy tartalmas és időtálló darab lehetne.
Játékosaim sajnos minden lelkesedésük és szerepjátékos tehetségük ellenére első versenyükre ültek be hozzám. Igyekeztem híres vérszomjamat visszafogni, mert mégis. Azonban úgy éreztem, hogy nem a nekik való kasztokat választották, bár voltak szerintem remek megmozdulásaik az asztal mellett, sőt. Sajnos nem erre a tengeri hadszíntérre készültek fel és ez az említett kalóztámadáskor megbosszulta magát. Ígéretes csapat voltak egyébként, remélem még találkozóm játékosként velük az évek folyamán.
A találkozón volt alkalmam megismerkedni új szerepjátékos arcokkal is. Shaman, a SzP korábbi szervezője is feltűnt, hogy néhány sör mellett beszélhessünk végre. A benyomásom és véleményem a csapatukról még mindig az, hogy lelkes és tettre kész csapat, csak az ilyen egyetemi körök átkát ők sem képesek levetkőzni. Remélem a problémáikon a kör kapcsán sikerül túllépniük és megmaradnak a pesti versenyszervezők között.
A rendezvény végén gazdag díjazással búcsúztatták az első három helyezett csapatot. Meglepően szűkszavúan zárta le a kaland társszerzője és a rendezvény főszervezője, Arany László az V. Szárnyatlan Pegazust, de lehet csak én szeretem barokkosan a világ tudtára adni, hogy történt valami egy ilyen napon. Köszönöm a lehetőséget, hogy mesélhettem, mert nap közben ismét elkapott az a pezsgés amit az ilyen találkozók adni tudnak, hogy több, hasonló érdeklődésű emberrel lehetsz. Jók az ilyen alkalmak.
Haliság!
Mi ott voltunk és a végeredményen ugyan nem látszódott, de remekül éreztük magunkat! 😀
Köszönhető ez a nem túl nehéz ellenfeleinknek, és a KM-ünknek!
Itt kell megjegyeznem, hogy a KM-ünknek nem sikerült megjegyeznünk a nevét (nem fogadnék rá, hogy Csaba volt), de ennek ellenére úgy gondolom, hogy ő volt eddig a legjobb KM-ünk az elmúlt 1,5-2 év alatt! 🙂
Megfelelő ismeretekkel, előadói vénával és korrekt játékvezetéssel mesélte (majdnem)végig nekünk a kalandot!
Ő is egyébként egy un. „külsős” (Tuan-os?)KM volt!
A találkozó szerintem jó hangulatú és jól szervezett volt. Örvendetes, hogy ez a Team sem adja fel a M.A.G.U.S.-ba vetett hitét! 🙂 Kicsit én is nagyobb csinnadrattát vártam az eredmény hirdetéskor! A főszervező/búcsúzkodó „srác” valóban elég rövidre fogta a mondókáját, kicsit enerváltnak tűnt (sőt, Gulandro is néha-néha egyenesen alvajárónak látszott a végén már)! 😀
A modulról nem tudok mondani szinte semmi negatív dolgot, de majd később úgyis eszembe jutnak! 😀
A végén megkaptuk a modult és beleolvastam. Meglepő volt, hogy azzal a megjegyzéssel eresztettek útnak minket, hogy a hercegi pecséttel ellátott „menlevelet” (vagy mit 🙂 ) csak végső esetben használjuk! Erre a modulban azt írta, hogy már az első kapuban (Diniszben a „magas”Céh mesterhez való bejutáskor) használják a karakterek, ha rájönnek, hogy azt kell! 🙂
A csapatunk mint említettem, nagyon jól érezte magát és csomó jó dolgot művelt, egyszóval, jól telt a napunk!
A KM-ünk utolsóként csatlakozott az eredményhirdetést megelőző „eszmecserére”, de mivel kb. 4 perc múlva vissza is tért hozzánk (majd hazaindult), kicsit meglepődtünk: ennyi? Akkor biztosan jó sok mindenre voltak kíváncsiak! 😀 A rutin és az évek! 🙂
Tehát mindent összefoglalva: jól éreztük magunkat és a kaland is nagyrészt rendben volt!
Gratulálunk a szervezőknek! Ennél rosszabb ne legyen, de úgy gondolom a lécet felraktátok és most már mindig képesek lesztek átugrani újra és újra! 🙂
Píííísz! 🙂
Azt hiszem tollat kell ragadnom, hogy azért a kép ne legyen egyoldalú az elmúlt találkozóról. Úgy gondolom, hogy a szervezettségen még lehetne javítani. Mivel itt megtörtént az, ami a versenyre járásom elmúlt pár évében még egyszer sem.
A társaságunk 2 csapatot indított volna 4-4 fővel, amelyeknek a regisztrációja kedden (03.08) este előzetesben (2 csapat, 8 fő) megtörtént. Mindezt azok után kérték, hogy délelőtt rákérdeztem, hány csapat várható. Ezt követően csütörtökön történt meg éjfél tájékán a végleges regisztrációnk, ahol meg lett adva a 2 csapat neve, mindkét csapat pontos beosztása, és a hozott karakterek faja és kasztja.
Mindezek után pénteken 21:00 tájban kaptam egy levelet, hogy az egyik csapatunk nem indulhat, mivel nincs mesélő és a csapat regisztrációja sem teljes, amit nem igazán értettem, mivel a végleges regisztráción egy e-mailban és ugyanazzal a tartalommal ment el (mind a két csapatra).
Opcióként vállalni lehetett volna azt, hogy a két csapatot összeolvasztják és 8 főnek mesélnek. Ezt azonban nem tartottam jónak, sem a verseny miatt, sem amiatt, hogy az egyes csapattagok így nem tudják kijátszani a karaktereiket, meg sok lehet egy-egy játékos számára az üres járat.
Ez két hétnyi folyamatos szervezés (a két csapat menedzselése) után eléggé lelombozóan hatott.
Szóval úgy gondolom, hogy hasznos lenne a regisztrációs időpontot kb. egy héttel az esemény elé tenni, és mondjuk a játék hetének csütörtökéig bekérni a játékosoktól az előtörténeteket, karakterlapokat. Ez egyrészt jó a mesélőnek, mert tud a csapatra készülni, és az áttekintéssel nem kell foglalkozni már a játék elején, másrészt a csapatnak is jó, mivel meg tudják beszélni a karakterek egymáshoz való viszonyát, és finomítani tudják a csapat működését. Mondom ezt annak tudatában, hogy azért a csapatok is szeretnek késni, és elég nehéz hatni alkalmasint a játékosokra. Meg a fenti esetben lett volna lehetőség és idő további mesélők beszervezésére (tudomásom szerint még egy csapat mesélő nélkül maradt regisztrációs problémák miatt).
Mesélőből meg alapvetően némi rátartással érdemes készülni, főleg egy ilyen „hosszú hétvége” előtt, mert könnyen közbejöhetnek különféle okok, ami miatt mégsem fog az adott KM eljönni, mint pl. a legutóbb Kalandorkrónikákon. Ott azonban még mindig lett volna 4-5 mesélő, aki pótolni tudta volna a kieső KM-et vagy KM-eket.
Csepmen: egyébként örülök, hogy ott voltál, voltatok, és jó hangulatú volt a kaland és a mesélő is összhangban volt a csapattal. A rövid értékelésben nem látok nagy problémát, mivel a kaland folyamán már kialakíthatta a véleményét és azt összefoglalhatta röviden. Arról nem is beszélve, hogy úgy láttam, mintha pontozó- és értékelőbírák is jártak volna körbe a versenyen.
Igen, ezt mondták is a találkozó elején, hogy sajnos 3 csapatnak szólni kellett, hogy ne jöjjenek! 🙁
Úgy látom a KM-mennyiségi probléma rendszeres kis hazánkban! 🙂
Valóban elég rövid idő telt el a kiírás és a verseny közt (maradtam már úgy le „pegazus” versenyről, hogy kb. 1 héttel a verseny előtt szereztünk csak tudomást róla, és így már nem tudtuk összerántani a csapatot)!
Mindig kell egy C és egy D terv is! Akár Z is! 😀
Bár mi előre jeleztük a részvételünket, mégis mi is csütörtökön késő este tudtuk csak elküldeni az előtörténeteinket! S bár mi ott voltunk, biztos nagyon bosszúsak lettünk volna, ha nekünk üzentek volna így! Azt már nem is említem, hogy egy e-mailomat sem igazolta vissza senki a Team-ból, pedig odatűztem a visszaigazolást! 🙁 Így aztán ha rosszindulatú volnék, azt mondanám, hogy így lett volna rá lehetőség, hogy azt mondják: Bocsi, nem jött meg! 🙂
Egyébként lehet, hogy már kérdeztem, de miért is jó dolog elküldeni a karakterlapot? Miért nem elég csak azt tudni a rendezőknek, hogy mivel megyünk? A KM-ek úgyis átnézik a kaland elején a karakter lapokat és az előtörténeteket, nem? Ennyire ne készüljenek már fel belőlünk! 🙂
Játsszon olyan spontán a KM, mint a JK! Az mutatja meg az igazi tehetséget! 😀
Szeretném megköszönni a csapatunk nevében, hogy ilyen jó mesélőnk (ezen cikk írója) akadt. Remélem, legközelebb már valamivel tovább élvezhetjük hangulatos mesélését, és nem halunk meg 5 óra után. A játék nagyon jó volt, a végén örömmel (bár kicsit elnyűtten a haláltusától) léptünk a Hallgatag Úr színe elé.
Emellett meghozta a kedvet további játékra is, amire nekem eléggé szükségem volt.
Visszatérve még egy kicsit a modulhoz kapcsolódva. A megmaradt csapatunk (egy kis átszervezés után a 8-ból 5 fő) sikeresen teljesítette a küldetést, amihez nagyban hozzájárult a csapat összetétele is, mivel a harc központú kasztok kerültek előtérbe. Így visszatekintve a kiválasztásuk tekintetében a csapat mellé állt a szerencse. A részletekről azonban meséljenek és véleményezzenek majd ők, akik ott voltak a kalandban. 🙂
Hm, hát a szervezés hagyott kívánnivalót maga után. Ám a kaland az elég jó volt, s a mesélőnk is csakugyan. Én bajvívóval betankoltam egy fél kalózhajót, a kardművész lemészárolta, a varázslónk meg fetrengett a boszimester rontástól a homokzsákok tövében. 🙂 Ha jött volna az arel papunk, akkor aztán inkább öngyilkosok lettek volna a kalózok. 🙂 2 ponttal csúsztunk le a dobogóról, de kérem szépen mi emberhátrányban voltunk! (Pláne, hogy csupa félelf volt a csapatban 😉 ) A mesélő megdicsérte diplomatikus játékunkat, hogy egy főszereplőt sem öltünk meg, s mégis haladtunk. 🙂
„Hát” Ti meg honnan tudjátok, hogy hány ponttal maradtatok le? Nekünk senki nem mondott semmit (így igazából azt sem tudom, végül hanyadikak lettünk)! 🙁
Khuriboow: hát… jah… ha lett volna még erőm pénteken este karaktert alkotni (az előző után), meg előtörténetet írni… akkor ott lettem volna veletek… 🙂 lehettek volna még érdekes helyzetek… 🙂 és akár lehetett volna félelf is… hogy ne lógjon ki a sorból… 🙂 bár egy kicsit azért ücsörögtem nálatok… ha nem is játszottam…
Jah Catsmile mindenhova beült figyelni.:) Ha csatlakoztál volna akkor biztos, hogy nem igazán maradtunk volna továbbra is békés party. 😀
Csepmen: Az eredményeket onnan tudtuk meg, hogy a KM-ünk odament és megnézte az eredményhirdető listát melyen sorba megvoltak a helyezettek. (Csak hát sajnos a dobogósak voltak megemlítve.)
A szervezésről: Szerintem sok dolog jöhetett nekik közbe, mert volt egy-két hiányosságok ami miatt rontott a nap végi hangulaton egy kicsit. Amit igazán hiányoltam az a pontos adatok a leadási határidőről a jelentkezésről és egyéb apróságok. 🙂
A modulról: Igazán ötletesre sikeredet habár sajnos nem igazán illet a versenyhez mivel bizonyára az egyes jelenetek jól ki voltak dolgozva, de különben mivel a csapatok siettek így sok dolog kihagyásra kerülhetett. A szlogen a : „Csapjunk a lecsóba” címszóval elindult minden csapat és voltak akik leverték az NJK-kat mások inkább kérdezgetek. A kalóztámadás volt az „Epic fight” a kalandban melyben a hajónkat, minket és a kb. 10 fős legénységet megtámadott két kalózhajó gy, hogy egyiken még naftavető is volt… (Magam védelmében annyit: Azért az a varázsló nem csak fetrengett, hanem vigyázott, hogy ne égjen el a hajó azelőtt, hogy átszállunk az ellenfelére.) Ahogy már Khuriboow is említette a két félelf jóbarátom ide-oda ugrált az egyik ellenséges kalózhajó és a miénk között és aprította az ellent. Amit nem értettem az az, hogy miért volt szükséges (modulban olvastam ezt a részt) legalább két hajónak megsemmisülni.
És a végső amikor megvan a „Főboss” még fogócskázik egy sort és végig kell menni számtalan ötletes csapdán és elkapni a főnököt. Na hát sajnos úgy néz ki ezt csak egy csapat csinálta meg és az az első helyezettek. 🙂
(Hűha hosszúra sikeredet. :D)
Ami a mesélőket illeti: hívtak mesélőket a Local Heroes-ból ami társkör az egyetemen, és én szívesen mentem is volna mesélni a versenyre, csupán az volt a probléma hogy aznap családi program volt (a születésnapom) úgyhogy borult a dolog. A februári időpontra meghirdetett versenyre, mint játékos mentem volna, de az végül nem valósult meg sajnos.