A XI. Kalandorkrónikák szerepjátékos találkozó 
kalandmodulja, 6-8. szintű karakterek számára
A következő kaland Ynev egy kevésbé népszerű, misztikumokkal vegyes vidékére kalauzol. Így igyekeztünk egy csipetnyi keleties hangulatot, ezoterikus ízt is csempészni, ebbe az egyébként klasszikusnak mondható alapötletbe, mint ahogy azt a helyszín meg is kívánja. Egy elemi erejű legenda közelít beteljesüléséhez Tiadlan földjén. Letöltés: 27 -KSZ- Veszélyes Elemek
Phinix: Veszélyes Elemek
Nekem tetszik a modul 🙂 Tifud rajza is nagyon frankó, de sok más klassz illusztráció is van a modulban.
Ahoy,
bár a kaland jelentősen eltávolodott az eredeti céljától (Ph új varázsló kasztjának bevezetésétől), végül egészen más eszményeket tudott megtestesíteni. Kezdetben tartottam a kaland helyszínétől és környezetétől, könnyen találhatta a csapat idegennek a drágakőmágia köré felépített Tiadlant. A keleti kalandok írásától még én is ódzkodtam az idők során. Sajnos a különböző fajú és kasztú csapatok könnyen elvérezhetnek ilyen környezetben egy-egy rosszul megválasztott szó miatt.
A kaland hiányosságának tartom a motivációt, ami így, hogy igen szabad és a karakterektől teszi függőbé a mesébe kerülést könnyen eltérítheti őket mindenfajta kövezéstől. A Vilminus szál lebegtetéséhez (régi barát hív) adott esetben egy úgy megírt hangulatkeltő kellett volna, másképpen nagyon elsikkad a karaktere, aki egy eredeti verzióban legalább olyan fontos és színes volt, mint amilyen Ise testvér maga.
A helyszín időpontválasztása a késő téllel, lombhullató erdőkkel és a tájjal nagyon jó választás volt, de adta is magát a találkozóhoz. Nekem a sosem játszott Descent (Odalent) kiegészítő lebegett a szemem előtt etéren. Szerencsés voltam, mert engem Phinix már tavaly kiművelt az Avatár film-sorozat közötti különbségekből, így sokkal inkább a kreatív elemi mágia maradt meg bennem, amit a kaland is támogat.
Nagyon kevésnek éreztem a szereplőket és a szálakat a saját mesélési stílusomhoz. Nem megyek bele, tudom és alkalomról alkalomra bebizonyosodik, hogy a többség igénye ez, de nagyon harcolnom kellett, hogy a játékidőt kitöltsem. Tulajdonképpen öt helyszínnel és a köztes opcionális területekkel operál a kaland, 2-3 sarkalatos mellékszereplővel.
Ma sokat meditáltam rajta, hogy a szekérváros helyére valami komolyabb településsel helyre lehetett volna billenteni az egyensúlyt, azonban a kaland ide vonatkozó részei nem tették szükségessé, hogy egy kiterjedtebb valami legyen itt és a határvidékhez is jól illett ez a helyszín. Jellemzően ma flesseltem rá egy ilyen kieső helyen fekvő keleties épületegyüttesre jobban, amikor már tulajdonképpen mindegy (ld. Nyughatatlan Lélek).
A barlang a lángfutókkal és az óriások völgye nagyon adta. Phinix jellemzően remekül emel át egy az egyben Bestiárium béli lényeket nagy mennyiségben, amiket mások már szívesen elfelejtettek volna a M*-ban. A jéglabirintus remek példája és szituációja az eltérő játékstílusok példáztatására: egyik kezeddel a falon átmész, áttöröd a falakat remélve a jó irányt vagy akár elolvasztod az egészet magad körül. Én erre a helyre tettem egy paráztatós részt, aminek köszönhetően később a csapat is visszatérhetett a halálból (az egyik jégfalon át látták elhaladni önmagukat egy párhuzamos folyosón).
A Császár karaktere remek lehetőségeket rejtett, sajnos már csak igen későn a kalandban. A hajójukról érdekesség, hogy nem egy Égi Hajó és nem is egy léghajó (ami korábban szerepelt a kalandsorozatban) hanem egy átalakított niarei bárka, amikből igen sok van a Keleti Szél szerint a Világgyűrű hegyei között. Apró különbségnek tetszhet, de legalább olyan fontos a helyszín szempontjából, mint az Oni vadork törzs.
Ezekhez a részekhez talán több magyarázat is illett volna, hogy a mesélőnek ne kelljen sötétben keresgélnie mi honnan került ide és milyen is tulajdonképpen. Ahogy a kövek EGO értékei is egy nem Rúnás, nem Summáriumos KM és így csapata számára is komoly gondot okozhattak. Bár örök vita a „mit kell ismernie és tudnia a KM-nek”, ebben az esetben szerintem ezek hatványozottan ismeretlenek lehetnek egy tapasztalt M* játékos számára is.
Az illusztrációk sokat dobtak a kalandon. Nem mindegyik volt túl példaértékű, de a céljukat elérték. Én ugyan már nem szeretek képekkel mesélni, de tudom micsoda öröm a mesélőnek bizonyos „szinten” az, hogy mutathat képet a csapatnak valamiről. Én is másképpen néztem a kalandra miután már láttam a hozzárendelt képeket, egy-egy jelenethez és részhez.
Összességében szerintem az első Krónikák Szervezői kaland telitalálat lett szerintem. Szívesen meséltem le és nagyon szívesen játszottam is volna. Érdekes kérdéseket vet fel és remek támpontokat nyújt otthoni mesélések folytatására. Kár, hogy tapasztalataim szerint már ez sem különösebben jellemző manapság a játékosok körében. Gratulálok Phoenix első önálló kalandjához és köszönöm, hogy megemlített.
Elfelejtettem megemlíteni a helyszín remekségét 🙂 A drágakő termelő terület, jellemzően nem túl gazdag, sőtt, éppen ezért jobban megéri a kereskedés… akárcsak a Föld nevű síkon 🙂 és persze logikus, h a kőevők is jócskán barangolnak errefelé 🙂 …