A legutóbbi Kalandorkrónikák módulírójaként köszönthettük Oszlánszky Zsoltot, aki Káosz és M.A.G.U.S. regény írása mellett remek fordító és kalandmester is egyben. Eme aktivitása nyomán régi projektünkt is szárba szökkent egy remek könyvét alaposabban górcső alá vegyük és “több szem többet lát” alapon újraolvassuk. Ennek folyamánya első körben ez a kritika, amire a közös olvasás során ihletődött MG és amelyett később még követni fog terveink szerint játéktechnikai és meséléstechnikai cikk is a témában. Fogadjátok hát szeretettel ezt az “időrégész” kritikát.
Horizont kampány, avagy a Végtelen Fürkésze
2020 májusában különös vállalkozásba vágtunk és elindítottuk az online kampányunkat az akkori Vándorkrónikák nyári tábor helyett, de égisze alatt. Az adott évben több rendezvényünket is el kellett halasztanunk és az élőben folytatott játék lehetetlenné vált. A képzelet azonban nem zárható négy fal közé és online játékban tapasztaltabb és kevésbé tapasztaltabb tagjaink is elhatározták, hogy kreatív energiájukat egy közös alkotási folyamatba ölik, s ha “már lúd legyen kövér” alapon kitaláltuk, hogy nyíltan mindenki részt vehessen egy új ynevi világrész, a Horizontnak, a Végtelen Fürkészének elkeresztelt városállam kidolgozásában.
Manninger Barnabás: Karavánkísérők (Fantasy Játékkönyv) kritika
Bár nem definíció szerint nosztalgia az, amit érzek egy új és újabb lapozgatós könyv megjelenése kapcsán, de a TV elől kajánul az ötösökkel felém néző csontszínű kockáim fél méterről is érezhetően bizseregtek, amikor az ünnepek előtt heves FOMO érzéstől hajtva beszereztem a legújabb (második) Vindgardia Hősei játékkönyvet (és ígérem, többet nem viccelek a nevével … annyit).
Az azonban biztos, hogy nem a borító gerjesztett vásárlásra. A magyar szerző okés, együtt nőttük ki asszem ezt a fárasztó kötelező nyugati álneves korszakot. De a cím és a semmilyen borítókép (pedig amúgy szép, hasonlóan a belső illusztrációkhoz) nem ösztönzött volna önmagában vásárlásra. Inkább a tudat, hogy valaki a PANDA ellenére is igyekszik és próbálkozik önmagában elismerésre érdemes tőlem. Így bizalmat szavaztunk neki a kockákkal…
… és tettük azt jól egyébként. A szerző(k) ígérete szerint nagy hangsúlyt fektettek ebbe a kötetben a világ kidolgozására-bemutatására és ez látszik is. Van például térkép (EZZAZZZ!!!), legalább másfélszer vastagabb, mint az elődje, de legalábbis csak annyival drágább (2 990 Ft). Ennek ellenére gyakoribbnak tűntek a belső illusztrációk is (amik mint említettem elég jók és Juhász Ernő munkái). 300 + 25 fejezetpont (van erre valami vájtfülű kifejezés?) szerepel a könyvben, de ez itt most kicsit megtévesztő, mert egy-egy több oldalon keresztül tart. Szóval van anyag. De mi is az anyag?
IV. Regélő Főnix Szerepjátékos Találkozó Kalandmodulja – Dioráma
M.A.G.U.S. Eredet #30 és Magyar Szerepjátékos Fanzinok 10 – MOHA R.P.F. Szerepjáték Magazin, avagy az amazonok eredete(?)
Milyen szép dolog is a szimmetria. S ahogyan a két egymásból kinőtt, táplálkozott és fejlődött cikksorozatunk egy (újabb?) közös sarokkövéhez érkezünk még könnyen el is érzékenyülhetünk, hiszen többször hittük már a kutatás évtizedei(!!!) alatt, hogy vége, nincs több, s még a mesés kincsekkel teli ’90-es évek sem tartogat már semmi újat a legnépszerűbb magyar szerepjáték számára. Aztán pedig de. Krad örül, mi örülünk és egy, az idő végtelenjében sóhajtásnyinak tűnő pillanatra idézzük fel együtt ezt a gyöngyszemet.