Történetünk P.sz. 3685-ben veszi kezdetét Shadon birodalmának Irganna-Ronna tartományában. A vidéket, amelyet a köznyelv Kígyóföldnek is nevez, háborítatlan rengetegek és végeláthatatlan búzamezők tarkítanak. Domvik számára kedves ez a tájék, megtestesíti mindazt a shadoni népről, amelyet a papok prédikálnak és a külvilágiak hisznek általában róluk.
A tartomány fővárosában, Irganóban székelnek a papi méltóságok legnagyobbjai és a közvélekedés szerint a Második Arc Testvériségének egyik központja is. Ide érkezik a tartomány népe is alkalomról-alkalomra, hogy beszolgáltassa az adót az egyháznak és azon keresztül a királynak terményben. Ide küldik a fiatalokat is, hogy majd pap vagy katona legyen belőlük a fővárosban, Shadonban.
A tartomány központjától távolodva inkább kisebb mezővárosokat találni, tulajdonképpen falvakat különösebb katonai potenciál és fal nélkül. Domvik templomai távolról jelzik ezeket a településeket az utazók számára az alföld széles síkján. Nemigen van módja a kisvárosokban vagy falvakban élőknek magasabb épületeket emelni, de nem is igen tennék.
A nemesség különös módon távolabb koncentrálódott mind Irganótól, mind pedig a saját birtokaiktól. Kezdetben azért, hogy minden talpalatnyi földet érdemben megművelhessenek Domvik dicsőségére, később pedig már tekintélyi kérdés volt, hogy a tartomány nyugati határán húzódó hegység oldalába építkezzenek. Rengeteg vadászkastély és palota áll a természetes határvonal mentén egymagában, de egy helyütt sűrűbben lakva, amely egy külön várost képzett az évezredek során.
Ez a város Areggiata. A szántók felől messziről tudható, hogy hol fekszik ez a település, mert a hegység átellenes oldalán az erdők zöldjébe üszkös, fekete rovátkát mart a bányászat. A másik oldalon viszont a tartományokat elválasztó folyó partjától a hegycsúcs oldalára kapaszkodik fel a város színesebbnél-színesebb és ragyogóbbnál-ragyogóbb nemesi kúriáival. Itt összpontosul tehát a tartomány kék vérű lakóinak színe-java.
A folyó túlpartján Verione tartomány, de még inkább az azon túl elterülő Shadlek felől érkezők közül sokan nem tudták megvetni a lábukat a városban. Így a várossal szembeni parton húzták fel kisebb kolóniájuk, mely bár nagy iramban növekedett, de nem tudták elhomályosítani Areggiata fényét mostanra sem. Mostanra a névtelen városrésszel odáig szelídült a viszony, hogy az adójukat is ennek a tartománynak fizetik, de Verionéhez tartozik hivatalosan.
A „Kolónia” ennek ellenére is a város kétesebb részeként van számon tartva, ahol istentelen vándor népség telepedett meg. Annyiban ez igaz, hogy a féldomíniumok területéről több Domvik vallását felvett törzs vagy kivált része telepedett le. Bár élénk kereskedelem folyik a két part között és folyamatos révforgalom, de a két nép nemigen keveredik egymással. A nemesi házaknál viszont előszeretettel alkalmazzák őket munkaerőnek, engedélyezik a részvételt a vásárok alkalmával is.
Irganna-Ronna nemesei előszeretettel kacérkodnak a tiltott tanokkal, társaságban gyakran kérkednek „az egyháztól való távolságukkal” (amely alatt Irganót értik), de ez csak hóbortos divat, mely alkalmak után buzgó imádsággal kérnek engesztelést Domviktól és kérik papjaik áldását családjukra és saját magukra is. Istenfélő nép a shadoni …
Az utóbbi időben nagyon felizgatta a város népét a messzi a Corma-Dina szigetekért zajló küzdelmek híre. A város fiatal ifjai melldöngetve készülnek a tartomány székvárosába jelentkezni a király seregébe és sok fiatal hölgy olvadozik az ilyen reménybeli hősök szóvirágai alatt. A tartományba beköszöntött a tavasz és forró nyarat ígér Areggiata városának is.
Jellemzően ha Shadonról van szó, csak gondolatban köpök egy laposat, de ezek a leírások annyira jók, annyira „zamatosak” hogy domvikuccse még a végén átértékelem a hozzáállásomat 🙂