Toron, Jan van den Boomen legnagyobb, kvázi életműnek szánt könyve, a Delta Vision kiadásában. A könyv, amit annyira reklámoztak, a könyv, amit annyira vártunk, amit egy még valamire való ETK áráért vehettünk meg, és ami minden bizonnyal az eddigi legnagyobb terjedelmű MAGUS anyag. Terjedelemre legalább is. Nehéz erről a könyvről írni, nehéz felfogni, hogy tulajdonképpen négyszázötven oldal semmit tart a kezében az ember.
Érdemes erről írni? A könyv olyan terjedelmű, hogy nekem igen sokáig tartott, mire végigrágtam magam rajta, hogy hányan, és mennyire olvasták el, hogy felfogták-e egyáltalán, ami benne van, hogy meg tudta-e jegyezni valaki, nem tudom, de mivel eddig nem sok kritika, vélemény látott napvilágot a Toronról (ami pedig igen, az, hogy is fogalmazzak, a megjelenése és a Toron kijövetele közötti időt tekintve jól becsülhetően jellemzi a kritikus alaposságát), megpróbálom összefoglalni és átfogóan véleményezni ezt az alkotást.
A könyv külseje egyedi, semelyik csoportba nem tartozik bele, a világleíró kiegészítők – ahogy a Deltánál csoportosítják – nem azonos jellegűek ilyen szempontból. A MAGUS-logó – nem, nem az eredeti, csak egy megváltoztatott utánzat, amin a krónikái helyett krónikája szerepel… – is csak piciben és halványan szerepel rajta. A borító képe magyar munka – ez dicséretes, és illik is a könyvhöz, igazából nehéz lehetett egy ekkora témához megfelelő képet találni, de véleményem szerint a Morgena-papnő (?) teljesen jó lett. A könyv címe saját betűtípust kapott, amit belül is továbbvittek a fejezetcímeknél és a nagy kezdőbetűknél, ami egy sajátos hangulatot ad a könyvnek.
Az első lapot egy Kyria térkép ékíti, a Domolyéktól megszokott, mégis kicsit egyedi, ide készült minőségben és díszítéssel. Régen esedékes egy ilyen térkép, eddig sehol nem találkozhattunk Kyria ábrázolásával. A könyv végén egy jelenkori térkép van, ez már csak Toronról, színesben, hogy meglegyen az ó-új kontraszt, és szintén szép minőségben. Problémák azonban vannak vele. A mindenütt hangoztatott, sőt, a könyv alapelvéül állított átgondolt, fejlesztett koncepcióból ugyanis kimaradt a térkép módosítása – az ugyanis lényegében megegyezik a korábbi Szürkecsuklyás elképzelésekkel. A nagyok által hangoztatott, korábban is sok vitát kavart lényeges apróságok – például Rowon elhelyezkedése – továbbra sem oldódott meg – vagy – ahogy más módosítások esetében, immár ezt is hivatalosnak kell tekintenünk? Ha így van, úgy tűnik, még a kiadónál sem számít sokat WC véleménye, ő mondd, amit akar, a kiadó meg kiadja azt, ami van… vagy, ő is elfogadta végre a kiváló minőségű Beelze és Domoly térképeket, ekkor azonban állást is foglalhatna mellettük… így formálódik hát a MAGUS.
Hogy kinek íródott a könyv, jó kérdés. Mint látni fogjuk, a csak irodalmat olvasóknak ez valószínűleg kevés – bár az olyanok minden bizonnyal amúgy sem MAGUS-t olvasnak, a szerepjátékosok számára pedig semmi konkrét, semmi játszható, mesélhető nincs benne, (persze kis túlzással, a terjedelemhez arányítva), és a terjedelmét tekintve pláne nem jegyezhető meg.
Az alap koncepció Toron újragondolása, részletes kidolgozása volt, ezt hangoztatja mind a bevezető, mind a köszönetnyilvánítás. A valóság valóban egy újragondolt Toron, belevéve az eddigi anyagok tetemes részének nyílt áthúzását egy „bocs” kíséretében, ami legalábbis furcsa… akkor eddig mit csináltak? Avagy ezután mindegyik író kiadhat majd egy Toront, aki foglalkozott vele, hogy „bocs” ezt lehúzom… ezért érdemes volt éveken keresztül dolgozni annak, akinek a cikke így a kukába került. Arról nem is beszélve, hogy esetleg egy évek óta közkézen forgó szabálykönyv állításai lettek módosítva most öncélúan… vagy mégsem? De hát a nagyoknak mindent lehet. Persze ne csak az egyik oldal kapjon szót, a könyv megpróbál minden cikket felvonultatni, minden írást és információt felhasználni, ami eddig Toronnal foglalkozott. Ez a minimum persze, ha valaki ekkora terjedelemben kezd írni egy „nem szűz” területről. Ugyanakkor a könyv egyik negatívuma is, lásd később.
A témaválasztás szintén megér pár gondolatot. Érdekel valakit Toron? 450 oldalon? A regények, melyek ott játszódnak, a jobbak közé soroltatnak, de mint korábban említettem, a regényeket olvasó valószínűleg nem sok érdekeset talál majd a Toronban, pontosabban nem lesz neki elég. A szerepjátékosok, az ilyen jellegű könyve igazi felhasználói esetében már más a helyzet. Ki játszik Toronban? Az az igazság, hogy a regényekben remekül mutató birodalom gyakorlatilag alig játszható, szinte egy kalandmodul, egy verseny sem választja helyszínéül, mert elég „kalandozó ellenes”. (Persze azért akadnak kivételek… de érdemes legalább egy felületes átlagot nézni) A fórumtémákat szemlélve az embereket sok más terület, ország jobban érdekli. Akkor vajon megérte ennyi energiát fektetni egy „alig használt” terület ennyire részletes kidolgozásába? Persze ez volt – hiszen jelentős összeollózásokból született a mű, de ezt majd később, és gondolom, a rosszmájúságot félretéve, hogy oldalak után fizettek, mert Boomen minden eddigi művénél jobban érződik rajta, hogy megpróbálta mindenáron elnyújtani, valahogy meg kellett tölteni ezt a 450 oldalt. Persze én nem voltam ott, csak gyakran ezt éreztem olvasás közben.
Az, hogy érdemes-e, kell-e ilyen méretű, terjedelmű, és részletességű – annak ellenére, hogy nem éri el az ekkora terjedelemtől várható részletességet és alaposságot – megint egy érdekes, és nem feltétlenül a Toront dicsérő kérdés. Képzeljük csak el, mi lenne, mekkora irodalmat tartanánk a kezünkben, ha minden jelentősebb méretű területhez Yneven kijönne egy közel ekkora mű? Lenne, aki elolvassa? Lenne, aki megtanulná annyira, hogy alkalmazni tudja a játékban, hogy lemesélhesse a kalandok során? Vagy ez nem is lényeg, csak az a fő, hogy kijöjjön egy majd 500 oldalas mű, mi pedig megvegyük? Annak, aki írja, árulja, valószínűleg ennyi pontosan elég – és itt ismét bocsánat a rosszmájú spekulációért – ne higgyetek nekem. A részletességre, alaposságra és a használhatóságra – vagy használhatatlanságra (?) még visszatérek.
Na de, nézzük, mit is találunk magában a szövegrészben.
A könyv első 70 oldala szól a kyrekről, azaz az előzményről. A történelemről, ami már nincs, aminek „semmi haszna”, ami nem kell a játékhoz, tehát, amennyi helyen a Summarium annak idején használhatóan leírta egész Ynevet, kb. annyi szöveget kapunk bevezetőül, hogy jobban átlássuk a jelen Toron múltját. Kell ez? Tényleg szükséges tudni, jár valami haszonnal, hogy a családi háborúk után – oldalakon keresztül(!) ecseteli a könyv, milyen házszövetségek alakultak ki és buktak el? Persze számos olyan dolog, ami mára megszűnt, nem létezik, azaz csak olvasni volt jó, játszani a MAGUS jelenében nemigen lehet vele. Persze, kell a múlt ismerete, de ilyen mértékben? És főleg, ennyire szárazon? Ugyanis szinte semmi nincs, amibe kapaszkodni lehetne, ami modulokhoz adna ötletet, amit fel lehetne használni. Ugyanakkor bizonyos folyamatok, a vallás egyes elemeinek kialakulása jól nyomon követhető, ez a fejezet egyik haszna, ám vontatott lassúsággal, inkább csak oldalszámra termelve.
A következő fejezet a Birodalomról nevet viseli, terjedelme majdnem 180 oldal. Még ennek a fele is történelem… ami egyrészt szépen szemléltet néhány folyamatot, másrészt még mindig csak a múlt… és óriási terjedelemben. Semmitmondó, betűszaporító, információt, használható dolgot alig tartalmazó részek mindenütt. Végül azért persze kapunk a mai Toronból is, a fejezet nagyobbik fele már valóban azzal foglalkozik, amire az ember kíváncsi lehet, ha kezébe veszi a Toront.
A Köznapokról fejezet az alig 30 oldalával igen rövidecske lett, látszik rajta a felületesség, a teljesen általános dolgok leírása, nem biztos, hogy a legjobb arány, ha a mindennapokról, ami jellemzi Toront, amit mesélni kellene, ami megteremti a hangulatot, mindössze ennyit kap az olvasó. Javarészt, bár erről külön szólok még, az eddigi Toronos anyagok megismétléséről van szó, némi átvezető meg összekötőszöveggel.
A negyedik fejezet a kasztokról szól, ezt a címet viseli. Mármint, a társadalmi kasztokról… tessék megkapaszkodni, több mint száz oldalon keresztül! Ami kifejezett pozitívuma ennek a fejezetnek, hogy a száz oldalban sok mindent tisztáz a kasztokkal kapcsolatban, leginkább elmossa az eddig is sejthetően homályos határvonalakat, olvashatunk kivételekről, és minden kasztból kapunk átjárási, felemelkedési lehetőségeket. Megteremtődnek továbbá a szintén a kasztrendszert árnyaló „fél”kasztok, pl. az olyan pietorok, akik nem azok, de néha azoknak számítanak… hogy működhessen a világ. Ez kifejezetten tetszett, noha a terjedelmét így is sokallom… főleg ahhoz képest, amit ad. Ugyanis alig jelenik meg benne több klán, mint amiről eddig tudtunk, és ha igen, akkor azok is zömében csak név szintjén… meg akkora felvezetéssel, ami azt az egy-két mondatot másfél oldalas mini fejezetté hizlalhatja. A kedvencem azonban az, hogy a száz oldalon keresztül még annyira sem sikerült tisztázni a külhoniak toroni jogállását, mint a Summarium néhány ezzel foglalkozó oldalán. Történetesen nekem nem sikerült megtalálni azt, amit a Summarium feketén-fehéren leír: a külhoni obsor. Itt ezt nem merték felvállalni, nem hiszem el, hogy 500 oldalból véletlenül maradt ki. Csak közvetett információkból következtethetünk erre – lásd pl. a nyelveket. Sokban növelte volna ezen fejezet hasznosságát egy táblázat a kasztokról – aki ilyet akar, magának kell elkészítenie.
Az utolsó fejezet, ami a Csodákról nevet viseli, a legalja az egész könyvnek. Szinte szó szerint semmi, semmi konkrét… a „van ilyen is, meg olyan is” frázissal talán el is lehet mondani az információtartalmát, legyen szó bármiről – bár ez nagyban jellemzi sajnos az egész könyvet.
A Toron végén méretes függeléket kapuk. Ez természetesen a toroni szavak kiejtésével kezdődik, ami.. hát, már annak idején, a Kyr históriák – Toroni krónikák párosban is megjelent, és már ott is teljesen fölöslegesen – és szembeköpve tíz egynéhány év Toronját – bonyolította az egekig egy szerepjátékos világ hangulatosnak szánt egyedi kifejezéseit. De ha már a Gyűrűk Urához új nyelvet találnak ki, hát ide sem árt…
Szószedet következik. Ez is érdekes rész… fogalmam sincs, milyen elgondolás alapján állították össze. Ha valaki azt várja tőle, hogy amint találkozik egy „idegen” szóval, kikeresi és megnézheti, hát nagyot fog csalódni. A szószedet rész szegényes szókészlete ugyanis alkalmatlan erre. Néhány, véletlenszerűen válogatott – vagy leg tipikusabbnak gondolt? – szót vonultat csak fel. Emellett számos olyan kifejezést is, ami mindenki számára érthető. Valóban a Quiron-tenger vagy Dawa jelentését kell magyarázni, amikor a kötet hemzseg az idegen szavaktól? Ami nem lenne baj… de akkor minek is van szószedete? (megjegyzem, én magam több tíz oldalas jegyzetet készítettem a kifejezésekről, ezek csak a címszavak, amik be lesznek dolgozva a szószedetbe… itt a szószedet 15 oldal. Értem én, hogy száraz… de akkor meg minek? Viszont meg kell említeni, hogy az egyes kifejezések mellé oldalszámokat is kapunk, ahol részletesebben utána olvashat az, aki erre kíváncsi… rosszmájúan jegyzem csak meg, ha győzi kibogarászni a lencse közül a borsót. (lásd még a használhatóságnál)
Ezt követően találunk néhány összefoglaló táblázatot, aminek nagyon örültem, és a kötet egyik legjobban használható, leginformatívabb része is egyben. Összefoglaló a Hatalmasokról, a Regitorokról és a Boszorkányhercegekről, tengernagy-őrgrófokról, tartományok és uraik Rövid (!) leírása. (elfért majd egy oldalon. „Toronban, Lakassynban játszunk, ki uralkodik ott? Milyen Házak vannak? Ki a tartomány boszorkányhercege?” – kinyitom a könyvet, és megnézem. ILYENNEK KELLENE LENNIE az egésznek… (nem, nem csupa táblázatnak, hanem nem semmitmondónak!) Persze ahogy az újragondolt, legprofibb Toron könyv sem, úgy ez a rész sem hibátlan, például a hatalmasokból (Boszorkányurakból) hirtelen 13 lett…
A végső rész, a tartalomjegyzék előtt egy hosszú, címszavas kronológia húsz oldalon. Ez egyben jó is, mert megint csak összefoglaló, átlátható, követhető, ám ugyanakkor bődületes hibáktól hemzsegő, az újra-meg átgondolás, vagy még inkább a rendezés olyan jól sikerült, hogy a kiadó fórumának titánjai már megjelenése után nem sokkal azt nyilatkozták, hogy bizony, sok hiba van benne. És nem is kicsik.
A könyvet a tartalomjegyzék zárja, illetve a fentebb már említett térkép.
Nézzük meg, mennyire is lett használható a Toron? Van-e értelme, lehet-e alkalmazni? A kötet kikereshetősége a fejezetcímek ellenére is borzalmas. Hacsak nem akarok oldalak tucatját olvasni, elég kevés az esélye annak, hogy valami sorok között megbúvó információt – mert sajnos abból aztán kevés van, sorból meg jócskán – meg is találjak benne. Csak igen kevés helyen és témában foglalják össze nekünk a derekasan szétforgácsolt információkat, lásd a függelék jellemzése.
Akkor legalább sok új információt kapunk? Aligha. A kötetben nagyon is felismerhetőek azok a rúna cikkek, azok a részek a papok, paplovagok kiegészítőből, stb., amiket felhasznált az író – már ha nem húzta át őket – azért azt el kell ismerni, több ilyen van. Ám ezeket, bár az eredeti helyett kétszer, háromszor annyi oldal van szerepeltetni – meg is teszik olykor – szinte semmi újjal nem egészítették ki. Egy-két toroniasított kifejezés, az új, érthetetlen „betűkészlettel”, és már kész is. A többlet oldal meg elmegy a mókás és regénybe illő bevezetésre, a közbeszúrásokra, meg a zárásra. Tehát a terjedelemhez képest alig kapunk valami igazán újat ezen a majd ötszáz oldalon.
Legalább összeszedettebb a Toron, mint az eddig innen-onnan összeszedhető információk? Hát nem. Van, ami kimaradt, van, ami hibásan szerepel benne, holott azért azt várná az ember, hogy az összeszedés és rendszerezés jót tesz majd a szanaszét repkedő információ morzsáknak… és mindezt olyan szinten hígítva, olyan szinten teledobálva fölösleges, semmitmondó részekkel kapjuk, hogy ember legyen a talpán, aki eligazodik közöttük.
Legalább játszhatunk akkor Toronban? Hát… ki-ki, ahogy eddig. Értem én, hogy világleírás… de egy szerepjáték világé. Valószínűnek tartom, hogy olyanok olvassák el elsősorban, akik játszanak majd vele, illetve játszanának. Merthogy játéktechnika az nincs benne. Persze ki lehet találni, ahogy eddig is… de akkor meg minek? Arról nem is szólva, hogy nem mindenki olyan, mint a „régi öregek”, akik bármit megalkotnak percek alatt, és játszanak, a játékosoknak kell az útbaigazítás. De nem csak azért, mert ötlettelenek… hanem azért is, mert akkor van egy hivatalos könyv, ami kimondja, mondjuk, hogy mennyit sebez a villám. E nélkül elvész a MAGUS igazi értéke, az, hogy nagy közösségben játszható. Ha elmegyek az ország másik végébe, ott is le tudunk ülni MAGUS-ozni, mert náluk is ugyanaz a törvénykönyv van meg. Persze ötlete mindenkinek van, véleménye is, egyik kis csoport ezt tartja fontosnak és reálisabbnak, másik meg azt… ám ha van egy központi vezérfonal, akkor le tudnak ülni játszani. Akát versenyen, akár táborban, akár csak egy klubban, ugyanazt fogják érteni a dolgok alatt. Na, ezt a Toron sikeresen nem támogatja, de úgy egyáltalán. Hiába alkotok én akármilyen szép weilyrt, vagy zengőt… senkit nem fog érdekelni, és nem játszhatok vele sehol. Amit a régi kiegészítők remekül megoldottak, hogy a játéktechnika mellett a világot is bemutatták, legyen az Papok, paplovagok, vagy a harcosok, gladiátorok, barbárok, azt a Toronnak nem sikerült megugrania. Persze, nyilvánvaló, hogy szándékosan, csakhogy ez nem érdekli azokat, akik a semmit veszik meg… merthogy regénynek, irodalmi értéknek szegényes, szerepjáték könyvnek meg használhatatlan.
De akkor legalább Toront megismerhetjük belőle, nem? Hát, ez a legszomorúbb, de nem. Utaltam már rá sokat, milyen az egész Toron könyv felépítése. Az egyes rövid fejezetecskék mindegyikét egy-egy ynevi személy beszéli el, írja le. Van itt császári tanító, kóbor kereskedő, szökött fejvadász, a kedvencem azonban a khótorr, aki mindenkit fejbe vág vasalt botjával… Zseniális. Nem csak azért, mert egy-egy megosztott témához lehet akár 6-7 bevezetőt és zárszót írni, jelentősen megnövelve ezzel az oldalszámot, hanem azért is, mert nem kell a teljességre törekedni, nem kell kifejteni egészen egy témát, hiszen a kereskedő, kódexmásoló, vagy éppen a vándorló pap nem biztos, hogy mindent meg akar osztani. Vagy nem ismer mindent. Vagy nem jól tudja… Nesze neked, Toron. A legundorítóbb ebben pedig az, hogy amit a Summarium idején még hangulatosnak szántak és gondoltak, hogy a történetet egy haldokló elf vagy egy orkok közé illeszkedett dwoon mondja el az olvasóknak, az mára a semmit mondás és az értéktelenség mintájává nőtt. Történt ugyanis, hogy a mindentudó nagyok – nem megbántva senkit, de sajnos ez a jelenség – Internetet kaptak a kezükbe, ahol gyakorlatilag azonnal válaszolhattak a rajongók kérdéseire… és szembetalálkoztak azzal, hogy nem ismerik annyira a saját maguk által teremtett világot – pontosabban, amely világhoz egy-egy szeletet hozzátettek – mint egy-két fanatikus, vagy éppen egy-egy részt jobban elolvasó egyén. Jöttek a hozzászólások, de nehogy már egy „senki” mondja meg nekem, aki már 4-6 regényt megírtam, hogy milyen Ynev… a megoldás kézenfekvő volt: Nem tudta! Nem jól mondta! Direkt be akarta csapni az embereket! Elfogult volt! Hiszen a fejezeteket nem az írók, az alkotók adták át, hanem egy-egy ynevi hős. Szóval elolvashatsz te bármit, majd én megmondom, mi hogy van.
Kérem szépen, ez a jelenség odáig fajult, hogy nemcsak, hogy az egész Toron könyvet „hozzá nem értő”, „esetleg átverni akaró”, „elfogult” személyek tolmácsolják, de egyenesen az író is megtorpedózza saját állításait, amikor egy-egy széljegyzetben egy tudósabb elme, egy rivális hatalom képviselője bélyegzi valótlannak azt, amit éppen elolvastunk. És számos ilyet találunk a Toroban. Hát, így lehet megismerni Toront. Köszönjük. Mondd csak el, mit olvastál, mire emlékszel belőle… én is azt mondok majd, amit akarok. mert az a szerencsétlen shuluri kereskedő fia, akit az északi embervadászok vallattak, és ezért elmondta, milyen is a városa, szerintem hazudott…
Ehhez jön még hozzá a Toron információtlan káosza. Egy majd ötszáz oldalas könyv rendezi, gondolja újra Toron dolgait… de vajon választ kapunk az eddig tisztázatlan kérdésekre? Hát, nem. Megmondják, miért jöttek a kyrek Ynevre? Elmondják végre konkrétan, miként győzték le a crantaiakat? Megtudjuk, milyen egy külhoni megítélése? Megtudjuk, ki volt az eredeti öt kyr isten, és hogy került a képbe Tharr? Ötszáz oldalon keresztül nem sikerül Avistáról semmit megtudni, de ahhoz sem vette a bátorságot a szerző, holott újragondolta Toront, hogy egyszerűen kiírja a történetből… Tharr maradt hát az eredeti kyr panteon istene, és egyben időközben felkapaszkodott kíndémon egyszerre. Persze vannak utalások, ki nem fejtett résztémák, amiket csak elmond valaki, elfogultan, esetenként hozzá nem értve…
Szerencsém, hogy mire ezt a kritikát írom, már vannak valós tapasztalatok a Toronnal kapcsolatban. Nem sokkal utána, született egy regény, a Boszorkányhadúr, aminek sikerült olyan alap problémát találnia, és mindjárt egy új kifejezést be is vezetnie, (lásd: méltatlan halál) amit a Toronnak hatalmas terjedelmében nem sikerült érinteni. Több versenyen is volt már Toroni modul… alig emlékeztettek csak a Toron könyvben leírtakra… talán mert az alkotók elfelejtették az elejét, mire a végére értek, a KM-ek meg azt mondták, fene olvas el ötszáz oldalt. Írtunk kalandmodult – kellene a toroni hadszervezet. Elő a Toront, majd ötszáz oldal, csak lesz benne valami. SEMMI. Az egész fejezet jellegtelen semmit mondás, se egy létszám, se egy alegység megnevezése, pláne semmi, ami érdekes gondolatot ébreszt, ötletet ad, amit érdekesen lehet mesélni. Úgy látszik, azoknak a szabálykönyveknek az ideje lejárt. Megint csak toroni mese, hónapokkal később derül ki valami a területről… annyira összeszedetten van benne a könyvben, vagy csak úgy szét van aprózva, hogy ha az ember nem végez tudományos kutatást egy hónapig, hát biztosan lemarad róla. Akkor mi az értelme ennek a könyvnek? Én sejtem… jó hosszú, jó nehéz, jó drága… de mennyire hasznos? Mennyire lehet hasznos?
Szomorúan írom ezeket a sorokat. Van egy akkora könyv a kezemben, amit alig bírok el ha egy kézzel tartva akarom olvasni, és szép, és drága, és az eddigi legnagyobb MAGUS könyv, és keményfedeles, és hát Toron, és Boomen… és mégsem találok semmit, amit azzal az oldalszaporító, haszontalan semmit mondással szembe tudnék állítani, mint amit az elolvasása során tapasztaltam. Pedig szeretnék. Ezért ki is emelem, hogy amit fent írtam, azt nem szó szerint kell érteni, mindenhová beszúrhatnám, hogy „a terjedelem arányában, az új információkhoz képest semmi” és hasonlókat. Persze voltak benne jó részek. Persze, volt, ami tetszett. Volt, ami hasznos. De az egészhez képest… kevés. És attól még azt érzem, hogy egy igazán várt, a legnagyobb, talán a legjobban reklámozott, a leghosszabb, a legdrágább és mégis a legüresebb és leghaszontalanabb MAGUS kiegészítő könyvet tartom a kezemben.
2013.07.12. Magyar Gergely
Hozzászólás, vélemény, észrevétel: magyargergely@kalandozok.hu