Kritika – Kőerdő, szellőkör …

Magyar Gergely a tőle megszokott stílussal vesézi ki a kiadó tavalyi utolsó megjelenését, amivel a M.A.G.U.S. jubileumi 25. évfordulójára készültek. Jan van den Boomen: Kőerdő, szellőkör és más történetek című kötete egy átfogó utazásra hív mindenkit a korai irodalmi anyagoktól a még ki nem (most igen) adott koncepciós kötetek műhelymunkáiig. A méltán a Nagy Öregek között számon tartott író munkássága mindig is Ynev másfajta, mélyebb és elvontabb rétegeit igyekezett bemutatni és stílusa mindig is markánsan eltért az írótársai vagy a mainstream fantasy vonalától. Többek között neki köszönhetjük Toron mai arculatát is és az azonos című kiegészítő könyvet is, amit novelláival és regényeivel már évtizedek óta előkészített, alakított. A mostani kötet saját munkásságának, szerinte legmeghatározóbb, írásaiból kínál egy színes palettát melyek nem egy ország, történet vagy karakter, hanem egyedi stílusa köt össze. Letöltés: kritikakoerdoszellokor(mg)kalandozok

(forrás: kalandozok.hu)

Malcolm J. Hunt: Szörnyek családja (Magyar Gergely könyvkritikája)

Hosszabb hallgatás után ad magáról életjelet egyik kritikusunk, aki a jubileumra megjelenő kiadványok közül kiemelt egyet, mert fontosnak érezte. Engem az írói etika tart vissza (részt vettem az egykori pályázaton), de Magyar Gergely barátom olyan módon vesézi és elemzi ki a könyvet, ahogyan csak ő képes rá. Írásából kiderül mikről nem írt még idén és miért, mennyit érhet egy könyv K100 dobással kifejezve, mennyit ér a kiadó szemében a rajongók gyűjtő- és összegzőmunkája, milyen színű a daqlamari bor … és még sok más. Hideg élelmet betárazni, kényelmes olvasó pozíciót felvenni és Summáriumot kézközelben tartani: MG komoly utazásra invitál minket.

Letöltés: kritikaszornyekcsaladja(mg)kalandozok

(forrás: kalandozok.hu)

Lovecraftesque (benyomások/kritika/játékbeszámoló) – társaságban nehéz félni

Szeretnél barátaiddal egy asztalnál körbeülve létrehozni egy olyan kozmikus-horror történetet, ami méltó H. P. Lovecraft munkásságához? Szeretnél végigkövetni egy közösen megteremtett főszereplő által bejárt utazást az emberi psziché és a felfoghatatlan túlvilág peremén táncolva? Szeretnél közel semmi előzetes felkészüléssel eltölteni pár felhőtlen órát szerepjátékos kellékeket felhasználva? Jó.

Dan Wells: Már nincs vesztenivalód (regénykritika)

A sorozat hatodik, befejező kötetének magyar megjelenésére ismét ellátogatott hazánkba a szerző, hogy (immáron külön táskával készüljön a hazaszállítandó Erős Pista számára) jelenlétével és aláírásával búcsúztassa a sorozat olvasóit és főszereplőjét. Személyesen egy nagyon jó humorú és figyelmes írónak ismerhettük meg: készségesen és hosszadalmasan állta az olvasói kérdések rohamát a nyári melegben, illetve külön készül ajándékkal (!!!) azok számára, akik a hosszan kígyózó autogrammos sor végére szorultak.

„A nevem John Wayne Cleaver. Nem rég múltam el tizennyolc éves, és a szörnyvadászat a hobbim. Egy ideig magányosan harcoltam ellenük, később néhány kormányzati ügynök oldalán, de aztán a szörnyek megtaláltak minket. Mindenkit megöltek, úgyhogy most kénytelen vagyok egyedül folytatni.

De már nem sokáig.

Ez itt az én történetem. Annak is a vége.

Josh Reynolds: Black Rift (regénykritika)

A Games Workshop sok merész és bátor változtatást hajtott és hajt végre manapság népszerű termékkínálatában. A legutóbbi ilyen húzásuk a Warhammer Fantasy rendszerét és világát érintette, melyhez az utóbbi időben két sikeres Total War Pc-s stratégiai játék is kapcsolódott. Mondhatni a számára hátteret biztosító Old World hattyúdala volt ez. Mert ami utána jött már kevésbé hasonlított bármire is, ami eddig itt volt.

De ne szaladjunk ennyire előre és szögezzük le, hogy alaposan és gondosan építgették fel a WF régi világának befejezését egy több kötetes End Times című könyvsorozattal. Mostanra nem árulok el nagy titkot, hogyha elmondom, hogy a Káosz nyert és halhatatlan bajnokuk romlásba döntötte a világ 99%-át évszázadokra (a pontos időtartam kicsit homályos). Én pedig szeretem a fantasy apokalipsziseket. A rajongók persze kevésbé voltak ennyire megengedőek egy lassan 40 esztendős mese pusztulásával.