Valló Gábor: Viszályok ideje (Fantasy Játékkönyv) kritika

A forró nyár egyik NAGY hazai megjelenése eddig ez a könyv fantasy fronton. Több szempontból is izgatottan vártam: egyrészt ugye már közös sorozatban jelenik meg valami, ami nem szorosan a (Vindgardia) sorozat tagja, tehát sikerült valakinek valakivel összefogni (gratulálok) és a könyv előzetesen már ígéretes buzzwordökkel (hangzatos, divatos kifejezésekkel) és funkciókkal hergelt, mint „sandbox” és TÖBB karakter közül is választhatunk a könyv elején akikkel egészen más kalandot élhetünk át. Igazat mondtak? Mindez tudott jól sikerülni? A legvastagabb lapozgatós könyv lett az UNIVERZUMBAN? …. és van e térkép benne?

Aki hozzám hasonlóan rosszul tűrte a várakozást a könyvre felfedezhette, hogy a szerző nem átallott születő művének kerekíteni egy weboldalt https://viszalyokideje.blog.hu/ címen. Ez derék. Amellett, hogy majd egyszer szóvá teszem a szaporodó oldalak kapcsán, hogy a domain név regisztrálás lassan havi egy doboz cigi ára megjegyzem, hogy helyre kis információs felület, amiről taktikusan letölthetünk nyomtatható karakterlapokat is, félszáz oldalnyi ízelítőt a könyvből, találunk készítői-írói blogot és Fórumot. Retrók vagyunk. Itt már például találhatunk magyarázatot is a „szabad bejárású kaland” fejezetben, hogy mire gondolt a költő sandbox alatt. Tanulságos.

Magyar Gergely: Kritika – Homoki história

Akik esetleg tülkön ülve várják a Kos és Kobra éve illetve a Kőerdő, szellőkör eseményei után a Manifesztációs Háború irodalmi alakulását annak jó hírünk van: nem csak megjelent Malcolm J. Hunt úr negyedik regénye, ami épp ebben az időszakban (a Komisz mesék múltjában) játszódik, hanem Magyar Gergely a Kalandozók.hu oldaltól álhatatos munkával egy 15 oldalas kedvcsinálót, kritikát, ajánlót is rikkantott mellé, amiben a tőle megszokott alaposság mellett nem kevés személyes tetszését is kifejezi.

Melegen ajánljuk hát azoknak is, akik a M.A.G.U.S. kötetek áradatában lassan tanácstalanok lennének meg új és újabb írást érdemes figyelmükkel kitüntetni. Így ha nem is járatosak esetleg az amund-dzsenn háborúk legutóbbi felvonásának részleteiben, a Renegát által megalapozott konfliktusban, akkor is jó sherpát remélhetnek MG-ben, aki bölcsességével elvezet minket az meggyőződés oázisához, hogy kellhet e ez a könyv nekünk.

LETÖLTÉS: kritikahomokihistoriamgkalandozok

(forrás: kalandozok.hu)

Athor R. Chynewa: Vadászat a Kriágra (Fantasy Játékkönyv) kritika

Úgy érzem sok negatív dolgot fel fogok hozni a könyv kapcsán, ami eredendően nem vele kapcsolatos, de kiváltja belőlem, eszembe juttat, úgyhogy hajrá. Az, hogy valaminek „reneszánsza” van éppen lassan olyan elhasznált szitokszónak hat, mint az „epikus” volt-lett a 2000-es évek végén és ’10-es évek elején a videojátékokban. Ahogy akkor sem volt semmi epikusabb, mint korábban, úgy most sincs igazi reneszánsz. Legalábbis nem gondolom, hogy az reneszánsza valaminek, ahogy lassan kifújt vasúti híd alatt terjesztünk kétes értékű dolgokat névtelen eladókkal találkozgatva. Ez inkább hasonlít a ’80-as évek akciófílmjeinek dílerkedéséhez.

Terjesztésről szólva: emlékszik még valaki a könyvesboltokra? Urambocsá, az újságárusokra? Odamentél, körbenéztél, tetszett valami megvetted. Nekem tökre bejött. Hiányzik. 2022-ben a FOMO magenta felhőjében dohogva megpillantok egy jpg-t feltöltve valahová és remegő ujjakkal írok vadidegeneknek, hogy adják a cuccot. Mindegy milyet. Hátha üt. Aztán utalsz, jelen esetben 2500+1100=3600 pénzt érte és reméled, hogy megjön. Megjön amúgy, tényleg. De azért kibányászva a rozsdás postaládából inkább érzem, hogy a kuriózumért fizettem látatlanban, mint az értékért. Amúgy anno is volt ilyen, emlékszem a világ végén vidékre is kihozta a posta a Sárkányok és Helikopterek képregényt, amit még csekken fizetve rendeltem és csak a kakasok és a Duna hallotta a férfiatlan sikolyomat attól, ami benne volt.

Magyar Gergely: Kritika – A tizedik

A legutóbbi Kalandorkrónikák módulírójaként köszönthettük Oszlánszky Zsoltot, aki Káosz és M.A.G.U.S. regény írása mellett remek fordító és kalandmester is egyben. Eme aktivitása nyomán régi projektünkt is szárba szökkent egy remek könyvét alaposabban górcső alá vegyük és “több szem többet lát” alapon újraolvassuk. Ennek folyamánya első körben ez a kritika, amire a közös olvasás során ihletődött MG és amelyett később még követni fog terveink szerint játéktechnikai és meséléstechnikai cikk is a témában. Fogadjátok hát szeretettel ezt az “időrégész” kritikát.

Manninger Barnabás: Karavánkísérők (Fantasy Játékkönyv) kritika

Bár nem definíció szerint nosztalgia az, amit érzek egy új és újabb lapozgatós könyv megjelenése kapcsán, de a TV elől kajánul az ötösökkel felém néző csontszínű kockáim fél méterről is érezhetően bizseregtek, amikor az ünnepek előtt heves FOMO érzéstől hajtva beszereztem a legújabb (második) Vindgardia Hősei játékkönyvet (és ígérem, többet nem viccelek a nevével … annyit).

Az azonban biztos, hogy nem a borító gerjesztett vásárlásra. A magyar szerző okés, együtt nőttük ki asszem ezt a fárasztó kötelező nyugati álneves korszakot. De a cím és a semmilyen borítókép (pedig amúgy szép, hasonlóan a belső illusztrációkhoz) nem ösztönzött volna önmagában vásárlásra. Inkább a tudat, hogy valaki a PANDA ellenére is igyekszik és próbálkozik önmagában elismerésre érdemes tőlem. Így bizalmat szavaztunk neki a kockákkal…

… és tettük azt jól egyébként. A szerző(k) ígérete szerint nagy hangsúlyt fektettek ebbe a kötetben a világ kidolgozására-bemutatására és ez látszik is. Van például térkép (EZZAZZZ!!!), legalább másfélszer vastagabb, mint az elődje, de legalábbis csak annyival drágább (2 990 Ft). Ennek ellenére gyakoribbnak tűntek a belső illusztrációk is (amik mint említettem elég jók és Juhász Ernő munkái). 300 + 25 fejezetpont (van erre valami vájtfülű kifejezés?) szerepel a könyvben, de ez itt most kicsit megtévesztő, mert egy-egy több oldalon keresztül tart. Szóval van anyag. De mi is az anyag?