Egy másik nézőpontból és kritikustól is olvashatunk véleményt Jan van den Boomen tavaly megjelent regényéről. Magyar Gergely ilyen tárgyú írásai nem idegenek az oldalon, sőt, sok esetben csak ő fogalmaz meg kritikát egy-egy megjelenő műről. Látásmódja és szempontjai sok mindenben eltérnek a korábbi írásunktól, de éppen ezért osztjuk meg szívesen az ő véleményét is. Egyedi stílusa és alapossága pedig további rétegekben segíthet azoknak, akik a könyv megvásárlását és/vagy elolvasását tervezik valamikor.
Nagy várakozás előzte meg az egyik legfrappánsabb álnevű M* szerző legutóbbi regényének megjelenését, mikor tavaly év végén „váratlanul” híre jött és szokatlanul gyorsan a kezünkbe vehettük még karácsonykor. Az idézőjel részemről szubjektív, mert abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy írása közben fokozatosan ismerhettem meg a regényt fejezetről-fejezetre és véleményt is fogalmazhattam meg vele kapcsolatban. Erről egyébként a kötet végén található Köszönetnyilvánítás részben is tanúságot tett Gáspár Péter barátom. Ez nagyon jól esett nekem egyébként. Előbb vagy utóbb lebuktam volna olvasó- és rajongótársaim előtt, hogyha nem teszem szóvá itt az elején, úgyhogy inkább elébe mentem. Így talán még erősebbnek hat, amikor majd ezek után írok valami elmarasztaló véleményt a tartalomról.
[Irónia-méter: 33%]