Jan van den Boomen: Tűzön, vízen, árnyékban

Az új M.A.G.U.S. regény igazán nem árul zsákbamacskát. Ha a borítóra tekintve nem lesz világos számunkra miről és hogyan is szól majd ez a könyv, akkor a kivételesen zavarbaejtő fülszöveg nyitja majd fel a szemünket.

Az újkori tematikus novelláskötetek idején igazán üde színfolt regényt látni a sorozatban, pláne egy tiszteletbeli Nagy Öregtől. Gáspár Péter az utóbbi időben inkább novellákkal múlatta az idejét, miközben a grandiózus Toron kiegészítőt csiszolta.

Legújabb regénye is egy meg nem valósult tematikus antológia „túlélője”. Szó volt ugyanis egy „csajos kötet” tervről, most hogy immáron több írónővel bír a M* irodalom és Raoul Renier szerkesztette volna.

Az érintettek blogjain egyébként lehet rá érdemben utalásokat találni több füstbe ment tervre is, illetve a végül meg nem jelent novellák közül is olvasható néhány az írók elektronikus naplóiban. Boomen története szerencsésebb volt, hiszen egy ismételten majd félezer oldalas, grandiózus könyvben jelenhetett meg.

Akik olvasták az író pár éve megjelent kétkötetes sorozatát Kyriáról és Toronról, ismerősként köszönthetik az ott bemutatott család leszármazóit, hiszen a kötet egyik szála a Ladyr védelmezte Morgena hitű, kyr nemesi családról szól. Ott is említve lett, hogy a három testvérlány rendesen be lett házasítva a toroni felső vezetésbe, de hitüket igyekeztek tűzön és vízen át megtartani. „Kivételesen” egy kyr ikerpárról van szó, ami a veterán olvasók számára talán nem hangzik valami egzotikusan vagy egyedien, de ezúttal legalább lányokról van szó és az író is többet foglalkozik ezzel a kérdéssel.

A történet másik szála egy, természetesen Morgenával kapcsolatos fejék, ami hidat képez az időben és térben egymástól távol lévő szereplők között. A regény jelenében (érdekesség, hogy ez már a P.sz. 3750-es évek) egy Tharr kolostorban felnevelt, de Orwella szolgálójává lett boszorkány ismerkedik meg a varázsszer révén a múlt eseményeivel, mialatt egyre közeledik az idő, hogy istennőjének kell ajánlania azt.

A könyv első felében inkább a misztikum dominál és új elemek megismerése a kyr hétköznapokból. Ez jó és kellemes, bár néhány eszköz vagy fogalom kapcsán részletesebben is felhomályosíthatott volna az író. A kyr nemes gyerekek telepatikusan kommunikáló, de mágikusan kitenyésztett háziállatáról is mindent megtudhatunk, csak a kinézetét nem.

Nagyon értékeltem, hogy sok volt a hajós rész. Magam részéről remekül tudok szórakozni, hogyha sokáig írnak egy elképzelt világ hajóiról. Így a császársziget vagy az onnan kiinduló hajók bennem kellemes húrokat pengettek meg. A hajós üldözés még inkább, sajnáltam azonban, hogy az író önkényesen elhallgatta az egyes részek tulajdonképpeni végét.

A finálé önmagában is érdekes volt, mégsem ütött akkorát, mint amit reméltem volna az elolvasott oldalmennyiség után. Végig az az érzés maradt bennem, hogy ez egy mellékszál valami sokkal nagyobb és fontosabb történetben és bármennyire is érdekelne az, hogyha ezzel a két hölggyel vagyok összezárva a regény lapjain.

A fentiekből is kiviláglik talán, hogy a könyv célközönsége eltér valamelyest az eddigiektől. A Kyria és Toron rajongói elsőbbséget élveznek, de nekik is szerencsésebb, hogyha rendelkeznek valamennyi érzékkel a nőiesebb, feminim problémákkal szemben. Én a magam részéről nem rajongok a puszta intrikáért és „csajos” témákért, de Boomen írásait szeretem és ez meglepően hamar átsegített a zajosabb részeken.

Remekül megírt regény a TVÁ, méltó a Morgena könnyeit jegyző alkotójához. Sok hasonlóságot és átfedést találtam vele, úgy éreztem az ott ábrázolt világkép is feldúsult kicsit a Toron kiegészítőben megjelent apróságokkal és részletekkel. Remélem, hogy rátalál a maga közönségére. A Morgena rajongók kemény magja most már újabb lélegzetvétel után várhatja tovább a Sogron lángjait, míg a magamfajták a Fekete vizekhez hasonló, zseniális fellángolásokat várjuk az írótól. Persze az ilyen „örömzenét” is szívesen „meghallgatjuk” olykor.