4 thoughts on “XII. Kalandorkrónikák – regisztráció”

  • Kérjük, hogy a még csak „(Xfő)”-vel nevezett csapatok a regisztrációs emailben pontosítsák majd a létszámukat, illetve a változásokról értesítsenek majd minket.

    Az olyan csapatok, akik a korábbi rendezvényeken befizették a részvételi díjat, de önhibájukon kívül kevesebb fővel tudtak eljönni jelezzék azt felénk, mert természetesen az a befizetés erre az alkalomra is érvényes.

  • A Players egyelőre két fő 🙁 😀
    Két embert keresünk, hogy csatlakozzon!

  • Előtöri elküldve… ha nem kapnátok meg kérlek írjatok 😉 Jó 8!

  • NOSZTALGIA, JÁTÉK, FŐHAJTÁS, ilyenek

    „My way is begin with the beginning” – Lord Byron

    Először is szeretném kifejezni hálámat és nagyrabecsülésemet Amund iránt, amiért az elmúlt években ezzel a lendülettel, meg odafigyeléssel, energiával és szeretettel csinálta ezeket a rendezvényeket. ( Persze, nyilván listahosszan lehetne sorolni, hogy hogyan lehetne jobban vagy másként, meg lehetne szájat húzni és pocskondiázni, de ezekhez nem szeretnék viszonyulni. )
    Nekem mindig élmény volt eljönni ide, és játszani, vagy mesélni. Megismerni új arcokat, vagy találkozni a régiekkel. Látni jó játékosokat, és lelkes kalandmestereket, meg rosszakat és leleketleneket. De azt hiszem, hogy az egyik legjelentősebb része ezeknek a meséknek az a tudat volt, hogy lesz legközelebb is. Akármi történik a vizsgaidőszakban, akármit tesz a főnök, meg a svájci frank, azért húsvét előtt van verseny, meg nyáron meg ősszel, és akkor lehet menni, és találkozni a többi kockával.
    Nekem ez ilyen – és nyilván erre ma sikerült rájönni – amolyan kis érzelmi állandóságot erősítő elem volt. „Verseny lesz.” Nekem ezzel simán gazdagabb a világ.

    Ami érdekes volt – megélni – hogy nem tört rám valami emésztő nosztalgia, hogy „valami véget ért”, meg az „ilyen sem lesz többet”, pedig általában ezen szoktam pörgetni magam ilyen eseményekkor. De most valahogy nem. Szép volt, érzelmileg bemozdított, meg eszembe nem jutott, hogy ha hívnak nem menjek.(..pedig általában úgy van…vagy volt:) Most az van bennem, hogy „eddig klassz, most hogyan tovább?” Ha ebben az életben nem látok több versenyt meg találkozót, jó eséllyel boldogan élem le az életem. Ez egy kicsit megnyugtat, mert mutatja, hogy nem vagyok függő – vagy megtanultam függésemet társadalmilag elfogadott formában megjeleníteni. Ezért is gondolom, hogy a történetnek nincsen vége.

    Amund Mesélte, hogy Juci, Kati, Máté és Tomi – még abc sorrendben is kijön – készülnek a nyárral – vagy az ősszel? ( Remélem, ezzel nem cserfeltem ki semmi titkosat ) A magam részéről nagyon kíváncsi vagyok a hogyan továbbra. Mi lehet a hölgyek és urak fejében, és hol kezdenek egy új lapot? Ha bármi is történik, én nagy valószínűséggel vevő vagyok rá. Érzelmileg bizonytalanná tesz, hogy velük nem vagyok annyira közvetlen kapcsolatban, mint Amunddal voltunk, vagyunk, de ettől talán csak még kíváncsibb vagyok.

    Mert a keretes szerkezethez keretes szerkezet illik, külön szeretném megköszönni azt, hogy a rendezvénysorozat első kalandját teljesen, a mostanit pedig részben én írhattam, mert így megvan az az érzésem, hogy bármi közöm volt a fentiekhez. ( aki idáig eljutott, annak külön gratulálok:)

    Maradok tehát tisztelettel és várakozással:

    Ett

Vélemény, hozzászólás?