Vasember 3 – pénz vs terror

Jófajta átverés ez a film, ami már a félrevezető előzetesekkel kezdődött. A hangulata ugyanis köszönőviszonyban sincsen azzal a setét és borongós high-tech bosszúhadjárattal, amit várhattunk volna. A Kiss Kiss Bang Bang rendezője egykor visszaadta a filmvilágnak Robertet és itt olyan magasságokba emeli, hogy állva tapsolnánk a stáblista közben … csak az nem divat.

Játszik velünk a film, mert mindig másról beszél, mint amiről szó van. Sokszor tetten érhető, de sokszor nem. Azért jó képregényfilm, mert mer elszakadni a képregényes eredetétől és filmként működik kivételesen. Rengeteg összekacsintás a nézővel, látványos és szemizmot próbáló sebességgel pörgő akciók közben mindig van ideje lassítani, hogy megkérdezze „ugye érted?”, aztán a ringlispír rohan tovább veled.

Az alapfelállás ismert lehet. A Bosszúállók eseményei után Tony Stark igyekszik visszatérni a megszokott életéhez. Újdonsült kapcsolata, világhíre és végtelen pénze árnyékában azonban nem hagyja nyugodni mindaz, ami New Yorkban történt. Hamarosan azonban a sors lehetőséget biztosít számára, hogy egy szupergonosz próbakövén csiszolja ki érzéseit és bizonyíthasson saját magának.

New York óta nem tud aludni, New York óta minden más, mindenki emlékszik New Yorkra. Az elsőre misztikus gondolat azonban a film előrehaladtával nyer egyre más jelentést. A főgonosz személye körüli titokzatosság és játék a szimbólumokkal egyre inkább sző párhuzamot a 911-es eseményekkel az értő néző számára, mint a bohókás Marvelsorozat kontnuitásával.

A második részt anno majdnem a földig rántotta ez a hasonlóan Tony Stark jellemén keresztül behozott hazafias, amerikai üzenet. Ott a magántulajdonodat KELLett azonnal és önként beszolgáltatnod az államnak, hogyha az megtetszett és csak úgy békélhettél meg önmagaddal. Itt CSAK az hozhat neked nyugodt álmokat és kiegyensúlyozott párkapcsolatot, hogyha leszegett fejjel rohansz azonnal az első tévében látott terroristaszerű figura ellenében.

Említettem, hogy a film játszik velünk? Igen, hagyja, hogy egy magamfajta rovott múltú vén kritikus eljusson a műelemzésének ezen fokára és utána egy csavarral megnevetettet (na jó, megmosolyogtat) és szinte bökdös a könyökével mellettem ülve, hogy nem kell ezeket komolyan venni … és valóban. A kapitalizmus szokatlanul őszinte és pozitív üzenete: hé, kifizetted a jegy árát, élvezd a mese-hullámvasutat. Igen, ezt teszem, lehet is.

A film látszólag középtájon leül érthetetlenül. Rengeteg érdekes ötletet és elképzelést hoz be, amivel nem mindig foglalkozik annyit mint kellene, de mentségére szóljon az egy másik film is lenne (akár több másik is). A hús-vér Vasember találkozik az emberekkel, erőt gyűjt és új eszközökkel csap össze rettegett ellenfelével, a Mandarinnal … ugyebár. De mindez csak felevezetése egy mindennél látványosabb finálénak, ami igazi ereszd el a geekhajam parádé.

Egy ideig még dolgozott az agyam, de aztán annyira tetszett, amit láttam, hogy csak kapkodtam a fejemet, hogy mindent láthassak a vásznon. Egy pillanatra kizökkentett ugyan a befejezés előtti percekben a VILÁG LEGÖNCÉLÚBB jelenete, de azután együtt mosolyogtam Tony Stark-kal, aki újraértelmezte magának az élet nagy kérdéseit és továbblépett.

Majd ezek után következett egy Vasember-trilógiát lezáró zenés képsorozat, ami felelevenítette az utat, ami elvezetett minket idáig. Őszintén megkapó élmény, hogyha az ember a Marvel sorozaton belül rajongott a Vasemberért és Robert Downey Jr.-ért. Miért tagadjam? Remekül elszórakoztatott az évek során. A stáblista utána kis rövidfilm inkább aranyos volt most, mint sokkoló.

Hogy lesz e folytatása a sorozatnak? Lesz e negyedik? Ezt bárki komolyan kérdezi? Ez egy lezárt történet, olyan befejezéssel amit nem lehet felülmúlni és annyi pénzből, ami nincs a világon. Tökéletes ívet ír le Tony Stark karaktere és egyfajta révbe ér, túllendül a képregényes múltján … Hát persze, hogy lesz folytatás kis buták. Miért? Ha kicseréled Tony Stark utolsó monológjában a Vasember szót a PÉNZzel, akkor megkapod a választ. Mert ez a két szó odaát jelenleg egyet jelent.