A kínos erioni dolgokat feszegető, és döntések függvényében harcmentesen, de akár tower defense játékokat megszégyenítő szörnyhullámokkal is lejátszható, 3719-ben játszódó ynevi mesére várom a vállalkozó 3-4 karaktert (kik preferáltan valamelyik jelenlegi, hivatalos karakteralkotás szerint készüljenek).
A karakterekre sok megkötés nincsen; összeforrott vagy összeforratlan csapatnak sem kell feltétlenül lennetek, de nem árt, ha a karakterek hajlandók együttműködni, vagy legalább egymást elviselni. Annyi csak az elvárás, hogy a karakterek Erionban vagy környékén legyenek bármíly okból, legyenek valamennyire vállalható hírűek és kinézetűek, és motiválja őket annyira a fényesen csengő arany, hogy egy derék, veterán udvari ork kalandozó meg merje keres(tet)ni őket. Szóval, várom a Hívást.
A hívás
A lézengő, állástalan karavánkísérők becsületére legyen mondva, tűrték, amíg tűrhették az idős törpe piszkálódását ezen az esős éjszakán, de mindig eljön az a pillanat, amikor a sörtől párolgó férfinak meg kell mutatnia, milyen fából is faragták. A kurta lábain menekülő törpe először csak köpködött, fújkált, de aztán kezdetét vette a „korrekt” rendreutasítás.
Ki tudja, mennyire lett volna végzetes a dolog, ha egy nyakonragadást követően elő nem bukik a törpe szakadt ruhája alól a nyakában lógó szent lánc az aranygyűrűvel… A becsületükben megsértettek legműveltebb (értsd: legkevésbé ittas) tagja rögtön rájött, hogy a gyűrűnek – hacsak a törpe nem egy régi jegyességet dédelget – van némi vallási vonatkozása, és az „állástalan karavánkísérők verték agyon Krad papját” főcím rosszul mutatna az Erioni Hírharsona másnap számában. A jogos fegyelmezés így abbamaradt, elfutottak (eltántorogtak), és csak a törpe maradt ott mozdulatlanul, a véres esőtócsában, körülötte szanaszét ázva a tarisznyájából szétszóródott papírlapok, melyek közül az, amelyik legtovább bírta az esőt, fennen hirdette a világtalan éjszakának az előző Herceg örökbecsű szavait: „Erionban mindenkinek boldognak kell lennie!”
…
Rukha, a veterán udvari ork összességében dolgavégezetlenül, de legalább jól felpaprikázva jött ki a városőrség irodájából. Ez a teszetosza banda egyértelműen semmibe veszi a régi törpe barátja és mentora elleni támadást.
Be is tért gyorsan egy környékbeli dzsad teázóba, ahol aztán a forró tea, a jázmin és a rozmaring illata, és persze a dupla adag diós-mézes édeség lenyugtatta.
Ha azt vesszük, Forrin tulajdonképpen elég furcsán viselkedett egy ideje. Talán, mióta az az igazságtalanság érte, és kirúgták a… honnan is? Erioni Patrióták Iskolázott Klubja?
No és persze, ha reálisan nézzük, ez nem Forrin első fura, éjszakai kiruccanása volt… csak a többiből nem lett ekkora baj. Talán jobb is ezt a városőrök nélkül intézni. Ne legyen hivatalos nyoma, ha esetleg, hát… kiderül, hogy derék törpe barátja begolyózott. De csak nem.
Rukhának volt pénze bőséggel előéletéből, de sosem költekezett nagyon. Talán a legjobb felbérelni pár kalandozót, hogy járjanak utána ennek az… egésznek.
Jelentkezek erre a játékra