Így történt, a 8. Kalandorkrónikák verseny játékosai és mesélői menetsebességgel bevették a megszokott Afri Café helyszínét és elfoglalták a stratégiai helyszíneiket. Miközben a lassan gyarapodó mesélők elfoglalták helyüket kezükben az ikerkalanddal lassan körvonalazódott, hogy az idei találkozó is nagyszerű lehet. Így is történt.
Az ilyen szervezések mindig izgalmasak, több egész embert kívánnak. Ezért is nehezebb ezt ennél kevesebbel végbevinni. Mikor realizáltuk, hogy a 8. Kalandorkrónikák a játékosoknak köszönhetően az ideig év legnagyobb szerepjátékos megmozdulása is lesz egyben más fokozatba kapcsoltunk szervezés terén. Remélni tudom csak, hogy ebből a végére a legtöbb játékos csak a transzcendens élményt kapta meg. Remélem.
A találkozó létrejöttéhez még egyszer köszönet a díjak felajánlói között a Három Kard Szövetségének (Mihalovits Zsoltnak), a Kétmágus Kft. résztvevő szervezőjének és a Lumina Cornu szerepjátékos körnek a támogatásukért. Ahogy eddig is, igyekszünk minél több körrel ilyen egymást támogató tevékenységet folytatni. Szükség van rá.
Az alábbiaknak olvasható a 8. Kalandorkrónikák találkozó ikerkalandja. Erről és a találkozóról is várjuk véleményeiteket, kritikáitokat, hogy a jövőbeli rendezvénye jobban sikerülhessenek. A következő Krónikák megmérettetés februárban várható, a kilencedik tusa képében. Addig is kalandokban gazdag évet és sikeres évzárást kívánunk.
Üdvözlettel:
a Kalandorkrónikák Találkozó Szervezői
Kalandmodul: A dal tengerén és A harmónia hullámain
Üdv!
A magam részéről pozitívan tudok nyilatkozni a találkozóról. Szerintem az egész csapat nevében beszélhetek, amikor azt mondom, hogy jól éreztük magunkat. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy cather személyében nagyon jó mesélőt kaptunk. Ami nekünk problémát jelentett, az a meleg és a levegőhiány volt, ami persze nem feltétlenül róható a szervezők számlájára. A modul hangulatos volt, nagyjából hasonlóra számítottam a hangulatkeltő novella alapján. Remélem találkozunk még hasonló felállásban.
Üdvözlet!
Nagyon jó volt látni, h ennyien összegyűltünk erre az alkalomra.
Már maga a társaság miatt megérte elmenni erre a napra.
Annak meg kiváltképp örülök h láttam a fiatalabbik generációból csapatot, mert úgy vettem észre (javítsatok ki ha tévedek), hogy egyre kevesebb gyerek és fiatal ismeri és értékeli a szerepjátékot.
Csapatunk meg élvezte a játékot és a kalandot.
Üdv!
Maga a kaland páros elgondolása tetszett, kifejezetten jó ötlenek tartom.
Népes rendezvény volt, az biztos, ráadásul sok ismerőssel. És népes rendezvény, kis oxigénhiánnyal, de ez van. Sok jó embernek is van térfogata, ahogy mondás is tartja. (Viszont örvendetes lenne, ha ilyenkor kb egy helyre lehetne szervezni a dohányzó csapatokat és a másik végbe a nem dohányzóakat. Semmi diszkrimináció, csak az egyenletes eloszlásnak hála, még mindig bagószagú a kabátom, amit annyira nem szívlelek.)
Így utólag átolvasva, a KM-ünk meglehetősen sokszor – és olykor fontos részletekben – tért el a kalandtól, ami némileg zavaró volt. Így esett, hogy nem hagytunk nyomokat sem a M* csapatoknak, mivel nem is sejtettük, hogy kéne. (Kalandból idézve: „A szigetre való eljutás után bebarangolhatják a területet, sőt, mivel tudják mire számítsanak van módjuk elhelyezni nyomokat a hamarosan érkező M* játékosok számára is. Erre a szerzetesek fel is hívhatták a figyelmüket kifejezetten.”) Tudom, neki sem volt egyszerű a sok egyéb kérdezősködő KM miatt, de még a kaland ismerete nélkül is voltak zavaró időugrások a játékban ebből kifolyólag. Jobb lenne ezt legközelebb külsősnek szinkronizálni, bár erre valószínűleg a csapatok száma miatt sem volt már plusz ember.
Összességében viszont jól szórakoztam. Ha időm és munkám engedi, legközelebb is szívesen megyek.
Üdv,
MagicHorse
Ehehe! A törpe Tooma papomat Gorduinnak nézték! 🙂 Egyébként meg játszottam a lantján. 😛 Af zenélés powa. Mondtam, ha nem lesz meg az a retkes lant, akkor odaadom az ikerfurulyámat. 🙂
Nekem tetszett a kaland, bár harcban kicsit szegény volt, de kárpótolt a mesélőnk „Illetékes elvtársas” NJK megnyílvánulásai. 🙂
Jah, s a törpe power befigyel! 3.-ak lettünk! 😛
Hali 😉
Mi is nagyon élveztük a kalandot, hála a modul atyjának és a remek mesélő osztásnak 😛
már az elején nyilvánvaló volt az összhang, mikor ő is és a csapat is késett :D:D
Tetszett az újonnan megismert hangulatos város és az újabb eltűnő feltűnő sziget 😉
Sajna a túlzásba vitt röhögcsélés meggátolta a kaland mélyebb megismerését 😛
De a hangulat kárpótolt sok mindenért, arról nem is beszélve, hogy hála a 20-as Int.-nak rájöttünk, hogy a válasz 18 😛 Ezen a mai napig próbálok napirendre térni 😀
már mindent kerestünk a képben 😀
Köszönöm a játékot a csapattársaknak…
Az akcióhős, gyújtogató goblin tolvajunknak, aki mindenkit le akart mészárolni egymaga 😛
A szavakkal af-on hadonászó nőcsábász lovagunknak, aki készséggel kerített romantikát bármely játékos karakterlapjára 😛
Lovagunk lelki és testi atyjának, örök tea partneremnek s festményeim 2 fős rajongótáborának egyik felének, Arel felkentjének …
Műértő közönségem másik felének, Gilron törpenövésű papjának, aki 2 perc alatt megbénított 600 körre egy egész kalandozó csapatot… a miénket, már a játék elött 😉
A felbőszült barbárnak, aki miután végig pofozta a városka legkeményebb fickóit s 2x arcba röhögte a halált, másnaposan egy rabszolga szállító hajóval együtt a Quiron tenger mélyére indult…
A mesélőnknek Főnixnek, aki nélkül nem lett volna az igazi 😉
A szervezőknek és a modulírónak…íróknak?:P
És mindenki másnak aki még igényt tart rá 😉
Februárban találkozunk 😉
Üdv!
Szerintem a csapat nevében is mondhatom, hogy fergeteges találkozó és játék volt! 😀
Sokat röhögtünk, de a kalanddal is tudtunk haladni. Sőt mi fejeztük be elsőként, ahogy láttam! 🙂 Ezúton is köszönet a szervezőknek! Kiemelném KM-ünket Mátét, aki végig biztosította a páratlan szerepjátékos élményt! Eddigi versenyes/találkozós tapasztalatok sajnos azt mutatták, hogy a KM-ek talán az időhiány miatt, de nem igazán fordítanak hangsúlyt a helyszínleírásokra, illetve a párbeszédekre. Na Máténál ilyen nem volt, mindenkivel beszélgethettünk és még a pókok-kígyók is jól látszottak a sarokban. 8)
Egy szónak is száz a vége: Nagyon jól éreztem, éreztük magunkat és várjuk a következő alkalmat! (Ha lehet, akkor Mátét „lestoppolnánk” magunknak KM-nek! 😀 )
ÜDV!
Viktor barátom már mindent elmondott… 😀
F.Ú.K.!!!
Haliság a Népeknek!
Azt gondolom, hogy ez a találkozó is bizonyította, hogy a szerepjáték nem csak néhány „dobókockás színész” alkalmi légyottja, hanem egy kevésbé ismert (és még kevésbé elismert) közösség soha fel nem bomló szövetsége! Már régóta úgy gondolom, hogy vagyunk annyian, hogy akár egy országos találkozót is nagy érdeklődéssel fogadnák az érintettek! Mindennek szerintem főleg földrajzi illetve „függetlenségi” okai lehetnek!
…és akkor a találkozóról… 🙂
Tetszett a hely (mint mindig), bár valóban néha túl közelinek és hangosnak éreztem a szomszéd csapatokat!
Én is örültem annak, hogy képviseltette magát a fiatalság is (a „NÚÚÚÚ DZSENERÉSŐŐŐN”)! 😀
Mi jól szórakoztunk, a KM-ünk jól tolta a leírásokat, és (bár a modul érdekesen zárult) a sztori sem volt nagyon zsákutca kupac! 🙂
Meg kell jegyeznem, hogy nálatok 10-ből kilencszer így kezdi a KM a mesélést: „Bocsi, de csak tegnap kaptam meg a modult!” Már nem is kötünk erre a mondatra fogadásokat! 😀
Bár tudom, hogy nehéz elegendő (és jó) KM-et találni ennyi csapatra!
Bár elsősorban ugye nem a díjért játszunk, de szerintem jobb volt, amikor régebben az első 3 helyezett „megkapta a magáét”, és azután jöhettek a többiek! Biztos van logika a mostani lebonyolításban is!
Nem tudom, hogy elmondtam-e mindent (mások szerint biztosan még túl sokat is), de én mindenesetre ott leszek a következőn is!…már ha beengednek… 😀
Összegezve: jól éreztem magam közben is és utána is és ez volt számomra a lényeg!
Köszönöm a Krónikásoknak!
Béke! 🙂
Üdvözlet
Először is köszönöm a szervezőknek, nagyon jól éreztem magam a csapatommal együtt. Nagyon jó mesélőt kaptunk, ő is nagyon élvezte a kalandot. Nagyon jó volt, hogy engedte hogy a szerepjáték részére helyezzük inkább a hangsúlyt, habár így eléggé lemaradtunk a kalanddal, de mint mondtam nagyon jó volt, én minden egyes másodpercét élveztem. Igaz támadót egy darabot nem dobtam, a csapatból is a barbár csapott le egy bm-et meg egy zombit, meg az íjászunk lábon lőtte a tolvajunk mer rakoncátlankodott, de hihetetlenül jót szórakoztunk :D. Kár hogy nem volt több időnk, hogy a modult részletesebben megismerjük, nagyon szépen összerakott, fordulatokkal teli, többszálú kalandot ritkán lát a JK. Sokat tudnék írni arról hogy milyen nagy pillanataink voltak, de ezt majd inkább ha érdekel is valakit XD.
Utóiratnak annyi: Hogy a Domvikverte bánatba foglalt el BÁRMENNYI kalóz, egy felszerelt, karbantartott, 200 fős toroni hadigályát???!!?!?
moonwish: a kalózoknak én meséltem le külön a csáklyázást még a kaland előtt. Tanúsítom, hogy csak 00-át dobtak támadásra és a toroniaknak nem voltak tűzfegyvereik (slan-csillaggal töltött sörétesek) mint a kalózoknak. Majd én is írok, bár annak ellenére, hogy a M* kalandot írtam Codexet meséltem és azt a verziót kicsit később kaphattam kézhez (ahogy fent a csapatom is említette).
Az amúgy tetszett mindkét kalandban, hogy változatos, sokféle helyszínen játszódtak. Hajón, vadonban, városban. Ezáltal úgy gondolom mindenféle party találhatott olyan részt, ahol jobban elemében van.
Lehet, hogy a kalózok egy csomó 00-át dobtak, de én meg egy csomó 01-et a játék folyamán. Szerencsére ez Codexben, főleg a képzettség próbáknál igencsak jól jött. 🙂
Halihó!:D
Ebben az évben ismét egy csodás ajándék volt azon nap mikor e versenyre elmehettem…^^Már a 3. alkalom volt ez a csodás nap. Annyi lenne az egyetlen kérésem, hogy legyen még annyi alkalom, hogy ki lehessen írni a fórumra: „100. Kalandorkrónikák Szerepjátékos Találkozó”
Már csupán az felemelő érzés volt, hogy körbenéztem és a tudat, hogy mindenki egyazon célból jött el ide, ami pedig az, hogy egy jót szerepjátszhasson. Nagyon köszönöm a szervezőknek, hogy megoldották, hogy összegyűlhessünk. Köszönöm a modulíróknak, hogy kalandot adtak nekünk, hogy játszhassunk, köszönöm a mesélőnknek, hogy levezette nekünk e szép történetet és köszönöm a csapatomnak akik nélkül egyszemélyesen kellet volna jelentkeznem… Mellesleg a Meran és a „Núúdzsenerésőőn” hozásszólásához fűzve: -Én vagyok az egyik tagja a fiatalabbik generációnak és a célom, hogy még minél többen legyünk.^^
Az egyetlen igazi problémám az a dobásokkal volt… Támadó dobásnál már hálásan térdre borultam, ha 40 fölé dobtam. Nekünk is megvolt a kalóz támadás és már itt kikészültem amikor a megsebezni nem tudtam az ellenfelet, de, ha lefegyverezni kellet akkor azt még túlütéssel sikerült.xD A modulhoz képest kicsit máshogy játszottunk és a gondolkodásnál elvéreztünk./18-as és 16 intelligenciájú wier páros áll a fal előtt és próbálja elforgatni a holografikus köröket ahelyett, hogy megszámolnák, hány darab van…Fájt, sőt nagyon fájt./
Még egyszer köszönöm az alkalmat és minden mást is.^^
Hullajó! 🙂
azt tényleg öröm volt nézni, hogy ennyi ember összeült egy kellemes napot eltölteni a szerepjáték, a mesélők és egymás társaságában… 🙂 jó volt a számtalan ismerős arcot látni és 1-2 szót váltani… 🙂
a modulról annyit, hogy egy egyszerű és könnyed kaland volt, amiben nem volt semmi túl bonyolítva és nem a megszokott nagy hatalmú ellenfeleket kellett elintézni, mint az aquirok, vagy a hatalmasok és még sorolhatnám… ez segíthette azt, hogy a szerepjáték kerüljön előtérbe a kockadobálással szemben…. 🙂
nagyon köszönöm a modul író(k)nak azt, hogy a mese létrejöhetett és kalandmesterünknek pedig, hogy mindezt élővé és színessé tette, hogy együtt szórakozott velünk…:)
a játék során sok minden kiderült, többek között, hogy:
– egy barbárt nem mindig érdemes meglopni, mert könnyen kaphatunk tőle egy maflást… 😀
– egy boszorkánymester torka ritkán olyan erős, hogy elbírja magát a boszorkánymestert is… 😀
– a vizimanók nem tudnak repülni és nem ismerik a térmágiát… 😀
– egy boszorkány is tud hisztis lenni… 😀
– egy 49 éves tolvaj is tud focizni, mert simán levette mellel azt a zombifejet, amit a barbár passzolt oda neki… még akkor is, ha éppen be van lőve és dzsinneket lát:D
örülök, hogy a barbárom láthatta Ramkir csodáját, amit egyes hitetlen népek Albore-nak tulajdonítanak… de mit tudhatnak ők… viszont még mindig nem érti, hogy az ordani tűzvarázslók miért üldözik a renegátokat, amikor ugyanúgy Sogronban hisznek és tűzmágiát használnak mindannyian… erre kapott választ Kastortól… mostanság éppen azon rágódik… 😀
a legjobb az volt, hogy az egész kaland során egyszer sem került elő a babár fegyvere… abban a néhány helyzetben, amikor „harcra” volt szükség, mindez kézzel (és lábbal) megoldható volt… 🙂
végül, de nem utolsó sorban köszönöm a hangulatos játékot a csapattársaimnak… 🙂
Helyes, helyes Shiffer, csak népszerűsítsd! nem szeretném ha ez az intelligens játékforma kihalna itt az agyatlan hentelős MMORPG-k közt.
A szerepjáték szoktatott rá az olvasásra, jobban ment tőle a matek, s jobban beletudok gondolni mások helyzetébe.Hirtelen csak ennyi jutott most eszembe 🙂
Az olvasásban igazad van, de nálam a számok valahogy ugyan olyan kínai jelek maradtak. A többi ember problémája, meg végképp nem érdekel, hisz már nem csak nekem, hanem a karaktereimnek is vannak saját problémái. 🙂