„A Kőatya papjait, a Tudókat, titokzatos homály, sejtelmes köd veszi körül. Még a tariniaknak sincs pontos tudomásuk arról, mit is csinálnak a városok mélyén. Mint mindenkitől, aki ennyi misztikummal és talánnyal övezi magát, a Tudóktól is félnek. Nem olyanfajta rettegés ez, mint amit a hegymély lakói, vagy az omló kövek hangja vált ki a törpékből. Tiszteletteljes félelem. A kőfiak tudják, hogy a Tudók mindig is népük ügyében tevékenykedtek, s azt is tudják, hogy a jövendőt, a sorsukat kormányozzák. A fekete kelmék halk suttogása, ősi mesterek készítette gyűrűik, s Beriquel fáiról vágott, faragott botjaik kopogása mégis mindenkit elcsendesít, amerre mennek. Ha nem is tudnak róluk sokat, beszélni azért beszélnek. Úgy tartják, idősebbek bármely más törpénél, aki Yneven él, hogy egymás közt oly beszédet használnak, amit rajtuk kívül nem ért meg senki, s hogy szabad bejárásuk van a királyhoz is. Mondják, egyenes ági leszármazottaik azoknak a Tudóknak, kik még a Korok Hajnalán a törpék között jártak, s lényükön keresztül maga Bul Ruurig vetett világot a földre.”
Letöltés: atudokesatorpeomagia
(forrás: kalandozok.hu)