A jelentkezés lejárt, nagyon szép számban jöttünk össze! A kaland írójának a tollából pedig álljon itt a második hangulatkeltő, ami közelebb visz minket a helyszínhez és annak légköréhez.
Jövő hét folyamán érkeznek a csütörtöki és pénteki játékok kiírásai, ha valaki úgy érzi, hogy még mesélne nyugodtan jelentkezzen a vodli.jeno@gmail.com címen.
Már csak 3 hét a táborig addig kitartást kívánok mindenkinek és jó olvasgatást!
„Hogy mi az ott a távolban? Ne is törődjenek vele! Ediomadban megszokott, hogy a tűz kénkövet köpködve tör elő a bércek mögött. Legalább meleg van nálunk! Nem panaszkodni, hanem kalandozni jöttünk ide nem? No, de látok én itt új arcokat is. Kell az utánpótlás, annyi szent. A kedvükért bemutatkozok: Dolgán a nevem, Bór fia és én leszek az útitársuk, valamint túlélésük kulcsa ezen a szívmelengető tájon. Még Ezüstcsákány Graimmal érkeztem ide, ha ez így mond valamit. Látom erőst tekintgetnek a hátam mögé, méreteimből adódóan ez nem jelent maguknak gondot. Igen, arra keletre a méltán hírhedt ediomadi hegység látszik, rengeteg dicső lélek vesztőhelye. Ne aggódjanak, eljutunk majd oda is, csak egy kicsit biztonságosabb úton. Bármennyire is csalogató a hegység előtt elterülő hófehér erdő, én nem javasolnám, hogy ott akár egyszer is álomra hunyják a szemüket. Kevesen is lelik meg az utat a hegyekbe onnan. Szeretném felhívni a gyengébbek figyelmét, hogy nem minden hó, ami fehér, szóval a tájat foltokban szabdaló hamut kérem kerüljük. Sok féreglénynek ad otthont, amik nem restellnek felmászni a nemesebb nyílásokon. Maradjanak majd szorosan a nyomomban, mert az idők során hasadékok keletkeztek a földben, ahova, ha beleesnek, ott csak a dicstelen halálukat lelik. Nem egyszer szürkére száradt növények gyökerei fogják akadályozni lépéseinket. Tessék odafigyelni, mert az orra esés kínos, és nem kalandozóhoz méltó. Nyilván mindenkinek feltűnt, hogy az itteni khhm politikai helyzet kicsit zűrzavaros. Megannyi törzs és csoportosulás rejtezik a lankák között, az Ezüst-erdőtől egészen a Sárkánytaréjig. Velük seftelni, kapcsolatba lépni nem tanácsos, mert amióta a mélység népe a felszínt tapossa, azóta kissé bizalmatlanok az idegenekkel. Ahogy eddig tapasztalták, egy kisebb háború kellős közepébe cseppentek, ami már zajlik csaknem egy évtizede. Az egész a nyamvadt zászlóháborúval kezdődött. Amíg a Főhiearcha és a tábornokai tekintetüket egy pillanatra a külvilágra fordították, bumm!!! Jött az Ember, aki úrrá lett az itt uralkodó káoszon, egy csokorba szedte a jobb sorsra érdemes emberek nagy részét, meg még pár „olyat” is, tudják miről beszélek, és nyíltan szembefordult a mélység királyával. Van töke ugye? Hogy tudta ezt megcsinálni? Ediomad tárnái, csarnokai, nagyon sok ereklyét aranyat, rejtenek, ő mégis a legnagyobb kincset ajánlotta ezeknek az embereknek. A biztonságot. Így a pipacsos zászló alatt megannyi ember, s nem ember egyesült, hogy együttműködve túléljenek ezen a helyen. Szép történet igaz? Nade a mélység urának nem igazán tetszett, hogy a zászlóháború alatt a nagy törpe vezér, Ezüstcsákány Graim az Ember segítségével jutott le a csarnokokba, továbbá az sem, hogy a háború után jelentősen megszaporodtak a mélység kincseit kutató kalandozók, így válaszlépésre szánta el magát. Felkérte egyik hadurát, kinek a nevét kimondani sem tudom, hogy tegyen rendet a felszínen. Nos ennek a rendrakásnak a szem és fültanúi lehettek az elmúlt napokban, mi meg már lassan egy évtizede. Hogy kik azok a mi? Hát az egyetlen biztonságos város, Krisel lakói, ezen az Tyrranó-verte tájon. Hatalmas szerencséjükre azért vagyok most itt, hogy oda vigyem magukat, természetesen egy bizonyos összegért… No de a piszkos anyagiakat hagyjuk, a munkám minősége garantált, mivel a hullák ritkán fizetnek jól. Induljunk el, mert a felszín megannyi villongásnak ad otthont, és hosszú sétánk során ajánlok majd egy kerülőutat is.”