Cyberpunk 2077 – Csendes élet vagy Lángoló dicsőség.

Cyberpunk 2077 – Csendes élet vagy Lángoló dicsőség.

Ezen irományom a december 10.-én megjelent Cyberpunk 2077-ról fog szólni. Sokan vártuk már a megjelenését és aki valaha is olvasta a régi blogom az tudhatja, hogy bizony mély érzések kötnek a cyberpunk szubkultúrához. Az eredeti és egyik legrégebbi bejegyzésem is erről szólt melyet immáron 7 éve írtam. De hagyjuk most a kínos önreklámozást. Ehelyett egy kis figyelmeztetést kitennék ide. Minimál spoiler lesz benne, mert anélkül nem lehet róla beszélni. Nyugi nem mondom el a játék végét, mert akarom, hogy játszatok vele. Kezdjünk hát bele!

A játékot a CD Project Red, avagy a Witcher játék sorozat alkotói gyúrták Mike Pondsmith, avagy a Cyberpunk szerepjáték alkotója felügyelete alatt. 2012 májusában jelentették be, hogy készül, de igazi életjelet 2013-ban kaptunk Januárban azzal a csodás bejelentő videóval mellyel a szerintem nem nagyzolok ha a világ figyelmét magukra hívták.  Én magam valamiért úgy emlékeztem, hogy 6 éve vártam erre a játékra, de úgy fest, bizony ez több is volt.  A játék fejlesztése hosszú csend alatt zajlott, néhol egy riporttal, hogy életjelet adjanak magukról. Persze folyamatosan zajlott a Witcher 3 fejlesztése, kiadása és kiegészítőinek kiadása így a fókusz elsősorban arra irányult, persze ezt közölték is az emberekkel. A kiadás megtörtént 2020 április 16…. mármint Szeptember 17… November 19? Oké… December 10… Szóval December 10edikén én milyen boldog is voltam.  Steam pre-download megvolt, így reggel felkeltem, felbontottam a májam és vesémet szennyező másfél literes kobra „energia” italt, majd belevetettem magam Night City mélyébe.

Erős késztetést éreztem arra, ami minden szerepjátékos első hibája. Megalkotom saját magam a játékban. Ez többé kevésbé sikerült is, de persze az önkritikám és a 8 évvel ezelőtti színezett hajú énem átvette felettem az uralmat és közbevágott. Visszatért a Zöld hajú Tair!

A 3 háttértörténet közül én a Nomádot választottam. Az tűnt a legtávolibbnak a várostól és azt is éreztem a magaménak, hiszen annyira mélyen nem ástam magam bele a világba. A játék felvezető története megismerteti veled az alapokat mint minden játék. Minden háttérnél ez a helyzet… A nomádnál? Haver itt a fegyver, autósüldözés van, hajolj ki az autóbol és nesze gyakorolj miközben lőnek rád 4 másikból miközben az npc rángatja a kormányt pánik közben. Aaaaaaw Yisss… Tudtam, hogy jól választottam. Feladatunkat elvégezve beindul az élet és tudjuk, hogy innentől csak felfelé vezethet az út. De mégis milyen áron?

Egy nagy meló. Egy tökéletes meló. Egy biztos meló. Egy pénzes meló. Tipikus nem? Megvan minden háttér infó, utána jártál mindennek. Mindenki ott van és minden ott van, ahol kell lennie. Jó pénz és innentől ott vagy a nagy ligában. Onnantól pedig mindenki ismerni fogja a neved. De az az egy dolog pont nem úgy sikerült és a metaforikus kártyavárat ledönti egy nukleáris robbanófej és te? Hát te egy szeméttelepen végzed, mint elvarrandó szál. És még így sem a golyó a legnagyobb baj a fejedben, ami épp ott ágyazott meg.

A bevezető történetemről és arról miképp éltem meg legyen ennyi, hisz ennyit a Trailerekből is le lehetett szűrni. Beszéljünk magáról a játékról. A játékmenet eszméletlen jó. Nem vártam tőle többet. A fejlődési rendszer, miszerint nem csak küldetések és mellékes melókban kapott tapasztalati pontokkal fejlődsz, hanem ahogy használod a képességeid azokon belül is kapsz tapasztalatot és további perkekre/tápokra tehetsz szert.

A játék jutalmazza azt is, ha mindent csinálsz és azt is, ha csak pár dologra fókuszálsz inkább. Hacker Revolverhős akarsz lenni, de közben érteni máshoz is mellékesben? Tessék. „Kibernindzsa” volt oviban a jeled? Tessék, jobbra kettőt majd balra az első ajtó. Ha csak egy szét masinázott rambo akarsz lenni és berombolni az ellenséghez persze azt is megteheted. Vagy mindent keverhetsz mindennel és Igazi ezermester lehetsz. Lesz dolgod vele, de tessék. A játékban kiélheted magad.  Majd minden küldetést többféleképp is végig vihetsz és mindenre van lehetőséged. A Deus Ex Human revolution és Mankind divided-hez képest a fejlődési rendszer és a küldetés megoldás komplexebb, de jobban is van kivitelezve. Én magam az említett Hacker revolverhős szerepét öltöttem fel egy nagy marék Hacker és csipetnyi technikai craftolós kivitelezéssel. Technikai képességemmel könnyedén gyártottam magamnak erős kézi ágyúkat, és hamar quickhack programokat is. A játékban Scannelve távolról is van lehetőséged egy-egy csodás ajándékot bejuttatni az ellenfeleidbe és itt tényleg csak programokra gondolok. Olyanokra, amik kisütik a kibervereit, az agyát, érzékszerveit, vagy épp a máj, vesefunkcióit állítod le.

Én speciel nagyon szerettem ezeket alkalmazni miután feltörtem a küldetés helyszínét védeni szolgáló védelmi rendszereket, majd kameráról-kamerára haladva egyesével a közeli ellenfeleket távolról mozgásképtelenné tettem az említett vírusokkal és programokkal, emellett bekapcsoltam az összes védelmi löveget, ha esetleg volt és átprogramoztam őket, hogy az ölelőpajtásaim legyenek… Nah… Magányos vagyok. Ezek után csak végig sétáltam és a maradékkal volt dolgom és senki nem tudta, hogy ott jártam. Könnyen be, könnyen ki. Ennyire élvezetesen ezt még játék nem adta át nekem soha. Shalafi barátunk pedig más utat vett. Közelharcban tervezett győzedelmeskedni a játék legerősebb ellenfelei felett is. Ahogy hallottam sikeresen is és hatalmas élvezettel tette. Lehet én is bele kezdek majd következőnek egy ilyen játékmenetbe következőnek.

A történetről több spoilert nem mondok, bár az eddigiek is minden trailerben benne voltak javarészt. Ettől függetlenül bár konkrétumot nem mondok, beszélnék róla. Eszméletlen frappáns a bevezetés, a teljes történet folyam. Magában a történetszálakban minimális eltérések lehetnek emiatt se mondanám teljesen egysíkúnak a történetet. Oda kell figyelni kinek mit mondasz és mit teszel mert könnyen eleshetsz mellék szálaktól és néhány npc megorrolhat rád. És azok az NPC-k…  A fontosabb NPC-kre annyi időt és annyi munkát fordítottak, hogy némelyiknél hamar eltudod felejteni, hogy ez egy játékban van. Élethű alakításokról van szó, mind hang és mimika terén. Baromi részletesek. Túlságosan könnyen meglehet szeretni még a világ legnagyobb s*ggarcát is. Majd minden karakternek van jellemfejlődése attól függően milyen kihatással vagy rá és némelyik specifikus mellékküldetés sorozata annyira jól és szívhez szólóan sikeresett, hogy könnyedén együtt érezhetett velük a játékos. Ezt a készítőknek sikerült nagyon eltalálniuk. Ismertem a witchert, de itt azért erősen tettek rá egy pár lapáttal. A világot erősen színesítik az ilyen npc-k és így is erősen jó alapokra fektetett világról van azért szó.

Szerintem, aki ismeri a világot pont azt fogja kapni ahogy alapvetően elképzelte fejben. Sikerül olyan miliőt teremtenie, ami képes teljesen beszippantani az embert és teljesen át lehet érezni a „High tech, low life” hangulatot. Az erősen szexualizált és a „minden a külső, az, ami benned van az ugyan mindegy” reklámok mindenhol kisérnek a neon világította éjszakákban és az esős nappalokon is. Amikor pedig süt a nap? Akkor is kiválóan hatnak ezek. De a külváros sivatagos kihalt részeit mindenkinek ajánlom.

 A játékban felszólaló muzsikák majd mindegyike lejátszási listán csücsül spotify-on ÉS youtube-on is nálam. Tökéletesen illeszkednek a játék hangulatához, mozdítják a hangulatod egyik másik irányba. Imádtam az utazások minden pillanatát a jó kis megbízható Arch motoromon bömböltetve őket, mindezt úgy, hogy csak a játék felénél jöttem rá, hogy van fast travel a játékban és eddig is volt… Majd nevettem egy jót és továbbra sem használtam. Szépen kidolgozott város egymásra épülő épületekkel melyeket a szegényebb negyedeken segédoszlopok tartanak a régi romosok felett míg, ha felnézel a gazdag negyedre, repülő autók látványa fogad. Az elérhetetlen cél, amit Night city minden lakosa nap mint nap lát, ha egyáltalán tervez fentebb jutni. Talán egyszer te is el akartál oda jutni.

A játékban tett dolgok itt ott visszaköszönnek. A rendőrök szemében illegális tettekből megárt, ha sok. Cserébe, ha kisegíted őket itt ott neked lesz jobb. Nem mondom, hogy a város annyira él, de a látszatot rendkívül jól tartja. és itt ezen a szálon indulnék meg a hibák felé. Mindenki két hírt hallhat. A játék eszméletlen jó, avagy nagyon rossz, játszhatatlan. A játék megjelenése többször is késleltetve lett. Bizonyos rendszerek újragondolása, bugok javítása, mindent hallottunk már okoknak felsorolva és úgy hiszem volt is rá szükség. Én magam úgy gondolom, hogy játszottam már sokkal bugosabb játékkal és PC-n az én élményem egyáltalán nem rombolta az élményem az a pár kellemetlenség, amibe belefutottam. Azt is tudom, hogy az előző generációs Ps és Xbox konzol tulajdonosok élménye lehetetlen/borzalom/pokolhetedikbugyra+1. Sajnos azon része bugos lett és most, hogy engem is utáljatok kijelenteném, hogy szerintem azokra meg sem kellett volna jelennie soha, és akkor most mindenki boldog lenne. Egyet értek veletek, láttam róla videókat, játszhatatlan hellyel közel. Shalafi (bocs haver…) Potato pc-jén a játék minimum rendszerkövetelmény alatt jó pár szinttel tökéletesen futott, és mutatott képeket, úgy is gyönyörű volt. A ps és xbox verzió rosszul lett optimalizálva idővel javítva lesz de az a negativitás ami az egész hozama lett, az nem lesz javítható egykönnyen. Számomra pc-n középfelső kategóriás gamer laptoppal, ami az ajánlott specifikáció felett van picinykét, nagyon éveztem és remélem nem kéritek vissza pénzt, hanem szereztek jelengenerációs konzolt és éltek az ingyen fejlesztési lehetőséggel amit a fejlesztők kínáltak. Higgyetek nekem megfogja érni. Ennyiben tértem volna ki ezen témára csak.

A játékban rengeteg Mém és utalás köszön rád régi barátként. Imádtam megmenteni a Yakuzától a világ legjobb agysebészét aki a főnököt operálva direkt hibát vétett, vagy a központi tudatról leszakadt AI taxist lenyugtatni, ki GLADoS hangján közölte, hogy szeretne tesztelni engem halálomig de egy borzalmas ember vagyok amiért nem engedem, hogy megöljön. Ahová lépek Easter egg terem. A játék történéseiben rengeteg kikacsintás és flashback van, ami konkrétan a szerepjárékra utal. A szemfülesek pedig direkt kalandokat is felismerhetnek benne, a legjelentősebb talán a Firestorm – Shockwave kampány záró kalandja a „The Guns…Silenced” (Köszönet Kyrgnek az észrevételért). A Creditsben pedig felbukkan pár ismerős név is a magyar lokalizáció fordítói személyében, többen Mágus írók. Gáspár András neve is felbukkan az említettek közt. Hagyatéka itt is kísér minket.

Többet inkább nem mondanék ezekről, szeretném, ha titeket is ott érnének ezek a kikacsintások ahová szánták őket.

Lezárásként csodálatos 5 napot töltöttem a játékkal és rég szippantott már be játék ennyire, manapság azért sem írok már játékokról meg úgy bármiről mert az érdeklődésem hamar elhal, de itt ez bizony nem történt meg. Sőtt, mikor ezen sorokat írom már 4 napja végeztem a játékkal és még mindig jár az agyam, vagy annak helyén ékeskedő szivacskomplexum, hogy vajon mit fog letenni elénk a CDPR miután sikerült a PR tornádó kárt helyrehozni. Minden esetre a szemben ez a játék gyönyörű külsőre, belsőre is. És mint tudjuk… A szépség nem annyira múlandó, mint a mondás tartja.