Visszahódítottuk a Börzsöny Turistaházat, megküzdöttük a vérszomjas katicákkal, minden titokra fény derült, az apák bűneit megtorolták és Rosayenna mama pogácsái is elfogytak, ám a hétvége emlékeit örökre a szívünkben hordozzuk.
Arra kérlek kedves Kalandozó, hogy oszd meg velünk a véleményed a modulról, a szervezésről, a mesélődről, a helyszínről és az étkezésről, hogy jövőre még jobb élményt adhassunk neked. Ha volt olyan aranyköpés, vagy élmény a tábor során, amin különösen jól szórakoztál, akkor semmiképp ne tartsd magadban, hagy nevessünk addig is, míg az I. Sárkánymonda Táborban május 10-12. között újra együtt kalandozhatunk.
Ne feledjétek, hogy a Sygnum Code Multiverzum várja a visszajelzéseiteket az egyedi ajándéktárgyakról, hiszen veletek együtt, nektek tervezi, fejleszti őket. Ezúton is köszönjük nekik a felajánlott ajándékokat! A javaslatokat kérlek az afrad.kronikak@gmail.com címre várjuk, majd egyben továbbítjuk.
Nehéz gépelni, fél szemmel ugyanis épp azt nézem, hogy hová tehetném az oklevelet az egyre kevesebb szabad felülettel rendelkező szobában. Nem igazán szeretem a problémákat, de ezt valahogy el tudom viselni.
Azon “ifjú” titánok közé tartozok, akik korábban még nem járták meg a Börzsöny táborhelyet, és a Fanfár a Hősökért névvel is maximum a honlap címszavai között, illetve néhány kaland címlapján találkoztak. Nosztalgia nélkül tudok tekinteni így mindenre, és imádtam. A környezet önmagában jó hatással volt a lelkemre, ezen a hadseregként rohamozó katicák sem tudtak rontani, pláne, hogy egy lényegesen kisebb, de mindenre kész katonákként tartottuk három napig a borsosberényi szorost ellenük (pedig háromszázan se voltunk). Természetesen ez a probléma megoldódott. A tábor tulajdonosai elképesztően kedvesek voltak, hálámat megfelelően nem is tudnám szerintem kifejezni feléjük (ezzel amúgy nincsenek egyedül, de nem akarok spoilerezni).
Az egyre növekvő Bronzbikák Uwel lovagrend tagjaként érkeztem. Ahogyan minden alkalommal, most is akadtak revelációk, melyek tovább mélyítik és színesítik a csak bronzvértes lovagok csapatát. A bikákkal játszani mentálhigiénés élmény, mindig nagyon jól szórakozunk. A kaland annyira jól fogadott bennünket, hogy számunkra üresjárat nélkül, konstans izgatottsággal telt, aktív nyomozással – nagyon jól felépített nyomokkal -, remek háttérrel, egy hozzánk illő történetben. Nagyon élveztük ezt a kihívást (akadt), és mindannyiunknak nagyon jót tett.
A’frad tolmácsolta saját kalandját részünkre, és probléma nélkül hangolódott ránk legalább annyira, mint amennyire mi a kalandra. A játékélmény ennek köszönhetően zseniális volt, izgalmakkal, érzelmekkel, és rengeteg sírvaröhögős pillanattal.
Ezt ki tudom bővíteni az egész hétvégére. Az egyik legjobb rendezvény-élményem volt a mostani. A családias hangulat, az idő a beszélgetésekre, maguk a beszélgetések és a szocializálódás, egy ennyire jó játék, a kajapreparátor-osztag kalandok, a helyszín (nem csak a tábor, hanem a környezet is) együttese gyanakvást keltenek bennem, hogy nem-e most pont úgy álltak a csillagok, hogy ideális legyen.
Persze, tudom, hogy nem. Nem a csillagoknak, hanem a szervezőknek köszönném meg, hogy összehozták a fanfárt. Nagyon imádtam, és nagyon várom a következőt, addig meg be kell érjék végtelen hálámmal (ugye milyen jó, hogy nem spoilereztem le).
Folytatnám még, de mennem kell.
Találtam egy helyet az oklevélnek.
Líthas!
„Elsőbálozóként” érkeztem Borsosberénybe, a XI. Fanfár a Hősökért táborba, de első pillanattól otthonosan éreztem magam. Sőt, már az odautam is kellemes és kvázi zökkenőmentes volt. A faluszéli turistaház kényelmes és csendes helyszínül szolgált a rendezvénynek, és örvendek, hogy részt vehettem visszahódításában.
Más szempontból is elsőnek mondhatom a Fanfárt, mert először játszottam A’frad értő kalandmesteri útmutatása alatt is. Ami el kell hogy mondjam, kiváló élmény volt. Mind A’frad, mind az ő tollából származó modul (valamint jobbára az időjárás is a modult LARP-olta) kiválóan kezelte csapatunkat, a Bronzbikákat, és megfelelő módon megizzasztotta karaktereinket, mellette egy csodásan élő és lélegző világot tárt elénk. Mindannyian megtalálhattuk benne a helyünket, és saját jeleneteinket, amiért nagyon hálás vagyok, emellett ez azon ritka alkalmak egyike, amikor igazán csak pozitív kritikát tudok megfogalmazni. A csapatomnak is köszönettel tartozom, fantasztikus volt velük megélni ezt a törénetet, és tovább írni a Bronzbikák legendáriumát!
Végül pedig minden elismerésem a szervezőké, a példásan zökkenőmentes rendezvényért. Köszönöm, hogy áldozatos munkájukkal hehetővé tették, hogy ilyen élvezetes és családias rendezvényünk legyen. Már most várom a következőt!
Ahoy,
amikor feltűnt a horizonton a ház, úgy éreztem mintha nem telt volna el 8 év az utolsó tavaszi táborozás óta itt. Előzetesen a tesztmesével és a hangulatkeltővel alaposan feltüzeltem magamat, s az idő nagyon hozzátett, hogy a kaland helyszínére képzelhessem magunkat. Amit a legjobban élveztem, hogy tényleg volt idő a játékon kívül másokra és pihenésre is a hosszúhétvégén. Már-már el is felejtettem, hogy ilyen is van. Az utóbbi évek rendezvényeinek feszesebb időkorlátai ugyan feltűntek, de mikor fellobbantak Borsosberény lángjai és a tűz köré heveredve beszélgethettünk az átélt kalandokról, tervekről mindent kicsit más színben láttam mint az eltelt fél évben.
A kalandmodul szerintem A’frad eddigi legjobb, legérettebb alkotása volt. Az eredeti verzióhoz képest belerakott változások azt hiszem, hogy csak a javára váltak és érdeklődve hallgattam, ahogy más csapatoknál egy-egy próbatétel milyen más vagy éppen hasonló megoldással végződött. Mindenki nyugodtan be tudta fejezni, szinte minden, ami a kalandban le lett írva a játékosok számára kinyomozható, elérhető és megismerhető információ lett, ami egy nyomozós kalandmodulnál szerintem elég ritka erény.
Csapatom a Slayers csonka kráni éke volt, akik kezdetben kissé megsínylették harmadik, nyomozásra és szociális interakciókra alkotott társuk hiányát, de szerintem ők is meglepődtek, hogy egyenes beszéddel és a megfelelő fülek megtalálásával mennyi mindent el lehet érni harc nélkül. Persze ha csapkodásra került a sor, akkor mindig ők kerültek ki győztesen az összeütközésből az utolsó pillanatokig. A küldetés sikeres befejezését követően azonban a csapat szétvált és a morális döntések következményei mellett egy Cowboy Bebopos befejezés mellett konstatálták, hogy milyen is egy vérbeli (vérrel írt) ifini történet. Mind Khuriboownak, mind Kacatnak köszönöm a játékot.
Személy szerint minden táborozót felsorolhatnék köszönőleg, meg az éjszakába (átlag fél 4ig) tartó beszélgetésekben mind részt vehettünk. Mikor a tűznél, mikor az ebédlőben összegyűlve, mikor csak a minket körülvevő környezetben gyönyörködve. De főleg a szervezőket és a főszervezőnek köszönöm, hogy ilyen gondtalan, instrospektív elvonulást szervezett (látszólag könnyeden). Úgyhogy nagyon várom a jövő évi 12. alkalmat egy ilyen kellemes újraindulás után, s előtte mások hosszúhétvégi táborait is, hogy ott milyen kalandok várnak, hogy a nyári tábor lobogásával jól összevethessem majd ezt a családias, mélyszerepjátékos hétvégét.
Minden Lissának kívánom, hogy Fanfár.
Sziasztok!
Nagyon nehéz összefoglalni a gondolataimat a rendezvényről még így néhány nap távlatából is. Elsőnek is hozzátartozik az élményemnek, hogy utoljára a 10. Fanfáron voltam a helyszínen és nagyon kellemes élmények fűződnek hozzá. Jót nosztalgiáztunk azokkal akikkel például itt ismerkedtem meg 🙂 Szóval minden szoba a megfelelőt nyújtotta még úgy is, hogy a szobában nekem volt az a szerepem, hogy távol tartom a többiektől este a katicák formájában támadó rettenetet 😀
Már az odafelé vezető út is nagyon tudatos és hatalmas beszélgetésekkel átszőtt volt és a rendezvényt is kb így tudnám a legjobban jellemezni: hatalmasokat beszélgettünk. A családias létszám és hangulat miatt nagyon sok emberrel tudtam végre olyan igazit beszélni, vagy hallgatni ódákat kalandokról és larpokról 😉 A italt nagyon visszafogtam így szerencsére nagyon jól át sikerült vészelnem az egész időt és erről szerintem nagy segítség volt a tök jó kaja is!
A csapatunk a Bronzbikák voltak (igen, most is sikerült játszanom 😀 ) akik egy új taggal bővültek, új célokkal és új helyzetekkel találták szembe magukat. Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen felkészült és segítőkész társakkal áldott meg Uwel és hogy ismét sikerült kikapni egy kalandot ami minden elemében mintha ránk lett volna szabva. A helyszíne a kalandnak örök kedvenc, a hangulatkeltő valami hihetetlenül fantasztikusra sikeredett, a kalandban szereplő cél könnyen követhető és nagyon kedvelt volt és természetesen az is sokat hozzátett, hogy a modulíró azaz Afrad mesélt nekünk 🙂 Első alkalom volt, hogy ilyen szerepben közelről találkoztam vele és azt kell, hogy mondajam, hogy megugrotta az elvárásokat, sőt bőven túlteljesítette. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek a részvételét és az aktív hozzájárulását 🙂
Nagyon jó volt minden apró kicsi része az egész tábornak 🙂 az 1 szegmenses vágástól a röhögésekig minden maradandó emlék lesz. A végén az ajándékok fantasztikusan kiemelkedtek és külön fogok arról is írni kritikát, hogy mit tudnának még a felajánlók készíteni vagy változtatni 🙂
Találkozunk legközelebb 😉
Sziasztok!
Számomra ez a tábor eszméletlen gyorsan eltelt, szinte, mintha egy hosszú nap lett volna az egész (nem tudom, melyik időmágus keze lehet ebben…). Az oda-visszaút hangulatos volt a szerpentinen és a Windows-háttérnek beillő lankák mentén – kezdtem megérezni a vidéki élet-jellem szelét, amikor félúton a boltban egy nagyon kedves hölgy segédkezett egy kisbolt ‘kifosztásában’ SKCS-szerzés gyanánt (még jó, hogy van tolvaj a csapatban 😉 ).
Nekem is első élményem volt a Börzsön Turistaházban, viszont annál kellemesebb – kimondottan terápiásan hatott mind a környezet, mind a családias létszám, az ennek révén létrejövő éjszakába nyúló beszélgetések és az elmaradhatatlan tábortűz.
A kalandmodul és maga a játék is nagyon tetszett, mind dinamikájában, mind jellegében – kiemelten pozitívum volt számomra, hogy a karaktereknek kidolgozott motivációi és személyiségei voltak.
A csapatom, az ETK dinamikája lehetővé tette, hogy aktívabb játékosként legyek jelen, ezáltal több lehetőségem volt fejlődni mint szerepjátékos, ami rendkívül jól jött. Életemben először hoztam boszorkányt rendezvényre, és mindenképp látok potenciált a kielégítőbb (ha-ha) megtanulásában a továbbiakban is. Ez főként a szerencse műve, de azt érzem, a karakterem előtörténete alapján is tudtam kötődni a modulhoz, s habár útja elvált a többiekétő, az általunk választott befejezés, és ezen végkimenetel mégis korrektnek érződik – tetszik, ahogyan együtt tudok érezni a karakterem döntéseivel, azt hiszem, bele lehet ebbe jönni lassan. 🙂
A mesélőnk, MagicHorse stílusát is időközben egyre jobban megkedveltem, az információközlés mennyiségét ideálisnak éreztem, valamint értékelem, hogy a kalandhoz mindig kellő komolysággal állt, mégis tudtuk, hogy a gyermekláncfűrészhez hasonlatos poénoknak mikor van itt az ideje. 😀
Szó, mi szó, köszönöm mindenkinek ezt az egyedi élményt, legközelebb sem hagynám ki egy aranyért sem!
Sziasztok!
Eltelt egy hét a tábor óta, túl vagyok a szokásos after depin, és még mindig vissza akarok menni. Nálam ez a jó tábor ismérve. Ezzel nem magamat szeretném dicsérni, hanem titeket, mert nélkületek irtó unalmas lett volna ez a négy nap!
Nagyon régen szerveztem tábort, és addig fel sem tűnt, hogy mennyire hiányzik, amíg Amund tavaly nyáron meg nem kérdezte, hogy lenne e kedvem ismét megszervezni a Fanfárt. Abban a pillanatban minden sejtemben éreztem, hogy szükségem van rá.
Az elején megtörtént minden katasztrófa, ami csak sújthat egy tábort, túl sok lett hirtelen a bizonytalan tényező, de meglepő módon élveztem a helyzetet. Aztán következett egy borzalmasan sikerült tesztmese. Szűk 3 óra alvás után életem legrosszabb mesélését sikerült prezentálnom, de ennek és a hangulatkeltő novellának köszönhetően a feje tetejére állítottam a modult, és addig gyúrtam, míg végül elégedett lettem vele. Amund a megmondhatója, hogy annyira utálom a saját moduljaim, hogy mindig át akarom írni őket utólag, most viszont csak néhány elütés javítása és pár pontosítás került bele a tábor után, hogy azoknak, akik ezután mesélik, könnyebb dolguk legyen majd, de kivételesen elégedett vagyok vele.
A mesélők kiosztása mutatkozott a legnehezebb feladatnak. Konkrétan napokig vitatkoztam magammal, hogy melyik csapatnak ki meséljen, mert minden opcióra volt több jó érvem is, így végül a kockákra bíztam a dolgot. A Bronzbikákat nyertem meg magamnak, akik egy rendkívül különleges kompániát alkottak: öt uwelita lovag.
Sokan tudhatjátok, hogy én az old school szerepjáték híve vagyok, amiben a szociális interakcióké, tervezésé, gondolkodásé, morális dilemmáké a főszerep. A Bronzbikák pedig tökéletesen passzoltak hozzám, mert bár mindannyian érzelmi analfabéták voltak, bármiféle szociális képzettség nélkül, a harcot mégsem érezték sajátjuknak, helyette Uwel kérlelhetetlen kopói voltak ők, akik a maguk egyszerű és egyenes módján igyekeztek felderíteni a helyzetet és a hangulatot. Olyan csodálatos szerepjátékos pillanatokat prezentáltak egytől-egyig, hogy folyamatosan tobzódtam az élményben, így nem meséltem, hanem velük együtt játszottam. Életre szóló élményt kaptam tőlük.
Nem tudom, hogy más szervezők mit éreznek az utolsó este, soha nem kérdeztem, hogy hasonlóan élik e meg, mint én. Számomra a tábor fénypontja volt az, amikor szombat este beléptem az étkezőbe, de még külső szemlélőként hallgathattam az élményeiteket, gondolataitokat az élet nagy dolgairól, a felharsanó nevetéseket, és elégedetten magamba szívhattam a pillanatot. Ugyanolyan volt, mint legelőször: különleges.
Az ide vezető úton számos segítőm akadt, akiknek hála egy mentális és érzelmi wellness volt a szervezés és a tábor lebonyolítása, nekik szeretném külön kifejezni a hálámat <3
Köszönöm...
...MagicHorse-nak a támogatást, hogy elviselte, amikor napokra kiszakadtam a valóságból, a szerkesztést, a statokat, a térképet és logisztikai segítséget.
...Amundnak a brainstormingot, a nagyszerű hangulatkeltő novellát és a támogatást.
...Macnak és Komattrénak a grafikai munkákat.
...Meononak a közbenjárást a Fanfáros szatyrokért.
...a Bronzbikáknak, hogy a konyhaszolgálatban sorsközösséget vállaltak velem.
A'frad
Helló, helló!
Szóval! A helyszín egy kellemes, nyugodt környezetben található, a szállás kényelmes és otthonos volt.
A csapat helyenként fejre állt, de végül sikerrel vette az összes akadályt (még ha némelyiket saját kezűleg is állította fel). Remekül szórakoztunk, sokat nevettünk játék közben. Szerintem minden tag nőtt valamennyit, tekintve, hogy mennyire újak vagyunk még a szerepjáték világában.
A kaland meglepően jól rásegített a karakterem jellemfejlődésére, aminek nagyon örülök, a története pedig igen csak mélyen szántó az én szememben.
A mesélőnk, MagicHorse kiváló élményben részesített minket, a stílusa, személyisége nagyban emelte a játék színvonalát. Köszönet a munkájáért és kitartásáért, főleg azért, mert jómagam a problémásabb játékosok közé tartozom.
Az összhatás egy idillikus, családias kirándulás hatását keltette. A megszokottnál jóval kevesebben, de remek emberek vettek körül. Nagyon is meg volt a varázsa. A tábor egyetlen hibája, hogy túl hamar véget ért. Minden másban kiemelkedett, és nagyszerű első benyomást keltett. Biztos vagyok benne, hogy a második is hasonlóan felejthetetlen lesz.
Kellemes Szépnapot!
Először vettem részt Fanfár rendezvényen, egy barátságos és otthonos helyszín, kimagasló szervezés illetve szervezők, és briliáns mesélő és modul fogadott. A hely közel volt a vasút állomáshoz, csöndes békés kis szigetként szolgált az eseményhez. Itt került sor fergeteges játékra és utána minden este nyugodt kikapcsolódásra. Az egyedüli veszélyt a túlélő horrorokat megszégyenítő katicák voltak, akik nem kívánták békés menedéküket megosztani bárkivel sem.
Mesélőnk Afrad volt, aki könnyedén adott át nekünk egy letisztult érdekes történetet mely próbára tette karaktereinket. A világ ami elénk tárult az ő elmondásában izgalmas és élő volt, reagált a karakterek és a csapat tetteire így sosem éreztem azt hogy egy modult játszom. Nehéz lenne egy jelenetet kiemelnem a játékból annyi magaslat volt. Megtiszteltetés volt számomra részt vehettem a rendezvényen és hogy ilyen remek csapat tagja lehettem.
Nagyon nehéz megfogalmaztam mennyire jól éreztem magam, családias kellemes és kikapcsoló napokat éltem át. Remélem találkozunk jövőre is.
I will be back…
Üdvözlet!
Igazán jó élményben volt részem a táborban. A társaság kiváló volt, a szervezés profi, az ételek finomak (még a bébirépás sült céklát is élvezettel majszoltam a csirkét keresve, Antessa körteköretét ropogtatva hozzá :)). Méltó újrakezdés volt ez azt mondom. Sajnáltam, hogy csonka csapattal sikerült megérkeznem, de a banda gyorsan feledtedte ebéli bánatomat. A kaland szerintem remek volt (épp mesélem a Slayers többi tagjának ;)), kellőképpen érzelmes „adult theme” (nono, jól érteni ám!) kaland. Kacat mellett élvezettel játszottam végig Amund előadásában. Bár a vége nálunk keserédes lett, de ezt betudtam Noir istennőnek szóló áldozatnak. Hisz: „Ez itt Ifin.” 😉 S külön jól esett sztorizgatni mindenkivel: An4rkhy-val hosszan értekeztünk magusról a kis csühögőn Bb felé zötyögve, Afraddal ismeretterjesztő Yt csatornákról értekeztünk a reggeli előtti csendben, Andorral nagyokat dumáltunk és nosztalgiáztunk – harsányan kb. mindenről – az esti étkezőben, a tábortűz mellett csillagászatról meséltem az érdeklődő ifjoncoknak (S nem menekültek el, hanem kérdezgettek! Ez fura. 🙂 Jól esett. :)), s éjszakába hajlóan beszélgettünk animés témákról Goblinnal és Chriss/Kyr-el (Remélem jól írtam a nevedet, bocsi, nem a legjobb a névmemóriám! Még Samaelnek is neveztelek Andornak, úgyhogy azért fejlődöm. ;)). A többekkel is jó volt beszélgetni rövidebb és hosszabb eszmecseréket. Hosszú volna név szerint mindenkit említeni, csak szimplán köszönöm nekik is, azaz mindenkinek a társaságot! Határozottan jó kezdet volt, még sok ilyet kívánok! Meg jó folytatást is… értsétek jól! 😉 Ha tehetem megyek legközelebb is. És ti… ott lesztek? 😉
Khuriboow
Hi!
Nehezen találom a szavakat, így is kicsit késve de nem elfelejtve tudtam leírni. Első Fanfár táborom alatt rendkívűl jól éreztem magam! Mind maga a kalandos utazás Borsosberény felé, mind maga helyszín kellemes, csendes látképe fantasztikus volt. A helyszín hangulatos volt és a tűzrakással tökéletes. Az étel érdekes volt de finom is. A sárga katicák ostroma se csorbított az élményen. 🙂
Nagyon szépen megszeretném köszönni a Bronzbikáknak és minden táborozónak a hangulatott, a hajnalig tartó és felejthetetlen beszélgetéseket! Köszönöm, hogy a kockák is nekünk szánták, hogy A’frad meséljen! Elképesztően menő lett a hangulatkeltő és leírhatatlan, hogy mennyire élveztem a közös játékot és felejthetetlen az az élményt amit a csapat a kaland és a mesőlőnktől kaptam! 😀
Olyan tábor lett amit nem fogok tudni elfelejteni és alig várom, hogy jövőre is jöhessek!
Fantasztikus vagy A’frad és köszönök minden élményt nektek!