Számomra is hihetetlen, de ötödjére is tető alá hoztuk a Hullámkirály szerepjátékos találkozót! Ez évben újra a Balaton északi partján Pálkövén gyűltünk össze, eddig példátlan létszámban. Ám nem csak a létszám volt formabontó. Jókedélyű csevej mellet idén a Hammertime Café jóvoltából a rendezvény különbejáratú sörével olthattuk szomjunkat a tikkasztó hőségben, a lombok árnyékában.
A központi modul napján tizenegy kalandozócsapattal indultunk neki újabb legendákat szőni Ynev mesés kontinensén! Új-Godon máskülönben vidám falvaiban a kalandoroknak idén ismét ismeretlen iszonyattal kellett szembenézniük, és fegyvert akasztaniuk.
Egyszer sajnos minden kaland lezárul, azonban a csapatok hősiesen vették az akadályokat, és az idén igen nagy volt a tét, ugyanis Katona Csaba jóvoltából útnak indítottuk a Hullámkirály szigonyát, a vándorkupánkat, ami idén végül az Aiur gyermekei névre hallgató csapatnál ért révbe, akik egy évig sütkérezhetnek győzelmük fényében. Ám mint minden évben, idén sem távozott senki üres kézzel, temérdek regény, megannyi kitűző, és a Sygnum Code ajándéktárgyai közül válogathattak kedvükre a csapatok.
Ti se tartsátok magatokban a élményeiteket, szívesen olvassuk e poszt alatt szívesen látjuk véleményeteket, élménybeszámolótokat, vagy éppen a játékotokból származó anekdotákat!
És habár véget ért egy rendezvény, de ne csüggedjetek, mert hamarosan vár titeket a XVIII. Vándorkrónikák találkozó
Sziasztok!
Alig sikerült kipihennem magam úgyhogy amennyire én nem, annyira lesz friss a véleményezésem 😀
Elsőnek is szokás szerint az utat kell kiemelnem ami most szerintem valamiféle személyes rekordot döntött a maga hét és fél órás tartalmával. Ugyan nagyon jó társaságban telt és hatalmas nagy világmegváltó gondolatok cseréltek gazdát. Ezúton is köszönetem Luinak, Macnak és Amundnak, hogy tartották bennem a lelket 🙂
A szállással kapcsolatban el kell, hogy mondja, talán az eddigi legjobb és legkényelmesebbet sikerült megtalálni! Ezt tartsuk meg mert a korlátlan svédasztalos kaja, a kényelmes ágy és a Balcsi közelsége nagyon hívogató!
A szombati játékon a Lélekhívók csapatával játszottam és sikerült folytatnom ugyan azt a karakteremet mint amit tavaly. Egyrészt köszönöm a csapatomnak és azon belül is Afradnak, hogy szerzett nekem a karakteremhez való szemüveget. Nagyon sokat segített a karakterben maradásban. A kalandmesterünkre, Viiire régen vártam már, hogy a sok történetet beigazolja nekem a mesélői képességeivel kapcsolatban és azt kell, hogy mondjam nem kellett csalódjak. Nagyon jól éreztem magam egy jó csapattal és jó mesélővel egy olyan kalandban ahol mindannyiunk képességei előtérbe kerülhettek.
Hálásan köszönök minden nagy beszélgetést és a gyönyörű ajándékokat (a sör még finom is volt 😉 )és ha belegondolok, hogy az eddigi évek tapasztalatai alapján Unity még jobbá fogja tenni a Hullámkirály jövőre, hát nem is kérdés, hogy én ott leszek 😀
Líthas,
Talán a korábbi véleményezések egyikében megemlítettem, hogy 2024 szerepjátékos rendezvények szempontjából elképesztő, most határozottan úgy érzem, hogy pofátlanul visszaél a zseniálisnak levés lehetőségével.
Sose voltam nagyvizes ember, az eldugodtabb, csendesebb, magányosabb helyeket mindig is jobban kedveltem, mint a nyílt kékséget, de a Hullámkirály nem csak megszerettette velem ezeket a helyeket, de kifejezett igényemmé vált. Lehet ahhoz köze, hogy a balatoni látogatások mindig nagyon jól sülnek el, de biztosra nem jelentenék ki semmit.
Az utazás napján már éreztem, hogy jó napnak és hétvégének néze elébe, a fővárosig elsuhant az idő nagy beszélgetéseink közepette, a fővárostól pedig… szintén elsuhant az idő nagy beszélgetések közepette. Megalapozza a hangulatot az út, na. Köszönöm mindenkinek, aki jelenlétével, kormányzásával, sebességváltásával hozzájárult ehhez az úthoz.
Imádtam a szállást, csak Macre haragudtam, hogy befoglalta az alsó ágyat. Mászásból a hegy és a fa tetszik, az ágy nem igazán. Viszont nagyon jól aludtam ettől függetlenül, csak keveset (ami nem a szoba vagy az ágy hibája, hanem a nagy szociáliskodásé). Az étel, meg annak elérhetősége nagyszerű. A bolzériát (pizzolt?) nem teszteltem le, de ha lesz még rá lehetőség, mindenképp adok neki egy próbát (többet csak azért nem mert a bőséges és finom reggeli és vacsora mellett úgyse lenne rá lehetőség).
Sok a fa, és a zöld, kifejezetten természetközelinek éreztem a helyet, melyet befolyásol az alsó bejárat szájában tátongó Balaton. Szóval minden eddig elmondott dolog mellett még a táj is gyönyörű.
A kalandmodul nagyon tetszett már első olvasásra is (az első hangulatkeltő novellánál már sejtettem, hogy így lesz). Nagyon szeretem ezeket a hangulatú kalandokat, az alapkonfliktus kifejezetten tetszetős, maga az iromány szerkezete pedig a legpozitívabb értelemben véve különleges.
Mesélni nagyon jó élmény volt, a csapatom gondoskodott róla, hogy az legyen számomra is, ne csak számukra. Köszönöm szépen az Ynevi Kószáknak, akik céltudatos, de aktív szerepkijátszással folytatott játékba vontak be engem is. Remélem, találkozunk még az asztalnál.
Jó út, jó hely, jó kaland, jó játék… Én tényleg nem tudom, mit kívánhatnék ezen felül. Talán már csak egy sört.
Ja, az is volt. Akkor jövőre egy jó pohár saltadort 🙂
Ahoy,
a Lélekhívók csapat tagjaként már játszottam a történet előző két részét és bár más karakterrel, de kíváncsian tértem vissza Therossa tartományába. Nagyon örültem, hogy mesélőnknek Vii-t kaptuk, és ez reméltem, hogy kölcsönös a részéről. Bár már első nap leérkeztem és elégedett voltam a szálással (ahol Lui földszinti ágyát tudtuk raktárnak használni, mert ő valahol máshol az emeletes élményre vágyott) azonban annyi alvási deficittel érkeztem, hogy a kaland megbízás részét az Antisson töltöttem még inkább a kiadós reggeli után. Mivel a kalandban nem voltam egyedül ezzel így, már ott feltűntek a „dolgok”…
Köszönöm csapattagjaimnak, A’fradnak, Komattrének, Magichorsenak és Ishidunak a közös játékot. Mind hasznosabbak voltak nálam sajnos. Andor Krad papjának remek varázslathasználatával sokszor átbillentünk a lassabb részeken. Jó volt a pizza és fagyi szünet, drukkoltam Horváth Dezsőnek hogy polgármester maradhasson és „tovább épülhessen meg”. Közben a kalandban is valaki vagy valami „életre hozta” a szörnyű ellenségeket és mire észbe kaptam már két karaktert irányítva lovasrohamoztam élőhalott ogárokra sikeresen. Az mindig egy élmény … pláne ha sikeres.
Így hogy harmadszor játszottam, nagyon várom, hogy nyáron a táborban már mesélhessem Unity egy kalandját. Elolvasva az egyedi hangulata és atmoszférája olyan volt, mint fiatalon egy tűző nyári napon Lovecraft novellát olvasni. Talán a nosztalgikus a keresett szó … Akárhogyan is, köszönöm neki a szervezést, ami szerintem nagyon jül sikerült, a Hammertime x Hullámkirály sör nagyon kellemes meglepetés volt. Az V. Hullámkirály eddig a kedvencem lett. Remélem másoknak is.
Találkozunk a nyári táborban.
Helló!
Egy bő hét telt el a rendezvény óta, jóval korábban szoktam reagálni és pár gondolatot leírni. A negyedik Hullámkirály volt amin részt vettem ( csak az első maradt ki), és tényleg elmondható, hogy folyamatosan minőségi kalandok jellemzik a rendezvényt. Ahogyan szoktam végigveszem a számomra fontos szempontokat. A helyszín igazán jó választás volt. Nyáron a szabadban hangulatos a játék. A modul a rendezvényre jellemző módon kicsit borongósabb hangulatú volt, pont ez az egyik amiért ennyire kedvelem a Hullámkirály kalandjait. Mesélőnk Antessa volt, a modul egyik írója. Jól mesélt, érződött , hogy szívéhez közel áll a történet és az njk-k. Talán egyetlen probléma említhető meg. A kaland kicsit hosszúnak tűnt nekem. Persze lehet hogy túl aprólékos volt a csapat és lendületesebben haladva biztosan végigjátszható volt egy nap alatt is. Nálunk a megoldás az lett, hogy Antessa a második felét narratív módon mesélte le, és így kaptunk egy kerek történetet. Összegezve a rendezvényt: talán csapatom nevében is kijelenthetem, hogy az In Vino Veritas jól érezte magát, remek rendezvény volt, és még a sör is finom volt. Jövőre is örömmel megyünk, és talán a trófea is hozzánk kerülhet. 🙂
Üdv: Flagellum Dei
Üdv!
A Slayers ugyan nem teljes létszámmal, de idén is képviselte magát a rendezvényen. Nekem személy szerint ez a 3. Hullámkirályom volt csak még, mert az első kettőn nem voltam, de benne van azon találkozók sorában, ahova most már igyekszem mindig elmenni, ha lehetőségeim engedik. Kifejezetten szimpatikus számomra az opcionális „mini-tábor” jelleg a találkozó előtti éjjel és a találkozó éjjelén ottalvással, már csak azért is, mert Szombathely melletti faluból indulva, tömegközlekedéssel a legtöbb találkozó helyszínére (Budapest kivételével) nem tudok odaérni kezdésre aznapi indulással, és nem tudok végig maradni, ha még aznap haza szeretnék érni. Így viszont péntek kora esti érkezéssel, vasárnap délelőtti hazaindulással kevésbé rohanós, szinte tábor jelleget ölt az egész.
Maga a játék szerintem teljesen jól alakult a Slayers számára, Wolio mesélésében ismerkedhettünk a gyógyító lányokkal és segíthettünk a környéken. Azért az szerintem sokat segített nálunk, hogy a csapatunk pozitív jellemű, helyi (shadoni / új-godoni) karaktereket hozott, így elég könnyen túllendültünk az olyan problémákon, amikbe úgy hallottam néhány csapat belefutott (miért ezzel foglalkozzunk, amikor arra béreltek fel minket, hogy…). A magam részéről kíváncsian várom, hogy a Hullámkirály III – IV – V kalandja és a nagy nyári tábor főkalandja hogyan fog összekapcsolódni, remélem lesz lehetőség az eddig csak a kaland hátterében „bújkáló” illetővel találkozni és konfrontálódni, valamint az is nagyon érdekel, hogy az e kaland során meghozott döntések és épített kapcsolatok milyen hatással, befolyással lesznek majd a kalandsorozat záróakkordjának szánt főkalandra.