Batman: Sötét Lovag Felemelkedés – más szavakkal

„Ó, herceg engedd meg, hogy elvonjalak sürgető teendőid mellől. Látom eljött az idő, hogy elmeséljem neked atyád egyik legfontosabb történetét. Elég idős vagy már, hogy halld és értsd talán ennek a kalandjának a jelentőségét. Jól figyelmezz, mert mondandóm eltér majd a hősi énekektől, amiket eddig hallhattál tőlem Conan királyról.”

Felnőttél és látom harci játékok helyett szívesebben keresed az örömödet gyors paripákban és kevély lelkű nőkben. Más világot élünk mint atyád korában, amikor minden lapos kő alatt sötét ezredévek túlélő gonoszsága rejtőzött ártón. Ma már nem keresed a szörnyeket hálótermed sarkaiban, a veszedelem immár nem rajtunk kívül létezik … hanem bennünk.

Atyád is járt ezen az úton és csalatkozott az őt körülvevő világban, aminek királya hivatott lenni. Lelkének enyhítésére maga is kereste a varázslatok szülte mokányos álmokat, kergetett szellemalakokat a házak falán önkívületben. Ó igen herceg, volt hogy nehezen bírta a terhet ami az uralkodással zuhant széles kimmériai vállaira.

Így esett, hogy szóbeszéd nyomán eljutott Tuzun Thun illúzióihoz. Veszedelmes mágus volt ő herceg, akinek bűvereje elhomályosította a valóság és képzelet határait az egyszerű lélek számára. Tükreivel olyan képeket mutatott a csatában születettnek is, hogy az kénytelen volt nézni őket. Napokat töltött a sötét pincében merengve bámulva az üveglapon játszó képeket.

Mert Tuzun Thun Tükrei olyan veszedelmes mágiával készültek, melynek egy része igaz: eljövendő lehetséges korokról és emberekről meséltek végtelen történeteket annak, aki a mélyükre tekintett. Hiszen hogyan is tudná a csodára vágyó ember szíve elkülöníteni a hamisságot, amikor az igazság fájó kalászaival sütik azt össze. Az ember éhezik az ilyen illúzió után.

Ezekben a tükrökben pillantotta meg atyád azt a kort, amikor az emberek a denevérben hittek. Nem volt ez kevésbé pogány, mint hogy vannak akik manapság a kígyót vagy a bikát imádják pogány szeánszokon és orgiákon. A nevében tettek szörnyű dolgokat és ontottak vért, előbb szellemüket majd testüket is elcsúfítva a természet e torz formájára és a vallás többi szimbóluma szerint.

Időről időre jött valaki, aki megszemélyesítette az emberek közül a denevérré változó igazságosztó képét. Atyád látta ezt és heves érzelmeket keltett benne, olyannyira, hogy maga is által akart jutni a tükrök mutatta valóságba és szembe szállni a denevérrel szemben. Ó, herceg, sikerült neki és olyan sikeresen alázta meg az utolsó denevér imposztort, hogy az emberek évekre el is felejtették azt.

Látta atyád, hogy ez jó, majd pedig a tükröket dühösen széttörte, hogy soha senki ne tekinthessen Tuzun Thun átkozott világaira. De bár sikerrel járt, maradt benne egy apró félelem, hogy a jövő nem változtatható meg véglegesen. Ezért megtartott egy füstös szilánkot, hogy mindig tudhassa, munkája vajon végleg célba ért e. Lám herceg, ez az üvegdarab itt van.

Tuzun Thun Tükreiben atyád látta egy nagy jövőbeli próféta látomásait. Bizonyos Michael Ende, akik megírta az emberiség második szent könyvét, amiről azok nem is tudnak talán. Tükör a tükörben volt a címe … és olyan intések, olyan próféciák fogalmazódtak meg benne, hogy azt mindenkinek ismernie kellett volna, szívéhez közel kellett volna tartania.

Eljött pedig egy újabb fenyegetés. Bár a denevér dekadens főpapját legyőzték, de az emberiség nem felejtette el a szimbólum értékét a tömegek felett. Újabb hamis álmodót választottak, nem megformálni ezúttal a denevért, hanem új formában öltöztetve eladni ismét az embereknek, akik már nemigen tudták, hogy kell e nekik a bőregér tanítása.

Cristopher Nolan legalább olyan nagy varázsló lesz az ő korában, mint Tuzun Thun volt míg apád pikt barátja meg nem ölte. Ő ismerte a valódi próféta szavait és megértette a bennük rejlő igazságot. Sötét receptet talált ki, aminek áfiumával majd évekig csapdában tarthatja azokat, akik hinni akarnak a denevérben. Mert az emberek mindig is hinni akartak valamiben. A tükrökben látott színes, hangos, IMAX valóságokban tudtak is hinni.

A recept egyszerű volt: Nolan mágus gyerekkori fantazmagóriáit és képzelődéseit összegyúrta valamely népszerű szimbólummal, esetenként jelképpel, majd pedig a kiválasztott színészeivel végigjátszatta a maga által elképzelt történeteket. A recept valóban működik, nolanizálásnak hívják az áldozatai, a denevér pedig újra szárnyalhatott két alkalommal is.

Az első alkalommal bemutatták azt az ökoterrorista nindzsaklánt, ami a denevért kiképzi. Akkor azt hitte legyőzte őket, azokat, akik azzá tették aki. Ahogyan atyád Thulsa Doom fejét csapta le egykoron. A második alkalommal Ende tanításait felhasználva megalkotta újra a denevér ellenségének torz képét, hogy aki mégis ellene szegüljön, tudja milyen arcot válasszon. Ez alkalommal nem maradt el a világra szóló áldozat sem … és a siker.

Nolan mágiája abban áll, hogy a tükörbe tekintő tömegek nem egy másik világ képeit látják, nem egy álom színfalai között tapasztalják meg a denevért. Nem, tükörbe tekintve is egy tükör vetíti vissza nekik saját világukat vagy annak olyan részleteit, hogy elhiggyék a denevér valódi és nem mese többé. Hogy a denevér értékeket jelent, hogy megvédi őket önmaguktól.

Harmadik alkalommal újabbat csavart a történteken. A denevér eltűnt, de mindenki visszavárja. Az Árnyak Ligájának emléke kísért, amikor egy zsoldoskatona rátör a békés városra. Miközben a Menekülés New Yorkból történet elevenedik fel bennünk a leválasztott szigettel, miközben kamu kapitalizmus és kommunizmus szembeállítást bámulunk percekig értetlenül a háttérben szinte halkan alakul át a denevér története egy Rocky filmmé.

A mágia nem tökéletes, ezer meg ezer apró átgondolatlanság torzítja el a tükrök képét előttünk és alkalmunk van levegőt venni, átgondolni, hogy mi is ez. Nolan-gyermek álmában ezek nem hibák, a mese része … mert mi mesét nézünk … de a valóság díszletei között. De kérdem én, hogy vehetném komolyan ezt az illúziót, amikor maga sem képes eldönteni, micsoda.

Ne gondolkozz – sugalmazzák a tükrök. Újabb roham a tudatunkra a képek más alkotásokból (Kékvillám), az eredeti denevér hit szimbólumai új formában, Nolan számomra érthetetlen NYPD fetisizmusa. Olykor kilóg a denevérláb is, amikor az avaloni mágus (angol rendező) olyan szimbólumot használ a film egyik csúcspontján (amerikai focipálya) amit a világ más részein élők nem érezhetnek igazán magukénak. Újabb jel, hogy a film nem neked szól …

Ha már egy Rocky történethez hasonló ez, az sem lenne baj. De akkor lehetnének az akciójelenetek is legalább olyanok. Mégis azt kell látnom, hogy a nehéz gumiruhában lassan vagy alig mozog a denevér és ellensége, az egyébként tehetséges Tom Hardy is suta parasztlengőkkel és látványos hajításokkal küzd. Miket művelne ilyenekkel atyád, ó herceg …

Az illúzió másik sarkalatos pontja a zene. Ezen a téren meglepődtem magam is, hogy milyen hatásosra sikerült. Egyes súlytalan részeket más-más tartalommal töltött meg és az egyébként kiábrándítóan lelketlen csatajeleneteknek is adott némi karaktert. Talán majd hálóm magányában még meg is hallgatom külön, de ne félts, ettől még nem kerülök a mágia hatása alá.

Nolan illúziója abban áll, hogy csavarosnak akarja beállítani a befejezést. Ez egy tökéletes trükk a részéről, mert valójában soha egyik illúzióját sem fejezte be, hogy majd te biztos jól továbbgondolod aztán. Levegőben lógó befejezések vannak, de ahogy itt is, három órán keresztül vezeti fel azt a befejezést, amit aztán egy újabb gyerekes, megnyugtató, „focipályás”(amerikai), jelenettel agyoncsap és persze a végtelen folytatás lehetőségét is meglegyinti.

Így dagad csak igazán nagyra a denevér halhatatlanságáról szőtt legenda. De mi ne álljunk meg itt. Lássuk a személyes mondanivalót. Nolan amilyen lelketlen módon darálta végig majdnem az egész trilógiát nem kerüli el, hogy általam inkább a Bane nevű fizetett zsoldoshoz hasonlítsam. Amilyen előnyös képet fest róla végig, úgy érzem nem is tévedek nagyot.

A végére már inkább félreértett hős, gyámoltalanok védelmezője és árvák megmentője. Pár pillanattal ezelőtt termoblablablanukleárisblablablatömegpusztítóblablablabombát akart felrobbantani és öt hónapig „terrorizálta” Gotham York városát … de mivel karaktere a máguséval azonos … (szinte egy emós ha belegondolok mélyebben, de lehet csak mert sírt) halála sem olyan kegyetlen, mint amit érdemelne a denevér ellensége.

Nolan mágus bűnbe esett, de szerencsére ezt nem tudja még senki. Tarantino bűnébe, de hogyha erről többet mondanék, az illúzió egyetlen valamirevaló fordulatát is elárulnám … (már amit a Port.hu még nem). Érdekesség, hogy én azt a bizonyos „kandallójelenet” óta tudtam, hogy valójában ki kicsoda, de ez feltételezni a denevér mítoszának részletes ismeretét.

Ó herceg, napokig ülhetnénk itt és regélhetnék neked a kisebb vagy nagyobb hibákról. Nem fogok. Szeretnék abban hinni, hogy az eljövendő korok emberei nem veszik mind olyan véresen komolyan ezeket az illúziókat, hogy olcsó (bár inkább drága) szórakozáson kívül másnak is tartsák ezeket a képeket. Hinni akarok benne, hogy az időnél több, ami tőlük elválaszt minket.

Te pedig, herceg, most szaladj. Rohanj ki a világba, élj! Ne gondolj e füstös szilánk mélyén lapuló rettenettel. Ragadd meg a napot, ifjúságod minden fényes pillanatát. Lesz még időd sötét éveket eltöltened lelked magányosságában, mikor atyád dicsőségét a legtöbben elfelejtik majd és ismét az árnyakat, illúziókat fogja isteníteni a nép. Mert azok, akik az ég alatt szabad akaratot nyertek azok nem istenek és óriások, hanem mi, emberek voltunk.