Lucius – Age of Akkuratium

Üdv népek! Egy kis utazásra, csillagrengető kalandokra invitálnék, néhány játékost, a benépesülés, és terjeszkedés kezdetétől pezsgő naprendszerében játszódó, közkedvelt és fantasztikus, AGE OF AKKURATIUM szerepjátékban.

Várok minden érdeklődőt szeretettel.

Hogy el tudjátok képzelni a világot és ki tudjátok találni karaktereiteket, olvasásra ajánlom a történelmi áttekintést, és a hangulatkeltőket. A rendszert a jelentkezés lezárultával közzé teszem. Illetve néhány példa az eddig hozott karakterekre: P1TÉ a P1-es széria Természetes Élvezet professzionális prostiklón, Kölyök űrkalóz Jack Sparrow mániás kolóniábol, Űr zsandár, 623. Dudikoff Mihály harci klón a Plútórol, Űr bányász, Biológiailag tökéletesitett műszerész, Űrkaszinó tulaj, Space Donalds és ember csempész főnök, Momoa/Űr Aquaman kultuszos űrállomásrol származó tökéletesitett zsoldos … és még sokan mások. A karakterek lényege hogy maga a koncepció is világformáló tényező tehát bármit kitalálhatsz és bármit belerakhatsz a már meglévő világba. A korábbi játékokhoz készült novellákat ITT megtalálhatjátok.

3-4 játékost várok akik felkészültek némi pszichedelikus ürbéli élményre.

Ha kérdés van megtaláltok face(space)bookon Vodli Márió néven, illetve email címem: vodlimario@gmail.com, de a helyszínen se késő semmi.
Ezen kívül Bármelyik nap szívesen mesélek még az esetleges érdeklődőknek.

(Figyelem mindennemű hasonlóság, egyéb scifi művekkel, Cowboy bebopp-al, nem a véletlen műve)

Gur-I am

Éles ütemes pittyegés a sötétben. Szűk elhagyatott garzon közepén, egy csúcstechnikás koporsóra emlékeztető, kapszulának üveg búrája mögött, rángatózó aszott idős testbe mindenféle, táp és infúziós vezetékek futnak. Kéklő fojadék csurog a halántékba csatlakozó űveg csövön. Boldog mosolyra húzódik az arca, amitöl megnyugszik a teste. Felpattanó szemhélyai mögül felragyognak sötétzöld szemei, melyek éberségröl, és értelemröl árulkodnak.

– Mit… Micsoda… áhh mi ez a zárt világ olyan … fagyos. Nem mozog semmim. Mi ez a sok hang a fejemben?

– Leszálló pája tiszta- visszhangosan szolalt meg egy recsegő hang, s homályosan vilogtak valamiféle vezérlőpult apró kijelzői.

– Kérem ne tegyék ez…- majd egy másik, ám elhaló női ordítás egy elektron pisztoly csövével kiabált

Mintha a csillagok közt cikázott volna át és a látása, egy összetákolt vadászsikló, ifjú kalózkapitányának szemén át tisztult volna ki. az érzései akár a sajátjai. Valamiért pont őt találta meg.

– Ha a csákja rakétékat egymás felé lőjük, és összeakadunk, a protectoroknak túl kiszámithatatlan célpont leszünk. Ne tökölj, a Sparrownet mondta! És ne feledd: vedd el ami ke… – izgatott parancsait elmosta, egy szikrázó acél kék fény, mely tovább repítette az ébredező tudatát

Talán a vénusz kupoláktol határolt csillámló egére nézett fel, az ujabb személy kinek tudatára talált. Egyre közelibbnek érezte ezeket az embereket, a térben, vagy a származásban, s egyre tisztábbá váltak a fejében ezek a fájó látomások.

– Hogy lehet a Szilágyi Corp fő kutató állomásárol, minden nyom nélkül, eltüntetni a legujabb pszichokatalizátor kisérletet… Kedveskéim? – A kimért, hűvös kérdés mögül hisztérikus vádaskodás csapódott a robosztus biztonságiak elmélyének, akik értetlenül bámulták az összetört labort, és annak falán tátongó jukat.

Villanás, a sugárkapuba való belépés rezgéseiben, vibráló csupa króm Protectorátusi hajó, fedélzetén, a falak zörgése között, egy korosodó férfi, talán egy parancsnok, magyarázott az ujabb tudatnak amit a csillagok közt talált.

– Tehát miután kivizsgáltuk a marson élő, gyártmánynép körüli hajcihőt, kis kitérővel utánna nézünk a különös látomásoknak amit legujabban vizsgál a protectorátus.

– Tudtommal a Jupiterröl érkeznek e jelek, de mindenki megőrült eddig aki ezeket fogadta és erröl beszámolni tudott. – Elmélázva magyarázta a fiatal nő, akin keresztül érzékelt. Majd egy sárkányos jelvényt kezdett tanulmányozni, amikor ez a látomás is szétrobbant.

Sötét olajos szagú ládában nyitotta ki a szemét ahol csak néháy résen keresztül szűrődött be a fény. Most mintha egy ifjú nézelődött volna, búvohejéröl egy bányászkolonia hangárjában zajló mészárlás zajai után. A véres, sarlópengéjű, magas alak, csuklóján lévő komunikátor, egy fiatal vörös, lebegő hajú, csinos nő képét vetítette ki, aki egy trónon ült, sárkány mintás műgyémántbol szőtt ruhájában.

– Egy ifjút kell keressél a Vénuszon, s az általa elbitorolt műtárgyat. Ó és a díjazásban majd megegyezünk kedveském.

– Rendben Tünde, csak elötte még elintézek valamit. – Azzal a leskelődő felé emelte krómozott pisztolyát, és sisteregő fényeket követve szakadt meg a kapcsolat az elmével, akin keresztül mindezt végignézte, s érezte h valami mód az ő leszármazottja.

Az egykor szép sorházak határolta lakópark, elgettósodott, sikátorain suhant át, a csatornákon, és kábelkötegek fölött szökdelt, egy műszerész ruhás alak. Elkoszolódott, foltokban rozsdás, ajtó elött ált meg, a labirintus szerű utcák egy rég nem használt részén. Vérző orrát törölgette szédülten a suhanc, és zihált a meneküléstől. Egyik kezében egy henger alakú biztonsági tartályt szorongatott, míg másikkal rátenyerelt, a rozsdás keretes nyitó gombra. Odabent kesernyés hűvös levegő töltötte be az apró szobát, ahol fényt csak a sárkány címeres kriokapszula pislákoló kijelzője biztosított idönként. Maga sem tudja miért pont ide jött, s hogyan találta meg a helyet. Mikor már kezdett megnyugodni e sötét kis rejtekben, hatalmas puffanás riasztotta fel. Száraz füstel töltötte be a szobát a felnyíló kriokapszula, és baljóslatú rekedtes hang szólt ki belőle.

– áá végre ide értél fiam. Én vagyok az Gyuri, és most kezdődik csak az igazi történet…