Adri – Abney Park Airship Pirate

Az Abney Park Airship Pirate egy kalandos szerepjáték steampunk rajongóknak, illetve mindenkinek aki szeret lebegő városokban és léghajókon hősködni vagy lenne a földön Mad Maxként száguldani buja dzsungelekben újraélesztett őskori ragadozók között, esetleg vasfegyelemmel őrzött neoviktoriánus városokból megszökni, hogy utána a légi kalózok gondtalan életét élje. Ehhez keresek (legfeljebb) 5 fő bátor jelentkezőt, akik hajlandóak biztosító kötél nélkül fejest ugrani az ismeretlenbe… 😉

Casino Royale – orosz rulett az élet

Az automaton szinte hangtalanul cserélte ki a csonkig égett gyertyákat a díszes kandeláberekben, a tágas dolgozószobában tanácskozóknak fel sem tűnt a jelenléte. Későre járt de a három férfi gondterhelten ráncolta homlokát, miközben fojtott hangon tanácskoztak.

• Meg kell állítanunk azt a nőt Guillaume, mielőtt túl nagy befolyásra tesz szert. Lassacskán már a saját fiamat is ellenem fordítja… – panaszolta kétségbe esve egy kopaszodó, elegáns frakkba öltözött köpcös férfi. Őszes halántékán kidagadtak az erek, ahogy egy levegővel próbálta elhadarni minden sérelmét:
• Az a neobeduin szuka nem az, akinek mondja magát. Még hogy egy törzsfőnök lánya, aki csak érintőlegesen, a kereskedelem révén tud a mi világunkról és egy kalandos szerelem útján pont a Rhiley családba sikerül beházasodnia. Minő véletlen, hogy aztán két évvel később egy csúnya rablótámadás folytán hirtelen megözvegyül, hatalmas vagyont örököl, amit minden gazdasági előképzettség, tudás és tanácsadás nélkül olyan jól forgat, hogy most már majdnem fél Cape Calabria a kezében van.

Mielőtt a panaszáradat címzettje bármit is reagálhatott volna egy kimért hang vette át a beszélgetés fonalát:

• Nyugodj meg Marcus, semmi értelme hogy felizgasd magad. Kétségtelen, hogy Ms. Quinn megosztó jelenség a városban, de hidd el vizsgáltuk az ügyet, elég sokáig és sokféleképpen, pont annyira ártatlan a nő mint bármelyik másik befolyásos üzletember a városban. – és itt megeresztett egy fél ragadozómosolyt a felháborodott köpcös felé. Savanyú elutasítás volt rá a válasz.
• Nyilvánvaló, hogy a nő érdekből ment hozzá Casey Rhileyhoz, de az hogy köze lenne a halálához az egyáltalán nem állja meg a helyét. Valóban rablótámadás történt és ha Casey nem lett volna az a kalandor, hősködő típus mint amilyen mindig is volt, még akár túl is élhette volna…
• Na és a kaszinó? – szurkálódott tovább fanyalogva a köpcös.
• A kaszinó – sóhajtott fáradtan Bowman kapitány – ügyesen a szürke zónában mozog. A szükséges szabályokat betartják, eddig minden egyes razziánk mindössze apróbb, jelentéktelen szabálytalanságokat talált csak. Viszont nem gondolod Marcus, hogy egy idő után gyanús lesz Ms. Quinnek, hogy az embereim minden harmadik héten megjelennek nála névtelen bejelentésre hivatkozva és felforgatják az egész kócerájt?! Azt hiszed nem jött már régen rá, hogy mi folyik ellene…? – mindez azonban egyáltalán nem hatotta meg az elfojtott idegességtől most már verejtékben úszó Marcus von Bernsteint, Cape Calabria egyik legnagyobb kereskedőházának urát. Elvörösödő fejjel tört ki belőle:
• Guillaume, az a nő múlt héten megvette az öreg Bill Parker egyik legnagyobb műszerész és javító hangárját! Semmi köze a gépészethez, most mégis a kisebb kereskedőházak mind hozzá fogják hordani a léghajóikat, mert lenyomta az árakat…

• Elég legyen Marcus! – csattant fel a széles mahagóni asztal szemben lévő oldalán ülő borostás arcú férfi. A negyvenes éveihez közeledő, jóképű, cserzett barna bőrű és vállig érő szőke hajú férfi szemei köré mély szarkalábakat vájtak az elmúlt, gondterhelt hónapok. Régóta vezette már a várost, pontosan ismerte az erőviszonyokat, amelyeket nem kis fáradság árán tartott érzékeny egyensúlyban és mindezt most egy csapásra komoly veszély fenyegette. Három évvel ezelőtt a semmiből került ide ez a gyönyörű és feltűnő „neobeduin szuka”: Tyra Quinn és mindent felforgatott, amit fel lehetett… Társadalmi életet, üzleteket, férfiszíveket. Kétségtelenül a nő benne is megmozdított valami rég elfeledett érzést, viszont Guillaume Deschamps státuszánál és pozíciójánál fogva eddig igyekezett kívülállóként szemlélni az eseményeket és nem közbe avatkozni. A háttérből, szürke eminenciásként természetesen megpróbálta kontroll alatt tartani a történéseket, de egyre inkább kezdte úgy érezni, hogy kicsúszik a kezéből az irányítás és szépen, lassan káoszba fog fulladni Cape Calabria belső politikai egyensúlya – az pedig nagyon gyorsan rá fogja nyomni a bélyegét az értékes külkapcsolatokra is. Ez pedig módfelett zavarta. Megérett benne az elhatározás, hogy mélyebben belenyúljon a darázsfészekbe, csak egyelőre még azt latolgatta hogyan kerülhetné el a legfájdalmasabb csípéseket…
• Az üzleti életben nyílt titok, hogy kartellezel Parkerrel, így legalább Ms. Quinn némiképp tisztára mossa a nevedet.

Marcus von Bernstein szeme összeszűkült erre a nem várt reakcióra, kipirult malacfejét kritikusan vizslatóan oldalra biccentette, mint amikor alkudozás előtt méregeti az eladásra kínált portékát és azt latolgatja, hogy mennyivel ígérjen alá, hogy a vételár végül pont annyiban álljon meg, mint amennyit ő hajlandó fizetni érte.

• Érdekesen látod a polgármesteri székből az üzleti élet szabályait Guillaume fiam. Mintha rád nem lenne hatással, annak ellenére hogy az unokahúgomat vetted feleségül és hogy a von Bernstein család mindig is készségesen támogatta minden politikai törekvésed… – majd gúnyosan parolás meghajlással zárta drámai monológját. Guillaume már fel volt készülve „az unokahúgom férje vagy és ugye tudod mennyit köszönhetsz a von Bernstein családnak” kártya kijátszására, rendszeresen szembesítette ezzel Marcus ha mindenáron el akart érni valamit. Rutinosan, behízelgő hangon csak ennyit felelt:
• Marcus bácsi, egy dúsgazdag és sikeres özvegyasszonyt akarsz társadalmi és üzleti téren meghurcolni, karakter-gyilkosság áldozatává tenni, ahelyett hogy kihasználnád a kínálkozó piaci rést… – az önelégült mosoly egyből lefagyott a von Bernstein családfő arcáról és a helyét őszintén értetlen, kérdő vonások vették át. – A fiad, Andreas az egyik legnépszerűbb aranyifjú a városban…

Nem kellett tovább folytatnia, rutinos vén róka volt Marcus von Bernstein egyből összekapcsolta a fejében a keresletet a kínálattal. Pár percig latolgatta a fejében a pro és kontra érveket, de végül megengedett magának egy halovány félmosolyt, jelezvén hogy pozitívra jött ki az üzleti mérleg.

• Nos Guillaume fiam, lehet mégis érdemes lenne személyesen is megismerkednem ezzel a tehetséges üzletasszonnyal…