SzabályKODÓ: A körönkénti támadások számának filozófiája

Alkalomról alkalomra előkerül a kérdés játékokon és kalandmesterek között, hogy ki hogyan használja, értelmezi és végül kezeli a M.A.G.U.S. rendszerében megfogalmazott tám/kör értéket és az ahhoz tartozó, szerteágazó szabályokat. Természetesen mindig szóba kerül, hogy egységesíteni kell, tehát egységesítsük a közös Ynev mesélése céljából és én ezt meg is értem. Azonban az álláspontom (amit ebben a cikkben szándékozom kifejteni) valójában ellenzi a kategorikus lezárását a vitának, mert (röviden összefoglalva előre) szerintem ez nem egy szabályértelmezési probléma, hanem filozófiai.

A cím (Cherubion-os szóvicce) rögtön előrevetítheti, hogy ez egy unalmas téma lesz és senkit sem tudok elmarasztalni, mert valószínűleg igaza van. Az alábbiakban elsősorban azokhoz szólok, akikkel már mesélőként összezörrentem rendezvényen és otthoni asztaloknál, mert nem értettek egyet, illetve reménybeli játékosaimnak, hogy mire is számíthatnak tőlem ebben a kérdésben, tehát maximálisan szubjektív gondolatmenet következik az áltudományosság/hozzáértés hártyája alatt.

Kicsit szeretném azonban kezdő kalandmestertársaimnak is rányitni a szemét a probléma gyökerére, hogy miért ne vegyék félvállról ezt a kérdést, hogyha asztaluknál előkerül és ne akadályozza meg őket nagy gonddal előkészített kalandjuk levezetésében ez a „KIT ÉRDEKEL MIT ÍR A KÖNYV?!” jellegű akna. Remélhetőleg ezzel a „tudással” felvértezve és átlátva a vitát könnyebben söprik le a vállukról, amikor a ’szabály-mángórlás’ orrfacsaró bűze kúszik be játékalkalmaikra váratlanul.

Kiindulási pontnak szögezzük le, hogy a M.A.G.U.S. egy eredendően AD&D szellemiségű és alapú rendszer, ami sok elemet egy az egyben emelt át. Bár nagyon sokmindent „finomított” a maga ’93-as módján (pl. fegyveres harcértékek, kétféle életerő, páncélok sebzésfelfogása) ezek egy része is olyasmi, ami különböző korábbi szerepjátékos kiegészítőkben megtalálható opcionális szabályok, moduláris alrendszerek gyakorlati továbbgondolása (pl. pszionika, szférák-síkok) empirikus módon. S mint ilyenek, ÉRTÉKESEK.

1. fejezet: az Absztrakció elve

Alapvetés és itt lássuk be, hogy a küzdelem, harc az alapja mindkét rendszernek. Egy olyan harcrendszer ráadásul, ami rögtön táblás játékok szabályrendszerének stílusában rögzít bizonyos alapszabályokat és törvényeket (hogy azonnal áthágja majd). Ilyen ugye az, hogy a játékban megfogalmazott KÖR meghatározott időtartama (10 szegmens= 10 másodperc) alatt minden játékos karakternek és harcban résztvevő nem játékos karakternek egy lehetősége van támadást végrehajtani.

Persze ezt így elolvasva nyílván sokan vérző orral fordulnak le a székből vagy csúszik ki kezükből az okostelefon, hogy egy utastárs élessze újra. Pedig jah. Erre alkalmazták AD&D-ben (és korábban) az absztrakció kifejezést, hogy ezt NEM SZABAD (~érdemes) úgy értelmezni, hogy 10 másodpercig rugózva állnak egymással szemben a karakterek majd valik sután bemar a másiknak, aki passzívan (dobás és minden dinamizmus nélkül) védekezik. Hozzáteszem ha valaki (hozzám hasonlóan) játszott Final Fantasy-val (és szerette, mint én) most azt nem érti, hogy ezzel mi a baj …

Részben a fantáziátokra, részben a fekete-fehér kosztümös filmektől az utolsó Karib Tenger Kalózaiig tartó filmes kultúrára bízom, hogy elképzeljétek mivel telik az a ~10 másodperc, ameddig egyik és másik fél képes egy JÁTÉKTECHNIKAILAG ÉRVÉNYES találatot vagy kombósorozatot bevinni az ellenfelének. Mert előbb a Támadó dobás összege, majd a dobott sebzés egyformán jelent(het)i egy menő szúrás és egy jól kivitelezett cselezés során bevitt több kisebb találat eredményét. Erről a Kalandmester dönt, figyelembe véve a körülményeket, a játékos elvárásait és a karaktere képességeit.

Két dolog ezzel kapcsolatban a M.A.G.U.S. rendszerében:

1. ezt a fenti absztrakciót a rendszer és a kiegészítők sehol, semmilyen formában nem említik, DE a szerepjátékos hagyomány alapján így van.
2. a M* rendszere (is) úgy nevezett univerzális harcértékbe sűrítve mond meg, képez le és szimulál rengeteg minden apróságot, aminek a végeredménye a KÉ/TÉ/VÉ és egy bizonyos (nem könnyen meghatározható) ponton belül nem érdemes arra apellálni, hogy a játékos elmondása alapján mit csinálna a karaktere. Pár példa:

„De hát én mondtam, hogy VÉDEKEZEK!” – persze, azért van Alap VÉ értéked

„Mondtam, hogy figyelek rá, hogy merre mozdul!” – igen, ezért dobtál KÉ-t

„Nyílván oda támadok ahol látom, hogy gyenge a védelme.” – ezért van TÉ-d

„De én olyan technikával tanultam harcolni, ami ez ellen van!” – akkor bele van számolva a kasztod harcértékeibe

Bár a rendszer fegyelmez minket, hogy 1kör=1 támadás, de még a mondaton belül, legkésőbb a következőben jelzi neked a(z első) kivételeket a sok közül. Név szerint, hogy a harc- és kardművészre ezek a szabályok (sem vonatkoznak). Valójában de, csak lesznek olyan képességeik (~diszciplínáik) amelyeket az absztrakció elvének (és sok másnak) kiverik a tetejét. Nem akarom itt bántani őket (everybody loves slan), hiszen rögtön jön az új információ arról, hogy igen ám, de vannak fegyverek, amik képesek többször támadni (torzul a valóság) mint egyszer 10 másodperc alatt, de ennek van azért egy külön kondíciója Tulajdonságkövetelmények formájában.

Értsük, az absztrakcióban mesélésre kényszerített Kalandmester már most nehéz helyzetben van ezekkel a kitételekkel és kihívásokkal, hogy hogyan meséljen. De higgyük el, hogy itt még csak 2-3 tám/kört kell elképzelni és ELKÉPZELTETNIE minden harcban minden szereplő részéről. Fújd ki magad, ameddig adok két mankónyi segítséget (amik közül egyet mindjárt ki is rúgók alólad): a M* rendszerében nincsen meghatározva mozgás és cselekvés a harci körben/szituációban, amivel szabadon garázdálkodhatsz és képzeleghetsz, továbbá nem kezeli bizonyos célzó fegyverek lövedékeinek számát.

Az előbbi segítségből az fakad, hogy az amúgy is általad elmesélt környezetben szinte teljesen a te elképzelésed szerint tudod mozgatni a szereplőket és hogyha a dobás vagy a narráció úgy kívánja, akkor akár egy kör alatt el is sodródhattak karakterek egymástól (emlékezz: univerzális harcérték) és alátámaszthatod különösen gurult kockák eredményét is (emlékezz például D’Artagnan esetére az első csetepatéban, amikor a párbaj hevében egy magas rom tornyában találta magát és társai csak lentről drukkolhattak neki, mikor a maguk ellenfeleivel végeztek … amúgy ez egy Három Testőr című könyvben van, de több filmadaptáció is tartalmazza … mert annyira jó könyv).

Hogy nincsenek lövedékek (se áruk, se számuk) azt teszi lehetővé, hogy az íjász karaktereknek is a fentebb taglalt absztrakcióval taglalt a csata folyását és (ellentétben a könyvben írtakkal) több lövés eredményének summázata lehet az a hatás, amit elér. Ennek megfelelően (óvatosan) élhetsz azzal a lehetőséggel is, hogy bár jelzed neki, hogy fogynak azok a vesszők rendesen, de egy-egy sebzését eloszthatod több jelentéktelenebb/csőcselék/minion/12egytucat ellenfél között. Ezzel kicsit kiegyensúlyozod azt, hogy a csata végén nem 2 db nyílvesszőt lőtt el távolról és makulátlanul álldogál, mikor kalandozótársai csatak véresen 10-20 sikeres támadással és jó sebzéssel értek el hasonló vagy rosszabb eredményt hozzá képest.

A nyílvesszők kreatív számon tartására egy remek videót ajánlanék a magyar nyelvű Kockák és Sárkányok csatorna kínálatából, ami gondolatébresztő volt és a mechanikát sokminden másra is bizonnyal fel lehet használni sikeresen (pl. fegyverzet romlása, kard csorbulása, vért állapota harc után stb.):

 

Tehát az absztrakció csodálatos dolog és arra késztet, hogy egészen más szemmel vizsgáljuk meg a(z állítólag unalomig ismert) rendszer egyes elemeit. Átvezető téma következik: a KÉTKEZESSÉG (nyamm!) amire az absztrakciónak többféle válasza is van (persze), melyek közül nézzük meg közelebbről Jason Cone: Philotomy’s Musings (ingyenes) esszékötetében található okfejtést. Ez a kiadvány alapvetően a régi szerepjátékos rendszerek és hagyományok reneszánszát éltető darabok közé tartozik, tehát (kvázi) mai szemmel szemléli a kérdést és érdekes módon.

EBBEN a felfogásban a „költő” arra jut, hogy a játékos eredeti szándéka két fegyver együttes használatára harcban a lehetséges sebzés maximálása (You don’t say!), amit első felindulásból (és hosszú gondolkodás után) azzal szimulál, hogy ugyanúgy egyszer támadhat, de a sikeres találatot követő sebzésdobást kétszer hajthatja végre és a jobbik eredményt veheti figyelembe. Arra is gondol, hogy talán (de csak talán) ez a harcmodor arra is alkalmas lehet, hogy a támadás hatását növelje meg a sebzés helyett. Szép gondolat.

„DE AMUND, MI KÖZE VAN ENNEK A M.A.G.U.S.-hoz?” Minden. Ugyanis, amit fentebb látunk az nem más, mint hogy valaki MAJDNEM eljutott a Második Törvénykönyvben (és Rúnában) taglalt többféle felhasználási módokhoz kétkezes harc esetén. Itt kell megérteni, hogy a M* rendszere már az első kiadásán BELÜL elszakadt a saját alapjait képező absztrakciótól (és ezért nem is említi) helyette bejön az, amit a legjobban szeretünk (~szeretnénk) használni.

2. fejezet: a Józan ész szabályai

Lehet, hogy eddig csak 1-2-3at támadhattam, de hát ugyanazt a fegyvert én bevehetem a másik kezembe és akkor UGYE kétszer annyit támadhatok NYÍLVÁN és TERMÉSZETESEN. Igen, bizonyos veszteséggel az univerzális harcértékeidből és/vagy egy másik energiaforrásból, amivel szintek között különböző képzettségeket tanulhatsz (Kp). De mint tudjuk és tapasztaljuk SEMMI sem elég nagy ár a magasabb tám/kör-ért. Elmarasztalóan ’hangzok’, pedig nem szándékos: hiszen a medve (!!!) 3X, ejtsd háromszor támad rám ebben a rendszerben, a Sytix nevű démon(!) 9X, azaz kilencszer, tehát az absztrakció nyugodtan elmehet a …

Józan ész szabályai mindazok a dolgok, amiket szinte nem is kell tanulni és tanítani sem a rendszerben, hiszen magától érthetőek. Ez végre megnyugtatóan közli velem, hogy annyi nyílvesszőt lövök el amennyi kockát dobok és ha ebben nem is lennék biztos (ld. 1. fejezet), akkor biztos, hogy pontosan annyi dobótőrt használok el, amennyit Támadást dobok. Továbbá minden nemtelen, kaszt nélküli, nulladik szintű senkire annyit támadhatok amennyi az én szintem (ami nekem 1-ről indul). Későbbi kiadás szerint ez maximum 4 támadás lehet, de majd azt mondom, hogy én Nagy Zöld szerint játszom és nincs pénzem ETK-ra.

(Persze itt be lehet magyarázni vagyis érvelni az asztalnál, hogy az a szintenkénti 1 tamadás az arra vonatkozik, hogy ha 1x tud támadni a JK körönként, tehát ha 3x tud esetleg 6x tud támadni per kör akkor az max 24/kör- Meran)

Érdekes módon a józan ész szabálya sokkal több színét (ld előbbiek) megmutatja a M.A.G.U.S. rendszerének elsőre, mint fonákságát. Hiszen nem kell belegondolnom abba, hogy ez emiatt az NJK szabály miatt lehet amúgy kevesebbet támadhatok egy koldusra, mint egy rendes ellenfél ellen tehetném vagy hogy léteznek fegyverek ezen a fantasy világon (is) amiknek a forgatásához eleve két kézre van szükség, hogy a megfelelő technikával lehessen forgatni (pl. másfélkezes kard, pallos!!!, mara-sequor, slan-kard).

Igazából nem is tudok ünneprontó lenni, mert a másfélkezes kardnál le van írva milyen értéke van egy kézben, illetve a pallossal kapcsolatban is írva vagyok, hogy milyen tulajdonságkövetelmény kell egy kézbeni forgatásához és mielőtt még fuldokolva méltatlankodhatnék a józan ésszel szemben jön a kedvenc/legfélreértettebb táblázat-szabály kombináció a Harcos főkaszt tagjaihoz, akik mikor és milyen formában kapnak még egy plusz támadást. JACKPOT!

Ez az a szint ahol a való világban harcművészethez, hagyományőrzéshez és objektumvédelemhez papírral értő játékosok a legtöbbet nyernek és mégis a legtöbb kritika itt éri a tám/köröket és az univerzális harcértékeket (Miért annyi amikor …?). Ez nem baj. Ekkor kezdődik el, amikor strigulázni kezdik a nyílvesszőket (de minek) és úgy általában mindenki örömére a Józan ész tényleg átveszi az uralmat látszólag. De nem lennénk itt, ha ezzel mindent megoldottunk volna … ugye.

A Józan ész szabályaival egy időben jelennek meg az általam eddig csak „patchwork” vagy rag- és sebtapasz, de igazából szig-szalag megoldásnak tartott szabályok, amelyek a fejezet árnyékában minden értelem és logika nélkül arra szolgálnak, hogy bizonyos hibákat akkor és ott, speciális körülmények között kezeljenek … valahogy. Nehezen megjegyezhetőek, mert ellentétben a korábbi absztrakcióval semmiféle elvet nem követnek … vannak … léteznek, mert „szükség van rájuk”(?) és ha nem figyelünk oda rájuk, akkor szaporodnak (sötét és nedves helyeken …). Lásd: Ép sérülés után következő körben nem kezdeményezel, Leütés szabály, pusztakézzel nem sebzel Ép-t (Bármely kaszt sebezhet ököllel, túlütéssel Ép-t, nem csak slan-ek ld. Rúna IV/2 Levelezés – Magyar Gergely) Mágikus kifáradás, Kötelező Ép vesztés, Átütő erő, Íjász szabály hajítófegyverre …. stb stb.

3. fejezet: a Mechanika törvényei

Kőfalba ütközünk, ami előtt motyogva megállunk Ynev világán és a M.A.G.U.S. rendszerében. Hippis lelkesedésünk itt ér véget, ugyanis vannak esetek, amikor a körönkénti támadások számát hideg vas és technológiai Nagy Fal rögzíti. Ez egy egyszerű esett, mert nincs félreértés: a kahrei ismétlő számszeríj körönként háromszor támad és nem, nincsen két kézben hatszor, mert le van írva, hogy két kézzel kell kezelni ahhoz, hogy újra lehessen lőni vele és utána majd egyszer tárazhatsz a körök közötti Alkonyzónában, hogyha legközelebb is használnád 10 másodpercen belül.

A több kör alatt újratölthető számszeríjak (nehéz és shadoni) esetén sincsen kérdés, hogy lehet e magasabb a tűzgyorsaság, mert ezek fix dolgok. Ynev világa már nagyon régen elindult istenei és mágia segítségével a technokrácia felé egy bizonyos, még mindig inkább fantasy-s ösvényen, de a jelek és nyomok ott vannak az első irodalmi leiratában is a M.A.G.U.S.-nak Halál Havában címmel és az első-második-harmadik kiadású törvénykönyvében és a gépszolgával a Bestiáriumban.

Ide tartoznak ugyanúgy a „nagyágyú” ostromgépek, amelyek bár viszonylag később csatlakoztak a játékhoz, de a háttérben mindenki tudta, hogy naftavetők, balliszták, katapultok dolgoznak a szép új világért minden oldalon ősmágia és aquir BFG hatalomszavak mellett. Tehát vannak mechanikus dolgok, amik pontosan annyiszor sülnek/aktiválódnak/süthetőek el 10 másodpercen belül és kör múlva, amilyenre megalkották őket, ezt NEM befolyásolja sokban (egyáltalában) a játékos milyensége és a korábban említett „szig-szalagok szabályok”.

El lehet képzelni, hogy ezek után mit kezd Ynev a folyamatosan elterjedő TŰZFEGYVEREKKEL. Ismerjük őket és még bár a játékosok ritkán forgathatják őket, de NJK-k kezében már fel-feltünödeznek. Ismét a Halál Havábant idézzük meg, amelyben Tier nan Gorduin egy olyan renegát fegyvermestertől kapja a maga egylövetű puskáját, akit krániak támadnak meg miután tesztelt egy Gatling-hoz nagyon hasonló eszközt. Ugye csak mondom, hogy annak M.A.G.U.S.-ban ~33(!!!) lenne a Tám/kör-e. (Kicsit többet kellett googlizni mint gondoltam, hogy nekem is meglegyen a szám. – Meran) Ennyit rólad Sytix …

Fújjunk egy kicsit nyugodtan és tekintsük át együtt,hogy eddig három filozófia, iskola csapott össze egyazon harcrendszerben a gyökereket jelentő absztrakciótól kezdve, amely mindenkinek azonos lehetőségek biztosítására törekszik (lényegében azért van ő), majd a józan ésszel minden hadra fogható végtagunkat és lehetőségünket megszoroztuk a harcrendszer adta keretek között maradva, majd a mechanikával felcsillantottuk egy steampunkba, felvilágosodásba hajló, a pokol tíz másodpercét ígérő harci kört, ahol a támadások száma 1-33ig terjedhet. Ezt nyugodtan lehet elmélyíteni és megemészteni miközben mögöttünk a virágos réten harc- és kardművészek rohangálnak önfeledten nyomorunkkal szemben teljes érdektelenséggel és akkor jön a legnehezebb körünk.

4. fejezet: a Mágia elmélete

Kezdem a kedvenc tévhitem lerombolásával, miszerint a varázshasználók (vagy papok) kezdenék a harcot. NEM. Egyrészt azért, mert a szabály sem ezt mondja, másrészt azért, mert egyik kaszt sem csatamágus közülük jelenleg, tehát nem arra képzik őket, hogy harci szituációban győzedelmeskedjenek, hanem, hogy az adott varázslatukat a lehető legnagyobb biztonsággal és körültekintéssel hozzák létre. Ezért nem kell dobniuk ebben a rendszerben, hogy sikerül e! Jah, hogy vannak csonka kiadások, amik mást írnak, lehet. Azonban a M.A.G.U.S. eredeti rendszere szerint azok, akik a harc kezdetén 1 szegmenses (vagy rövidebb) varázslatba kezdenek AZOK IS dobnak kezdeményező dobást csak a fegyverük harcértéke helyett 10-et kapnak a KÉ-re. Aki hosszabb varázslatot akar csinálni, automatikusan kimarad a kezdeményezésből és mindenki után következik a körön belül.

Mi köze a mágia elméletének a tám/körhöz? Hogy maximum 4. Micsoda 4? Egy szig-szalagozott szabály nyilatkozik arról, hogy minden egyes varázslat után legalább 2 szegmens pihenésre van kényszerítve a varázshasználó az adott körben, mielőtt újabb mágiához folyamodik. Nincs különbség 1 vagy 5 szegmenses varázslat kipihenése között. Nem egyértelmű, hogy a pszi használat (ebben a tekintetben!!!) mágiának minősül e (DE ATTÓL MÉG DÖNTHETSZ ÚGY KALANDMESTER, HOGY IGEN…TUDOD, JÓZAN ÉSZ). Egy kör pedig 10 szegmens. Adok időt, hogy leessen…

…

..

.

Pontosan, nem jön ki. Tehát, hogyha 4 darab 1 szegmenses varázslatot (vagy pszit, mert azt mondtam) alkalmaz a karakter egy körben, akkor logikailag a következő körben kellene az elején 2 szegmenset „pihennie”, ami játéktechnikailag nem befolyásolja a kezdeményezést? Remélem azonban, hogy mostanra érthető, hogy ezeknek a szabályoknak az együttes felhasználásához és a HARC TÖRTÉNETÉNEK mederben tartásához nem mindig elegendő a Kalandmester, hanem szükségeltetik a játékosok hathatós együttműködése és kooperációja.

A mágia persze további lehetőségek seregét szabadítja rá amúgyis megtépázott harci körünkre pandora szelencéjéből, amivel KÉ-t és tám/köröket ugyanúgy lehet befolyásolni negatív és pozitív irányba egyaránt. Ezekre, meg lehet nyugodni, nincsen módon minden esetben felkészülni vagy előre látni őket. Amit ebből itt és most, nekünk megjegyezni és magunkkal vinni érdemes, hogy a varázshasználók félig-meddig a harcrendszer partoldalán MAXIMUM 4 „cselekvéssel” bírnak, amikkel aztán beláthatatlan módon befolyásolják az eseményeket és az értékeket. Puszi a hasukra.

Miközben a harc- és kardművészek továbbra is tető nélkül növelik a tám/körüket a háttérben exponenciálisan, vizsgáljunk meg még egy érdekes dolgot, amit itt láttunk szinte először: nem támadásuk van igazán a varázshasználóknak, hanem cselekvésük. Cselekvése egyébként minden karakternek lehet (evidens, tudom), de pont így! Ha nem támadni akarnak a körben, akkor a varázshasználókhoz hasonlóan fix 10-el dobják a KÉ-t a fegyveré helyett és akkor cselekedhetnek. Ez gyakorlatilag nincsen meghatározva, hogy mit. Feltételezhetjük az egyszerűbb megoldást: mozogni, felvenni valamit, meginni egy varázsitalt, zárat feltörni, valamilyen tulajdonságpróbát végezni a körben remélve, hogy senki sem akadályozza meg.

Itt egy újabb szabadságfaktora van a Kalandmesternek, hogy mikor kinek mit és hogyan mesél, miközben (egy párhuzamos szabálydimenzióban) zajlik a harc. Ezt ugyanúgy felhasználhatja narráció erősítésére, mint NJK-k mozgatására vagy cselekvésére a csapat kárára-javára. Újabb érdekes adalék a tám/kör-el kapcsolatos filozófiának, hogy „áldozhatóak” a Második Törvénykönyv terminológiája (~kifejezése) szerint. A Cselek, Trükkök, Harcmodorok fejezete említi ott, hogy bizonyos alkalmazásra támadás áldozható és ez gyakorlatban is sokszor működött már, hogy valaki harc közben egy teljes támadást áldozott fel, hogy társának Ép-s gyógyítalt dobjon oda és ezért nem kellett fegyver nélkül kezdeni a kört és kimaradnia az eseményekből vagy hátrányos helyzetbe hoznia magát.

***

Kicsit hiszem, hogy mindezeket átolvasva sejtitek, hogy miért tartom ezt a kérdést többnek egy „egyszerű” szabályvitánál. Itt valójában 4, azaz NÉGY (!!!!) egymással ha nem is szöges ellentétben álló, de sokszor ellentmondó látásmód, világkép és elv ütközik meg nemcsak papíron, asztalon, bábukkal, hanem felfogásunkban és képzeletünkben. Sok a banán- és tojáshéj melyek közül utóbbi egy-egy játékos nemtetszését, előbbi pedig teljes játékalkalmak kukázását vonhatja magával, tehát nagy a tét.

Ezért sem hiszem, hogy ezt egy központi huszárvágással meg lehet oldani, mert valami sérül, gyengül, elveszti jelentőségét és lelki szemeim előtt látom a szig-szalag tengert hullámozni, amiből sajnos már ismerünk fizikailag egyet elszörnyedve egy életre. Egyetlen szabályt és feloldást tudok erre a problémára, miszerint MINDEN ILYEN, ASZTALNÁL FELMERÜLŐ KÉRDÉSBEN A KALANDMESTER SZAVA DÖNT, akkor is hogyha nem tűnik következetesnek vagy tényleg nem az. Csak neki van lehetősége egyensúlyban tartani lótuszülésben ezt a négy filozófiát egyszerre mindenki javára és érdekében a játékban.

Ha játékos vagy, ne lobogtasd a könyvet (és az okostelefonodra egy perce letöltött ’ki tudja honnan’ pdf-et se) csak azért, mert az adott szituációban egy kis (valójában és hosszútávón értéktelen) sikert könyvelhess el karakterednek és azon keresztül magadnak. Hidd el nekem, aki ezt sokszor láttam, átéltem és elszenvedtem, hogy nem érdemes. Érdemes a hírhedt kérdésekről a játék előtt tisztázni a Kalandmester véleményét (akár karakteralkotás előtt), de ha erre nem volt lehetőség a mai felgyorsult, rohanó világunkban akkor legalább biztosítsd arról, hogy a játék folyamán elfogadod a játékrendszeri döntéseit és alárendeled magad akaratának a vitás, nem egyértelmű kérdésekben és ha ezek elkövetkeznek, akkor viselkedj ígéretedhez híven.

Kalandmesterként valódi elvárás veled szemben, hogy a mesélt világot és rendszert a tőled és a felkészülési időhöz képest arányosan ismerd, de ennek ellenére se menj bele a szabályvita tekervényes, sötét és bűzös útvesztőjébe, mert a játékélmény, amit keresel és a történet, amit szeretnél elmondani, átadni a csapatnak NEM OTT VAN. Tudom, mert jártam bent. Nincs ott bent semmi, amit a legközelebbi a játékalkalomra higgadtan és kényelmesen ne tudnál átolvasni a könyvekből egy forró tea társaságában Red Hot Chili Pepperst hallgatva.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmedet.