Ahogy a Sztyeppe Ostorai ellovagoltak a lemenő nap fényébe, úgy realizálódott bennem, hogy vége a találkozónak. Nem lehet elégszer mondani, hogy ez mennyire szomorú minden egyes alkalommal.
A kalanddal több célunk is volt és úgy érzem, hogy szépen eleget tett a játékosok tesztjének, és csak remélni tudom, hogy mindenkinek legalább annyira jó volt játszani mint nekem mesélni. A hosszú hétvége alatt volt vigasság, kalandorkodás egy távoli jövőben és még Ynev azon belül is Enysmon vad pusztaságain is beteljesült egy bosszú. Természetesen ahogy ez lenni szokott rettentően fáradt vagyok, pedig a sok év alatt már éppen megszokhattam volna, hogy ilyenkor az alvás luxusa hiánycikk!
A találkozón a díjak között választható volt egy saját munkánk, egy korábbi kampány újraszerkesztett és lefűzött változata a Della Bajnokai Kampány füzet. Több különlegessége is van hiszen ezek voltak az első Hősök Napjás kalandjaink, és a mostani történetben is visszaköszönt 1-2 elem, ami a régebbi motorosoknak (pun intended) easter egg-ként szolgálhatott.
A mostani kalandot sok klasszikus ihlette, nem véletlen zengett a tábor területén szerte Ennio Morricone dallamai, ezen felül (Gulandro ajánlásának köszönhetően) a Hellride című nagyszerű mű egyes elemei is erősen visszaköszönnek a történet oldalain. Számunkra élmény volt a történet elkészítése és előadása, így jó olvasgatást kívánok hozzá mindenkinek és ne feledjétek:
„Örökké akartok élni?!”
Búcsúzóul pedig egy dal ami szintén nagyon nagy szerepet játszott abban, hogy elkészüljön a kaland:
Nos akkor kezdeném én. Ez volt az első Hősök napja tábori élményem.
–A helyről:
Alapvetően egy kicsit tömöttnek éreztem az alvóhelyet. Az ágyak iszonyat instabilak voltak. Ha felmásztam vagy megmozdultam az emeletes ágyon az mindenkire veszélyes volt, talán a szoba másik végében lévőre is, de legalább horrorisztikus jelenetet szőtt. Nyikorgott, hajolt, majd szétesett, de épp túlélte Andor, ki rendkívüli bátorságot mutatva alattam aludt. Tehát minden jó ha a vége jó. Konnektorban viszont erős hiány volt ami kellemetlen. A kaják jók voltak, de azt a lángost külön kiemelném. Nagyon finom volt és szerencsére rengeteg is 🙂
–A modulról:
Nekem tetszett a modul. Az „enyhe” vadnyugat hangulat elsőre fura volt de alapjáraton éltem. Jól fel volt építve és vezetve. A csapatunk koncepciója itt ott illett is hozzá. Sok mindenben nem értettünk egyet, hogy miképp intézzünk el egy-egy helyzetet, problémákat miképp oldjuk meg. Erre viszont alapvetően visszagondolva nem bajként tekintek ugyan is a csapat, ami a legkülönfélébb jellemű és gondolkodási módú karakterekből állt, a modul végére a fő csata hevében tette a dolgát. Eleinte szétesve, de a végére mindenki ott ahol és amivel tudott segített abban, hogy legyőzzük ellenebbik felünket. Mesélünkben, Shalafiban, személyesen ismét nem csalódtam. Jól átadta a helyzeteket, hangulatokat, és egyben tartott minket, nem akadt ki még akkor se amikor már a nyomozás közben 20adjára is folyton az ellenkező irányba kezdett indulni a csapat immáron.
Jó volt ismét találkozni nyári tábor óta nem látott barátaimmal még akkor is ha most sajnos nem sok lehetőségünk nyílt beszélgetni. 🙂
Ahoy,
Dreina nagyon kegyes volt hozzánk és elkerült minket hétvégén, amivel szinte nyárvégi tábornak is éreztem a hosszúhétvégét. Nagyon örülök, hogy csütörtökön érkeztem végül és több időt tölthettem a nulladik napon a megérkezettekkel (bár hallottam, hogy a szerencsések már egy -1. napot is beiktattak a környéken, de arra nem volt érkezésem.
Nagyon jó hangulató, ahogy így az első este beszélget az ember a lassan kihunyó nap fényében és újabb-újabb emberek érkeznek sorra növelve a hangulatot. Ajánlom minél többeknek. Volt aki ilyenkor is játszani kezdett, legalább valami társassal, amik közül válogatni is érdekes volt Bahamutnak köszönhetően.
A szabad játékok napján végül inkább úgy terveztem, hogy hallgatok inkább játékokat. Egyre nagyobb érdeklődésre tart számot a Hősök Napja(i), így más elől sem akartam jó helyet elhalászni, illetve komolyan annyi érdekes játék volt, hogy a FOMO (jajj) miatt fájlaltam volna nem mindent legalább egy kicsit megnézni. A Numenara és Ghostbusters játékok között ingáztam leginkább, ameddig egy óvatlan beszólásom miatt az Imagine társas játékosa lettem, este pedig egy zászlóháborús M.A.G.U.S. történetet hallgattam, ami végig érdekfeszítő volt.
Szombaton végül mesélhettem. Ez azért nagy dolog manapság, mert az otthoni játékokban az elmúlt évben úgy alakult, hogy játszom. Így igyekeztem a tőlem telhető legalaposabban készülni csapatból és kalandból is. Az A.V.U. embereiről már sok jót hallottam, a játékuk pedig megerősített benne, hogy okkal. Tagjai között egyébként sok régi rendezvényről köszöntek vissza játékos- és mesélőtársak, ami mindig egy külön élmény. Vesszőparipám az utóbbi időben a veterán és ifjabb játékos generációk összehozása asztalnál, amire itt is nagyon szép példát láttam.
Végig partnerek voltak a mesében, Nagyon sokat tettek ők maguk is hozzá a hangulathoz, ami már az előtörténeteikből is sejthető volt. Az udvari ork lovag belső vívódása nagyon átélhetőre sikerült. Az anath-akhan fejvadászlány a M* irodalom archetípusait elevenítette fel a lehető legjobb értelemben, a Holdkos varázslónő TÉNYLEG úgy viszonyult a mágiához, mint ahogy ahhoz illik. Az yllinori sas is úgy éreztem lubickol a számára rokon kultúrában és háborús veteránok között. Először láttam végre egy igazi illúzionistát, aki jól hozta ezt a szerencsavdász beállítotságot és még hasznos is volt mindig.
Egyetlen fájdalmam az volt, hogy ezt a kalandot két napig is tudtam volna mesélni igazából, így a rémekről inkább csak hallottak és a sztyeppei életről is csak villanásokat tudtam átadni, pedig a „civilizált” nomádok témaköre az egyik kedvencem. A kaland hangulatának átadásában is nagyon partner volt a csapat, ahogy együtt hangszereltük át a westernt kardokra és láncingekre. Bár a történet nagyon in medias res és szövevényes, mégis úgy éreztem, hogy eddig (szerepjátékos és irodalmi szempontból legalábbis biztosan) új világrészt fedezünk fel, hódítjuk a prérit harcról harcra, miközben lassan kinyomozzák a háttérben munkálkodó motivációkat.
A „weird west” hangulathoz pedig nagyon hozzájárult, hogy bár a játékosok sejtették, de közvetlenül nem utalt rá sok, hogy az események kiváltó oka micsoda (nem akarok spoilerezni a távolmaradóknak) eldritch érzést keltett és az ‘ordas éjhez’ hasonlóan láthatatlan sötét fellegként borította be az eget a puszta felett. Nem is lepett meg, hogy végül ők vihették magukkal ezalkalommal a vándorkupát és gratulálva nekik hozzá remélem máskor is.
Ugyanaz a bánatom minden alkalommal: nem tudok eleget lenni és beszélni mindenkivel, akárhogyan is nyújtjuk ki a táborok időtartamát. Egyszerűen lehetetlen. Hazafelé végig azon morfondíroztam, hogy mit is hagyhattam ott, mert sokkal könnyebb volt a táskám mint érkezéskor. Vagy nem jöttem még rá, hogy mit hagytam el vagy tényleg spirituális a válasz és több gonddal érkeztem, mint mentem el végül. A Hősök Napja(i) véleményemet ezzel tudom a legjobban megfogalmazni, hogy az utóbbiban hiszek.
Köszönöm a szervezést a Shalafi testvéreknek 😉 (Mario Bros)
A pozitív: jó volt találkozni néhány komával, akikkel csak ilyenkor tudunk kb. összefutni, illetve még új komára is sikerült szert tenni és együtt hallatni üvöltéseinket az éjszakában. A Trudvang kapcsán ismét bebizonyosodott, hogy Luciusznak élmény mesélni és Shordanusről pedig első alkalommal állapíthattam ezt meg. Beszámolót a játékról nem írnék, hangos volt, jó hangulatú és néhol kellően epikus. A MAGUS modult kedvenc játszótárs testvérpárommal (Moz Bros), Tantival és Khurival játszottuk le. Amennyi troll összegyűlt egy asztalnál, az minden gundabadi gyűlésnek becsületére vált volna. Isti jó mesélő, alig várom, hogy játszunk még más rendszerekben 🙂
A negatív: a hely nekem erősen off, ha valaki hangosabban veszi a levegőt én már nem tudok aludni, ami a második nap végére már erőteljes világgyűlöletben manifesztálódott nálam. Az emeletes ágyakat már kinőttem, a túlélő tábor meg nem az én stílusom. Az ételek kapcsán megerősödött bennem, hogy az eddigi összes táborban alkalmazott taktikám miszerint nem eszem a helyi ételeket, megtartandó. Számomra ez túlságosan kiegyensúlyozatlan, zsíros, nehéz stb.
A MAGUS modul vonatkozásában annyi, hogy sokadjára kiderült, hogy a helyben játszott MAGUS, illetve az én elképzelésem a MAGUS világáról nem összeegyeztethető. Ezt jeleztem a srácoknak is, a kaland szerintem inkább kívánta volna a Coyote-t, a GURPS rendszert, 7tengert vagy any other game-et, és ott felhőtlen örömmel játszható lett volna.
Remélem nyáron egy-két napra tudok hozzátok csatlakozni.
Sziasztok,
Nagyon jól éreztem magam és ismét bebizonyosodott hogy hosszú ugyan az út Debrecenből de egyre jobban megéri! Megígérhetem hogy legközelebb is megyek és mégtöbb embert viszek 🙂
Van annak hangulata amikor az ember kiszáll a kocsiból és itallal kínálják egyből! Régen látott barátok beszélgetnek filmekről, játékokról vagy már (fene a türelmetlen fajtájuk) játékba is kezdték!
Péntek nagyon egyedi volt a számomra: reggeli után társasoztunk egy hatalmasat mert nem volt tervezve szerepjáték. Kevesebben kezdtünk de ahogy Amund odaült azonnal megfejtette az egyik feladvány így köteleztük a csatlakozása 🙂 majd későbbi Kmemmel Nevenyvel, Kacattal, Unityvel és kedvesemmel túrázni indultunk Szálkára. Nagyon tapasztalatlan vagyok túra terén de ez nagyon jól sikeredett! Letértünk a kijelölt útról és jó kalandozó hoz hűen belevetettük magunk a vadonba!
Hazatérve csak nem bírtam magammal és egy régen tervezgetett kalandot meséltem néhány játék nélkül maradtnak akik remélem élvezték a Zászlóháborús kalandot 🙂
Elérkezett a nagy nap és belekezdtünk a játékba a Rozsda és Lunír csapatával! Rövddre fogva: a kaland nagyon tetszett! Utólag is elolvastam és a világképemmel és elképzeléseimmel azonos anyagot játszottam/olvastam. Se ilyen se semmilyen nem volt itt korábban és mostmár nem is akármi van 😀 DE LUCIUSZ MIÉRT RAKSZ MINDENHOVA GÉPÁLLATOT????? 😀 egyébként ez sem volt zavaró! Ahogy utólag megbeszéltünk ki van már tolva a tűrőképességel ha véletlenszerű robotok jelennek meg a játékban 🙂
A mesélőnk nagyon jó volt és mivel Réka most ismerkedik a világgal nagyon ügyesen ránk írta át a kalandot és nagy jó hangulatot teremtett! Minden elismerésem hogy ilyen nyugodtan tudott mesélni nekünk akik sokszor poénkodtuk el! Külön köszönöm a végét ami arra ösztönöz hogy tovább vigyem ezt a karaktert. A csapatomnak köszönöm a játékot! Személyesen már jeleztem részletesen a véleményeket de ide csak annyit írok minden király volt!
Utoljára csak annyi sajnálok, hogy kevés idő volt mindenkivel beszélni mindenről 🙁 de nekem úgy ez az első szerszárd közeli hétvége a sorban 3 ból úgyhogy ne bánom (Köszönöm Isti).
Sokat elárul a tartalomból hogy amikor hazaértem azonnal elaludtam és 15 órát húztam a lóbőrt! 🙂
Na Ishidu ellovagol a naplementébe!
Szeretem ezt az őszi tábort, de tényleg nehezen tudja kipihenni magát itt az ember. Nem tudom, hogy bírtam eddig. Bár lehet, hogy régen jobb volt. 😉 Én sokat fészkelődöm álmomban, és többször is felkeltem a nyikorgásra. Az állandó kialvatlanság pedig rányomta a bélyegét a hangulatomra. De a társaságért megérte! Az ételek jók, egyedül a reggelibe tudnék belekötni, de az mindenhol ilyen puritán.
A nulladik napon a nyáron elkezdett kampány mellékágát, az Oil City Bluest fejeztem be. Sajnos csak Khuriboow, Nerva, Thorunn és Kyrg – a kozák menekült, a szerencsejátékos, az indián csaló és a pszichopata veterán – tudtak eljönni, de jót játszottunk. Túlélték a szakszervezeti csarnok és a város egy részének leégését – ami a stílusomhoz híven valóban megtörtént -, de már nem merészkedtek be a Caddo-tó körüli rengetegbe, hogy elpusztítsák a szörnyet. Pedig Csehov másfél embernyi méretű puskája ott porosodott Ásós Eddie főbérlőjének fészerében. Inkább szedték a sátorfájukat, mert féltették a megélhetésüket. Ennek ellenére a teljesség érzésével, és egy frissen szerzett orosz akcentussal hagytam el az asztalt. Jövő nyáron, egy utolsó alkalomra ismét Kuba felé fordítom majd a kormánykereket.
Másnap Ghostbusterst meséltem a tegnapi játékosok egy részének. Úgy érzem, sikerült megragadnom a velem egyidős film egyszerre mulatságos és hátborzongató hangulatát. A rendszert sajnos nem tudtam rendesen tesztelni, és a fránya szellemkockára, mely majdnem akkora troll volt, mint a főmodulos csapatom, fel kell készülni, de ennek ellenére jól szórakoztunk. A kutyagumival teli Golden Gate Park malmai megmenekültek, a természetfelettivel kacérkodó Alan Smithee, illetve a Wah Ching triád illegális bordélyházát látogató szellem kilétére is fény derült. Utóbbi egy presbiter misszionárius volt San Francisco múltjából: Donaldina Cameron, a baltás, Xenát megszégyenítő új-zélandi skót amazon, aki vagy kétezer kínai lányt mentett ki a kegyetlen futtatók karmai közül. Még a new yorki szellemirtók is megjelentek egy-egy méregdrága telefonhívás erejéig.
A főmodulra összegyűlt társaság jó volt, mindegyikőjükkel szeretek játszani, bár ezúttal egy hallgatag karakter mellett döntöttem. A mesélőnk, Isti/Shima pedig egyszerűen a Dunántúl legjobbja. Nem rajta múlott, hogy a csapat inkább egy poéncunamival szórakoztatta magát. Nem játszottuk le a modult, de elolvastam. Nos, ez egy pöpec, jó hangulatú Fallout, Cyberpunk, Shadowrun, Star Wars, WoD, 7Tenger, Warhammer (Fantasy és 40.000), World of Warcraft, esetleg D&D történet lehetett volna. Számomra, a világ rajongójaként, a modul sajnos több sebből is vérzett, mert a hangulatnak és a világnak kéz a kézben kell járnia:
– Nem szeretem, ha ennyire nyíltan adaptálnak egy filmet, hogy még a képeket is abból screenshotolják ki, de úgy, hogy még a fekete sávokat se tüntetik el. Illetve jobb lett volna, ha a Mongolt, vagy John Wayne Dzsingisz kános, The Conqueror című filmjét is megnézitek párszor.
– A szakadár helyett a háborúpárti vagy militáns közérthetőbb lett volna. Csak többszöri olvasás után esett le a háttérben zajló turpisság.
– Enysmonnak ki van dolgozva a címere, a nagy Ynev térképen találjátok. Igen-igen, Szürkecsuklyás anyag… de amíg nem tartotok közös térképégetést, használni kéne.
– Enysmon nem volt jó választás. A Pyarroni Államközösségbe nehezebb beilleszteni egy westernt, mert a jelenleg zajló, Thanos-kaliberű fenyegetés miatt csak Syburr jöhetett volna szóba, ott jobban érvényesült volna a vadnyugati határvidék, a frontier hangulata. Itt nem. Az országot bemutató ETK-s fejezet világosan leírja, hogy a Nastik közel változatlanul őrzik a nomádokra jellemző ruházati, faji, építészeti, stb. stílusjegyeket, vagyis többségében egészen biztos, hogy nem Tombstone-t vagy Dodge City-t idéző falvak állnak a hercegség gyéren lakott sztyeppéin, hanem bizony jurtatáborok. Olyan volt, mintha tipikben lakó dzsadokkal találkoztunk volna. A karórás neo-mádok pedig azt a Nyolcadkort idézik, amit egy évtizede közösen utálunk. A KM-ünk leírása alapján amúgy – ez az egyetlen dolog, amiben kritizálnám Istit – alig találkoztam Nastival Rónavégben és a környéken, holott a lakosság elsöprő többsége vágott szemű, csontos pofájú, zömök, O-lábú, gyapjúbekecses, nyereg alatt puhított húson élő nomád. Pedig nagyon vártam, mert egy Erionba szakadt, a legújabb divat szerint öltöző, parfümszagú, kimosakodott Nastit hoztam.
– Zabáló már van Yneven, az egyik Rúnában bemutatják. A Kalandozókról is letölthető, és az első Hősök Napja modul is használta. Egyébként meg túl sok az idegen bestia.
– Enysmonnak az ETK szerint a hajdani Nasti nemzetségfőtől eredeztethető hercege van, nem pedig hercegfejedelme.
– Ne vegyük már el az enysmoniaktól azt, amiben remekelnek, jó? Itt a lovak, lószerű hátasok tenyésztésére, gondozására utalnék, szerintem felesleges egy elf családot megbízni ezzel, csak mert így fantasysebb, kell az inhumán kvóta.
– Egy mindenféle mágiára immunis, Halál jellemű trollon nem lehet lovagolni, akármennyire Della-pap is az illető.
– Zira kocsmájába kéne némi izom, mert ha jön egy csapat, vagy akár csak egy kemény ember, aki elhatározza, hogy végigmegy rajta, mint egy betegség egy ovis csoporton, az a pár józan Nasti nem jelent akadályt. Arról nem is beszélve, hogy az említett élénk nomád hagyományok miatt nem hinném, hogy a kietlen pusztát járó férfiak a női emancipáció hívei.
– Nem szeretem a Képességpróbás háziszabályt, az ETK-ban pedig csak dobásmódosítók vannak. Értem, hogy árnyaltabb, de attól még opcionálisnak kellett volna lennie.
– Süd’her lakásának átkutatásánál rosszul alkalmazzátok a Nyomolvasást. Az nem bűnjelek megkeresésére szolgál, hanem csapák követésére. Azt nem fogja kideríteni, hogy egy könyvben plusz oldalak vannak, arra az Érzékelés jó, esetleg valamilyen könyves szakmával, rendszeres olvasói, könyvtárlátogatói háttérrel kombinálva.
– A paplovagok CÉ alapjánál egy mínusz szerepel a szabálykönyvekben. Egyetlen hibajegyzékben sem javították, vagy írtak kivételeket.
– Egy „bukott” Kyel-pap nem varázsol. Félreérthető szóhasználat, hiszen mióta ilyen vajszívű a Kétarcú? A történet háttere szerint nem az, csak a háborúpárti politikai irányzat híve. Nincs hova buknia.
– A banditák elleni akció olyan, mint egy WoW-os raid, ahol Hunterek táborán kell rajtaütni. S persze a Nastik nagy része is az, szinte mindenkinek van egy pokémonja.
– Sok név nem tetszik, nem az adott ynevi kultúrkörnek megfelelő. Zavar, hogy egyik fontos NJK-nak van családneve, míg a másiknak nincs. Az egyszótagú keresztnevek (Vim, Xib) is, egy kicsit azért megerőltethetnétek magatokat. Ha más nem, ott a névgenerátor, mongol, üzbég focisták, jégkorcsolyázók Wikipédiás névsora, bármi. Nem vagyunk buták, meg tudunk ám jegyezni pár két- vagy háromszótagú nevet.
– Nem vagyok a mozaikmágia szakértője, de Vim mágikus repertoárja soknak, kivitelezhetetlennek tűnik. Főleg a pókos.
– David Carradine nem volt szerencsés választás, elég hülyén halálozott el, rögtön poénkodásba fullasztaná a játékülést. Falánkkal kapcsolatban meg Amund véleményét osztom, a tetejébe meg még gyerekes is. Nem szeretem a gyerekmeseszerű elemeket.
– Nem hinném, hogy egy boszorkánymester közkedveltebb lenne itt, mint egy nomád sámán. Ez nem Abaszisz.
– Indokolatlan félelfek tömkelege, lásd: inhumán kvóta. Ez már HN-es feature, akár Niare, akár Krán, akár Ordan, mindig van egy félelf a modulban. Én se tömöm tele törpékkel a moduljaimat. A hefreminiben szándékosan csak az amundok bukkantak fel a játszható fajok közül – esetleg egy-két gnóm biodíszlet az utcaforgatagban -, hisz Ynev emberközpontú.
– Egy Sólyomkarom irányzatú Arel-pap sem olyan beteg, hogy élve ásson el egy csecsemőt. Arel az ETK és a PPL szerint is pozitív jellemű istennő, aki óvja a gyengéket, azonnal megvonná tőle a Manát, és talán még le is vadásztatná a többi hívével. Egy Sólyomkarom-pap legfeljebb ork, kráni vagy nomád gyereket gyilkol, villámgyorsan és fájdalommentesen.
– A hangulati elemként tálalt sodronybőrkabát túl tápos. Amúgy már van hasonló páncél az ETK-ban, gyűrűs vértnek hívják (MGT: 1, SFÉ: 1).
– Az Adottság alapú karakteralkotással igazi szörnyetegeket lehet kreálni, egyszerűen nem illik a MAGUS-hoz. Feltámadás, krániaknak ingyen Od-pont (a Sötét Biorodalom háromnegyede ember), plusz támadás, plusz harcértékek, isteni küldöttek hívása, misztikus bölcs JK, passzív Mana-töltés mindenkinek, Mana-pajzs, ebből támadó, abból támadó, amabból sebző, újradobások, stb. A Dicsőség Pontokon felül! Ez gusztustalan karaktereket szül. Nekem 70-es CÉ-m volt, így egy körben szinte mindig 3-szor támadtam a visszacsapó íjammal. Ha nem akartok MAGUS-t játszani, ne erőltessük, jó? Arról nem is beszélve, hogy a nagy rendezvényen csak a legpofátlanabb tápolók malmára hajtja a vizet. Melyik KM ül le szívesen egy 6 paplovagból álló csapathoz, akik közül mindegyik le tud hívni egy-egy Küldöttet, és ezt el is várja, mert fizető vendég?
– A Küldöttekkel még egy bajom van. Sok pap csak magas szinten tudja megidézni őket, és még úgy is rámegy a teljes Manája. Itt viszont még egy Kis Arkánumos, közepes szintű paplovag is hívhat egyet, 0 Mana-pont elköltésével. Sok isteni küldött nincs kidolgozva. Ezen viccelődtünk, hogy Gilronnál vajon egy hatalmas ACME-üllő esik az ellenfélre, mint a Tapsi Hapsinál? Másoknak csak egyféle van, mint Ranilnak. Domviknak ötféle (sorrendileg: Hős, Élőszent, Fehér Angyal, Kerub, Arkangyal), Ranagolnak és Dartonnak három-háromféle. Ezek a legapróbb részletekig ki vannak dolgozva, nem „Fehér Angyal értékeket” használnak. Dellának összesen két angyala van. Morgena Küldöttei pedig még halottak.
– A Sztyeppe Ostorai 60-70 éves öregurak, ám az értékeiken, illusztrációikon ez egy cseppet sem látszik. Cserébe magas szintűek, a Dúlás ÉS a Manifesztációs Háború veteránjai, fanatikus tisztelőik vannak, illetve iszonyat táposak, így a JK-k szerepét teljesen feleslegesnek érzem. Ha egy JK csapat lennének, elvárnátok, hogy a földbe gyalogolják az összes ellenfelet. Legalább az egyiket ki kellett volna hagyni a modulból. Most tekintsünk el attól, hogy az „ez itt a reklám helye” Ellana-paplovagnak nincs létjogosultsága nálam, ok? Ha tűzfegyveres, Stetson kalapos, sarkantyúcsörgéses westernt akartok, akkor nincs mese, a géplovas Mérnököt kell megtartani.
– Az, hogy a kyelita ezeket a félisteni NJK-kat az idő megállításával lezúzza (de persze nem öli meg őket, ahhoz túl menők), majd a JK-nak ront, hogy most ők következnek, olcsó húzás. Mi lett az Ellana-paplovag küldöttével? Ez a jelenet olyan, mint mikor egy számítógépes játékban váratlanul eltűnik, elájul a tápos NPC, és neked kell megküzdened a főellenféllel. A csapat nem hősként érkezik a leszámolás helyszínére, hanem a Sors szeszélyéből kifolyóan válik azzá, mert mindenki más ájult vagy halott.
– Gilronnak az acélpöröly a jelképe, nem az üllő. Források: Rúna, PPL.
– Nagy-nagy gondom volt az Ostorok revolvereivel. Két KM-mel is beszéltem, mindegyik ósdibb pisztolyokat mesélt. Nagyon durva, hogy az 1999-ben kiadott (P.sz. 3699-es, ha úgy tetszik) Új Tekercsekben emlegetett, ritka, tetű lassú, primitív arkebuzok, kanócos dióverők, illetve nagyon ritka, méregdrága, de 5 körönként még mindig csak egyszer lövő, mégis forradalminak tekintett keréklakatos muskéták után, a Halál havában megjelenése óta eltelt 29 játékbéli év mellett, a XVI. századtól úgy 200 valós évet ugrottunk az időben, egészen az ynevi Samuel Coltig. Az igazi ráadásul egy primitívebb revolvert szabadalmaztatott, mint amit a Gilron-papotok használ, különben le lenne írva, hogy hatot lőhet, mert utána fel kell töltenie a forgótár töltényűrjét puskaporal, utána meg kapszlikkal kell bíbelődnie, ami percekig tartó, nagy precizitást igénylő folyamat. Ezért írtam, hogy ez még D&D-s kalandnak is elment volna, ahol játszható warforged-ok és jóval modernebb lőfegyverek vannak.
– Nem tartom logikusnak az ortodox (ez külön bejegyzést érdemelne) Darton-paplovag hitváltását. A Sötét zarándok óta tudjuk, hogy még Darton ynevi helytartójának is fontos a bosszú. Egy Darton-paplovag nem állhat bosszút az elevenen elégetett szerelméért? Ha már az elejétől Uwel-paplovag lett volna, nincs értetlenség.
– Annyira nem vagyok oda a Ravatorért se, de Széluhoz az a kaszt illett volna. Szerzetes vagy Ravator kasztúként eleve nem lehetett a Dúlás veteránja, mert az ó-pyarroni szerzet és a Ravator kaszt a Dúlás után született. Ezt jó lett volna részletezni, mert anakronizmus, továbbá könnyen kiszúrható. Külön Dreina-szerzetessel meg még nem találkoztam, pedig a Viadomo társszerzője vagyok. Csak afféle templomsöprögető, betegeket ápoló, kasztnélküli egyházi szolgákkal.
A hosszú lista ellenére jól éreztem magam, nagyon jókat beszélgettem, hülyültem és nem utolsó sorban játszottam. Köszi az élményt! 🙂
A táborokban egyre jobban érzem magam és egyre nehezebb otthagyni ezt a csodavilágot. Nagyon örültem a viszont látott embereknek, egyedül csak azt sajnálom hogy nem volt időm mindenkivel beszélni annyit amennyit szerettem volna. Azonban nagy köszönettel tartozom mindenkinek hogy eljöttetek és megtiszteltétek szervezésünket a jelenlétetekkel.
Megérkezés napján jól esett semmi komollyal sem foglalkozni, és a felkészülés, szervezkedés nehézségeit az első sör koccintása űzte el, no meg a spagetti orgia sem volt elhanyagolható.
Második nap volt szerencsém kipróbálni egy számomra új játékot, mely a Trudvang névre hallgat, és a viking kor hangulatával árasztotta el az egész napunkat, ami nagy kedvencem. A viking hangulathoz mérten kissé hangosra is sikeredett a vége, azt hiszem ez elkerülhetetlen. Km-ünk, Hercze alias Bodri, ismét megörvendeztetett egy, az adott világhoz és nemvártan a karakteremhez tökéletes hangulatú kalanddal, mely meggyőzött róla hogy ez a játék további tanulmányozást érdemel. Ha ez nem lett volna elég, sikerült megismernem ezúttal játékos társként is, Shordanust aki szintén feldobta a napomat, s hősi sagáját a nagy BRODNARLNAK, sikerült egy királyi drámává változtatnia a mélyen tisztelt, Badelhaven legendájának fenntartásával. Köszönöm srácok ezt a napot, csak annyit tudok mondani hogy még egy kört!
A várva várt főnapra kapott csapatomnak, az Ősök vagy amit akartok, több szempontból is nagy öröm volt mesélni, és előre tudtam hogy ez a játék csak jó lehet, Bár kicsit elszomorított mikor megtudtam hogy idő előtt el fog menni nagy részük, ám én így is jó szórakozásként éltem meg, remélem nekik sem volt másképp. Végre játszhattam ismét Afraddal, kivel megannyi táboros kalandot gyűrtünk le és díjat nyertünk el még mikor táborozni kezdtem. Boszorkányával bebizonyította hogy egy meredek koncepció is abszolút hiteles lehet ha valaki jól játssza ki azt. Szokása szerint egy nagyon jó játékkal szórakoztatott, és felejthetetlen stílusával. Balu személyében egy nagyon jó játékost kaptam, és mint megtudtam ezen a napon ismét megismertem, hát ilyen az én memóriám, azonban egyik kedvenc kasztomat az Arelpapot hozta, nem is akár hogyan, jól illett a játékba s jó volt nézni ahogy, ezen kaszt egy klasszikus képviselője reagál a megálmodott történetre. Végül Magickhorse, barátom maradt egyedül, s a leszálló nappal együtt játszottuk végig a hátralevő részeket. Azt hiszem nem is alakulhatott volna jobban, és új általam se várt módon alapozta meg azt a hangulatot amit átadni szerettem volna ezzel a kissé westernes élményt nyújtó kalanddal. Nem véletlenül a legjobb westernek alapjai szamuráj filmek. Kardművészével egy igazi Bushido tanmesét varázsolt a finálé sorsdöntő harcából. Bár az egész játék alatt nagyon hitelesen játszotta a halál istenének útját járó kardművészt, a legjobb mégis az volt hogy az egész napos tömörített mesélés minden kihagyott részét, leadhattam neki, s én úgy látom hogy ez a kaland igazán illett karakteréhez. Eztán pedig tovább kalandoztunk hogy Sogron és a máglya se maradjon elfeledve. Szeretem hogy minden alkalommal társam a pirózásban. De még egy kis hallgatózást és segéd mesélést is be tudtam iktatni az estébe. Elég komplex és élménydúsra sikeredett a nap.
Mikor ezt a kalandot segítettem kidolgozni bátyám ötletéből és kalandvázából, nagyon izgatott voltam hogy a kedvenc stílusomat a westernt próbáljuk ki végre, kedvenc játékomban, és úgy érzem jól illett az egyszer volt Enysmonhoz. Emellett azért is kockázatos volt e történet mert célunk szerint sok olyan dologgal töltöttük fel melyeket tesztnek szántunk, mind mesélés technikai, mind játszhatósági szempontból, és kíváncsiak voltunk hogyan reagál a nép bizonyos dolgokra. Hasznos tapasztalat volt, és sok későbbi irányelvet tudtunk megérteni, mind kalanddal mind játékosok ügyében.
Mindent egybevéve, sok jó tapasztalattal hagyom el ezt a csodás hétvégét, és még egyszer köszönöm mindennek és mindenkinek hogy veletek tölthettem.
Oh és ne feledjétek: Örökké akartok élni?
Nehéz szavakba önteni a tábori élményemet, de azért megkísérlem. Az étel mennyisége, minősége még mindig az egyik legnagyobb kedvencem a helyszínnel kapcsolatban.Egy ekkora hely teljesen kiszolgálja azt a létszámot, amit a Hősök Napja szervezői meghatároztak (ez egy jó ötlet volt).
Első nap kis társasozás, valamint rég látott arcok összenyálazása után belevetettük magunkat társaimmal az Abney Park csodálatos steampunk világába, ahol most először, mint egy légkalózhajó/kalóz léghajó kapitányaként játszhattam életem egyik feledhetetlen játékát. Adri kiváló mesélő, kinek NJK-i rengeteg színt vittek ebbe az amúgy is változatos világba. Kiváló legénységem pedig kiegyengették minden inkompetenciámat, fantasztikus játékukat ezúton is szeretném megköszönni ( ez úgy emlékszem a késői óra miatt lehet elmaradt). Imádtam az állatidomárunk vadságát, a kardvívónk nemesi eleganciáját, a hajóorvosunk kutatási vágyát, a mérnökünk feledékenységét és a kardfogú tigrisünk fogait. Mindent összevetve szívesen tovább kalandoznék még cirkuszunkkal, hátha egyszer tényleg sikerül ellopnunk egy egész kaszinót…
A főmodulra reményektől telve érkeztem, hisz a kaland hangulata úgy véltem, abszolút feküdni fog a játékosaimnak. Alapvetően is inkább szeretem a modulok hangulatát megragadni, és inkább arra „ráülve” meglovagolni azt. Sajnos a mesém nem úgy sikerült, ahogy terveztem, ezért elnézést kérek azoktól a játékosaimtól, akik tényleg kíváncsiak voltak a kalandra és hajlandóak lettek volna velem közreműködve, TROLLOK seregein keresztülvágva magukat végigjátszani azt. Rengeteg energiát vett ki belőlem és ebből az alapvetően „kocsmahangulatú” játékülésből nem sikerült pótolnom azt. Úgy érzem ez a rendezvény, ez a kaland, és nem utolsó sorban MI, sokkal többet érdemeltünk volna. A kritikus szemléletmódnak úgy gondolom nem az asztalnál, játék közben a helye. Szerepjáték szintjén értékelhetetlennek érzem a szombati napomat. Mondhatnám én is, hogy szórakozni jöttem, de sajnos ezt olyan értelemben nem kaptam meg, ahogy azt egy szerepjáték rendezvény főnapjától elvártam volna. Sok mindent tanultam a játékülésből. Kezdve, hogy a péniszvicceknek nincs határa, egészen addig, hogy a három szónál hosszabb leírásokat mindig fallikus szimbólumok szegélyezik.
Remélem lesz még lehetőségem velük játszani és megugrani azt a lécet, melyet ez alkalommal, közösen, igen alacsonyra tettünk.
Egy még mindig lelkes mesélő: Shima