Ősök útján – Második hangulatkeltő
Rohadt egy téli időszakon vagytok túl, nincs ezen mit szépíteni! Persze van, aki megtalálta a maga szórakozását a csapatból így is. Az ivó, az unatkozó népek, no meg persze a hírnév mind segítenek, ha az ellentétes nemmel ismerkedne valaki, amíg odakünn tombol a zimakó. A kristályfénnyel kereskedő banda felszámolása pedig hozott eleget a konyhára elismerésben, jutalomban. Bár az utóbbiból a hetek, hónapok pergése után már csak kevéske maradt.
Persze maradt más is veletek. Az a különös kard! Ugyan senki nem tudta megmondani mit is tud, de azt a tanácsot kaptátok a sötét csuklyás, különös félelftől, hogy ne is nagyon kérdezősködjetek egyelőre felőle, hiszen bajt még hozhat a fejetekre, így vagy úgy, és még maga sem tudja pontosan mit találtatok. A feljegyzésekben, legendáriumokban nincs ilyen szinten lejegyezve az ezredévekkel ezelőtti ütközet minden mozzanata és részvevője. Ti nem olyan rég járjátok még a kalandozók ösvényét, nem vagytok még feltétlen járatosak minden titokban, ügyben vagy nemesi udvarokban, intrikákban, így többségteknek nem sokat mondott az Alyr név, de olyas valakinek tűnt, aki tudja mit beszél.