Mielőtt továbbmegyünk emeljük kollektív kalpagunkat az(ok) előtt, akik a mostani munkánk kapcsán megelőztek minket és nevet adtak, irányt mutattak ténykedésünk számára. S mert hogy most részben (vagy egészben) filológiai küldetésben járunk emlékezzünk meg az egyébként (is) zseniális Carcosa Család blogja előtt, ahol Raoul Renier már régebben belevetette magát hobbink gyökereinek vizsgálatába és elemzésébe korai szerepjátékos kiadványok, kalandmodulok bemutatásával, akkor Szerepjáték régészet címmel egy sorozatot írt. Mert nem vagyunk egyedül.
Visszatérve a múltba hiába keressük a Nazgul hatását vagy következményeit (majd később visszatérünk még rá), azonban láthatóan valami beindult. 1994-ben például a Rúna magazin változott át számítógépes újság mellékletből teljes értékű kiadvánnyá, majd 1995-re a Bíborhold (különböző okokból) Holdtölte néven folytatódott. Talán ez a szikra vezet minket el ahhoz, hogy ez az év volt a hazai fanzinok aranykora is egyben.
Talán a hobbi ekkor nőtte ki magát annyira, hogy feltűnő lehessen, talán ekkorra ébredtek rá sokan, hogy ezzel szeretnének, mert érdemes foglalkozni. Akárhogyis, az első fecske 1995 ápriliásában egy (még) szemérmesebb és bizonytalabb (úgynevezett “preview”) a későbbi magazinhoz, ami viszont kijelöl már bizonyos alaphangokat és motívumokat vele kapcsolatban. Elindult hát útjára a KEEPER – Gondolatok és Tények a Szerepjátékokról, hogy kifejezetten sokáig velünk legyen (a pályatársaihoz képest persze).
A közös hazai szerepjátékos kultúránk egyik érdekes, fontos és legfóképpen értékes része a fanzin. Sem nem magazin, sem nem újság … de mégis mindkettő. Sem nem hivatalos, sem nem teljesen rajongói … de mégis. Sem nem amatőr, sem nem profi … de. Az internet előtti korszakban létfontosságú volt a rajongók egymás közötti kommunikációjában, hogy legyenek. Ma már talán nehéz is elképzelni, hogy egy-egy ilyen alkotás milyen nagy hatással volt, pedig igen.