Ugyanis az Előszóban igaza van az egykori főszerkesztőnek, miszerint alkotásuk egy sötét(ebb) és csendes kort zár le, több szempontból is. Egyrészt (úgy tűnik most, hogy) tényleg az első szerepjátékkal foglalkozó hazai magazint tisztelhetjük a személyében, másrészt egy ismert(?) történelmi kort is lezár az akkori felnőttek legnagyobb örömére, akik ezt az időszakot akkor “rendszerváltásnak” nevezték el.
Emlékezhetünk, a M* történelméből úgy tudjuk, hogy a Móra kiadó többször is visszadobta a magyar AD&D kiadás ötletét, mivel bár nem bizonyítható módon, de nyugati termék volt, ami az akkori ifjúság lelkére (Rambó, Terminátor, Robotzsaru, stb.) komoly veszélyt jelenthetett. De a felhők elvonultával úgy tűnt a jövő fényes és már csak idő, merészség és angoltudás a kérdése (szerintem tőke is), hogy a ’80-as évek végi fiatalok csatlakozzanak THACO-t kiáltva az amerikai kölykökhöz Stranger Things stílusban.