VARJÚSZÁRNY #2 (FANTASY & SF SZEREPJÁTÉK MAGAZIN) – II. ÉVFOLYAM 1. SZÁM
Lemaradva április 1-ről, de éppen ezért még komolyabban árkezett el a Varjúszárny második számba továbbra is erősen Darton-Maremita vonalon, de erősítve sok más világ és téma segítségével. Az első szám pozitív fogadtatása sokban hozzájárult, hogy ez ilyen tartalmas lehessen, úgyhogy reméljük ezt is legalább annyira fogjátok szeretni. Következzenek a szerkesztő szavai, amivel szerényen bevezeti az aktuális számot:
"Köszöntelek Kalandor!
Egy újabb esztendő érkezett és vele meglepetéssel egy újabb szám is. A magazin ötletcsírája egy múltidézésnek indult, azonban a mag kisarjadni látszik. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk és ezt övező hatalmas lelkesedést. Ezt ezúton is köszönöm nektek és ezzel arányosan az én lelkesedésem is szárnyra kelt. Nem is indulhatott volna jobban az év, mint egy régen várt Alter Bridge koncerttel (01.28). Amellett, hogy nem mindennapi élmény volt, Miles Kennedy torkából hallani elrepülni a "Fekete madarat" (tudom, tudom feketerigó, de had engedjem meg magamnak, hogy kicsit átértelmezzem), szimbolikus jelentéssel bírt. Hát repüljön ez a fekete madár is a széllel, meglátjuk merre viszi útja. A második számunk ugyanazt a felépítést követi, mint elődje, kiegészülve új rovattal és néhány új íróval, akikkel óriási megtiszteltetés volt együtt dolgozni. Biztos vagyok benne, hogy emelik a lap nívóját. Az első számot követően lezajlott két igen színvonalas M.A.G.U.S. rendezvény is, a KalandorKrónikák és a Regélő Főnix, melyen volt szerencsém részt venni. Előbbinek részletes beszámolóját el is olvashatjátok ezen szám lapjain. Mint mindig, kiváló szervezés, légkör és élmény kövezte mindkettőt. A szerencsések haza is vihettek magukkal a Rowon kiegészítőből (váljon javatokra). Nem ígérek a jövőre nézve semmit, mert ha valamit tanulhattunk a nagy elődtől, az az, nincs rosszabb, mint egy megvalósulatlan ígéret, ezt viszont nem lesz nehéz túlszárnyalnunk sem. Feltétlenül meg kell emlékeznünk emlékeznünk még a szebb napokat megélt Taknyos Varnyú Vendégfogadóról is, melynek eszmei értékeit megörökíteni célunk, és a már-már elfeledett történeteit lapjainkra vetni. Bár a fogadó bezárt, helyére megnyílt a Varjak Fészke ivó és megpróbálja tovább hordozni halotti máglyája fényét s tüzének erejét. Köszönet és hála minden testvérnek. Kapjon hát szárnyra a második hírmondója a Hallgatag úrnak...
Meono
És ne feledjétek: Minden holló varjú, de nem minden varjú holló…."

Régen adtunk életjelet eme sorozatunkról, de nem tétlenkedtünk. Sajnos Aranykor lovagjaink hiába járták a távoli helyeket legendák, mendemondák és pletykák nyomában, nem tudtak a remélt grimórumokkal visszatérni. Olykor előfordul, hogy délibábokat kergetünk. Persze maradt még megosztani valónk és tartozásunk, amit most igyekszünk csökkenteni valamicskét.
Nosztalgia és múltidézés egyben. Darton északi híveiről különben is sokan gondolják, hogy náluk minden nap április 1 és Halottak napja egyszerre (hogy mást ne mondjak), így nem meglepő, hogy az ő nekromanta képességeik révén ilyen különös anyag született meg. A korábban a
Egy időre sikerült elzavarni Amundot Kuklis képeket nézegetni így visszatérhetünk rpg filológiai régészkedésünk eredeti idővonalára. Itt már 1995 decemberében járunk, ami sokak szerint (például
Összenéztünk párszor a szobám lakójával mire eldöntöttük, hogy ezzel folytatjuk a szerepjáték filológiai régészkedésünket. Igen, technikailag a Csillagvadász Légió folytatása/kiadványa, de van annyi önálló érték benne, hogy talán tán még nem tűnik soknak vagy egyformának a két bejegyzés egymás után. Ez egy objektív érv mellette, de valójában, mind a ketten rájöttünk, hogy túlságosan beleszerettünk Kuklis István művészeti stílusába, aki (vállt-vállnak vetve Újveczki Józseffel) ennek a kiadványnak is jegyzi az illusztrációit.
Tavaly sajnos nem jutott annyi időm a sorozat folytatására, mint szerettem volna. Az időbeli szakadékot egy messzebbre ugrással hidaljuk át, mert bár már legutóbb a
Ugyanis az Előszóban igaza van az egykori főszerkesztőnek, miszerint alkotásuk egy sötét(ebb) és csendes kort zár le, több szempontból is. Egyrészt (úgy tűnik most, hogy) tényleg az első szerepjátékkal foglalkozó hazai magazint tisztelhetjük a személyében, másrészt egy ismert(?) történelmi kort is lezár az akkori felnőttek legnagyobb örömére, akik ezt az időszakot akkor "rendszerváltásnak" nevezték el.
Milyen szép dolog is a szimmetria. S ahogyan a két egymásból kinőtt, táplálkozott és fejlődött cikksorozatunk egy (újabb?) közös sarokkövéhez érkezünk még könnyen el is érzékenyülhetünk, hiszen többször hittük már a kutatás évtizedei(!!!) alatt, hogy vége, nincs több, s még a mesés kincsekkel teli '90-es évek sem tartogat már semmi újat a legnépszerűbb magyar szerepjáték számára. Aztán pedig de. Krad örül, mi örülünk és egy, az idő végtelenjében sóhajtásnyinak tűnő pillanatra idézzük fel együtt ezt a gyöngyszemet.
Filológiai kutakodásunk egy nagyon fontos mérföldkövéhez érkeztünk el ezzel a darabbal. 1990-ben járunk, amikor a fiatal magyar szerepjátékos szcéna még csak forr, alakul, de már a színen vannak többen is, akik később együtt vagy külön-külön meghatározhatják ennek az underground világnak az elkövetkező évtizedét. Ekkor és így is született meg az (első és utolsó, jelenlegi tudásunk szerint) ELANOR magazin. Nevét a Gyűrűk Ura könyvek egy fehér virágáról kapta, ami Mordor földjéből is kinőve a "remény" szimbóluma az utazóknak.
Egy valódi mítosz övezte és övezi az első (teljes) rajongói fordítását az AD&D-nek Magyarországon. Részleteit fénymásolatról-fénymásolatra őrizgették, sokan állítják/állították magukénak a szerkesztési és gyűjtői munkát ami mögötte van és többen alkottak "rendszerére" (~mert nevezhető néhány elhajlás miatta sajátjának) saját világokat, amik aztán maguk is különböző ismertséget értek el.