Takács Viktor felvezetése az előkerült dokumentumokhoz:
“Sziasztok,
valami nagyon vicceset szeretnék megosztani veletek: az ősidőkben, körülbelül harminc éve kezdtünk MAGUS-sal szerepjátszani, miközben sorkatonák voltunk Szombathelyen.
Abban az időben írták ki az első “kalandmodul bajnokságot”.
Valahol már volt erről poszt, de nem találom… felmerült, hogy ha valakinek van további infója, egyebek, az ossza meg.
Hát, én megtaláltam azt a modulunkat, amivel indultunk ezen a bajnokságon: gyakorlatilag hibátlan állapotban maradt fenn, mélyen a cuccaim mellett.
Elolvasva jót mosolyogtam akkori naivitásunkon és egyszerűségünkön, érthető, hogy – azt hiszem – a 19. helyre voltunk jók ezzel Sárközi Jocó haverommal.
Olyan, mint internet, korlátlan ötlet,- és információforrás nem lévén saját kútfőnkre, élményeinkre és persze a rommáolvasott alapkönyvre támaszkodva kreáltuk meg a kis kalandot, ami némi csavart is tartalmaz.
Nem volt egyszerű anno megoldani a szerkesztését sem, hiszen számítógéphez (386-486 és társai) alig jutottunk hozzá. Már őszintén szólva nem is emlékszem, hogy Jocó hogy oldotta meg ezt anno.
Mindenesetre jó látni, hogy honnan indultam/indultunk, talán nektek is okoz néhány vidám percet, ha elolvassátok. (…)
No, elég ennyi ömlengés! Kalandra fel!”
Hangulatkeltő novella: mult_arnyai_tv
Kalandmodul: magus_modulpalyazat_ffa
Milyen szép dolog is a szimmetria. S ahogyan a két egymásból kinőtt, táplálkozott és fejlődött cikksorozatunk egy (újabb?) közös sarokkövéhez érkezünk még könnyen el is érzékenyülhetünk, hiszen többször hittük már a kutatás évtizedei(!!!) alatt, hogy vége, nincs több, s még a mesés kincsekkel teli ’90-es évek sem tartogat már semmi újat a legnépszerűbb magyar szerepjáték számára. Aztán pedig de. Krad örül, mi örülünk és egy, az idő végtelenjében sóhajtásnyinak tűnő pillanatra idézzük fel együtt ezt a gyöngyszemet.
Egy valódi mítosz övezte és övezi az első (teljes) rajongói fordítását az AD&D-nek Magyarországon. Részleteit fénymásolatról-fénymásolatra őrizgették, sokan állítják/állították magukénak a szerkesztési és gyűjtői munkát ami mögötte van és többen alkottak “rendszerére” (~mert nevezhető néhány elhajlás miatta sajátjának) saját világokat, amik aztán maguk is különböző ismertséget értek el.
Ezúttal a PPL2-ben kibontásra került Shadon birodalmának népéről és életéről szóló írás teljes(ebb) és csonkítatlan(abb) verziója kerül napvilágra Fekete Gyula Gyuc (alias Zsuszto) hobbitársunknak köszönhetően. Domvik, az Egyetlen és Hétarcú isten szolgálatában lovagok, paplovagok, papok és szerzetesek serege imádkozik a Shadon népét megtartó istennek, űzik az eretnekséget, boszorkányságot és mindazt, ami megmételyezheti godoni örökségüket, ami Ynev kontinensének lakói szemében a szeplőtlen és forrásvíz tiszta lovagi erkölcs és ahhoz kapcsolódó kultúra. Hogy ez így vag e vagy mennyire nincs így már a kapcsolódó írások vallomástételéből kiderül azok számára akik nem restek ezeket a régi-új fóliánsokat maguk kikutatni. Én csak annyit mondok hogy (végre) több egyedi varázslatuk is van Domvik (leánykori nevén Domwick, amikor még kézrátétellel gyógyítottak) hű követőinek. DEUS VULT!
Újabb hét és újabb lelet Fekete Gyula Gyuc (alias Zsuszto) archívumából, ezúttal ráadásul egy régi és népszerű témában. Bár már az első kiadású alapkönyv is ajánlotta és a korai regényekben is feltűntek a jó oldalon fejvadászok sokáig nagyon keveset (és ellentmondásosat) lehetett csak tudni az Északi Szövetség Embervadász klánjairól. Később ugyan rajongói kiegészítők, egy-egy Rúna cikk, majd novelláskötetek bővítettek valamit a képen, de definitív leírás nem volt a M.A.G.U.S. szerepjátékban róluk. Pályatársaikról és ősi ellenségükről, az