M.A.G.U.S. Eredet #34 és Panteon #5: Rosanna de Lamar, avagy a Kalandozók Hadura
Legtöbben talán a világformáló Észak Lángjaiban (és annak csodálatos Boros-Szikszai borítóján) ismertük meg a Vörös Lobogó több valóságban is népszerű hordozóját, de hasonlóan a korai M* hősökhöz tudhattuk/remélhettük, hogy az irodalmi alak mögött egy játszott szereplő áll. Nem is akármilyen, hiszen egyike volt azon kevés kalandozóknak, akik még AD&D karakterként kezdték és a metamorfózusok révén alakult át alattuk a világ és a rendszer is azzá a M.A.G.U.S. szerepjátékká, amit mi is megismerhettünk és megszerethettünk.
Közel csodával határos módon nemhogy csak megmaradt az eredeti karakterlapja Rosanna de Lamarnak, de három inkarnációját is megismerhetjük ebből az átalakulásból. A karakterlapok tanúsága szerint 1989. október 2-án került indításra-kidobásra a karakter és harmadik szinttől ötödikig láthatjuk, ahogyan a karakterlap változik. A karaktert Dr. Máyer Julianna személyesítette meg. A M.A.G.U.S. (vitathatatlanul) legnagyobb gyűjtője, Andrejkovics Péter közbenjárásával és segítségével tudjuk most mi is megosztani veletek ezt az értékes leletét digitálisan. Mindkettejüknek hálásan köszünjük.
Az első lelet tehát még egy AD&D karakterlap a '80-as évek végéről. A Magyar Fantasy Klub által készített illusztrált, honosított (~lefordított) darab. Felfedezhetünk rajta ismerős kifejezéseket, mint Anúria, Legendák Tornya, Enika Gwon, Erigov és jellegzetes játék közbeni jegyzeteket is találunk, mint "kobrabőr" vagy közös nyelv.
A karakterről láthatjuk, hogy (érdekes módon) még az eredeti családnévvel szerepel (Lan O'Vorn) és még nem a későbbi kalandozónevével (de Lamar). Bárd, de már érezhetően nem klasszikus AD&D-s, mert harmadik szintűhöz képest sokkal több varázslatot ismer (a bárd ekkor ott egy kiegészítős kaszt volt még).
A sorozatunk 
Ha minden igaz, ez az első M.A.G.U.S. versenymodul. De annyi kétségtelen, hogy korát tekintve (1994) az egyik legkorábbi. Köszönet illeti megőrzéséért a szerzőt, Inhaizer Gyulát, aki rendelkezésünkre bocsájtotta példányá, hogy megőrizhessük. Ő a győri illetőségű SárkányszívRoham találkozók egyik alapítója és szervezője is volt, aki az akkor még fiatal, kialakulatlan M*-ra (a saját bevallása szerint utolsó pillanatokban) vállalkozott, hogy az országos rendezvény résztvevőinek kalandot írjon.
Milyen szép dolog is a szimmetria. S ahogyan a két egymásból kinőtt, táplálkozott és fejlődött cikksorozatunk egy (újabb?) közös sarokkövéhez érkezünk még könnyen el is érzékenyülhetünk, hiszen többször hittük már a kutatás évtizedei(!!!) alatt, hogy vége, nincs több, s még a mesés kincsekkel teli '90-es évek sem tartogat már semmi újat a legnépszerűbb magyar szerepjáték számára. Aztán pedig de. Krad örül, mi örülünk és egy, az idő végtelenjében sóhajtásnyinak tűnő pillanatra idézzük fel együtt ezt a gyöngyszemet.
Egy valódi mítosz övezte és övezi az első (teljes) rajongói fordítását az AD&D-nek Magyarországon. Részleteit fénymásolatról-fénymásolatra őrizgették, sokan állítják/állították magukénak a szerkesztési és gyűjtői munkát ami mögötte van és többen alkottak "rendszerére" (~mert nevezhető néhány elhajlás miatta sajátjának) saját világokat, amik aztán maguk is különböző ismertséget értek el.
Ezúttal a PPL2-ben kibontásra került Shadon birodalmának népéről és életéről szóló írás teljes(ebb) és csonkítatlan(abb) verziója kerül napvilágra Fekete Gyula Gyuc (alias Zsuszto) hobbitársunknak köszönhetően. Domvik, az Egyetlen és Hétarcú isten szolgálatában lovagok, paplovagok, papok és szerzetesek serege imádkozik a Shadon népét megtartó istennek, űzik az eretnekséget, boszorkányságot és mindazt, ami megmételyezheti godoni örökségüket, ami Ynev kontinensének lakói szemében a szeplőtlen és forrásvíz tiszta lovagi erkölcs és ahhoz kapcsolódó kultúra. Hogy ez így vag e vagy mennyire nincs így már a kapcsolódó írások vallomástételéből kiderül azok számára akik nem restek ezeket a régi-új fóliánsokat maguk kikutatni. Én csak annyit mondok hogy (végre) több egyedi varázslatuk is van Domvik (leánykori nevén Domwick, amikor még kézrátétellel gyógyítottak) hű követőinek. DEUS VULT!
Újabb hét és újabb lelet Fekete Gyula Gyuc (alias Zsuszto) archívumából, ezúttal ráadásul egy régi és népszerű témában. Bár már az első kiadású alapkönyv is ajánlotta és a korai regényekben is feltűntek a jó oldalon fejvadászok sokáig nagyon keveset (és ellentmondásosat) lehetett csak tudni az Északi Szövetség Embervadász klánjairól. Később ugyan rajongói kiegészítők, egy-egy Rúna cikk, majd novelláskötetek bővítettek valamit a képen, de definitív leírás nem volt a M.A.G.U.S. szerepjátékban róluk. Pályatársaikról és ősi ellenségükről, az 
Örömmel veszem tudomásul, hogy halhatatlannak látszó cikksorozatunk újabb résszel gyarapodott Fekete Gyula Gyuc (alias Zsuszto) hobbitársunk jóvoltából, aki egy nagyon értékes leletet juttatott el hozzánk postamadárral. A lelet keletkezési idejére, a korszakra és körülményeire így emlékszik vissza:
A sorozat egy korábbi részében 
