Jóhiszeműen kezdhetnénk azzal, hogy a fanzin címének több jelentése is létezik különböző kultúrákban és mire azt jelentetette, amit jelent addig sokat változott a görög eredetihez képest bla bla bla. A tény, hogy minden tiszteletünkkel egyetemben is úgy gondoljuk, hogy a címválasztás szerencsétlen volt és EGYÁLTALÁN NEM segítette a szerepjáték terjedését és elfogadását hazánkban egy olyan közegben, ahol havonta írtak a szerepjátékok vélt káros hatásairól és cikkeztek valós nyugati rossz példákról, esetekről, amelyek összefüggésbe hozhatóak hobbinkkal.
1995. október. A szerepjáték Magyarországon ekkorra gőzerővel hódított. Újabb és újabb játékok jelennek meg, készülnek újabb fordítások és a meglévő alapkönyvekhez rendületlenül érkeznek a kiegészítők, s a cikksorozatunk tárgyául szolgáló fanzinok is virágkorukat élik. Ekkor jelenik meg a harmadik KEEPER szám, amiben a már stabilnak tűnő magazin rajongói és szerkesztői országos szerepjátéktáborukról is írnak egy újabb részletes beszámolót. Ezen az alkalmon a M.A.G.U.S. alkotó titánjai is részt vettek és a szöveg szerint jó hangulatban telt a találkozó.
Aranyló augusztusa 1995-nek, aki esetleg emlékszik hol járt és mit csinált tagadhatja vagy igazolhatja állításomat nyugodtan, miszerint a legjobb évtized egyik legjobb évének legjobb nyarát éltük a Kárpát-medencében és ez érződött a szerepjátékos világunk pezsgésén is. Felsorolhatatlanul sok fantasy és sci-fi regény jelent meg, új szerepjátékok és kiegészítők, többféle újság kényeztette a közönségét és hitette el sikerrel, hogy az élet szép és egyre csak jobb lesz.
Ígéretünkhöz híven a magyar szerepjátékos fanzinokról szóló adatbázisunkat ezalkalommal egy különleges darabbal, a Pécsi „HASADÉK” Szerepjátékos egyesület kiadványával folytatjuk. 1995 szeptemberében látott napvilágot ez a non-profit újság nagyon kis példányszámban 60 Ft-ért a helyi klubokban és igen hamar, a kor szellemének megfelelően, bebarangolta a különböző újságokat hírével illetve kritikáival úgy, hogy sokakaknak esélye sem volt a beszámolók szerint egyedi, sajátságos, karakteres (sötétebb) hangvételű cikkjeihez valaha is hozzájutni.
Még az új esztendő előtt visszatekerjük kicsit képzeletbeli óránkat 1995 napsütötte júniusába egy elgyönyörködünk a potom 100 Ft-ért kapható Keeper immáron valóban elindultnak tekinthető magazinjának első számában. A szívemhez olyan közel álló komáromi szerepjátékos kollektíva újabb alkotása nem hazudtolja meg magát és sok csemegét, érdekességet tartogat nekünk, ahogy a korábbi, nulladik számuk is és nem felejtenek el minket emlékeztetni minket így majd két és féltized távlatából sem, arra, hogy hobbink mindig is elválaszthatatlan marad a magyar rockzenétől. „Egyszer mindenki eljön.”
Mielőtt továbbmegyünk emeljük kollektív kalpagunkat az(ok) előtt, akik a mostani munkánk kapcsán megelőztek minket és nevet adtak, irányt mutattak ténykedésünk számára. S mert hogy most részben (vagy egészben) filológiai küldetésben járunk emlékezzünk meg az egyébként (is) zseniális 
A közös hazai szerepjátékos kultúránk egyik érdekes, fontos és legfóképpen értékes része a fanzin. Sem nem magazin, sem nem újság … de mégis mindkettő. Sem nem hivatalos, sem nem teljesen rajongói … de mégis. Sem nem amatőr, sem nem profi … de. Az internet előtti korszakban létfontosságú volt a rajongók egymás közötti kommunikációjában, hogy legyenek. Ma már talán nehéz is elképzelni, hogy egy-egy ilyen alkotás milyen nagy hatással volt, pedig igen.