[Irónia-méter: 33%]
Létezik egy híres film, amely meglepő párhuzamokat mutat a M.A.G.U.S. korai világképével.
Szerintem nem találod ki előre, melyikre gondolok!
Fogadunk!?
Ha te nyersz, gratulálok - ravaszabb vagy mint hittem!
Ha én nyerek, meg kell (újra) nézned - ezzel is esélyt kapva a visszavágásra :)
... Ez ...
... (dobpergés) ...
... a ...
... (dobpergés) ...
... film ...
... (dobpergés) ...
... a ...
... (DOBPERGÉS) ...
Hosszú út vezetett el ahhoz, hogy 2019-ben megjelenjen a lengyel-amerikai kopródukcióban készült fantasy sorozat sokak legnagyobb örömére és jó okkal. Andrzej Sapkowski a ’80-as években kezdte írni történetfolyamát egy szörnyvadászról és lassan, folyamatosan bemutatva azt a világot, amiben él.
Mostanra megvívtuk 37. Zászlóháborút, leváltottuk demokratikusan Shackallort, felszolgáltuk egy sushi bárban Cthulhut (kétszer), tehát elmondhatjuk, hogy véget ért idei nyári táborunk, rekordszámú résztvevővel, tavalyinál is változatosabb és merészebb kalandokkal és nagyon (nagyon) kevés alvással.
Miközben sokan talán még a végeláthatatlan pusztákon bolyonganak hazafelé már van lehetőségetek, hogy szavakba öntsétek magatoknak, egymásnak, nekünk véleményeiteket és élményeiteket ebben a bejegyzésben a táborról, szervezésről, egymásról és az átélt kalandokról.
Az elkövetkező napokban is hetekben folyamatosan jelennek majd meg az oldalon a tábor utóéletével kapcsolatos hírek, kerülnek fel a lemesélt kalandmodulok, elkészült és a táborban debütált új kiegészítő anyagaink és fényképek a tábor mindennapjairól. Kérünk mindenkit, hogyha kattintott pár képet, akkor küldjön belőlük (mindet) az erre érdemes Tair-nak e-mail formájában (minneroth@gmail.com).
Köszönjük, hogy ennyien velünk tartottak ezen az utazáson, ez bátorító ahhoz, hogy hasonlóan folytassuk a munkát és ha lehet jövőre még többet és még jobbat adhassunk nektek mindenből. A krónikások már elkezdték a következő év rendezvényeinek szervezését (sokan már a táborban ás azóta is) tehát érdemes lesz figyelni a következő hetekben a híreket akkor, hogyha tovább kalandoznátok velünk hiszen, mostmár talán, senkinek sem okoz meglepetést a tény, hogy ...
... a Krónikánk lapjai tovább peregnek.
Hosszas kihagyás után és előző irományom után picit ironikus, hogy ugyan e témát feszegetem. Bár a feszegetés talán nem a legjobb szó. Inkább érzem folytatásnak. Megnéztem az új élő szereplős filmet és úgy érzem, van mit róla beszélnem. Van véleményem ismét, melyet megosztásra érdemesnek tartok. Nem lesz spoiler mentes! Jó étvágyat! Egy nagy evőkanál kanál Gaviscon fogyasztása ajánlott!
Az ezredfordulón váratlanul került a filmrajongók érdeklődésének kereszttüzébe az ázsiai filmekkel karöltve az úgynevezett wuxia stílus. Ez az alapvetően harcművészetekről szóló műfaj jól illeszkedett a kilencvenes évek akcióorgiáin nevelkedett közönség nyugati alkotásokkal való túltöltekezésére. Cserébe azt is elnézték nekik, hogy nem átalltak többről is szólni alkalomadtán, mint jól megkoreografált harcokról és színészi kvalitásokkal kevésbé bíró, de atlétikus szereplők test-test elleni konfliktusáról.
Nem véletlen, hogy a "szellem a kagylóban" kultikus világáról Tair (alias Papp Richárd) tolmácsolásában olvashatunk egy összegző írást, hiszen amellett, hogy ő is a krónikások keleti frontjának tagjait erősíti emellett még Toxik nemzetségéből is való, tehát elmondhatjuk, hogy a vérében van a cyberpunk. Jelen írását első ízben a gamer365 oldal blogján publikálta, ahol több szerzőnk is rejtőzött már nyilvánvaló és kevésbé nyilvánvaló álnevek alatt ... ideig óráig. Reméljük Tair írását még több másik is követi majd.
Mindenekelőtt le kell szögeznem, hogy én személy szerint szimpatizálok a Vin Diesel+David Twohy=Riddick képlet triumvirátusával. A végeredmény ugyanis az utóbbi évtizedek egyik legszórakoztatóbb ’space fantasy’ szériája, amit szerencsénk lehet a moziban is látni. Riddick harmadik eljövetelére azonban kicsit sokat kellett várnunk …
Tűző nyári nap és radar alatt maradt filmérdekességek … ilyen ez a nyár. De nem baj, többek között azért vagyunk, hogy az ilyen alkalmakkor felkavarjuk az állóvizet kissé. Wesley Sniper elveszett filmje még a börtönbe kerülése előtt készült, de ezidáig érintetlenül porosodott egy polcon. Vajon miért?
Robert Downey Jr. lassan mindenki kedvenc színésze lesz, jelenlétével évente akár többször is nagyköltségvetésű produkciókban Johnny Depp trónjára tör. Legújabb rohama egy meglepően kellemes gyomros a világnak azon feléről, ahol még nem felejtettek el filmeket készíteni. Képregény- és Downey rajongók a moziba be, én is utánuk kullogtam hát.
Well, well well … well. Nehéz egy majdnem száz éves franchise második élőszereplős filmadaptációjának bevezetőjét megírni, de úgy gondolom még nehezebb volt ezt a filmet elkészíteni. Így már rögtön közelebb érzem magamhoz a végeredményt, annak hibáival, de főleg a mérleg serpenyőjét billentő pozitívumaival együtt. Röviden: tetszett. Bővebben …
Úgy tűnhet kéjes élvezettel adok hangot időről időre ellenérzésemnek az ME sorozattal szemben és talán egyrészt így is van. Csalódottságom azonban a Bioware(?) munkásságában sokkal inkább datálható a Dragon Age óta. Azonban, hogyha számomra ismerős terepre tévednek ezek a címek akkor úgy érzem tehetem.
