Bár a pár évvel ezelőtt megjelent Toron kiegészítőről a honlapunk egy korábbi inkarnációjában már megjelentettünk egy véleményt (és akkor még egy kétrészes kalandmodult is szenteltünk a megjelenésének örömére A kard ösvényén képében), Magyar Gergely tollából egy markáns és részletes elemzése következik most a témát legbővebben taglaló kiadványról.
A legújabb M.A.G.U.S. könyv megjelenésről írt legott Magyar Gergely egy véleményt, amiben kimerítően bemutatja az ifini királyválság problematikájának legújabb állását. Különvéleményként a sorozat első kötetéről írtunk még annak idején.
Robert Downey Jr. lassan mindenki kedvenc színésze lesz, jelenlétével évente akár többször is nagyköltségvetésű produkciókban Johnny Depp trónjára tör. Legújabb rohama egy meglepően kellemes gyomros a világnak azon feléről, ahol még nem felejtettek el filmeket készíteni. Képregény- és Downey rajongók a moziba be, én is utánuk kullogtam hát.
Well, well well … well. Nehéz egy majdnem száz éves franchise második élőszereplős filmadaptációjának bevezetőjét megírni, de úgy gondolom még nehezebb volt ezt a filmet elkészíteni. Így már rögtön közelebb érzem magamhoz a végeredményt, annak hibáival, de főleg a mérleg serpenyőjét billentő pozitívumaival együtt. Röviden: tetszett. Bővebben …
Úgy tűnhet kéjes élvezettel adok hangot időről időre ellenérzésemnek az ME sorozattal szemben és talán egyrészt így is van. Csalódottságom azonban a Bioware(?) munkásságában sokkal inkább datálható a Dragon Age óta. Azonban, hogyha számomra ismerős terepre tévednek ezek a címek akkor úgy érzem tehetem.
A FuMax kiadó tavaly érdekes meglepetéssel szolgált a közönségének, mikor a videojátékos könyvek megjelentetése után a fantasy vizeire evezett nem is egy megjelenésével. Bár ez nem ált messze az alapvetően manga képregényekkel ismertté vált kiadótól, mégis valamelyest óvatosan vettem kézbe az egyik megjelenésüket.
Magyar Gergely tollából érkezett egy könyvismertető, mely egy modern hagyományok szerint pályázaton feltűnt író tervezett regényfolyamának első darabja és az utolsó Kalandor Krónikák verseny kalandjának alternatívája is lehetne helyszín és főszereplő terén.
Mostanra kevés burzsoább dolog maradt parlagon a számomra, minthogy anime ismertetőt írhassak talán. Talán még a társasjáték kritika lenne keményebb, egyszer majd ezért sort is kerítek rá. Most azonban kőkeményen visszarepülünk abba a korba amikor az ilyesmi még éppen olyan elfogadhatatlan volt, mint amilyen ma már megint.
„Ó, herceg engedd meg, hogy elvonjalak sürgető teendőid mellől. Látom eljött az idő, hogy elmeséljem neked atyád egyik legfontosabb történetét. Elég idős vagy már, hogy halld és értsd talán ennek a kalandjának a jelentőségét. Jól figyelmezz, mert mondandóm eltér majd a hősi énekektől, amiket eddig hallhattál tőlem Conan királyról.”
Ahogy lassan enyhülő érdeklődéssel nyúlunk az utóbbi években a könyvesboltok fantasy polcai felé elgondolkodunk azon, hogy ez nem mindig volt feltétlenül így. Volt, amikor örömmel vettük meg látatlanban az új Cherubionos kiadványokat, ha azokon már bizonyított írók álneveik valamelyikét olvastuk. Jeffrey Stone, William Glendown vagy John Caldwell nevei garanciák voltak, hogy legalább addig ameddig szemeink a sorokon pihennek nem fogunk unatkozni és jóllehet még utána is vissza-visszagondolunk történetekre. Ez azonban számomra valahol és valamikor végérvényesen véget ért.
