Végére érünk Caleb D’Avrem mellékküldetésének és közös kalandjának Isidor de Sedierta lovaggal. Aki szemfüles felfedezheti a korábban már megírt finálé egy epizódját az egykori Elveszett Mesék táborainak háttéranyagaiból, de remélem, (így tíz év távlatából) hogy sikerült a korábban megírt részlethez hozzáírnom a novella szövegét, hogy ne okozzon nagy(obb) zökkenést (mint amit a 8 éves hézag okoz).
Időközben feltűnt, hogy a korábban linkelt zenék és „multimédiák” egy része elérhetetlenné vált a világháló Streisand-effektet sem tűrő, törvénytelen tengerén. Legyen hát. Egy későbbi időben még majd igyekszem a novella különálló részeit összeszerkeszteni egy pdf-be, ahol szövegesen pótolom majd az illó aláfestéseket. Hátha lesz, aki hiányolná őket. Az „összeszerkesztés” alatt valódi(bb) szerkesztést is gondolok majd, mert hát néhány mondat nem azt jelenti újraolvasva, mint amilyen célt szántam neki eredetileg a korábbi részekben.
Addig viszont álljon a Nap papok titkáról mindent(?) lerántó fejezetegyüttes ami, ha csak egy mosolyt vagy nevetést kivált az olvasóból (bármilyen előjellel is) akkor eléri az alkotó által kitűzött célját. Jó szórakozást hozzá.
Az Ynevi Krónikák novellagyűjtemény újabb darabjában egy éjszakát töltünk a Démontanya fogadóban. Sajnos nem derül ki (számomra legalábbis), hogy merre található, így kvantum-ellátóegységként bárhová elképzelhető olvasóként és mesélhető kalandozóként. A történet ideje sincs kőbe vésve, de a főszereplő szavaiból kiolvasható Gorvik már-már a perszonáluniós felé hajlik.
A falak mozaikként váltakoztak a szobámban. Belső világomból bontottak szirmot vágyvirágaim és vörösből mélykékbe változtak a kövek. Fényük pászmákkal festett az asztalon álló földabroszra arcokat és neveket. Por és pókhálóselyem alakult át domborzattá fokozatosan ahogy ékes gyűrűmet végighúztam felette. Tudtunk az eseményekről, számítottunk rájuk és tudtam, hogy a maga módján minden testvérem egyazon sík ügyei miatt zárkózott be a maga domíniumába a Torony különböző részein. Ha akartam volna, tudta melyiküket milyen utakon érhetem el idebent, de másokhoz nem vezettek folyosók és lépcsők. S volt, akiről tudtam, hogy ha jó irányban is keresem megtalálja a módját, hogy közeledésemért elveszejtene.
Az előző 
Mindig jó érzés számomra amundos írásokat megosztani. Az alábbi írást egy már publikált szerző küldte be nekünk, akinek ez az első M.A.G.U.S. megjelenése is. Hogyha tetszett az írása feltétlenül ajáljuk, hogy látogassátok meg 
Az alábbi novella nem csupán továbbszövi az Ynevi Krónikák irodalmi gyűjteményünk sorát, de az egyik korábbi írás, a 
Első gondolata a vödör keresése volt. Nem is annyira a hajó alig észrevehető mozgása miatt, inkább az előző esti feszültségoldó ivászat okán. Azok a nyamvadt tengerészek meg a rumjuk… Biztosan valami disznóságot is belekevertek. A gondolat elég volt a tizedes számára, hogy tudja mi is járt az előbb a fejében, és azzal a lendülettel fordult is a függőágyából, hogy gyorsan megtalálja a hőn áhított tárolóedényt. Nincs idő mérlegelni, hogy gondos társai készítették oda neki vagy valakinek már kellett, mert jön aminek jönnie kell. A toccsanás hangja alapján már nem volt üres.